Néhány hete egy nagyon érdekes beszélgetésben volt részem egy anyukával, aki egy korábbi ügyfelem ajánlása révén jutott el hozzám.
Két gyermeke van, s válaszút előtt állt: folytassa tovább a szülés előtti karrierjét, ami az eredeti végzettségének s eddigi tapasztalatának megfelel, de hatalmas energiákat követel tőle, vagy váltson egy „kényelmesebb”, mások szemszögéből talán nem annyira szakmai kihívásokat nyújtó, de sokkal anyabarátabb területre.
Ebben a kérdésben kérte a segítségemet, véleményemet, támogatásomat. És a beszélgetésünk során elhangzott egy nagyon érdekes mondat tőle, ami megütötte a fülemet, s azonnal eldöntöttem, írnom kell erről!
A mondat valahogy így hangzott: „… tudom, hogy te azt hirdeted, hogy kisgyerek mellett is építsünk karriert, de én most pont nem erre vágyom…” És első hallásra megállt bennem az ütő 🙂
Mert igen, valóban szeretem hangoztatni, hogy a kettő – anyaság és munka – nem zárják ki egymást, s el is szoktam minden fórumon mondani, hogy én magam is korán visszamentem dolgozni. De soha nem állítottam, hogy kizárólag ez az egyetlen út van, s mindenkinek ezt kell tennie, őrült karrierépítésbe kezdeni a gyerkőc 2 éves korában.
Milyen anya kell, hogy legyél?
No, ez az, amit nem szeretnék megmondani senkinek. Bőven elég, hogy mindenki más meg akarja mondani neked: a törvényhozók (minimum 3 gyereket szülő, konyhában tüsténkedő), a gyerekbarát magyar társadalom (a gyermek 3 éves koráig otthon maradó), a média (szép, csinos, karcsú, szülés után negyed évvel eredeti formádban lévő), és még sok mindenki más is különböző elvárásokat támaszt veled szemben.
Legyél ősanya, nevelj ösztönből, olvass el 10 különböző modern nevelési könyvet, majd légy e szerinti tökéletes anya, dolgozz a szülésig, mert úgy vagy hasznos a munkáltatódnak, hordozd a gyereked, szoptasd, mert ugye ez, a kötődés a legfontosabb, mosható pelenkázz, főzz bio babakaját minden nap, de azért vedd meg az üvegeset is (mert a reklám szerint az a jó), és persze menj vissza korán dolgozni, mert ez a trendi, ez a jó a karrierednek, de légyszi szülj minimum hármat, s homokozz velük minden nap besötétedésig… ja, hogy emellett nem tudsz dolgozni? Az már a te bajod, oldd meg! Mi ezt várjuk el tőled!
Szóval íme, hivatalosan is kijelentem, írásba adom: nem kell visszamenni mindenkinek hamar dolgozni!
Én arra biztatlak, hogy HA vissza szeretnél menni korábban, jól gondold át, s készülj fel minden téren! (Na jó, mégis van egy elvárásom veled szemben: vállalj felelősséget magadért!) Készülj fel a jogi tudnivalókból, készülj fel a kicsid napközbeli ellátása kérdésében (bölcsi vagy bébiszitter), tartsd rendszeresen a kapcsolatot a cégeddel, s ha tudod, hogy a rövid távollét ellenére nem fognak visszavenni, időben gondolj az álláskeresésre, s készülj rá profi módon!
Ha nem szeretnél visszamenni korán, akkor pedig élvezd az otthonlétet, de ekkor is készülj fel a fenti kérdésekből, mert ezek ugyanúgy felmerülnek, akár 2, akár 6 évet maradsz otthon.
Te – ti – döntsetek, ne a külső elvárás, a külső nyomás!
- Jó lenne a részmunkaidő? Akkor hajrá, ne zavarjon a fele annyi fizetés, mert cserébe több a szabadidőd, s energiád a kis családodra.
- Visszalépsz a karrierlétrán? Ha ezáltal kevesebb a felelősség és nyugodtabb vagy, kit zavar?
- Tetszik a vezetői karrier? Nosza, ki állítja, hogy nem teheted meg kisgyerek mellett? Ha valóban ezt akarod, s mindent meg is teszel érte, én nem foglak lebeszélni!
- Vállalkozni akarsz? OK! Tervezd meg, dolgozd ki, futtasd fel!
- Apa maradna otthon, te meg visszamennél karriert építeni? Ne érdekeljen titeket se a szomszéd, se a haverok véleménye. Csak a tiétek számít!
Mert csak így leszel boldog, nyugodt, kiegyensúlyozott anyuka! És ha kell – alapos megfontolás után, A, B és C tervvel is rendelkezve, ahogy a cikk elején említett anyuka – nyugodtan dobd sutba az eddigi karrieredet, ha úgy véled, hogy a másik boldogabbá, kiegyensúlyozottabbá, jobb anyává tesz! Ha jól döntöttél, akkor megérte bátornak lenni, s a saját utadat járni, ha pedig mégsem volt jó döntés, akkor ott a B és C terved, válts irányt, s valósítsd meg azt!