Tényleg gyerekbarát a magyar társadalom?

Szerző: Dátum: 2014. Nov. 18. Kategória: Egyéb | 17 hozzászólás

Image courtesy of Serge Bertasius Photography at FreeDigitalPhotos.net

Image courtesy of Serge Bertasius Photography at FreeDigitalPhotos.net

Igen, jól olvastad… valóban ezt kérdezem a mai írásom címében. S mi a nagy többség azonnali válasza? Hát, persze, hogy azok vagyunk! Mert a magyarok imádják a gyerekeket, sok gyereket akarnak, a gyerek az érték a szemünkben, mindent megtennénk érte… Félek, ez csak a felszín, ha megkapargatjuk egy kicsit a szép cukormázat, más lesz a valós kép. Hogy miért írom ezt? Éppen van egy friss élményem: nincs egy hete, hogy megállni tilos táblát helyeztek el közvetlenül az óvodánk előtti útszakaszon.

Ha esetleg valaki átfutott volna az előző mondaton, ismétlem: megállni tilos táblát helyeztek el az óvoda előtti teljes útszakaszon. Nézzük a szigorú tényeket: az óvoda évek óta ott van, két irányú forgalom megy az úton. Lejtős, budai utcáról van szó, kb 50-60 autó áll meg minden reggel és délután 5-10-15 percre, hogy ide és hazaszállítsa anya-apa a csemetét, legtöbbször nem egyet, hanem többet, munkába menet, jövet. Ha csak egy jár ide, akkor a másikat kézen fogva, rosszabb esetben járni még nem tudót babakocsiba, hordozóban, kézben hozzák. Télen, nyáron. Fagyban, hóban. A reggeli és délutáni időszakokat kivéve az utca ezen részén a parkolóhelyek szinte üresek. Az óvoda előtti útszakaszon – ahol egyébként kb az utca felét hosszában amúgy is az óvoda épülete, udvara foglalja el, azaz úgymond “saját magunk utcáját használtuk” – eddig ingyen lehetett parkolni, az ovi mellett két oldalt egy-egy lakóház. A szemközti utcarész fizetős, s jórészt az ott lakók autói foglalják el a helyeket.

Nos, ide sikerült valakinek egy megállni tilos táblát kihelyezni, amivel elérte, hogy totális zsúfoltság van reggel és délután az utca megállásra nem tiltott részén. Emellett az anyukák kisgyerekkel a karjukon, hordozóban, a nagyobbat kézen vezetve szaladgálnak át az úttesten – a forgalomban, no persze, csak miután ugyanezzel a pereputtyal a karjukon megvették a jegyet az automatából. És persze az ovis kirándulások esetén sem lehet közvetlenül a bejáratnál a buszra felszállni, hanem vagy el kell sétálni a messzebb álló buszig, vagy az úton kell átrohanni a gyerekcsapattal, ami nem csak kényelmetlen, de kifejezetten veszélyes is. Egy biztos, sok hely lett ott, ahol eddig mi parkoltunk rövid időre… de kinek? Hát, ezt még nem tudjuk… mert a telefont egyik illetékes szervnél sem vették fel napokig, ahogyan előzetes tájékoztatást, vagy esetleg egyeztetést sem kezdeményeztek. Forgalomtechnikai oka nincs a tábla kihelyezésének, ez abszolút egyértelmű.

Azt hiszed egyedi esetről beszélek? Tévedsz… hasonló helyzetről hallottam nemrég egy vidéki városban, csak ott általános iskoláról van szó, s azzal koronázva meg a helyzetet, hogy az épület 3 oldalán tilos megállni, s a rendőrök módszeresen büntetnek a mellékutcában meghúzódva.

És akkor mondom tovább: nézd meg, hány esetben adják át egy várandós kismamának a helyet a tömegközlekedési eszközökön, hogy ne kelljen a nagy pocakjával másoknak esni, vagy csak hogy a fáradt lábait megpihentethesse… nézd meg, hogy hányszor hívják vérvételnél a pocakosokat előre, hogy ne kelljen a sort kivárniuk. Hány “apuka” terpeszkedik a nőgyógyász váróban a széken, s hány ugrik fel, mikor belép egy újabb kismama, hogy átadja a helyét annak, akinek a létező összes udvariassági szabály szerint előnyt kéne biztosítani.

Vagy saját élményem: évekkel ezelőtt kb fél óráig pakoltam a defektes autóm csomagtartójából a dolgokat 8 hónapos pocakkal a Váci út kellős közepén nappal, hétköznap, várva a szervizes srácra, aki majd kereket cserél. Ezalatt mindenki csodálkozva, szórakozottan nézegettet, majd sétált el mellettem, s végül egy, azaz egy férfi állt meg, hogy “ugye kiskegyed nem akar ebben az állapotban kereket cserélni, bízza inkább rám”. Aztán persze megbeszéltük, hogy csak kiszabadítom a pótkereket meg az emelőt a csomagtartóból, a többit már szakember végzi majd…

Nézd meg – ez is mai konkrét példa – hogy hány zebrán (ott, ahol elsőbbsége lenne a gyalogosnak) engedik át a kisgyerekeseket kocsival, totyogó babával a zuhogó esőben, miközben a fűtött, meleg, védett autókban kényelmesen utazik a másik ember (ember?). És mit mondasz, ha valahol nyilvánosan szoptatja a babáját valaki? Felháborodsz? Vagy csak diszkréten elfordítod a fejed? Eszedbe jut, hogy esetleg téged is így etetett az édesanyád, s milyen jó, hogy ennek az anyukának még van teje, s hogy tud szoptatni, s így a kicsijének a legjobbat adja?

 

És amikor a boltban előtted egy kisgyermekes anya a türelmetlen, ordító gyerekét szeretné végre megnyugtatni? Vagy az óbégató csecsemőjét? Vajon hányan kívánják azt, hogy ó, szűnne már meg ez az őrjítő lárma? Vagy micsoda rosszul nevelt büdös kölök? Eszedbe jut kukucsot játszani vele, hogy eltereld a figyelmét a kicsinek, vagy csak megereszteni egy bátorító mosolyt az anyukának, s odaszólni, hogy igen, a tiéd is pont ezt csinálta, de majd kinövi, s addig is türelem és fel a fejjel? Soroljam még? Érted? Biztos vagyok benne, hogy érted…

Ha mi ilyenek vagyunk, miért lenne más az országunk? Miért lehet fenyegetni egy várandós kismamát a kirúgással? Miért kell eltörölni a dolgozó kisgyerekesek védelmét, miért kell a GYES-t olyan szinten tartani, amiből éhen halni sem lehet, de ugyanakkor ha dolgozni akar valaki, azt sem támogatják a döntéshozók? Miért van az, hogy a két-, háromgyerekes anya a legrosszabb munkaerő ebben az országban? Akit senki sem akar felvenni? Akit be sem hívnak interjúra? Miért nincs bölcsis férőhely elég? Miért nincs ovis férőhely – holott kötelezővé tennék az óvodába járást? Soroljam még? Nem teszem…

Te csak szüljél szépen, mert kell a GDP termelő következő nemzedék, aki majd eltart minket, és megtermeli a nyugdíjunkra valót és nagyon-nagyon szeretnénk, hogy megszülessen minden megtervezett baba szép hazánkban. Csak szíveskedj kérlek majd  a fogantatástól a gyermeked szalonképes állapotáig nem szem elé kerülni, nem terhére lenni a környezetednek, az államnak, és így általában senkinek, mert azt már nem tolerálja a társadalom. Mert elméletben nagyon gyerekbarát társadalom vagyunk mi, csak ne kelljen elviselni soha semmi kellemetlenséget más gyereke miatt.

Csak egy dologban reménykedek jelenleg: hogy az a bizonyos tábla véletlenül került ki, tévedésből, valami kis adminisztratív hibából, s nem valakinek a megrendelésére, akit zavarnak az ott álló autók (azaz a gyerekek). Bár, amikor ideköltözött, akkor is tudhatta, hogy ez itt egy óvoda…

 

Ajánlott bejegyzések:

17 hozzászólás

  1. (Elore elnezest az ekezetek hianyaert!)
    Eljott az en napom! Mar tobbszor szerettem volna javasolni, hogy erdemes lenne osszegyujteni mennyi mindent jobba lehetne tenni egy kis odafigyelessel. Tapasztalataimat egy masik orszageval osszevetve egyertelmu NEM a valaszom a cimben feltett kerdesre.
    Eloszor is itthon eszembe sem jutott gyereket vallalni, felve attol, hogy az allasomat elveszitve, karrieremet megtorve mi lesz velem, hogy tartom el a gyereke(i)met. Kulfoldon eltoltott nehany ev utan ma par honapos kislanyomat tologatom, mert megtapasztaltam, hogy kisgyerek mellett is lehetek ertekes ember, a munkaltato pozitivan all hozza a csaladokhoz es nem okoz gondot a munkaido atszervezese.
    De kezdjuk a nagyon egyszeru dolgoknal. Az, hogy itthon – ha meg lassit is az autos a zebran – folyamatosan azt erzem, hogy a sarkamra akarnak “lepni”. Sokan nem probaltak meg babakocsit magas jardaszegelyen feltolni. Van olyan lampas gyalogatkelo (Vaci utca), ahol a zoldet kivarva, szabalyosan elindulva nem lehet a babakocsival a zold jelzesen aterni (es meg azok a franya magas jardaszegelyek is akadalyoztatnak). Erdemes lenne megnezni hany sofor csovalja rosszaloan a fejet…
    Az uzletek nagy reszeben keptelenseg babakocsival kozlekedni.
    De jartam mar hivatalban ahol tobb mint 2 biztonsagi or allt az ajtoban, de egyiknek sem jutott eszebe kinyitni az ajtot, hogy konnyeben kijussak a babakocsival.
    Bevasarlo kozpontban kellett volna pelust cserelnunk. A pelenkazo zarva (!), kulcs az informacios pultnal, termeszetesen a plaza masik oldalan. Azota sem jottem ra, mi annyira ertekes egy pelenkazo helysegben ami miatt zarva kell tartani.
    A repteri fapados jaratok megkozelithetosege nemcsak itthoni problema, de ezt sem hagynam ki. Erdekes mutatvany a lepcsokon le- es feljutni.
    Nehany ami hirtelen eszembe jutott. Bele sem merek gondolni azok helyzetbe akik nap mint nap tomegkozlekednek, esetleg ket kisgyermekkel, segitseg nelkul.
    Tenyleg jo lenne, ha nemcsak hangoztatnank a gyerekbarat/csaladbarat tarsadalmat, hanem tennenk is erte.

    • Hú, Adrienn, ezt jól összefoglaltad! Hol éltek most? Kíváncsi vagyok :-)

      Ági

  2. Sajnos rosszabb tapasztalatom is van. Terhesgondozóban várakoztunk többen, közülünk egy anyuka a 3 év körüli nagytesót is elhozta magával. Nem hisztizett, bömbölt, csupán énekelte a számára kedves dalocskákat, időnként ugrándozott is, unván a hosszas ücsörgést(szerencsére szabad terület volt bőven) Tán 15 perce sem várakozó jövendő anyukák egyszer csak megjegyezték: biztos azért hozta magával a gyereket, hogy előbb sorra kerüljön, ők meg majd miatta még később mehetnek el. Sajnáltam rögvest, hogy a saját négy csemetém iskolai és nagyszülői elfoglaltságok miatt nem lehettek velem, hogy végre gyereket lássanak a jövendő szülők (Tévedés ne essék, nem mentem volna előbb be!)

    • elég szomorú… :-(

  3. Annyira, de annyira jellemzőek (SAJNOS!!!) a fent leírtak és a hozzászólások is mind országunkra. Arra jók vagyunk mi nők, hogy megszüljük a jövő nemzedékét, akik megtermelik az állítólagos majdani nyugdíjakat, de ha kézzel-lábbal mennénk dolgozni, akkor 10 állásinterjúból 9,5 helyen az első kérdések között teszik fel, hogy:”Család? Gyerekek? Ha van hány? És akar még szülni?, Van-e aki a gyermek/ek betegsége idején tud Ön helyett vigyázni a gyerekekre, hogy ne kelljen állandóan táppénzre mennie? Mert azt cégünk nem tolerálja…stb.stb.” Ez saját tapasztalat. Eddig a rengeteg állásinterjú alkalmával csupán egyetlen hely volt anno, ahol nem kérdezték meg, mert a “nagyfőnök” azt mondta az interjúztatónak, hogy ez diszkriminációnak számít és emiatt őket fel lehet jelenteni, ezért ne kérdezzék meg. Fel is vettek erre a munkahelyre, majd miután betöltöttem az állást és lelkesen elkezdtem dolgozni, a szerződés aláírása és egyéb hivatalos munkahelyi papírok kitöltése után ugyanez a “nagyfőnök” fricskázta lekezelően a képembe, hogy az interjún bizony “elfelejtettem” közölni velük, hogy gyerekem is van, mert akkor más lett volna a helyzet, ugyanis köztem és egy másik hölgy között vaciláltak. Ezek után már nem jártam be olyan nagy lelkesedéssel dolgozni, és csak 2 évig maradtam náluk. Nem lehetett kibírni az általuk maximálisan családellenes légkört. Ráadásul, iszonyú lohasztó volt maga az a tudat, hogy nem rám, a szorgalmamra, az akaraterőmre, a becsületességemre, megbízhatóságomra, a szakmai tudásomra kíváncsiak, hanem arra, hogy van-e gyerekem vagy nincs, mert ha van rossz munkaerő vagyok, ha nincs akkor én vagyok az isten. Azóta 3 gyermekem van, nem bántam meg őket egy percig sem, mert a férjemmel és a gyerekeimmel így kerek egész az életem, és boldogabb már nem is lehetnék, de tudom, hogy ha vissza kell mennem dolgozni, megint iszonyú nehéz lesz…!

    Megbotránkoztatónak tartom magam, hogy a 2-3 gyermekes nőknek folyton meg kell alázkodniuk minden állásinterjún abban a reményben, hogy majd most ide talán végre felvesznek és lesz egy kis nullszaldós fizetésért már megint egy olyan állásom, ahol 2 ember helyett szakadhatok meg és szabadságot, vagy ne adj isten túlórapénzt reszketve kérhetek majd csak a főnökömtől, aki lekezelően közli majd velem, hogy ha nem tetszik a rendszer el lehet menni, mert ugye egy helyébe ezer is akad. És vagy csinálod az erőltetett menetet, vagy felmondasz és keresel egy ugyanilyen vacak munkát. Mert más egy több gyermekes anyának nem terem. Ami külön felháborít, hogy a pitiáner fizetésért meghirdetett közalkalmazotti állásokra is (főleg az egészségügyben jellemző egyre inkább), hogy határozott munkaidejű szerződéssel vesznek csak fel és azzal hitegetnek, hogy ha lejár, úgyis meg fogják hosszabbítani. Hát ne ringassa magát senki ebben a hitben, mert nem fogják. Ezzel csak azért álltatnak, hogy fogd be a szád és dolgozz éhbérért, hogy nekik ne kelljen túl sokáig keresgélniük új munkaerőt, aki a gyesen lévő határozatlan idejű szerződéssel rendelkezők helyére vannak felvéve. 2-3 év után úgyis visszajön a gyesen lévő és te ki vagy rúgva. És ha mész panaszra, hogy mit ígértek, akkor a következőt vágják a fejedhez: “Tudtad te ezt akkor is, amikor aláírtad a szerződést, hogy határozott ideig leszel…!” vagy “Mindent megtettünk érted, hogy maradhass, de a nagyfőnökségnek más tervei vannak és abba te nem illesz bele.”

    Az, hogy a babakocsit magam előtt tolva élsportolókat megszégyenítő módon rohanok át a zebrán, mert mint, ahogy az előttem szóló leírta taposnak a sarkamra az autósok, az már mindennapos. Vagy hogy, akár 10 autót is végig kell várnom, még egy átenged a zebrán, már meg sem lep. Az, hogy a tömegközlekedés valami iszonytató nagy borzalom Magyarországon és magasról tojnak a nagypocakos kismamákra, rémálom. De ami még ettől is jobban felháborít az nem más mint az, amikor Budapest egyik legjobb kerületének jóhírű ovijában az óvónők pikkelnek azokra a szülőkre, akik nem tudnak már délben elszabadulni a munkahelyükről, hogy legkésőbb 14-15 órakor hazavigyék a gyerekeiket, és “haragszom rád” flegma stílusban utálják ki azt a szülőt, aki csak ovizárás előtt fél órával tud a gyerekéért lógó nyelvvel rohanni a saját munkahelyéről, és a dagadt dadus, aki már 5-kor le akart lépni, hangosan a szülő füle hallatára közli a másik dadussal, hogy “már megint azok miatt a….nem tudtam hazamenni, mert még csak most piszmognak az öltözőben” na ez abszolút bántja az igazságérzetemet és vérlázítónak tartom.

    Néha elgondolkozom azon, hogy valami égbekiáltó csoda, hogy ez az ország úgyahogy, de még egyben van….

    • Rettenetes amit írsz, de sajnos igaz, én is láttam ezeket a példákat…
      Az óvónő és a dadus beszélgetésére én csak annyit tudok mondani, hogy egy ilyen beszólás után én azonnal mennék az intézmény vezetőjéhez, kezemben a házirenddel, ami pontosan megadja a nyitvatartásii időt, s megkérdezném, hogy ő is egyet ért-e azzal, hogy a beosztottjai a szülők füle hallatára tesznek ilyen kijelentéseket, holott a házirend egyértelműen rendelkezik arról, meddig kötelesek a gyerekkel foglalkozni. Ha igen, akkor meg fogod keresni az ő felettesét is, vagy azt a szervet, mi felügyeli az óvodát… ez általában hatni szokott.
      A munkáltatói visszaélésekre pedig csak azt tudom mondani, hogy ha senki nem áll ki magárt, sosem lesz változás. Ha sokan – nagyon sokan – állnak ki a jogaikét, meg fog változni a helyzet. Nemrég beszéltem az egyik jogi tanfolyamomat elvégzett ügyfelemmel, aki mosolyogva mesélte, hogy szembeszállt a kiskirály főnökével, s a többi kolléganő végig szurkolta a harcát, hogy végre van, aki megmutatja a főnöknek… remélem, így ők is kedvet kapnak majd. Minél többen nem hagyják elnyomni magukat, annál jobban érzik a munkáltatók, hogy nem tehetnek meg bármit… és szép lassan jogkövetők lesznek majd. Lassan, nagyon lassan, de ha el sem kezdjük, sosem lesz eredmény!
      Üdv:

      Ági

  4. ez a cikk ott van….
    hasonló deffektem nekem is Budapesten volt ikerterhesen…

    végre látom leírva: a legrosszabb munkaerőnek számítunk… pedig a propaganda a mindenféle családtámogatásra ott van… és jön az egyszerű embertől hogy húdejó a nagycsaládosoknak mert nem kell adózniuk… én adóznék szívesen. mert akkor tudom hogy van munkám, megélhetésem. Addig is töredékpénzből élünk egyedülálló anyaként négyen és hallgatom az irigykedő szavakat. csak egyszer cserélnénk rájönne …

    • Kedves Mami!

      Igen, valóban ez van idehaza, de ez nem azt jelenti, hogy ne lehetne változtatni rajta (én ezen vagyok :-))… és azért igenis vannak nagyon korrekt cégek, ahol a kisgyermekes munkaerő nem, hogy nem számít “leprásnak”, de szeretik. Csak kevesen vannak, több ilyen cég kéne. És abban abszolút igazad van, hogy munka kéne mindenkinek, aki dolgozni akar, s abból szívesen adózunk majd mind. Ne add fel, lesz neked is állásod, a 2015-ös év egy új kezdet, tiszta lappal indulunk mind! :-)
      Üdv:

      Ági

  5. SZÜLJ nő vagy szülj, ez a dolgod szülj mert egyre kevesebben vagyunk dajdajozzák nagy hanggal a különböző médiákban.

    Mindeközben fiatal nőket nem nagyon szeretnek alkalmazni, mert még a végén elmegy szülni “hát mit képzel” és ha bejelenti az örömhírt “sajnálom leépítések vannak” és ha vissza akar menni dolgozni “mit csinált az elmúlt x évben” nem érvényesülhetek mert egyszer szülni fogok, mert nemsokára szülök, mert szültem és ha beteg lesz a gyerek….”

    Szüljek? Lesz munkahelye annak a gyereknek? Itthon fog családot alapítani, vagy külföldre költözik? Boldog lesz???

    Mit kapok kismamaként? Szülés után jéghideg zuhanyt (szó szerint mert nincs meleg víz) egy ajándék csomagot tele általános információs anyaggal és egy fertőtlenítő szert talán, de buszon ülőhelyet…soha, erre ott a lépcső ha nem érzed jól magad.

    Sajnos itt sincs vége a sornak. Mert a gyerek óvodába megy és talán olyan óvónőt fog ki aki sarokba szorítja számon kérően anyukát mert a gyerek nem tudja egyedül lecserélni a cipőjét, vagy csak megkérdezi kedves szülőt telefonon hogy lehetséges e az hogy törött kézzel vitte e a gyereket óvodába. Beszélgessünk az iskoláról? Ne eleget látunk a közösségi oldalakon szerintem.

    Itt valami nagyon nem jól működik

  6. Kedves Dolgozó mami!

    Köszönöm a hírleveleket! Talán ehhez a cikkhez tudnám kapcsolni a kérdésemet leginkább. Ha mégsem, kérlek nézd el nekem a botlásom.
    Szóval Én 2004. szeptember óta itthon vagyok a gyerekeimmel. 4-en jöttek sorba, az első kettő közt kivettem a felhalmozódott szabadságaimat, szóval papíron visszamentem, de igazából nem. Aztán megszületett a másik kettő is. Nos, a legkisebb 3 éves lesz március végén. Viszont én nem szeretnék visszamenni dolgozni, inkább GYET-en lennék, még 5 évig, míg be nem tölti a 8. életévét. A kérdésem az lenne, hogy el kell-e jönnöm a cégtől vagy számíthatok-e rá, hogy eltanácsolnának, ha igen, milyen formában váljunk el egymástól. Gondolok a közös megegyezésre, de végkielégítéssel, stb…
    Válaszod előre is köszönöm.

    • Kedves jewel!

      Kérhetsz további fizetés nélküli szabit (ezt ők már nem kötelesek megadni), vagy be is jelentheted, hogy visszatérnél dolgozni, remélve, hogy nem vesznek vissza… ez kissé kockázatos, de több ügyfelem végigcsinálta már sikerrel :-)
      Ha gondolod, februárban indul egy online munkajogi tanfolyamom, ahol mindent megtanulhatsz a szabadságokról, felmondásról… itt találod a részleteket:
      http://dolgozomami.hu/online-tanfolyam
      Üdv:

      Ági

  7. Szia!Jelenleg 4 éves kisfiamat egyedül nevelem.2 hónapig a fönőköm megengedte,hogy egy műszakba járjak dolgozni.De jan.1-től kijelentette,hogy vissza kell mennem 3 műszakba.Azt mondta,hogy a gyerek dolgott oldjam meg.Kérdezném,hogy vonatkozik-e rám valami törvényi segítség?Nincs senki segítségem,aki a 3 műszakba tudna segiteni.Nagyon elvagyok kesetedve.Köszönöm!

    • Kedves Szilvia!

      Sajnos nincs olyan szabályozás, amire hivatkozhatnál a 4 éves gyermek esetén.
      Üdv:

      Ági

  8. Kedves Ági!

    Egy számomra nagyon nehéz problémával szembesültem akkor amikor a GYEDről való visszatérési szándékomat fejeztem ki a munkáltatóm felé. Határozatlan munkaviszonyom van már 15 éve, és most azt mondja a munkáltatóm, hogy váljunk el egymástól, nem kíván visszavenni munkakörömbe, mert amióta nem dolgozok ( 2 éve) megváltoztak a munkakörülmények és angol nyelvtudásra van szükség, angol nyelvvizsgára, ami nekem nincs, így alkalmatlan vagyok neki. Nekem Ő ezt korábban sosem jelezte, ha megteszi nyilván ráfekszek az angolra. Kérdésem lehet e ez indoka a felmondásra. Mivel én jeleztem, hogy közös megegyezéssel nem jövök el. Köszi, Zsuzsa

    • Kedves Zsuzsa!

      Ha nem kíván visszavenni, akkor mondjon fel írásban, indoklással, s ebben az eseteben jár a végkielégítés. Ha nem sikerül ezt elérned, akkor érdemes személyre szabott jogi segítséget kérned, hogy biztosan megkapd a pénzedet: http://dolgozomami.hu/szemelyes-tanacsadas
      Sok sikert:

      Ági

  9. Hogy én mekkora mázlista vagyok! Mindig morogtam a munkahelyem miatt, mert ugye az embernek főnöke van, meg pletykás munkatársai, meg egy csomó igazságtalanság, sokszor feszült a hangulat.
    Aztán egy fél éve eljöttem GYED-re. Januárban megyek vissza, 4 órában, úgy várnak mint a Messiást, és ezt több forrásból is megerősítették. Ja és a GYED alatt is megtarthattam a céges telefonom – mondjuk eleve rövid távollétet terveztem, de akkor is.
    Mindemellett fél órányi távolságra dolgozom a lakásomtól biciklivel, nyugodtan eljöhetek betegállományba, teljes fizetésemre be vagyok jelentve és még csak rosszul sem keresek, ha reggel beszólok, hogy bocs, gondom van, ma szabadságon lennék/ később mennék, az sem gond. Azt hiszem, mostanában nem akarok munkahelyet váltani. :)

    • :-) adj hálát, örülj, s dolgozz boldogan!
      Jó olvasni, hogy vannak ilyen példák is!

      Jó visszatérést!

      Ági

Pin It on Pinterest

Tájékoztatni szeretnélek, hogy ez a weboldal sütiket használ. Az Uniós törvények értelmében kérlek, engedélyezd a sütik használatát. További információ

Az Uniós törvények értelmében fel kell hívnom a figyelmedet arra, hogy ez a weboldal ún. "cookie"-kat vagy "sütiket" használ. A sütik kicsik, teljesen veszélytelen fájlok, amelyeket a weboldal azért helyez el a számítógépeden, hogy minél egyszerűbbé tegye számodra a böngészést. A sütiket természetesen letilthatod a böngésződ beállításaiban. Amennyiben ezt nem teszed meg, illetve ha az "Elfogadom" feliratú gombra kattintasz, azzal elfogadod a sütik használatát.

Bezárás