A minap egy ismerősömtől hallottam, hogy a gyermekét – az óra alatti beszélgetésért – a tanerő egy órával tovább bent tartotta az iskolában a teremben, nem engedte ki, így nem tudott ebédelni, s késve érkezett haza (akinek van gyermeke, képzelheti, micsoda érzés az egy anyának, hogy tudod, hányra ér haza a gyermeked normál esetben minden nap, de most késik, s nem tudod, hol van, majd hazajön ezzel a magyarázattal). Rendkívül érdekes figyelni ilyenkor az emberek reakcióját, véleményét, hozzászólását a témához.
Van, aki a pedagógus szakma elértéktelenedése, demotiváltsága felől fogja meg a problémát (rossz körülmények, alacsony illetmény, szétzilált oktatás, nem csoda, hogy csak erre képesek), valaki ösztönös anyatigrisként a tanerőnek néhány jól irányzott pofont helyez kilátásba, s van, aki csak nosztalgikusan felemlegeti, hogy” jah, kérem, a mi időnkben repült a kulcscsomó, meg kopogott a pecsétgyűrű a rosszalkodó diákok fején, oszt mégis emberek lettünk.”… S van, aki halkan megjegyzi, ő nem merne szólni, mert fél, hogy a gyerekén torolják meg. Nem kívánok ma sem a hazai, vitathatóan sikeres/sikertelen oktatási rendszerről, a pedagógus szakma silány körülményeiről, alacsony béréről, vagy politikai nézetekről, s ígéretekről beszélni. Csupán a jogi tanácsadó véleménye kívánkozik ki belőlem egy olyan témában, ami első pillantásra nem a szívem csücske téma, nem anyukás munkajog, de higgyétek el, az! Nagyon is!
A gyerekeknek is vannak jogaik. Tudtátok? Biztosan. Fel is tudjátok sorolni őket, hogy mik ezek? Tudjátok, hogy diákként, tanulóként milyen jogai vannak a gyerekeiteknek? Nem általánosságban, hanem listaszerűen, legalább 8-10 pontot… Pontosan meg is beszéltétek vele? Tudja, érti ő is? Továbbmegyek: tudjátok, hogy mi a kötelessége az iskolában? Tudja ő is? Van házirend? Kikértétek, vagy megkaptátok iskolakezdéskor írásban? Elolvastátok közösen, kisebbeknek felolvastátok, átbeszéltétek? Tudja ő is, hogy mit szabad és mit nem? Tudja az általános normákat, hogy mit kell megtennie, mit kell betartania? Kérlek, ne gyertek azzal, hogy még túl kicsi. Az én lányom 4 éves lesz tavasszal. Nagyon jól tudja, hogy pl. az oviban, az „előszobában”, ahol az öltözés folyik, nem lehet enni. Mert nem morzsázunk, s nem eszünk olyan dolgot, amit más gyerek is megkívánhat, de nem ehet (mert pl ételallergiája van, cukorbeteg…). Megbeszéltük, megértette s minden nap elmondja: „Ott van fent a falon írva, hogy nem lehet itt enni. Ugye anya? Igen kicsim.” Érti, tudja, betartja, s rászól más gyerekekre, sőt szülőkre, ha ők ezt nem tartják be. 4 éves! Szóval ennyit az életkori korlátokról, és a megértésről.
Ha elmondod neki, mihez van joga, s mi a kötelessége, akkor tudatod vele, hol a határ. Mindkét félnek: gyereknek, tanárnak. Ha ezt valaki átlépi, jön a következmény. De mi lehet a következmény, mi a büntetés? Bezárni egy szobába, s nem kiengedni? Ez a cselekvési szabadság, személyes szabadság korlátozása. Olyan helyzetbe kényszeríteni, hogy ne ehessen? Ez az étkezési lehetőség korlátozása. Mindkettő szó szerint benne van a közoktatásról szóló 1993/VXXIX. törvényben a gyermekek, tanulók jogainál. Nézzük csak tovább: mit tett a gyerek? Beszélgetett órán. Kötelessége a gyereknek az órán fegyelmezetten viselkedni? Igen. Ez is benne van a törvényében. Láttunk már totál csendben ülő alsós osztályt egy pisszenés nélkül? Aligha… azaz a tanerő fel kell, hogy készüljön a kötelezettségszegésre, s megfelelő eszköztárral kell, hogy rendelkezzen. Ez a feladata, ez a hivatása. Sajnos néha válaszként azt hallom: a tanuló csak akkor élhet jogaival, ha kötelességeit teljesítette. Nem kérem, ez nem így van. Vannak alkotmányos jogok, amik mindenkit megilletnek, akkor is, ha a kötelezettségét nem teljesíti. Azaz az a tény, hogy a gyerkőc dumált, nem jogosítja fel a tanerőt arra, hogy bezárja, s ne engedje ebédelni s hazamenni időben. Ennyi erővel az adóbevallását késve benyújtó és a piros lámpán még átslisszanó tanerőnek meg nem utal fizetést a suli, mert ugye ha nem teljesíti a kötelezettségét, akkor a havi illetményére való jogát is elbukta… na, ez hogy tetszene neki?
Mi a következmény? Felnevelünk egy újabb generációt, aki nincs tisztában sem a jogaival, sem a kötelességeivel. S felnőve majd elkezd dolgozni, s vagy eleget tesz munkaviszonyából származó kötelezettségeinek (időben megjelenik minden nap, dolgozik tisztességesen, nem lop, nem lóg…), vagy nem. S vagy tisztelik majd a jogait a munkahelyen, vagy nem. Ha nem, ő vajon fel fog tudni és fel mer majd szólalni ellene? Hozzászokott, tudja, hogy vannak jogai, s ha azt valaki megsérti, kérhet, és kaphat jogorvoslatot? Ha nem hagyja magát, vajon mit lép a másik fél? További megfélemlítés lesz a válasz?
„Mehet anyuka, ahová akar, az igazgató sem fog magának igazat adni…” – „Mehet nyugodtan ahová akar, én akkor is kirúgom magát.”
„Bezárom egy órára, mert egy órámon nem figyelt, majd most jól megtanulja.” – „Behívom egy irodába, s nem engedem ki, míg alá nem írja a közös megegyezést, nem kell nekem még egy terhes nő a cégemnél.”
„Nem figyelt, pedig kellett volna, így én sem kell, hogy betartsam a szabályokat, nem engedem enni.” – „Vétett egy hibát a munkában, ezért azonnali hatállyal elküldöm, mert úgysem mer szembeszállni velem, így legalább nem kell végkielégítést fizetnem.”
„Nem panaszkodunk a tanárra, mert akkor a mi gyerekünkön is bosszút áll.” – „Nem állunk ki melléd, nem tanúskodunk, mert akkor minket is kirúgnak.”
Ugye, nem kell hogy folytassam, értitek biztosan!
Hogy mi a mi felelősségünk?
Szülőként mindkettőt megtanítani neki. Ha kell, mindkettő betartását számon kérni, gyereken, tanerőn egyaránt. Ésszerű, etikus módszerekkel. Ha ez nem megy, segítséget kérni: problémás gyermekkel kapcsolatban nevelési tanácsadótól, más, talán objektívebb családtagoktól (de néha csak egy normális szülő-gyerek beszélgetés is elég) s ha kell, akkor a tanerő esetében igazgatótól, ombudsmantól, média által teremtett nyilvánosságtól akár. Elbeszélgetni, magyarázni, higgadtan, értelmesen, de határozottan. Elérni, hogy végre oktassanak jogokat és kötelezettségeket minden iskolában, mert tényleg nonszensz, hogy az autóvezetéshez jogsi kell, de a munkába álláshoz senki nem követeli meg a jogokról és kötelezettségekről szóló vizsga sikeres letételét, de legalábbis ezek tanulását intézményesített formában! Egy közúti balesettel akár életeket veszélyeztethetünk. Egy-egy rossz munkahelyi döntéssel „csak” a saját, s a családunk, gyermekeink anyagi biztonságát, s jövőjét kockáztatjuk… Nem hiszem, hogy ez ne érne meg egy-egy jogi órát a felsőbb évfolyamoknál hetente. (Zárójelesen jegyzem meg, hátrányos megkülönböztetésről már van kisiskolásoknak írt rajzos kiadvány, ami az ő nyelvükön, az ő szintjükön mutatja be, mit szabad és mit nem, hogy tudja felismerni, ha így bánnak vele, s kihez forduljon. Lehetne ilyen munkajogból is csinálni…)
S legfőképpen: példát mutatni. Abból tanulhat a gyermekünk a legtöbbet. Ha te nem állsz ki magadért, vagy érte, ő sem fog kiállni magáért, s a gyerekéért… Ne ismételjük ezt az ördögi kört tovább! Lépjünk ki belőle: felelősséggel, tudással, önbizalommal!
Ha kismamaként, anyaként a munkahelyeden a jogaiddal szeretnél tisztába kerülni, kattints az alábbi gombra!
Abosné Lazányi Mariann mondta
Kedves Ági!
ez egy nagyon jól összeszedett, logikusan felépített gondolatmenet, nagyon tetszett, így még nem is gondoltam át a gyermekeim jogait. Tényleg, miért is nem kezdjük azzal az iskolába menő elsősünknél az évet, hogy átbeszéljük a házirendet? Én elmondtam az elsőnek, amikor elkezdte az első osztályt, hogy szót kell fogadni, figyelünk a tanító nénire, stb, azaz, mit kell tennie. Érdekes módon eszembe sem jutott, hogy arról is beszéljünk, mit nem kell megtennie. Szerencsére még nem volt erre a tudásra szüksége, tündéri tanító nénije van, jó az osztálya is, és még csak másodikos. De ha belegondolok, hogy ahogy nagyobbak lesznek, egyre jobban belekerülnek az iskolai életbe, kapcsolatba kerülnek nagyobb gyerekekkel, esetleg más tanárokkal, eszembe jut, hogy jaj, mi lesz vele. Én is egy olyan „homokba dugom a fejem” típusú ember vagyok, nem szeretném, ha a gyerekeim is ilyenek lennének, mert mostanában kezdem csak látni, milyen rossz ez. Örülök, hogy most írtad meg ezt a bejegyzést, mert még időben, most másodikban át tudjuk beszélni vele az őt megillető jogokat. A második gyermekem is szeptemberben iskolába megy, látom már, hogy a nyári egyik projektünk az iskola házirendjének áttanulmányozása lesz, és sokat fogunk beszélgetni ismét, de most már nem csak a gyerekek kötelességeiről, hanem a jogaikról is.
dolgozomami mondta
Kedves Mariann!
Örülök, hogy tetszett. Szerintem minél hamarabb kezdjük el, annál könnyebben átmegy a kis fejecskéjükbe, s annál egyértelműbb lesz nekik, hogy „mi a dörgés”.
Beszéljetek át mindent, hogy ő is lássa, mit lehet, mit nem mit kell, mit nem.
Üdv:
Ági
manitu21 mondta
Nálunk az ellenőrzőben van a házirend, a végén pedig tanuló aláírása és szülő aláírása. Jó dolognak tartom. A jogait hiába ismeri a gyerek, esélye sincs érvényesíteni, a szülő pedig nem szaladozhat be hetente intézkedni. Ráadásul a jogok gyakran burkoltan sérülnek. Joga van például megenni a kifizetett ebédjét, csak éppen olyan ebédeltetési rendet alakít ki az iskola, hogy hiába van öt órája a felsősnek, nem mehet be óra után ebédelni mert az alsósokat viszik. Mire egy óra várakozás után sorra kerülne, már lekési a délutáni foglalkozását. Így inkább nem eszik a gyerek, bár a joga megvan hozzá. Szóval nagyon összetett a téma, nem könnyű okosnak lenni.
dolgozomami mondta
Szia, ha az, amit írtál, valóban így van a gyakorlatban is, akkor én a helyedben bemennék. Ha olyan órarend és ebédeltetési rend van, hogy nem jut ételhez a gyerek, az törvényszegés az iskola részéről. Nem kell minden csip-csup dologért bemenni, de a gyereknek ennie kell, különben nem tud koncentrálni. Nem kell ráborítani az asztalt az igazgatóra, csak szépen elmagyarázni neki, hogy a rendszer, amit kialakítottak, hibás, s szíveskedjen javítani rajta.
Ági
P Niki mondta
hú hát kinyílt a bicska a zsebemben. és sztem a tiédben is. de nagyon szépen összeszedted. minden szava arany. ettől függetlenül megérne 1-2 kört ez a tanerő. én lehet, bemennék, és kvázi lepofoznám…vagy a férjem. (még csak 3 éves a gyerekem de ez előre kiakasztott). mert lehet beszélni a gyerekkel de a pedagógussal nem fogsz tudni. (kedves izé néni, nincs joga a gyerekemet bezárni).
más: rokonom a lidliben pénztáros. a főnöke veréssel fenyegette. ehhez mit szólsz?
dolgozomami mondta
Szia Niki!
Nos, amit írtál, nem egyedi. Én is hallottam már olyan munkahelyről, ahol simán átlépik az európai normákat, verés, ordítozás, anyázás van… Én a rokonod helyében hangfelvételt készítenék, aztán azzal bebattyognék a Lidl Központ HR és jogi osztályára… az a főnök nem sokáig maradna a helyén 🙂
Ági
Erika mondta
Szia! Kivancsi lennek a fejlemenyre, ami a fenti esetet illrti. Megirod?
dolgozomami mondta
Igen, ha lesz fejlemény, mindenképpen!
Ági
Arany Ildikó mondta
Kedves P Niki! Az önbíráskodás szintén jogszerűtlen. Ha fenyegeti és/vagy bántalmazza a pedagógust, közfeladatot ellátó személy ellen alkalmaz erőszakot. Ezt a törvény bünteti.
A cikk nekem is nagyon tetszik, és nagyon egyetértek, hogy minél korábban ismerjék meg a gyerekek a jogaikat és a kötelességeiket is. És igen, a tanárokat is tovább kellene képezni ez irányban is. Nagy a tájékozatlanság diák, szülő és tanár oldalról is. Középiskolai tanárként én sajnos csak azzal a verzióval találkozom, amikor a tanulók csak a saját jogaikat ismerik, a szülőkkel egyetemben, a kötelességeik felett elsiklanak, kivéve a pedagógus kötelességeit, de cserébe annak viszont nem ismerik a jogait.
Az órai beszélgetés lehet lényegtelen mértékű, azaz nem zavarja a tanítási folyamatot, és akkor engem nem szokott zavarni, de lehet olyan mértékű is, amikor a többiek tanuláshoz való jogának gyakorlását zavarja. Ekkor a tanár az, akinek ki kell a diáktársak védelmében állnia, még akkor is, ha őket pont nem zavarja, hogy éppen ezen joguk gyakorlásában akadályozottak. Azt kellene MINDENKINEK a legjobban megtanulnia, hogy a saját jogai addig terjednek, ameddig másokéinak érvényesülését nem zavarják.
A cikkhez visszatérve, anno én bizony felhívtam az igazgatóság figyelmét a gyermekem étkezéshez való jogára akkor, amikor kényelmi szempontból (igazgatóváltás) későbbre tették a reggeli kezdést. Eredmény: szavazás, elsöprő többség a korábbi kezdést támogatta, igazgató reakciója: „ez igazgatói hatáskör”, maradt a későbbi, a fél iskolának igen hátrányos kezdés. Nem szándékozom politikát belevinni, de már a székbe is a kormányzó párt támogatásával, a tantestület szavazatai ellenére került be az említett vezető. És nagyon sok döntés született kifejezetten a szülők, tanárok és diákok szavazatai ellenében. És gondolom, ez nem kirívó.
dolgozomami mondta
Kedves Ildikó!
Én sem vagyok az erőszak híve, de tudom, vannak olyan anyukák, akik egy alapos megtépést kilátásba helyezve tudtak csak dűlőre jutni a pedagógussal, aki azóta előre köszön az anyukának 🙂
Szerintem a jogok csak akkor érnek valamit, ha a kötelezettségeket is tanítjuk mellette, én mindkettőben hiszek. Az, hogy a politika miatt mi van az iskolákban, inkább nem is kommentálnám… 🙁 szomorú…
Ági
P Niki mondta
Kedves Arany Ildikó, természetesen, ezért írtam, hogy kvázi. Gondoltam, hogy lesz pedagógus, akinek nem tetszik az indulatom, de megvan bennem, mert féltem a gyerekem. A cikkben leírt eset szerintem felháborító, és remélem, egy jóérzésű pedagógus-anya számára is. Üdvözlettel: niki