Sok élethelyzet lehet, ami azt eredményezi, hogy valaki egy meglévő munkahely mellett további „másodállást” vagy vállalkozást tervez. Vannak, akik nem szeretnék a biztos állást addig felmondani, míg nem futott be annyira az újonnan indított vállalkozásuk, hogy abból már meg tudjanak élni. Mások a gyermekszülés után döntenek úgy, hogy kipróbálják magukat más területen az otthonlét alatt – vállalkozást indítanak, vagy másik munkát keresnek – de közben még fenntartják az eredeti munkaviszonyukat azzal a céggel, ahonnan elmentek szülni.
Bármi is van a döntés mögött, minden esetben érdemes nagyon alaposan megnézni, hogy nem sértjük-e a munkáltatónk jogait, s hogy ne kerüljünk bajba, inkább előre tervezzünk és tájékozódjunk mint utólag tüzet oltsunk…
Kezdjük a munkajog alapokkal!
Olyan, hogy másodállás nincs a munkajogban, ezen a néven tehát ne is keresse senki az Mt.-ben. Munkajogi szempontból további munkavégzésre irányuló jogviszonynak nevezünk minden egyéb jogviszonyt, amit a meglévő mellett létesítenünk, vagy létesíteni szándékozunk, függetlenül attól, hogy ezt ilyen formában tesszük. Azaz másik munkaviszony, vállalkozás, Bt., Kft., KATA-s vállalkozó, megbízási szerződés, stb… minden ide tartozik. (Zárójelesen jegyzem meg, hogy egyes törvények szabadon vállalható tevékenységeket definiálnak, azaz ezeket szabadon, bejelentés nélkül lehet végezni, de ezek egy nagyon szűk kört fednek le, s nem is vonatkozik mindenkire. Kicsit később még írok erről.)
Legyünk tisztában a ránk vonatkozó törvényekkel!
Első lépésként azt kell megnézni, hogy melyik törvény hatálya alá tartozunk, hiszen ez határozza meg, hogy milyen lépéseken kell végig mennünk, ha további jogviszonyt szeretnénk vállalni. A legtöbb munkavállaló idehaza az Mt. hatálya alá tartozik, így ebben a cikkben a továbbiakban főleg eme törvény vonatkozó szabályozásával foglalkozom ma. Ha a Kjt., a Kttv. vagy a Kit. hatálya alá tartozunk, ettől jelentősen eltérő – és sokkal részletesebb – rendelkezésekkel találkozhatunk, így ilyen esetben érdemes elővenni a pontos jogszabályt, s annak minden vonatkozó paragrafusát alaposan végig tanulmányozni, s csak ez után lépni bármit is. (Általánosságban annyit írhatok, hogy eme 3 fenti jogszabály definiál – egymáshoz elég hasonló módon – bejelentés nélkül végezhető, szabadon vállalható tevékenységeket, ezek a teljesség igénye nélkül például a közérdekű önkéntes, a tudományos, oktatói, a művészeti, lektori, szerkesztői, a jogi oltalom alá eső szellemi tevékenység, és az állami projektértékelői jogviszony, ezen túl mindenre minimum írásos bejelentési, de a legtöbb esetben előzetes engedélykérési kötelezettség vonatkozik.)
Nézzük a pontos részleteket Mt. hatálya alatt!
Az Mt. alapelveiből – együttműködési, tájékoztatási kötelezettség és a munkáltató jogos gazdasági érdeke – egyértelműen levezethető, hogy minimum bejelentési kötelezettsége van a munkavállalónak, ha további jogviszonyt szeretne létesíteni. Ez azt jelenti, hogy a munkáltatót tájékoztatni kell arról, hogy milyen tevékenységet szeretnénk végezni, olyan módon s részletességgel, hogy ebből ő meg tudja ítélni, hogy ez jelent-e az ő gazdasági érdekeire veszélyt. Figyelem, itt még csak bejelentésről beszélünk, nem engedélykérésről, s javasolt ezt írásban megtenni, a későbbi bizonyíthatóság kedvéért.
Ennél eggyel szigorúbb szint, ha a felek – például munkaszerződésben – megállapodtak, hogy a munkáltató előzetes, írásos beleegyezése szükséges a további jogviszonyhoz, vagy a munkáltatónál olyan szabályzat, vagy kollektív szerződés van hatályban, ami a munkavállalóra kötelező érvényű, s ez írja elő az írásbeli hozzájárulás beszerzését a munkavállaló részére, mielőtt elkezdené a tevékenységet.
A legmagasabb szint pedig a tiltás, azaz amikor a munkáltató eleve kiköti – szintén munkaszerződésben, vagy szabályzatban, kollektív szerződésben – , hogy mindenféle további jogviszony vállalása tilos.
További tiltás vonatkozik az Mt. 208. § szerinti vezetőkre (melytől megállapodás alapján el lehet térni), s természetesen abban se reménykedjünk, hogy konkurens cégnél való további jogviszonyt, vagy a munkáltatónkéval megegyező tevékenységű vállalkozást indítunk. Mindkettőt joga van megtiltani a jogos gazdasági érdekeinek védelmére hivatkozva, hiszen nem köteles tűrni, hogy a nála megismert technológiát, megszerzett kapcsolatrendszert és üzleti titkokat használva a munkavállalója akár jelentős vagyoni hátrány okozzon neki.
A munkáltató jogos gazdasági érdekének sértése nem csak a konkurens vállalkozásnak való munkavégzést, vagy ilyen jellegű vállalkozás indítását jelentheti, hanem általánosságban is megszabhat a munkáltató (KSZ-ben, munkaszerződésben vagy Összeférhetetlenségi Szabályzatban, Etikai kódexben) olyan szabályokat, tiltásokat, melyek vonatkozhatnak például a munkáltató beszállítói körére, vevőire, a velük üzleti kapcsolatba való kerülésre is.
Mit tegyünk tehát, ha további jogviszony vállalása a feltett szándékunk??
Ha tehát bármilyen további jogviszonyt fontolgatunk, első lépés, hogy elővesszük a szerződésünket / kinevezésünket, s megnézzük, hogy az, illetve a ránk vonatkozó jogszabály mit mond. Emellé megvizsgáljuk az egyéb korlátozásokat is, ha vannak (kollektív szerződés, egyéb céges szabályzatok). Amit itt olvastunk, azt összevetjük azzal, hogy mit szeretnénk csinálni, milyen munkát, vállalkozást tervezünk, s már meg is lesz a válasz, hogy 1. végezhetjünk, csak be kell jelentenünk, 2. engedélyt kell kérnünk, s utána ha megkaptuk, elkezdhetjük, 3. sajnos tilos, nem vállalhatnánk semmilyen további jogviszonyt (ez utóbbi esetben is érdemes azért egy kört futni a munkáltatónál, hátha mégis engedélyezik egyedileg).
Ha gyermekszülés után bizonytalan vagy, hogy mi vár rád a munkába visszatérés esetén, ezzel az ingyenes, kifejezetten kisgyermekes anyukáknak készült hírlevéllel könnyedén felkészülhetsz!
