Óvodai magatartászavarok, óvodaváltás

Szerző: Dátum: 2011. Jul. 27. Kategória: Bölcsi-ovi-bébiszitter | 4 hozzászólás

Végéhez ért az óvoda-választással, beszoktatással foglalkozó cikksorozatunk, ezúttal az utolsó részt olvashatjátok. Természetesen, ha bármelyik dolgozó maminak kérdése lenne szakértőnkhöz, Tomori Ildikóhoz, várjuk a hozzászólásokat akár ehhez a témához, akár a korábbiakhoz is.

– Hallani néha olyan gyermekekről, akik komoly magatartászavarokkal küzdöttek, amikor oviba kerültek. Mik azok a jelek, mire egy szülő oda kell, hogy figyeljen?

– A magatartási zavarok hátterében is gyakran az érzelmi kiegyensúlyozatlanság áll, az óvodai beilleszkedési probléma pedig az ezt kimutató”tünet” lehet, nem ez okozza a bajt. Ha ilyen szélsőségesen reagál gyermekünk erre a változásra, érdemes kikérni szakember tanácsát ez ügyben, a pedagógusok feladata ebben segíteni és rájönni mi okozza, és hogyan találhatunk megoldást a problémára. Nagyon, nagyon fontos, hogy ha bármilyen probléma merül fel, azt ne tragédiaként élje meg a szülő, hanem egy fennálló helyzetként, amihez megkapja a megfelelő segítséget. A gyermek azonnal megérzi azt is, ha a szülő nem természetesen viselkedik, netalán úgy érzi, az ő gyereke nem teljesít jól, és a gyermek erre reagálhat negatívan, ami tovább ronthatja a helyzetet, mint ahogy az is, ha a szülő önmagát kezdi „ostorozni”: én rontottam el, nem vagyok jó szülő! Ez így sosem igaz. Nem vagyunk tökéletesek. Sosem leszünk azok, hibázhatunk és tévedhetünk. A gyermek sem tökéletes, ne is várjuk el tőle, hogy az legyen. Szeressük, olyannak, amilyen, és igyekezzünk megérteni azt a kis lelki világát, amely számára a legfontosabb. Ennél sem többet, sem kevesebbet nem tehetünk, ennyi a feladatunk, így tudunk vigyázni rá a legjobban.

– Ha óvodát kényszerülünk váltani – például költözés miatt – hogyan tudjuk ezt a leggördülékenyebben megoldani?

– Amennyiben óvodát kényszerülünk váltani, mert így hozza az élet, nagyon fontos, hogy jó élményeket hozzon magával a gyermek a másik oviba. Ha szerette az előző csoportot és pedagógust, akkor jól indul a váltás, mert hasonló elvárásai lesznek a következő intézménnyel szemben is. A gyermek meglepően rugalmasan és gördülékenyen kezeli a változásokat, szinte kihívásként éli meg, ha megfelelő önbizalommal rendelkezik, az új környezetet. Érdemes hasonló feltételekkel váltani intézményt, amivel meg voltak elégedve, vagy ha úgy érezzük valami nem volt a helyén, akkor megragadni az alkalmat, hogy ezen változtassunk.

– Több anyukától hallottam, hogy azt a választ kapta, hogy nem veszik fel a gyermekét oviba, ha már útban van a kistesó, merthogy “anyuka úgyis otthon van”. Mi az igazság?

– Testvér születése a családban mindig okoz egy kis bonyodalmat, nem csak az óvodával kapcsolatban. Ha kicsi a korkülönbség a két gyermek között, a nagyobb nagyon nehezen viselheti, hogy már nem ő a kicsi, nem ő a középpont a családban, nem ő az első, nem csak az övé anya. Ilyenkor szokta a pedagógus azt ajánlani, hogy érdemes pár hónapig otthon maradni. Ezt előfordulhat, hogy egy anyuka félreérti, úgy éli meg, hogy a gyermekét ezért nem veszik fel oviba. Természetesen, ha nem tudja megoldani, biztosan elhelyezhető a gyermek, ha nem is éppen a kiszemelt intézménybe, valószínűleg helyhiány miatt. Mindenesetre érdemes mindenképp megfontolni ilyenkor azt a lehetőséget, hogy anyuka valóban maradjon otthon a picivel és a testvérével egy kicsit. Ez azért lenne fontos, hogy a nagyobb ne úgy élje meg a kistestvér születését, hogy közben őt „eltávolítják” otthonról, anyuci közeléből. Ha nem tudjuk másképp megoldani, akkor csak délelőtt maradjon esetleg az oviban, és amíg a pici délután alszik, addig anya a nagyobbal foglalkozzon egy kicsit. Nem kell több egy óránál, de érezze, hogy nem vesztette el anyát a pici tesó miatt. Ezzel a testvérféltékenység is megelőzhető, sok lelki problémának megyünk elébe, ha egy kicsit odafigyelünk erre.

– Köszönöm szépen a hasznos tippeket, tanácsokat!

 

(photo by coba)

 

Ajánlott bejegyzések:

4 hozzászólás

  1. Tomori Ildikó szakértőtől szeretnék tanácsot kérni

    Kedves Ildikó!
    Kisfiam a nyáron lesz 4 éves. Az elmúl 1 évben sajnos háromszor is költöztünk családi problémák és betegségek miatt. A kisfiam ezeket a költözéseket nagyon jól viselte, nem volt semmi probléma. Az óvoda előtt végig otthon voltam vele, nagyon ritkán volt csak a nagyszülőkre bízva és csak az ovi előtti 4 hónapban járt bölcsödébe hosszabb-rövidebb időkre. A bölcsibe azonnal beilleszkedett, gondozónőkkel, dajka nénivel, az igazgatónővel és a társaival is nagyon jól megbarátkozott. 5 kisbarátját mai napig is emlegeti.Már a bölcsödében behívattak az igazgatónőhöz, mert szerintük Bence rendkívül értelmes, korát meghalladóan tudja kifejezni magát, nagy szókinccsel rendelkezik, barátságos, érdeklődő, stb, stb.Jelezték, hogy keressek neki speciális óvodát, de legalábbis olyat, ahol kisebb a csoport létszám, hogy többet tudjanak foglalkozni vele. Az óvodába szeptembertől jár, gyorsan beszokott. Nem panaszkodik,nem sír, ha oviba megyünk, de valami mégsincs rendben. A mai napig csak egyedül játszik, bepisil és bekakil, pedig már szobatiszta volt. A beszoktatás idején, mikor még csak délig hagytam az oviban 4 nagycsoportos bekerítette és csúnyán beszéltek vele illetve folytogatták. A 4 óvonő ezt nem vette észre tőle 3 méterre!!! Én láttam meg az utcáról és rohantam be segíteni neki. Az óvonők álláspontja az,hogy azért nem mutatják be a gyerekeket egymásnak mikor új emberke érkezik a csoportba,azért nem védik meg őket az ilyen támadásoktól, hogy “felkészítsék őket az életre” és “megtanúljanak egyedül érvényesülni”.Azóta nem szívesen viszem Bencét az oviba és ezt érzi is rajtam. Bevallom szívem szerint nem is vinném ezekután, de a családom szerint túl kritikus vagyok és máshol sem lenne ez másként.Nem tudom eldönteni, hogy azzal ártok-e a kisfiamnak,ha megint egy újabb változás elé állítom (óvoda váltás) vagy azzal,ha ide járatom. Szerintem úgyanis az nem normális, hogy egy kiegyensúlyozott, barátságos, mosolygós kisgyermek 7 hónap elteltével egyedül játszik a csoportjában és bepisil, bekakil szinte minden nap. Az óvónők nem értik. szerintük is Bence kimagaslóan értelmes és inteligens kisfiú. (remek a humora, a probléma megoldó készsége, min 200 verset és dalocskát ismer, a naprendszer kialakulásáról és a bolygókról órákat tud beszélni és modellezni őket!!!)DE: ő próbált barátkozni velük, puszit adni, megsimogatni őket, de elküldték!!! próbált játszani a gyerekekkel, de ők nem értik meg amit Bence mond nekik, illetve szétrombolták, amivel épp játszott. Bencus ezt jelezte az óvonéninek, aki azt válaszolta neki, hogy ne árulkodjon,menjen a helyére. Innetől kezdve nem kommunikál az óvonőkkel, csak, ha nagyon muszály. Nem néz az óvonők szemébe, elzárkozik a közös foglalkozásoktól, felesel, hazudik, és nem vállal felelősséget, azt mondja, hogy ő ott sem volt, nem is látta a kérdéses dolgott, stb, stb. Olyan érzésem van, mintha lelencbe adtam volna. :(
    Ahová át tudnám vinni óviba, ott vegyes orosztályú csoportok vannak. Nem tudom, hogy ez megfelelő lenne-e számára. Mindennap kétségek közt vagyok, hogy elengedjem-e oviba és ezt már nem tudom palástolni előtte, lehet, hogy ettől is kialakulhatott benne ez az érzés az ovival kapcsolatban.
    Kérem, egyen szíves tanácsot adni, hogyan kezeljem ezt a szituáiót az óvodával, és a bekakilással kapcsolatban? Az óvonők azt javasolták, hogy szidjam le és vele mosassm ki a piszkos alsóneműjét. (????)
    Ön szerint megoldást jelentene az óvodaváltás? Mi a véleménye a vegyes korosztályú csoportokról? Javasolja-e, hogy gyerek-pszichológust is felkeressünk?

    Válaszát előre is nagyon köszönöm!

    Üdvözlettel:
    Anna

    UI: elnézését kérem a helyesirási hibákért,de a jelenlegi billentyűzetemen találomra kell megtalálnom a betűket :(

    • Kedves Anna!

      Alább találja Ildikó válaszát:

      “Kedves Anna!

      Sajnos az a jelenség, amiről ír, gyakran fordul elő az óvodákban. A kiemelkedő képességű, különösen érzékeny gyermekek számára mindig nehezebben megy a beilleszkedés, nagyon gyakran teljesen elszigetelődnek.
      Mindenképp javasolnám megfelelő szakértő, pszichológus, felkeresését, de csak abban az esetben, ha a helyzet nem javul az esetleges változtatásokkal.
      A költözés megviselhette a gyermeket, még ha nem is igazán látszik rajta. A környezetváltozás stresszel jár, de ez még önmagában nem jelent gondot.
      Ami ebben az esetben nagyon fontos, az az Ön és gyermeke közötti kapcsolat megerősítése és a problémák feltárása.
      Ki kell kérdezni a gyermeket. Ő hogyan érzi magát, mit élt, él át, mi zavarja, mit szeret, ha szeret, mit nem az oviban. Azt mindenképp tudtára kell adni és megerősíteni benne, hogy Ő nem rosszabb a többi gyereknél, nem ezért nem értik meg. Azért nem értik meg, mert Ő másképp játszik.
      A pedagógusoknak abban igazat adok, hogy a gyereknek meg kell tanulnia beilleszkedni, meg kell vívnia a saját kis harcát, el kell foglalnia a saját pozícióját a csoporton belül. Ez komoly feladat, mint tudjuk a felnőttek is gyakran belebuknak. Abban kell segíteni neki, hogyan igyekezzen ezeket a problémákat megoldani. Meg kell beszélni vele kik bántják, miért, mit mondanak, mit tesznek, Ő hogyan reagált erre, hogyan kellene reagálnia. Az agresszióval szemben nehéz megvédeni a gyereket, és mint az tapasztalható, Ő fel is találta magát: hazudik, elzárkózik és letagadja a dolgokat. Ez az Ő kis harca a környezetével. Ezért nem is kell megdícsérni, de itt csak nagyon csendben jegyzem meg, hogy igaza van. Mindenképp meg kell védenie magát. A szorongás jele, hogy a nadrág nem tiszta. Ennek a problémának a kezelése lenne a legfontosabb. Az ő szorongásait kell feloldani, hogy később képes legyen bármilyen környezetben, helyzetben feltalálni magát. A menekülés gyakran nem a jó megoldás, mert a későbbiekben minden nehéz helyzet elől menekülni fog.
      A pedagógusokkal kell valahogy szót érteni, ebben csak ők tudnak segíteni. Ha ők nem érzik a problémát, nem működnek együtt Önnel, az nagyon komoly gond. Próbálja meg megbeszélni velük, kideríteni ők hogyan látják és miben hajlandók segíteni. Ha ezek után sem javul a helyzet, semmilyen megnyugtató megoldás nem születik, akkor mindenképp javaslom az óvodaváltást.
      Olyan pedagógust kell találni, és nem is igazán a csoport összetételén van a hangsúly, aki tudja kezelni a gyereket. Minden ettől függ. Ha a megfelelő kapcsolat kialakul a pedagógus és a gyerek között, akkor minden problémára akad megoldás.
      Nagyon sok olyan gyermek van, aki nem találja a helyét egy csoporton belül. Ezt egy jó pedagógusnak látnia kell. Meg kell teremtenie azt a helyzetet, azt a lehetséges gyermeki kapcsolatot, ami az ilyen gyerek számára a legmegfelelőbb.

      Üdvözlettel
      Ildikó”

  2. Üdv mindenkinek!!!Nagyon elkeseredett anyuka vagyok:( ikreim 4.5 évessek bölcsibe is jártak nem voltak 2 évessek.Míg icipici vízes lakásban laktunk nem volt gond ottani bölcsivel sem sikerült nagyobb lakás és problémásabb bölcsi óvi.Tudni kell sajna körzet és kissebbség a több mégis ikreim lettek a fekete bárnyok.Igen gyesen vagyok még de egészségem romlik ide értve háziorvos elöl eltitkolt pajzsmirigy gond gerinc vérnyomás.Fő gond az lett nem alszanak délbe érdekessége a dolognak itthon ha szomszéd kissebbség dáridózik is alszanak délbe.Sajna esély sincs másik óvira hisz hely sehol nincs.Reggel apa viszi őket én be se vinném mert 8-12 ig minek teljesen felborult életünk kész káosz délelött ha be is vásárolok nekem 11:20 kor készülni kell ikrekér menni azt haza altatás örülök ha 4 kor eszem.Nem sabadulni akarok tőlük de ha nem ikrek lennének éheznénk és rohamosan fogy az idő letellik!Nekem se jó itthn sík egyedül 4 éve mert 5 tagu a család de 2 délig óvi 1 reggel 8-este6 ig melóba 1 reggel 7 től du 3-4 ig suliba.óvi nem is tudja rtg-m pajzsmirigy gondot talált gerincem folyamatosan fáj míg nincs munka rendbe vagy karba tarthatnám de így hogy?Óvi mossa kezét meg van a 4 óra kötelező.Mondja meg valaki mit tehetnék?Mi esz 2 év múlva ha lejár a gyesem ilyen betegen???Egészségeseknek sincs munka.40 évesen senki lettem dolgoztam végig most meg kínok közt élek mért engedik ez imádom ikreim de meg kellene gyógyulnom és munka kellene így hogy???????????

    • Kedves jómagam10!

      Ne haragudj, de nem értem teljesen, hogy miért nem hajlandó az ovi bent tartani gyerekeket délutánig? Nem értem, miért nem hagyhatod ott őket. Mire hivatkozik az ovi? Arra, hogy otthon vagy? De ha eltitkolod az egészségi állapotodat, akkor honnan tudhatnák, hogy segítségre szorulsz? Általában az oviban segítőkészek, ha a szülőnek valóban gondja van. Csak azt tudom tanácsolni, hogy ne titkold az egészségi állapotodat, mert akkor nem fogsz meggyógyulni és munka sem lesz. Az óvodával meg kell próbálni őszintén beszélni és a segítségüket kérni, beszélj a vezetővel. Érdemes még az önkormányzathoz is bemenni, a szociális osztályon talán tudnak segíteni, hogy milyen szervezethez lehet még fordulni.
      Egy biztos, amíg az egészsége nem jön rendbe valakinek, sem a családi, sem a munkahelyi dolgait nem tudja rendbe tenni. Ezért itt kéne kezdeni. Ha a gyerekek az oviban vannak délután is, több idő jut magadra, gyógyulni, pihenni.
      Üdv:

      Ági

Pin It on Pinterest

Tájékoztatni szeretnélek, hogy ez a weboldal sütiket használ. Az Uniós törvények értelmében kérlek, engedélyezd a sütik használatát. További információ

Az Uniós törvények értelmében fel kell hívnom a figyelmedet arra, hogy ez a weboldal ún. "cookie"-kat vagy "sütiket" használ. A sütik kicsik, teljesen veszélytelen fájlok, amelyeket a weboldal azért helyez el a számítógépeden, hogy minél egyszerűbbé tegye számodra a böngészést. A sütiket természetesen letilthatod a böngésződ beállításaiban. Amennyiben ezt nem teszed meg, illetve ha az "Elfogadom" feliratú gombra kattintasz, azzal elfogadod a sütik használatát.

Bezárás