Egyedül nem megy…

Szerző: Dátum: 2011. Aug. 10. Kategória: Egyéb, Újra munkában | 7 hozzászólás

Két cikket is elolvastam az elmúlt napokban, egymástól teljesen függetlenül. Bár nagyon különböző volt a forrás,  nekem valahogy összecsengett a kettő tartalma, mondanivalója. Arról szóltak, hogy lehet-e egyszerre anya és dolgozó nő valaki ma Magyarországon, ha igen, hogyan, milyen szerepe van a családnak abban, hogy ez megvalósítható, kikre támaszkodjunk, kik segíthetnek…

Az első cikket a neten olvastam, és röstellem, hiába keresem, nem találom újra (pedig nagyon idelinkeltem volna… :-(). A másodikat vasárnap, a strandon a Nők Lapjában, miközben süttettem magam a napon, iszogattam a zöld teámat, és emésztgettem a fokhagymás-sajtos-tejfölös lángost, meg azt az egy cső kukoricát, amit még engedélyeztem magamnak, “egyszer élünk” alapon. Hallgattam az annyira tipikus strand zajokat, neszeket, élveztem a lágy szellőt, s a semmittevést, s szunyókáltam egy-egy cikk között. Hogy van ideje erre egy 16 hónapos leányka anyjának? Hát, úgy, hogy elég hamar rájött, egyedül nem megy!

Nem tudok egyedül tökéletes anya és tökéletes dolgozó lenni. Nem is akarok, ezt hamar eldöntöttem. Elég ha jó anya vagyok, és azt hiszem, elég, ha jól elvégzem a feladatomat a munkahelyemen, tisztességesen, időre, lelkesen… Ez nem azt jelenti, hogy bármelyiket is hanyagolom, csak éppen még az elején, időben beláttam, attól, hogy a korábbi “egyszereplős” életem – ahol a munka játszotta a főszerepet – , “kétszereplős” lett, még nem lett a napi 24 órából 30. Sem 40… Nem tudok és nem is akarok mindig mindent én megoldani és csinálni, vezetni, kitalálni, elintézni. Személyes fejlődésemnek ez (is) volt az egyik kihívása… azt hiszem, sikerült.

Így elfogadtam azt, hogy a lányom néha a nagyszülőknél nyaral 4-5 napot, nélkülem, nélkülünk, míg én összeszedem magam, most éppen a tüszős mandulagyulladás okozta intenzív nem alvás – aggódás – lázmérés – hűtőfürdőzés gyűlöletes bűvkörét magunk mögött hagyva. Ami persze akkor támad, amikor a párom nincs idehaza, üzleti úton van nagyon messze, tehát eleve esélytelen, hogy hazajöjjön, szóval napi átlag 4 óra alvással nyomtam végig szinte az egész hetet, éjszaka egyedül, nappal segítséggel, mert hát dolgozni is kell attól, hogy a porontyom beteg. Nem volt könnyű, de sikerült (hál’ istennek valami olyan mandulagyuszi volt, amivel csak éjszaka volt rettenet lázas, nappal elég kezelhető volt a szinte alig hőemelkedése… :-))  És így rá is jöttem, hogy eleve esélytelen az az anyuka, aki nem hajlandó leadni a korábbi maximalista elveiből – csak én etetem a gyerekemet, csak én pelenkázom, csak én viszem ide-oda, csak én velem érzi jól magát, csak én tudom megadni neki azt, amire szüksége van, csak én tudom ezt a riportot jól megírni, csak én kezelhetem ezt az ügyfelet, csak én tudom ezt a feladatot jól elvégezni, csak én, csak én, csak én…

Ó, nem :-) Nagyon jól el van egy akár nagyon kicsi baba is az apukával, nagyival, vagy azzal, akihez már hozzászokott (mert ugye hagytuk őket összeszokni), nagyon jól eljátszik az apjával a kislányom az udvaron, anélkül, hogy én is ott lennék, és állandóan futnék utána, hogy “ide ne menj kincsem, oda ne lép, vigyázz, nézz a lábad elé…” (az más kérdés, hogy néha apjával beleesik a patakba, ahol ugye játszania sem szabadna – de a szomszéd anyukák hűen szolgáltatják az információkat nekem :-), vagy hogy néha több karcolás van rajta, ha az apjával játszik… na bumm, begyógyul, nem a világ vége). És bizony, az egyik keresztanyukájával is el lehet engedni a strandon a kisasszonyt, és nem kell a nyomukban lenni. Igen, akár 45 percet is el van nélkülem, úgy, hogy nem is lát, mert ezerszer jobban leköti a medence, a víz, a többi gyerek, a sok új játék, amit persze el lehet csaklizni és utána nem visszaadni, csak komoly unszolás árán. Igen kérem, így lehet kisgyerekkel strandolni úgy, hogy szinte csak etetni és pelenkázni kelljen anyukának, és a maradék időben olvashat, napozhat, aludhat, úszhat. Sosem gondoltam volna, hogy ilyen egyszerű, amíg nem próbáltuk ki néhány hete.

S a kis pihenő végén én is nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb anyuka tudok lenni, s lelkesebb, tettrekészebb dolgozó, a depis, zilált, türelmetlen valaki helyett, aki se itt, se ott nem állja meg a helyét. Nagyon megéri… MINDENKINEK! Szóval, aki még nem merte, próbálja ki! Érdemes!

 

(photo by Alejandra Mavroski)

 

Ajánlott bejegyzések:

7 hozzászólás

  1. Én szívesen adnám lejjebb, szívesen vennék segítséget, de nincs kitől, honnan. :-(((( Így marad a pár óra alvás és a pici és kicsi (18 hónap van köztük) közötti egész napos lavírozás. Szóval sokszor nem arról van szó, hogy görcsösen kapaszkodom a gyerekekbe és nem adom, hanem nincs kinek adni…

    • Igen, tudom, hogy néha nem könnyű… de tudatosan keresni kell a lehetőségeket, mert nem lehet örökké lavírozni… persze, idővel ez majd jobb lesz, minél nagyobb(ak), annál könnyebb. Addig meg csak kihúzzuk…. fél lábon, napi 5 óra alvással… :-)

  2. Igen, ha van kinek, jó néha átadni. Sőt, én kifejezetten akarom, hogy apával is legyen kettesben és imádják egymást, nem is kellek oda. Bár hármasban is hatalmas mókák vannak! :)) És mivel nagyiékat is imádja, mikor náluk vagyunk, rájuk is hagyjuk pár órára, hogy mi apával megint kettesben mehessünk valahova. Talán hamarosan majd esti programot is bevállalunk… :)

    • Angeli, menjetek csak el, egyszer el kell kezdeni. Hidd el nagyon jó :-)

  3. Kedves Dolgozó Mami!
    Az én problémám a következő: egyedülanya vagyok két alsótagozatossal. A munkaidőm fél 6-ig tart, mindennap. A gyerekeket kirakják a folyosóra du. 5-kor. Ha nem lenne az anyukám, fogalmam sem lenne, hogy tudnám őket elhozni, és ő sem lesz már fiatalabb. Jó lenne 6 órás munkába átmenni (asszisztens, titkárnő vagyok), vagy legalább olyan helyet találni, ahol én osztom be az időmet, és ne kelljen délutáni üresjáratokban a sosem csengő telefon mellett ülni, ahelyett, hogy a gyerekeimmel lehetnék… Kérdés persze, meg lehet-e élni 6 órás fizetésből, amikor a 8 órásból is faltól falig megyek minden hónapban. De egyáltalán van ilyen álláskör, van erre valami megoldás?
    Köszönöm a válaszod!

    • Kedves Mamaya!

      Sajnos Magyaroszágon – sok egyéb más ok mellett – ezért sem terjedt el a részmunkaidő, mert az amúgy is alacsony 8 órás kereseteket még tovább tördelve olyan fizetések jönnek ki, amiből nem lehet megélni… A 8 órás munka valóban nem könnyen egyeztethető össze a gyerekekkel, a legtöbb anyuka valamilyen segítséggel tudja csak megoldani.
      Két irány van, amit követhetsz:
      1.) Az irodában kötelezően töltendő munkaidőt csökkented, mondjuk keresel egy részmunkaidős állást, de itt az anyagiak lesznek problémások. Persze megvan az esélye, hogy találsz egy jobban fizető állást, de sajnos nem túl nagy. :-( Amit még megtehetsz, hogy a részmunkaidő mellé találsz valami otthoni pénzkeresetet, amit a gyerekek mellett is tudsz végezni. Ilyen lehet például a fordítás, gépelés, szakdolgozat gépelés, bármi, amire képes vagy, és mondjuk hétvégén, vagy este tudod végezni. Tudok olyan anyukákat, akik így oldják meg a néhány év anyagi gondjait, míg újra nem tudnak 8 órás munkát vállalni. A jelenlegi helyeden is kezdeményezheted – ha olyan a légkör, a hozzáállás – hogy a munka egy részét te meg tudnád otthonról oldani, ha van géped, és hozzáférésed, ezért cserébe elmennél egy órával hamarabb. Vannak helyek, ahol – pláne régi, megbecsült, jól teljesítő dolgozóknál – erre nyitott a cég.
      2.) Ha továbbra is 8 órában kell dolgoznod, akkor a másik oldalon kell “erősíteni”, amíg a gyerekek kisebbek, valóban az a jó megoldás, ha helyetted valaki elhozza őket. Ez lehet anyukád, ahogy írtad, de más rokon, barátnő, családtag is, vagy össze lehet fogni a gyerekek iskolatársainak anyukáival, vagy a házban, környéken lakó szomszédokkal, hogy néha ők vigyék haza a suliból őket. Az egyik barátnőméknél ez megoldott dolog, néha ő fuvaroz, néha a másik anyuka, néha a szomszéd. Ezek a kölcsönös segítségnyújtások jól jönnek, ha egyensúlyban vannak, azaz te is tudsz valamit felajánlani az elhozatalért cserébe.

      Gondold végig, hogy melyiket tudnád inkább elképzelni, de akár mindet is kipróbálhatod, egyezkedhetsz a jelenlegi helyen, pályázhatsz új állásokra, és anyukás kapcsolatokat is kiépíthetsz…
      Remélem, tudtam segíteni valamennyit, sok sikert, kitartást!
      Üdv:

      Ági

  4. Kedves Dolgozó Mami!

    Köszönöm a válaszodat!

Pin It on Pinterest

Tájékoztatni szeretnélek, hogy ez a weboldal sütiket használ. Az Uniós törvények értelmében kérlek, engedélyezd a sütik használatát. További információ

Az Uniós törvények értelmében fel kell hívnom a figyelmedet arra, hogy ez a weboldal ún. "cookie"-kat vagy "sütiket" használ. A sütik kicsik, teljesen veszélytelen fájlok, amelyeket a weboldal azért helyez el a számítógépeden, hogy minél egyszerűbbé tegye számodra a böngészést. A sütiket természetesen letilthatod a böngésződ beállításaiban. Amennyiben ezt nem teszed meg, illetve ha az "Elfogadom" feliratú gombra kattintasz, azzal elfogadod a sütik használatát.

Bezárás