Képzeld el, hogy elmész egy állásinterjúra. Veled szemben a HR-es, a vezető, mindenki mosolyog, aztán egyszer csak váratlanul jön a kérdés: „És a gyerekekkel mi lesz, ha betegek lesznek?”
Ismerős? Sajnos nem egyedi eset. Kisgyermekes anyaként az állásinterjú gyakran nem csak a szakmai tudásról, hanem az anyaságodról szól. És azonnal jönnek is a sztereotípiák….
Gyakori sztereotípiák az álláskeresés során
„A gyerekek miatt úgyis sokat fog hiányozni.”
Ez az egyik legelterjedtebb előítélet. A munkáltatók sokszor már előre számolnak azzal, hogy „állandóan hiányozni fogsz”. A valóság ezzel szemben az, hogy a kisgyermekes anyák sokszor rendkívül szervezettek és igyekeznek minden ilyen helyzetet megoldani, hiszen a legtöbb munkakörben megoldható néhány nap erejéig az otthoni munkavégzés.
„Nem lesz elég rugalmas, nem tud túlórázni.”
A rugalmasságot gyakran egyet jelent a túlórázással a munkáltatók fejében. Pedig a rugalmasság sokkal több: alkalmazkodás, gyors reagálás, problémamegoldás. Az anyukák pont ebben erősek – hiszen a gyerekek mellett folyamatosan ezt kell gyakorolniuk, éveken át.
„Úgysem akar karriert, a család az első.”
Ez egy újabb bélyeg: „Ha anya vagy, biztos nem érdekel a munka, nem vagy elkötelezett.” Holott sok nőben épp az anyaság adja meg az erőt és a motivációt, hogy újraépítse a karrierjét, mert a gyerekeinek szeretne példát mutatni, vagy ő az egyetlen pénzkereső a családban.
„Nem lesz elég elkötelezett, mert otthon a gyerek jár a fejében.”
Ez az állítás azt sugallja, hogy az anyukák nem tudnak koncentrálni. A tapasztalat ennek az ellenkezőjét mutatja: a legtöbben pontosan tudják, mennyire fontos a biztos munka, ezért mindent beleadnak, amikor a munkahelyükön vannak.
„Ha most felveszem, hamarosan úgyis újra elmegy szülni.”
Az egyik legkeményebb sztereotípia, amit sok munkáltató még ma is hangoztat. Az állásinterjú azonban nem a jövőbeli családtervekről szól, hanem arról, hogy jelenleg mit tudsz, milyen képességeid vannak, és hogyan tudsz értéket teremteni a cégnél. Mellesleg az egy nőre jutó átlagos gyermekszám 1,44 idehaza, szóval a tisztelt munkáltatóknak ajánlok egy kis matematikai feladatot: ha az egy nőre jutó átlagos gyermekszám Magyarországon mindössze 1,44, akkor vajon mekkora az esélye annak, hogy az interjún ülő egy- vagy kétgyermekes édesanya a már megszületett gyermeke(i) mellé újabbakat is vállal? A valóság az, hogy sok nő egyáltalán nem szül második gyermeket, így ez az előfeltevés gyakran teljesen alaptalan. Ahelyett, hogy feltételezések alapján mérlegelnének, inkább arra kellene figyelni, hogy az adott pályázó mit tud nyújtani a munkahelyen itt és most.
Miért veszélyesek ezek a sztereotípiák?
Az egyik legnagyobb probléma, hogy ezek a kérdések és előítéletek sok anyát elbizonytalanítanak. Egy idő után maguk is elhiszik, hogy nem elég jók, nem tudnak majd helyt állni, vagy hogy „teher” lesznek a munkaadónak.
Pedig mindez nem rólunk, anyákról szól. Ezek a munkáltatók előítéletei, amelyek semmilyen kapcsolatban nincsenek a tényleges szakmai értékünkkel. Szóval jól jegyezd meg: amikor egy interjún nem a tudásodra és tapasztalatodra kíváncsiak, hanem arra, hány gyereked van, az a cég hozzáállásáról ad képet – és nem a te értékedről.
Mit tehetsz, ha ilyen helyzetbe kerülsz?
Az első és legfontosabb, hogy ne hagyd, hogy kizökkentsenek. Amikor váratlanul elhangzik egy magánéleti kérdés, az sokkoló lehet, könnyen kizökken az ember lánya a szerepéből. Ilyenkor jusson eszedbe: az interjú célja a szakmai alkalmasságod felmérése. Udvariasan, de határozottan tereld vissza a beszélgetést a tudásodra, a tapasztalataidra. Például: „A munkahelyi feladataimat mindig el tudtam látni, és szeretnék inkább arról beszélni, hogy a korábbi munkahelyemen hogyan oldottam meg a hasonló kihívásokat.”
Érdemes előre is felkészülni az úgynevezett „kényes kérdésekre”. Ha már hallottad másoktól, vagy sejted, hogy előjöhet a „hány gyereke van”, „ki vigyáz rájuk” típusú kérdés, legyen a fejedben egy rövid, udvarias válasz. Ez segít, hogy ne érjen váratlanul, és ne akadj meg. Egy ilyen válasz lehet például: „A családi hátterem rendezett, biztosított a gyermekek felügyelete, így teljes figyelmemet a munkámnak tudom szentelni.”
Ha azt érzed, hogy túlzottan nyomulnak a magánéleti kérdésekkel, állj meg egy pillanatra, és gondolj bele: vajon tényleg szeretnél egy ilyen szemléletű munkahelyen dolgozni? Az interjú nem csak arról szól, hogy ők választanak téged – te is választasz munkahelyet, munkáltatót. Ha a beszélgetés során azt tapasztalod, hogy a cég számára az anyaság egyenlő a problémával, akkor ez intő jel lehet arra, hogy hosszú távon sem lesznek támogatóak.
Végül fontos tudnod: ha a helyzet súlyosan diszkriminatív, jogi úton is lehetőséged van fellépni. A magyar munkajog tiltja a hátrányos megkülönböztetést a családi állapot, a gyermekvállalás vagy a nem alapján. Bár ennek bizonyítása sosem könnyű, az ilyen tapasztalatok tudatosítása és a jogaid ismerete már önmagában erőt adhat ahhoz, hogy kiállj magadért, és ne fogadj el bármilyen bánásmódot!
Röviden: az állásinterjún tapasztalt sztereotípiák nem azt jelentik, hogy te ne lennél elég jó, vagy ne lennél értékes munkaerő. Ezek a kérdések és előítéletek a munkáltatóról szólnak – az ő gondolkodásáról, nem a te képességeidről. Ne hagyd, hogy ezek a sztereotípiák határozzák meg a karrieredet. Ismerd a jogaidat, bízz a tudásodban, és mutasd meg: kisgyermekes anyaként is ugyanúgy értékes és elkötelezett dolgozó vagy, mint bárki más.
