Bejegyzések a következő címkével: "anyaság"

Amit mindenképpen szerezz be 2020-ban: egy jó határidőnapló!

Szerző: Dátum: 2019. dec. 19. Kategória: Egyéb | 0 hozzászólás

Amit mindenképpen szerezz be 2020-ban: egy jó határidőnapló!

Aki régóta ismer már és követi a blogomat, tudja, hogy van néhány vesszőparipám, s ebből egyik  a határidőnapló! Sosem indul úgy egy új év, hogy nekem már ne lenne a kezemben a naptárom, sőt! Már általában novemberben beszerzem a kiszemelt szépséget, s élvezettel írogatom bele a teendőimet, időpontjaimat, feladataimat. Nem volt ez máshogy most sem, a Csaladinaptar.hu oldalról egy Lapraforgót választottam magamnak. Ha azt hiszed, hogy neked anyaként nincs szükséged naplóra – jesszus, még leírni is ördöngösség ezt! 🙂 – akkor bizony tévedsz! Mégpedig nagyon! Nézd, mutatom, miért… Mindkét lányom mellett dolgoztam, nem tudok a fenekemen nyugodtan ülni évekig, így az én időm perce pontosan be van osztva. Mivel jórészt egyedül intézem a reggeli és délutáni logisztikát, s az összes gyerekes program, dolog az én hatáskörömbe tartozik, így egy átlagos napon nekem nem csak a saját feladataimat és időpontjaimat kell látnom a naptáramban, de a lányokét is. A nagynak fogszabályzása van kedden délután fél 5-től, a kicsinek adventi barkácsolás a bölcsiben szerdán fél 4-től… mikor van zongoraóra, kirándulás, amire szendvicset és teát kell pakolni, osztálypénzt beküldeni, ebédet rendelni? Na, ez az, aminek a felét nem tudnám megjegyezni, ha nem írnám le a naptáramba őket. Így azonban előre beírok mindent, s csak az adott hetet, s a következő napot kell szem előtt tartanom, s egy helyen látom az összes időpontot, feladatot. A Lapraforgóban az  a jó, hogy bőven van hely az egy naphoz tartozó mindenféle jegyzetnek, nem úgy, mint sok másik naptárban, ahol egy naphoz van 3-4 sor, és kész. Hova fér már bele egy anya szokásos napja 3-4 sorba??? Ugye, hogy igazam van? Benne van a naptárban továbbá az összes áthelyezett munkanap, pihenőnap, ünnepnap 2020-ban, így rögtön tudod, mikor kell szabit kivenned, vagy mikor van hosszú hétvége és a világnapok, egyéb ünnepek is megtalálhatóak itt. Ja, és a névnapok! Szóval mostantól nincs kifogás, hogy miért nem köszöntötted fel az anyósodat, vagy az óvónénit! 😀 A másik heppem, hogy szeretek matricákkal, színes dolgokkal díszíteni… na jó, nevezzük inkább szervezési és időmenedzsment támogató technikának, mert ez így komolyabban hangzik. 🙂 De a lényeg, hogy vannak folyamatosan ismétlődő programok, teendők, amiket elég egy matricával megjelölni, ráadásul jobb érzés is rápillantani egy szép, színesre dekorált naptárra, mint egy összefirkált, csúnyára. Ezen túl azonban olyan motivációs matricák, szlogenek-mondatok, felvidító, vagy erőt adó kis üzenetek is vannak, ami minden anyának kell. Receptre! Állami támogatással! Hát nem jobb érzés úgy nekikezdeni egy nehéz napnak, hogy ott vigyorog rád a naptáradból egy színes “Ne hajtsd túl magad!” vagy egy “Megéri kivárni a hétvégét!” felirat, s a hétvégén egy “Anyaidő” vagy egy “Koncert” Buli” matrica kacsint rád? És mivel tudom, hogy a nagylányom is örökölte a naptár-mániámat, ő is kapott egy iskolás matricacsomagot, így ő is kedvére dekorálhat. Külön praktikum, hogy az összes matricacsomag olyan széllel rendelkezik, hogy befűzheted a naplódba, így nem kallódik el egy év alatt a sok szépség, hanem mindig kéznél van. A borítóm stílusosan kávés lett – az anyukák szuperitala, üzemanyaga – s mondhatom, hogy az első kissé csodálkozó pillantásom ellenére igen gyorsan össze tudtam állítani a saját naptáramat (végül is, mi anyukák semmin sem akadunk fenn, aki IKEA bútorok és több száz darabos legók összeállításán edződött, annak kisujjból kirázott gyakorlat egy kis fűzögetés). Mert bizony ezt a naplót te állítod össze, úgy, ahogy szeretnéd: azt választasz bele, amire szükséged van, olyan borítóval, hátlappal, színes korongokkal, amilyenre éppen vágysz, s olyan sorrendben teszed bele a lapokat, jegyzeteket, matricákat, ahogy neked jó, ahogy neked kézre áll, ahogyan szeretnéd. A kiegészítő csomagok további segítséget adnak a mindennapokhoz neked. Ha babát vársz, akkor a várandós csomagban található információs lapok (orvosi vizsgálatok, babával kapcsolatos intézendők és beszerzendők listája...

Tovább...

Énidő dolgozó anyáknak

Szerző: Dátum: 2018. Sze. 27. Kategória: Egyéb | 0 hozzászólás

Énidő dolgozó anyáknak

Alapvetően fejtörést okoz, hogyan teremtsünk némi zavartalan időt magunknak anyaként, akkor is, amikor még otthon vagyunk gyermekeinkkel.  Ám a kihívás még nagyobb a dolgozó anyák számára, hiszen a napi 6-8 óra kötelező munkaidő mellett ők jóval kevesebb idővel gazdálkodhatnak szabadon. Azt látom, hogy az őskáosz elkerülésében az tudja leginkább segíteni az édesanyákat, ha a családi logisztikát a lehető legrészletesebben megtervezik. És énidőt is akkor fognak csak magunknak teremteni, amikor fejben eldöntik, hogy ez van olyan fontos, mint bármi más teendő, program az életben. Domokos Kata life és business coach vendégposztja.   NEKEM IS KELL AZ ÉNIDŐ! Ez tehát az első lépés. Hogy tudatosítsd magadban, hogy azért mert anya vagy, azért, mert dolgozol, még jogos igényed, hogy olykor te is kikapcsolj, kiengedd valahol valamilyen neked tetsző formában a fáradt gőzt. Hogy a feszültséglevezetésnek ne egyetlen módja legyen az életben, hogy nekiesel a lakásnak és padlástól pincéig kisúrolod (Véletlenül sem fordítva, hiszen fentről lefelé haladunk, ugyebár! J). Gondolom azt is sokan tapasztaljátok, hogy azokban az időszakokban, amikor semmi időnk magunkra, sokkal feszültebbek vagyunk és hogy ennek legtöbbször a hozzánk legközelebb állók, a szeretteink látják a kárát. Éppen ezért szoktam mondani a hozzám forduló édesanyáknak, hogy először ezt fejben kell rendezni, mert igenis fontos, hogy bűntudatmentesen tervezzük magunknak szabadidőt/énidőt/anyaidőt, hívjuk is bárhogy. Az anyaság 0-24-es szolgálat a hét 7 napján. Nem tudod kikapcsolni, nem tudsz fizetett szabadságot kivenni. Márpedig a pihenő, a szabadság minden embernek szükséges ahhoz, hogy néha megálljon és feltöltse a lemerülő elemeket. Nekünk, édesanyáknak is!   JOBB A MEGELŐZÉS Azt látom, hogy sok édesanya hajlamos mindent elvállalni, mindenre igent mondani, magát a sor végére helyezni és csak akkor kezd levegő után kapkodni, amikor már úgy érzi, megfullad a sok teher alatt.  Ha megkérdezem, hogy „és mennyi időt töltesz olyan dolgokkal, amelyek neked fontosak, amik téged kapcsolnak ki, téged töltenek fel?”, nem egyszer csak csodálkozó vagy épp értetlen pillantásokkal találkozom. „Nincs erre nekem időm”! Ez a leggyakoribb válasz.   ARRA VAN IDŐD, AMIRE AKARSZ! Lehet, ez így elsőre durván hangzik, de hagy mondjam el, miért gondolom ezt. Most már több éve foglalkozom édesanyák coaching támogatásával, a legtöbben időgazdálkodási nehézségeik miatt fordulnak hozzám. Azt tapasztalom, hogy a dolgozó, többgyermekes édesanyák, akiknek ráadásul nulla segítsége van nagyszülői téren, gyakran sokkal jobban beosztják az idejüket, mint azok, akik „csak” egy gyermekkel vannak otthon. Hogy ez miért lehet? Mert a szükség nagy úr és persze rá vannak kényszerítve. 24 óránál sajnos egyikünk sem tud többet varázsolni egy napra. Egy valamit tehetünk csak, tudatosabban állunk hozzá, mire fordítunk időt. Ez azt is jelenti, hogy el kell engedni a tökéletes megoldások hajhászását, sokszor ki kell egyeznünk az elég jó megoldásokkal! Csak így fog működni!   ELSŐ LÉPÉS: MIT HAGYSZ ABBA? A fenti gondolamenetet folytatva, mivel több időt nem tudsz varázsolni, meg kell nézned, hogyan tudsz a meglévő teendőidből elhagyni olyanokat, amik nem fontosak, vagy nem neked kell foglalkozni velük. Jöhet az egyszerűsítés, a kiszervezés. Sorban állás helyett intézd online, amit lehet (közüzemi díjak rendezése, bevásárlás). Keress gyorsan elkészíthető ételeket. Főzz előre hétvégén, hétköznap legyen elég a hideg vacsora, max meleg szendvics. Hétköznap csak szinten tartó takarítás, pakolás fér bele, hisz vannak fontosabb dolgok is! Ilyenekre gondolok. Mindig az lebegjen a szemed előtt, hogy mi a fontos? Ha fontos az, hogy az egész napos távollét után végre minőségi időt tölts a bölcsiből/oviból/iskolából összeszedett gyermekeiddel, akkor meg kell állnod, hogy azonnal nekiess az otthoni teendőknek, mikor hazaértek. Akkor is, ha zavarja a szemed a reggel otthagyott mosatlan. Ismétlem: mi az igazán fontos? Ez legyen a vezérelved!   CSAPATMUNKA Az egy csónak elvében hiszek. Ez számomra azt jelenti, hogy a család, a gyerekek közös vállalás a párunkkal. Sok családban...

Tovább...

Továbbképzés, tanulás a gyermekgondozás ideje alatt

Szerző: Dátum: 2018. aug. 27. Kategória: GYED-GYES alatt | 0 hozzászólás

Továbbképzés, tanulás a gyermekgondozás ideje alatt

Ha egy édesanya több évet tölt otthon, több gyermeket is szül egymás után, óhatatlanul felmerülhet az igény, hogy önmagával is foglalkozzon egy kicsit, hogy önmagát is fejlessze, kicsit kiszakadva ezzel a négy fal és az állandóan ismétlődő feladatok közül. Mások kisgyerek mellett – éppen az ő születésük által motiválva – azért tanulnak, hogy új karriert, új munkát, jobb körülményeket teremtsenek gyermekeiknek. Bármelyik is a hajtóerő, nem könnyű, de nem is lehetetlen kisgyermek mellett tanulni. Attól függően, hogy milyen képzést választunk, annak mennyi az időigénye, s hogy hobbiból csináljuk, vagy komolyabb terveink vannak vele, más és más stratégia kell a tanuláshoz. Igyekezzünk kisgyermekes anyaként olyan képzést választani, ahol minél több segítség áll rendelkezésre: internetes felület a kérdésekhez – válaszokhoz, e-learning, tetszőleges időbeosztás az otthoni tanulás során, esetleg ha kihagyunk egy oktatási napot, hangfelvétel az aznapi anyagról. Fontos az is, hogy alaposan gondoljuk meg, milyen elhelyezkedési lehetőségeink lesznek a képzés befejezése után, hiszen vannak olyan területek, ahol akár munkavállalóként is jobbak lesznek az esélyeink a munkaerő-piacon, de akár saját vállalkozást is indíthatunk – ez utóbbi sok édesanyát motivál, akik a munka-magánélet egyensúlyát szeretnék megteremteni. Nem kell azonban nagy dolgokra gondolni mindenáron, a meglévő szakmai tudásunk fenntartása, szinten tartása, a szakmai újdonságok megtanulása vagy a kissé megkopott nyelvtudás frissítése is elegendő szellemi elfoglaltság lehet, pláne, ha több gyermekünk – s ezáltal kevés szabadidőnk – van. Ha megvan a cél, s kiválasztottuk a képzést, jöhet a nagy kérdés: mikor tanuljunk? Természetesen a legegyszerűbb megoldás, ha külső segítséget kapunk, vagy keresünk. Ahol már hadra fogható, nyugdíjas nagyszülők vannak, ott a legegyszerűbb őket megkérni, hogy a tanulás és a vizsgák idejére vállalják el a kicsi felügyeletét. Ha még ők is dolgoznak, érdemes esti, vagy hétvégi képzést keresni, ezekből is igen nagy kínálat van már a piacon. Ha a családi segítség nem, vagy nem mindig megoldható, érdemes fizetős megoldást is igénybe venni, egy bébiszitter, vagy egy olyan játszóház, ahol mini-bölcsi jelleggel heti néhány délelőtt vigyáznak a gyermekünkre, elegendő időt hagyhat a felkészülésre, a tanulásra. Fizetős segítség helyett még érdemes körbenézni, hogy nincs-e a házban olyan nyugdíjas, egyedülálló néni, aki szívesen vigyáz a kicsinkre, hiszen kifejezetten örül, ha van egy kis elfoglaltsága, s egy kis szívességért cserébe (bevásárlás a boltban, egy hétvégi ebéd) örömmel mentesít minket 1-2 órára. A másik ingyenes ötlet, hogy a képzésen részt vevők között érdemes ugyanilyen helyzetben lévő kisgyerekes anyukát keresni, s felváltva vigyázni a két gyermekre egyszerre, míg a másik fél tanul. Ha nincs semmilyen rendszeres segítségünk, érdemes megvizsgálni a napi rutinunkat, hogy hova tudnánk tanulós időket beiktatni. Az egyik ilyen nyugodtabb időszak a kicsi alvásideje, ha szerencsések vagyunk, akár napi 1-2 óra is összejöhet így. Sokan éjszaka oldják meg a tanulást, s inkább lemondanak az esti filmnézésről, vagy egyéb programokról. Figyeljük meg, hogy mikor vagyunk aktívabbak, mikor „fog” az agyunk jobban, van, akinek a kora reggeli tanulás válik be, s kifejezetten ezért állítja be az ébresztőórát hajnali 4-5 órára. Ezeket a hosszabb időszakokat érdemes komolyabb koncentrációt igénylő feladatokra fenntartani, apróbb, kisebb feladatokat napközben is meg lehet oldani: mosogatás közben lehet szavakat tanulni (szótanuló cetlik a konyhapulton), ha a babánk még pici, a babakocsi sétálás alatt nagyon jól lehet hanganyagokat hallgatni, vagy ha már elaludt, egy padon ülve elolvasni a tankönyvben az éppen aktuális leckét. Ha vizsga is tartozik a képzéshez, vagy esetleg szakdolgozatot is kell írnunk, erre az időre nyugodtan mentesíthetjük magunkat a házimunka nagyja alól: lehet néhány hétig főzés helyett ebédet rendelni, és valljuk be, apuka is meg tudja pakolni a mosogatógépet, és teregetni is biztosan tudni fog. Ne féljünk segítséget kérni, akkor sem, ha ez eddig nem volt szokás, ha eddig mindent egyedül oldottunk meg. Mi magunk is el...

Tovább...

Vállalkozni kisbaba mellől

Szerző: Dátum: 2018. máj. 03. Kategória: Újra munkában | 0 hozzászólás

Vállalkozni kisbaba mellől

Néhány hete már bemutattam nektek olyan anyukákat egy korábbi cikkemben, akik egészen pici gyermekük mellett indították, vagy fejlesztették fel a vállalkozásukat. Ma újabb “csodabogarakat” hoztam nektek, akik hisznek abban, hogy lehet egyszerre vállalkozni és kisbabával lenni, s elmesélik, ők hogyan csinálják. Példának, ötletadónak, inspirációnak szánom a történeteiket, fogadjátok szeretettel őket…   “Mónus-Nagy Katalin vagyok, a MONAMAMA ruhák megálmodója. Vállalkozásomat több, mint 9 évvel ezelőtt kezdtem, pontosan akkor, amikor második gyermekemmel voltam várandós. Mindig is imádtam a szép ruhákat, mint sok nő társam én is szeretek vásárolni, öltözködni. Kismamaként azonban nem találtam örömömet a ruhákban, nem tudtam úgy öltözködni, ahogy korábban szerettem. Megálmodtam és megvalósítottam egy kismama webáruházat, ahol a pocakos anyukák szebbnél szebb kismama ruhákat találhatnak. A ruhákat az első perctől kezdődően én terveztem, saját márkát, brand-et kezdtem kiépíteni. Magyarországon az elsők között nyitottam ruházati webáruházat kismamáknak. Sokan megmosolyogtak az ötletem hallatán, kismamáknak webáruház? De az idő engem igazolt. Mára eljutottam oda, hogy Magyarországon a MONAMAMA ismert márka lett a kismamák körében, számos híres kismamát is volt szerencsénk öltöztetni.” És hogy mi az, ami hajtja Katalint? “Sokan azt kérdezték tőlem az elmúlt években, hogy a munka mellett jutott-e elég időm a gyerekekre, a családra? Nem tagadom, hogy sokszor este is kellett a MONAMAMÁ-val foglalkoznom, de így lehettem az, aki most vagyok: kiegyensúlyozott, és boldog Vállalkozó Anyuka.  Szóval az én tanácsom minden anyukának, aki a gyerkőc mellett az önmegvalósításon gondolkodik, hogy: hajrá, ügyesen, nem szabad feladni!”   Czinege Boglárka, a Moa megálmodója a nagyobbik lányával otthon volt 3 évig, tehát jól ismeri mindkét utat, az otthon töltött éveket és a vállalkozósat is. Így mesél a kezdetekről: “Alapvetően keramikus, enteriőrtervező vagyok. 2015-ben óvodába ment a kislányom ekkor nyitottunk egy méteráru boltot, eközben szerettem bele a filc anyagba és álmodtam meg a Moa-t. 2016 májusában kezdtem a tervezés- kivitelezést, karácsonyra került ki a polcokra az első kollekció. Közben kiderült, hogy kisbabát várok. 2017 márciusában született meg a második kislányom, áprilisban kijött az új kollekció, a kórházba menet is a rendeléseket intéztem.” S hogyan lehet két gyerekkel vállalkozni? Boglárka receptje is nagyjából olyan, mint a többieké: “A kötetlen munkaidő nagyon nagy segítség a gyerekek miatt. A méteráru boltot el kellett engednem, mert a két vállalkozás és két gyerek soknak bizonyult. A férjem sokat segített amellett, hogy ő is több vállalkozást vezet egyszerre. Hozta-vitte az óvodába Lellét. Aztán kialakult a napirendünk. Ehhez igazítom a munkám. Délelőtt vagyok szabadabb, persze a kicsi lányom jön velem mindenhova. Édesanyám tud segíteni hétköznap, a férjem szülei pedig hétvégéken. A picurka, Mara, ebbe nőtt bele, alapvetően imád jönni, menni hál istennek! Voltak olyan pillanatok, amikor helyre kellett magamban tenni a sorrendeket, hogy ne legyen lelkiismeret furdalásom, de mi így vagyunk boldogok! Imádom, amit csinálok és igyekszem fejleszteni, hogy később ez lehessen a fő elfoglaltságom!”   S vannak olyan “elvetemült” anyukák, akik mindezt három gyerekkel csinálják… Fürjes Orsolyát, az ArcSzíntér tulajdonosát személyesen is ismerem, én is ott voltam azon a konferencián, ahol ő a pici babájával volt résztvevő, nagy feltűnést keltve. Mind a mai napig úgy emlékszem vissza, hogy baba úgy még nem volt dédelgetve, szeretgetve, mint az ő harmadik gyermeke azon a napon. Orsolya, az egészségtudatos és allergiás nők biosminkese, a harmadik gyerekkel a pocakban vágott bele egy vállalkozás felépítésébe. Hogy mi volt a motivációja? “Tudtam, hogy nem vár vissza munkahely. 1 hónapos korában már konferenciára jártam tanulni vele, innentől nem volt megállás, hátamra kötött babával jártam sminkelni. Ez a környezetemtől rengeteg elfogadást, türelmet kívánt meg, számunkra viszont tökéletesen működött. Nagyon könnyen szocializálódott, hiszen folyton társaságban volt. Amikor már járt, kb. onnantól a szüleim vigyáztak alkalmilag, amikor el kellett mennem dolgozni. Mint minden anyuka, aki megosztja a figyelmét és...

Tovább...

Anyukák több fronton egyszerre

Szerző: Dátum: 2018. ápr. 07. Kategória: Újra munkában | 0 hozzászólás

Anyukák több fronton egyszerre

Kisbaba mellől dolgozni… első pillantásra sokaknak hihetetlen, hogy valaki ezt is bevállalja. Valahogy még mindig erősen bennünk él az az évtizedekkel ezelőtt belénk ültetett gondolat, hogy 3 évig otthon kell maradni a gyerekkel. Pedig ha belegondolunk, soha nem “ültek otthon” a nők a szülés után évekig a négy fal között, mindig is dolgoztak, élték tovább az életüket, gondoskodtak a családról, a nagyobb gyerekekről, s emellett még sokszor a ház körüli teendőket is ellátták, vagy kisebb munkákat vállaltak pénzért cserébe.  S ne feledjük, manapság is vannak nők, anyukák, akiknek nem is marad más választásuk, mint dolgozni a picúr mellől is… Akik egy kicsit is ismernek már, tudják rólam, hogy én is viszonylag hamar visszamentem mindkét lányom születése után dolgozni (másodszorra már a saját vállalkozásomba), így mondhatni, nem hivatalos “élharcosa” vagyok annak a gondolatnak, hogy lehet, szabad dolgozni kisgyermek mellett is. Nem azt hirdetem, hogy mindenki menjen vissza hamar, hanem azt, hogy aki szeretne, vagy akinek kell, azt ne ijessze el a környezete, hanem támogassa, segítse a döntésében. S a teljes képhez az is hozzátartozik, hogy aki pedig otthon marad, annak a döntését is tiszteljük, s fogadjuk el. A mostani írásomban olyan anyukákat mutatok be, akik kisbaba mellől indították el a vállalkozásukat, mintegy egyszerre terelgetve “mindkét gyermekük” első lépteit. Ők vallanak sikereikről, aggodalmaikról, s az állandóan jelen lévő logisztikáról… “Kislányom születése előtt is volt vállalkozásom, a főállásom mellett.” – meséli Hock Judit, a Hock Judit Design alapítója. “Akkor sem volt könnyű az időmmel zsonglőrködni, de a baba mellett még inkább szükséges, hogy az ember jól ossza be az idejét. Szerencsés vagyok, mert lánykám már a kezdetektől nyugodt és jól alvó baba. Az első hat hétben, ha rajtam is aludt, én akkor is tudtam készíteni az ékszereket, vagy ha mást nem az on-line dolgokkal foglalkoztam, kezemben az okostelefonnal. Amikor ő aludt, én dolgoztam. Nem volt könnyű. Most sem az, mivel napközben egyre több figyelmet igényel, így maradnak az esték és az éjszakák. A családunk, legfőképpen a férjem támogatása nélkül nem is tudom, mihez kezdtem volna, vagy mihez kezdenék most. Örülök, hogy segítségükkel alkothatok, építhetem a vállalkozásom és a márkám. Hiszem, hogy gyerkőccel sem áll meg a vállalkozói élet, csak egy „kicsit” átrendeződik.”   Hasonló tapasztalatokról számol be Kiss Mónika, a mummer.hu webshop vezetője, aki a kismamaruhákat és baba holmikat forgalmazó vállalkozását a harmadik gyermeke születése után indította. “A CSED ideje alatt mindent előkészítettem és amint elkezdett ketyegni a GYED, indult a webshop.  Az első 6-8 hónap nagyon jól ment, mert Kolos egész nap aludt. Amikor Kolos nagyobb lett, kezdett bonyolódni a helyzet. Sokszor bűntudatom volt, hogy nem foglalkozom vele eleget.  Január óta édesanyám és anyósom is kapott egy fix napot a héten, amikor minimum 5-6 órát vigyáz rá. Azóta olyan nap is van a héten, ami NEM dolgozós nap, tehát tényleg CSAK rá figyelek.”   Kis Andreea, a mayabee márka megálmodója, aki 3 éve indította útjára vállalkozását, hasonlóan emlékszik vissza a kezdetekre, ami a lelkiismeret furdalást illeti. “Színes, vidám és prémium minőségű baba és gyerekszoba kollekciókat gyártunk Budapesten. Kislányom Maya, 1 éves volt, amikor indult a márka, de ezt megelőzte több hónapos előkészület. Persze volt lelkiismeret furdalásom nekem is… de amikor láttam, hogy mennyire másképpen érzem magam egy vagy pár óra munka után, ezt gyorsan elengedtem.” S hogy hogyan lehet túllépni az állandó őrlődésen? “Számomra a vállalkozás és a gyerekvállalás is egy önismereti út.” – vallja Andreea. “Napi szinten tanulok és próbálom egyensúlyban tartani magam és családom. Fontos volt beismernem, hogy igenis nekem a munka és az ÉN idő is fontos, ettől jobban érzem magam én is, s a családom is.”   “Mindenem a sport és a gyerekek! 17 évig válogatott vívó...

Tovább...

9 tipp a sikeres karrierhez – anyukáknak!

Szerző: Dátum: 2015. aug. 26. Kategória: GYED-GYES alatt, GYED-GYES utáni visszatérés, Várandósan dolgozni | 0 hozzászólás

9 tipp a sikeres karrierhez – anyukáknak!

Nem lehet mindent, édes lányom! Vagy család, vagy karrier, válassz, melyiket akarod… Egy nőnek ma Magyarországon nem lehet karrierje, ha családot is szeretne! Ismerősek ezek a beszólások? Biztosan sokat hallottad már, s talán lassan kezded is elhinni. Pedig igenis lehetséges mind a kettő, csak okosan, szépen, jól megtervezve. És persze, nem egyedül, hanem családban, társsal. 🙂 Ha anyukaként nem gondolod, hogy a gyerekszüléssel véget ér a karriered, az alábbi kilenc tippet neked írtam. Olvasd el, fogadd meg, s igenis mindkét fronton ki fogsz tudni teljesedni! 1. Gondolkozz hosszú távon! Ha még nincs gyermeked, érdemes megfontolni, hogy vajon a jó cégnél vagy-e jelenleg. Jól bánnak itt a várandósokkal? Visszaveszik a kisgyerekeseket? Korrektül bánnak velük a visszatérés után? Ha nem, még most válts, s keress egy új, jobb helyet. Ha már van egy kisbabád, ne felejtsd el a szakmai kapcsolatrendszeredet ápolni, kapcsolatban maradni a munkáltatóddal, a pályatársakkal. Sosem tudhatod, mikor lesz szükséged rájuk! A babázós időszaknak hamar vége lesz!   2. Ne vess el minden szakmai célt! Attól, hogy született egy babád, még nem szűntél meg önmagad lenni. Ha eddig nagyon szerettél dolgozni, nem kell feladnod a szakmai vágyaidat. Talán kissé újra kell gondolni az elkövetkezendő hónapokat, de egy online képzés, egy-egy konferencia vagy szakmai rendezvény még egy kisbaba mellől is megoldható! Később pedig fokozatosan visszaállhatsz a régi körforgásba.   3. Mutass lelkesedést, ambíciót! Ha várandós vagy, az nem egy betegség (jó esetben). Lehet ugyanúgy dolgozni, feladatokat vállalni, jövőbeli terveket szövögetni a munkahelyen, s ezt a főnököddel is közölheted 🙂 Ne félj kinyilvánítani az ötleteidet, a javaslataidat, add a munkatársak és a főnök tudomására, hogy te most is teljes értékű dolgozó vagy! Beszélj a visszatérési terveidről, egyeztess a HR-essel előre, vállalj aktív szerepet a feladataid átadásában! Minél hasznosabb vagy, annál szívesebben várnak vissza majd!   4. Dupla terhelés – dupla öröm! Tudom, nem egyszerű egyidejűleg gyereket nevelni és dolgozni. De ne feledd, hogy a dupla terhelés dupla örömforrás is: pénzt keresel, szakmai kihívásokat élhetsz meg, “kikapcsol” az otthoni feladatok után a munkavégzés, és viszont: egy jó kis hajtós munkanap után jó odabújni a nyugodtan szuszogó kicsidhez, vagy legózni egyet a szőnyegen!   5. Tanulj meg elengedni bizonyos dolgokat! Ha vezető vagy, egyértelmű, hogy delegálnod kell bizonyos feladatokat, nem tudsz mindenre te magad figyelni innentől kezdve. Bízz a beosztottjaidban, hadd dolgozzanak ők is egy kicsit önállóan a te felügyeleted nélkül. De ha nem dolgozol felelős beosztásban, akkor is meg kell tanulni leadni a 100%-ból. Lehet néha mélyhűtött pizzát vacsorázni, s semmi ördögtől való nincs a házhoz szállított kajában sem. Ugyanúgy a bölcsi, ovi és a nagymama vagy bébiszitter ölelő karja sem tesz kijavíthatatlan károkat a gyermeked lelkében. Engedd el, hidd el, jó lesz így is!   6. Oszd meg a felelősséget! Van annak a gyereknek apja? Na, ugye? Semelyik törvény nem írja elő, hogy csak anya maradhat otthon a beteg gyerekkel, az apukák is jogosultak gyermekápolási táppénzre! Nosza, osszátok meg a feladatokat, pláne a te újra munkába állásod kezdeti időszakában. Így a munkáltatód is látja, hogy komolyan veszed a feladataidat. S hidd el, apa is tud lázat mérni, s mesét olvasni!   7. Tervezzetek közösen! Nem könnyű menet egyedül mindenhol helyt állni – a munkahelyen, odahaza a konyhában, a mosásnál, a bevásárlásnál, gyereknevelésben… Előre beszélgessetek a pároddal – ha lehet, már a gyermekvállalás előtt – hogy kinek milyen elképzelése van a családi életről, a családi munkamegosztásról, a pénzkeresésről, karrierről. Sokfajta megoldás van, találjátok meg a nektek legjobban megfelelőt, legyen ez a szokványos “anya babázik, apa dolgozik” felállás, vagy egy formabontó “anya korán visszamegy dolgozni, apa babázik modell”.   8. Ne hagyd magad elnyomni! Ha bármilyen vitás helyzet adódik, okosan, diplomatikusan állj ki...

Tovább...

5 könyv, amit minden kisgyerekes anyukának el kéne olvasnia

Szerző: Dátum: 2015. aug. 12. Kategória: GYED-GYES alatt | 0 hozzászólás

5 könyv, amit minden kisgyerekes anyukának el kéne olvasnia

Régebben – ezalatt a lányom születése előtti időszakot kell érteni 🙂 – nagyon sokat olvastam. A családunkban mindenki olvasott, a szüleimnek mai napig nagyon sok könyve van, s a nővéremnél is azt láttam gyerekként, hogy mindig könyv volt a kezében. Így – kizárásos alapon – én is nagy olvasó lettem. A diákévek végével ez a hobbi megmaradt, de akkor már a könnyedebb olvasmányok helyett jöttek a szakmai irományok. S a babavárás alatt néhány gyerekneveléssel, csecsemőgondozással foglalkozó könyv… aztán nagy szünet, s azóta alig-alig van időm rá. Ez azonban nem azt jelenti, hogy nem várnak rám a könyvek – de, bizony várnak… lassan nagy tornyokban… és csak várnak, és várnak… És remélik, hogy egyszer majd oda jutok, hogy elolvassam őket. A listám változatos, van rajta szakkönyv, gyerekneveléssel foglalkozó és könnyedebb iromány továbbra is. És van a nagy fogadalom: inkább minden héten olvasok egy kicsit, mint hónapokig semmit… anyaként kisbabával nem könnyű, dolgozó anyaként meg még nehezebb. De nagyon hiányzik, s megfogadtam, hogy igenis erőt veszek magamon, s beillesztem újra az életembe a rendszeres olvasást. S te mit olvasol mostanában? Adhatok egy-két tippet neked? Íme az én “kötelező olvasmány” listám a kisgyermekes anyukáknak:   1.) Sheryl Sandberg: Dobd be magad! – Nők több szerepben Lehet utálni, lehet kritizálni, hogy neki könnyű, meg hogy “persze, ha én felsővezető lennék a Facebook-nál, én is meg tudnám ezt csinálni”, de ez a nő valami fantasztikusat hozott létre. Egy olyan őszinte, saját élményeket, felismeréseket, sokszor önmagával és a női nemmel szemben finom kritikát tartalmazó mű ez, amit mindenkinek a kezébe adnék. Nem a gyermeke születés után, hanem sokkal előbb… hogy megtanulja minden nő, mennyit is ér valójában, mit ront el a karrierjében, hogyan merjünk feladatokat vállalni a munkahelyen, hogy ne féljünk a kihívásoktól, ne bánjuk, ha nem szeret minket mindenki, milyen hatással van a karrierünkre a párválasztás, s vajon lehet-e egyszerre anya és dolgozó nő ma valaki. Érdekel? Ide kattintva tudsz beleolvasni!   2.) Vida Ágnes – Üzletanyu születik Ágit szerencsém van személyesen ismerni évek óta, de nem (csak) ezért került fel a listámra. 🙂 Ez a könyv a kezdet minden anyukának, aki a babázás alatt azon töri a fejét, hogy a régi cégéhez való visszamenetel helyett inkább saját vállalkozásba kezd. Ági sikere szintén abban rejlik, hogy azt tanítja, amit saját maga is csinált, csinál. Így hiteles online marketing szakértőként, s egyszerre anyaként is ad tanácsot neked azzal kapcsolatban, hogy találd meg a megfelelő üzleti ötletet, hogy végezz piackutatást, hogy szerezz vevőket, hogy egyeztesd ezt össze a gyerekneveléssel, családi, háztartási teendőkkel, s mi az a keresőoptimalizálás, az anchor text, vagy a konverzió szó mit is takar. Ági volt már velem nyaralni (no, nem valójában, csak a könyvén keresztül, de hoppá, Ági, itt az új üzleti ötlet, nem akarsz Gazdagmami nyaralótábort indítani jövőre? :-)), játszóházban is jártunk már együtt, így az én példányom igen viseletes már, megázott a strandon, van rajta foltokban némi gyerektea, s valaki kissé megrágta a sarkát is (esküszöm, nem a lányom volt). Ennek ellenére még bírja a strapát!   3.) Richard N. Bolles – Karrieriránytű Megvádolhatnátok azzal, hogy magam felé hajlik a kezem, hiszen ennek a fantasztikus úriembernek a könyvét én lektoráltam 2013-ban. Dick Bolles könyve 40 éve jelenik meg, folyamatosan frissíti, bővíti, aktualizálja, 22 nyelvre fordították le, s 10 milliós példányszámban kelt el eddig. Azaz az úriember tud valamit az álláskereséséről… annyira, hogy a könyv olvasása, lektorálása alatt nekem is volt egy-két AHA élményem, pedig 15 éve vagyok a szakmában. Különlegessége még, hogy nem egy amerikai sikerkönyvet akartunk a kiadóval tükörfordításban kiadni, hanem idehaza is használható tippeket, ötleteket adunk az olvasónak. Pályakezdők és nyugdíj előtt állók, pályamódosítók, szülés után állást keresők,...

Tovább...

5 dolog, amit minden dolgozó anyának tudni kéne…

Szerző: Dátum: 2014. dec. 08. Kategória: Újra munkában | 0 hozzászólás

5 dolog, amit minden dolgozó anyának tudni kéne…

Sokat beszélgetek mostanában olyan anyukákkal, akik nemrég álltak vissza dolgozni, hogy hogyan érzik magukat, milyenek az első hetek, hónapok. És szinte mindenkitől azt hallom, hogy valahogy úgy vannak ezzel, mint a babavárás után a szüléssel, s az utána jövő dolgokkal… hogy ha ezt nekik valaki előre elmondja, akkor kevésbé viseli meg őket a dolog. Egyrészről a legtöbbjük élvezi, hogy újra tevékeny lehet szakmailag, hogy pénzt kereshet, hogy szépen öltözhet fel (nem kérem, ne feledjük el, hogy igenis ez is fontos lehet egy nőnek), ugyanakkor az a nagy nyomás, ami rajtuk van, meg is viseli őket. Ahogy nem lehet eleget beszélgetni a szülés utáni időszakról, annak minden egekig emelő szépségéről és a pokol bugyraival megegyező mélységű pillanatairól, nem lehet szerintem eleget hangsúlyozni azt sem, hogy mivel készüljön egy anyuka, ha újra dolgozni megy kisgyermek mellől. Nézzük az eddigi beszélgetések esszenciáját…   Szokd meg az örök lelkiismeret furdalást (de inkább űzd el!) Eddig napi 24 órában voltál anya odahaza, most ugyan eme 24 óra mellé még be szeretnéd passzírozni a munkádat és a karrieredet is – jobb esetben napi 4-6, rosszabb esetben 8-9 órában Sikerülni fog? Nem… És ennek az lesz a vége – ha nem kapsz észben időben – hogy mindkét (mindhárom, mert remélhetőleg van egy párod is) fronton kudarcérzésed lesz. Jó lesz ez neked? Hát, ha alapvetően mazochista alkat vagy, s imádod magad képletesen ostorozni mindenért, nosza, tedd csak azt. #482143689 / gettyimages.com   De én inkább azt javasolnám, hogy rögtön az elején ahelyett, hogy megszoknád az örök lelkiismeret furdalást, mint mindennapi kísérődet reggel a bölcsibe menet, majd a munkahelyeden, majd otthon vacsorát készítve (pedig vele kéne játszanod), inkább dönts el, hogy nem engedsz a kisördögnek. Állj a tükör elé, s ismételgesd jó hangosan: jó anya vagy! Semmi retteneteset nem teszel azzal, hogy dolgozol (mint a legtöbb európai országban az édesanyák).   Legyetek szülők, nem csak anya és apa Szeretem a magyar nyelvben azt, amit, pontosabban akiket a szülők szó kifejez. Nem csak azt, aki biológiai értelemben megszülte a gyermeket, azaz a nőt, az anyát, hanem az apa is benne van ebben a többes számban. És ennek így is kéne lennie – a gyermek nem anya feladata, hanem mindkettőjüké. Természetesen, amíg odahaza vagy, biztosan többet vállalsz a házimunkából, de onnantól kezdve, hogy te is dolgozol, kutya kötelessége apának is kivenni a részét a mindennapok kisebb és nagyobb teendőiből. Örömmel látom azokat az apákat, akik ezt nem tehernek veszik, hanem természetes lépésnek, s hozzák-viszik a picit, bevásárolnak, ha úgy adódik, vagy odahaza maradnak gyermekápolási táppénzen, ha kell – hogy anya ne hiányozzon annyit a munkából.   #519693015 / gettyimages.com Törekedj rá, hogy a párod is ilyen legyen, mert – tudom, ez elég rossz hír némelyeknek – ez a siker egyik kulcsa.   Engedd el a tökéletességet Eddig minden csillogott odahaza, s szülés előtt te voltál a hónap dolgozója, évente tizenkétszer? Saját készítésű süti várta a párodat minden hétvégén, főtt vacsora minden nap, s lelkesen túlóráztál bármikor? Igen, nos, akkor a hozzátáplálás időszakában gondolom belevetetted magad a saját készítésű bio bébipürék világába, a kúszás-mászás időszakában átvedlettél mozgásfejlesztő pedagógussá, s az első szavacskák megjelenésekor logopédus lett belőled… azaz te voltál a tökéletes anya minden téren. A tökéletesség azonban fárasztó. Minél többfelé akarsz tökéletesen teljesíteni, annál kevésbé fog sikerülni. Hidd el, tudom, miről beszélek, én is megéltem ezt az időszakot. Még a lányom születése előtt, s akkor már megkaptam jó tanácsként valakitől: “Engedd el a tökéletességet!” És aztán a lányom születése után értettem meg, mit is jelentett ez. Elengedtem. Próbáld meg te is, hidd el, jó lesz az “elég jó” is. Sőt, nem is kell több!   Merj kérni, ha itt az ideje...

Tovább...

Tényleg gyerekbarát a magyar társadalom?

Szerző: Dátum: 2014. nov. 18. Kategória: Egyéb | 17 hozzászólás

Tényleg gyerekbarát a magyar társadalom?

Igen, jól olvastad… valóban ezt kérdezem a mai írásom címében. S mi a nagy többség azonnali válasza? Hát, persze, hogy azok vagyunk! Mert a magyarok imádják a gyerekeket, sok gyereket akarnak, a gyerek az érték a szemünkben, mindent megtennénk érte… Félek, ez csak a felszín, ha megkapargatjuk egy kicsit a szép cukormázat, más lesz a valós kép. Hogy miért írom ezt? Éppen van egy friss élményem: nincs egy hete, hogy megállni tilos táblát helyeztek el közvetlenül az óvodánk előtti útszakaszon. Ha esetleg valaki átfutott volna az előző mondaton, ismétlem: megállni tilos táblát helyeztek el az óvoda előtti teljes útszakaszon. Nézzük a szigorú tényeket: az óvoda évek óta ott van, két irányú forgalom megy az úton. Lejtős, budai utcáról van szó, kb 50-60 autó áll meg minden reggel és délután 5-10-15 percre, hogy ide és hazaszállítsa anya-apa a csemetét, legtöbbször nem egyet, hanem többet, munkába menet, jövet. Ha csak egy jár ide, akkor a másikat kézen fogva, rosszabb esetben járni még nem tudót babakocsiba, hordozóban, kézben hozzák. Télen, nyáron. Fagyban, hóban. A reggeli és délutáni időszakokat kivéve az utca ezen részén a parkolóhelyek szinte üresek. Az óvoda előtti útszakaszon – ahol egyébként kb az utca felét hosszában amúgy is az óvoda épülete, udvara foglalja el, azaz úgymond “saját magunk utcáját használtuk” – eddig ingyen lehetett parkolni, az ovi mellett két oldalt egy-egy lakóház. A szemközti utcarész fizetős, s jórészt az ott lakók autói foglalják el a helyeket. Nos, ide sikerült valakinek egy megállni tilos táblát kihelyezni, amivel elérte, hogy totális zsúfoltság van reggel és délután az utca megállásra nem tiltott részén. Emellett az anyukák kisgyerekkel a karjukon, hordozóban, a nagyobbat kézen vezetve szaladgálnak át az úttesten – a forgalomban, no persze, csak miután ugyanezzel a pereputtyal a karjukon megvették a jegyet az automatából. És persze az ovis kirándulások esetén sem lehet közvetlenül a bejáratnál a buszra felszállni, hanem vagy el kell sétálni a messzebb álló buszig, vagy az úton kell átrohanni a gyerekcsapattal, ami nem csak kényelmetlen, de kifejezetten veszélyes is. Egy biztos, sok hely lett ott, ahol eddig mi parkoltunk rövid időre… de kinek? Hát, ezt még nem tudjuk… mert a telefont egyik illetékes szervnél sem vették fel napokig, ahogyan előzetes tájékoztatást, vagy esetleg egyeztetést sem kezdeményeztek. Forgalomtechnikai oka nincs a tábla kihelyezésének, ez abszolút egyértelmű. Azt hiszed egyedi esetről beszélek? Tévedsz… hasonló helyzetről hallottam nemrég egy vidéki városban, csak ott általános iskoláról van szó, s azzal koronázva meg a helyzetet, hogy az épület 3 oldalán tilos megállni, s a rendőrök módszeresen büntetnek a mellékutcában meghúzódva. És akkor mondom tovább: nézd meg, hány esetben adják át egy várandós kismamának a helyet a tömegközlekedési eszközökön, hogy ne kelljen a nagy pocakjával másoknak esni, vagy csak hogy a fáradt lábait megpihentethesse… nézd meg, hogy hányszor hívják vérvételnél a pocakosokat előre, hogy ne kelljen a sort kivárniuk. Hány “apuka” terpeszkedik a nőgyógyász váróban a széken, s hány ugrik fel, mikor belép egy újabb kismama, hogy átadja a helyét annak, akinek a létező összes udvariassági szabály szerint előnyt kéne biztosítani. #136495189 / gettyimages.com Vagy saját élményem: évekkel ezelőtt kb fél óráig pakoltam a defektes autóm csomagtartójából a dolgokat 8 hónapos pocakkal a Váci út kellős közepén nappal, hétköznap, várva a szervizes srácra, aki majd kereket cserél. Ezalatt mindenki csodálkozva, szórakozottan nézegettet, majd sétált el mellettem, s végül egy, azaz egy férfi állt meg, hogy “ugye kiskegyed nem akar ebben az állapotban kereket cserélni, bízza inkább rám”. Aztán persze megbeszéltük, hogy csak kiszabadítom a pótkereket meg az emelőt a csomagtartóból, a többit már szakember végzi majd… Nézd meg – ez is mai konkrét példa – hogy hány zebrán (ott, ahol elsőbbsége lenne a gyalogosnak)...

Tovább...

Te előre tervezel? Biztosan?

Szerző: Dátum: 2014. nov. 04. Kategória: GYED-GYES alatt, GYED-GYES utáni visszatérés | 18 hozzászólás

Te előre tervezel? Biztosan?

Tegnap voltunk a lánykámmal egy szülinapi buliban, egy kis barátja lett 4 éves, s sok más pajtással együtt egy játszóházban ünnepeltünk. A gyerekek tomboltak, csúszdáztak, másztak, autóztak, az anyukák meg lassacskán összemelegedve a szokásos témákról csevegtek: második tesó vállalása, mennyi az ideális korkülönbség a testvérek között, ki melyik orvosnál szült, mennyit fizetett, állami, vagy magán kórházban jó szülni, melyik iskolában leszünk körzetesek, jó-e oda menni, vagy keressünk inkább másikat… És ahogy hallgattam azt a sok anyukát, eltérő háttérrel, eltérő érvekkel, egy dolog eléggé egyértelműen körvonalazódott… a legtöbben, ha a gyermekükről van szó, előre terveznek. Évekre… Ha a második gyerek a kérdés, akkor az első szülés élményeiből és tapasztalataiból kiindulva a másodikat már úgy tervezik, hogy nehogy közbejöjjön valami negatív élmény. Aki az első szülés után nagyon beteg volt (depresszió, epeproblémák, szoptatási nehézségek…), a másodiknál már eleve készül erre, hogy minél kevésbé viselje meg a picit anya várható betegsége. Ha jó a körzetes suli, örülünk, de azért tájékozódjunk a többi lehetőségről is. Ha nem jó a körzetes suli, már most (4 éves gyermeknél) azon gondolkozunk, hogy hogyan tudnánk mégis a másikba átjutni, hogy a legjobb képzést kapja a gyermek, hogy szeresse az iskolát, a tanítónőt, hogy ne maradjon le írásban, számolásban. És ugyanez igaz a babát várók esetében is. Napokat töltenek az interneten a legjobb babakocsi kiválasztásával, a pici magzat fejlődéséről írt cikkek olvasásával, hogy melyik bébiőr és légzésfigyelő a legjobb, melyik kelengyelista alapján szerezzék be a dolgokat. Azonban a legkevesebb esetben hallottam, láttam azt az elmúlt években, hogy az anyuka nem csak a gyermeke, hanem saját maga számára is tervez, előre gondolkodik. Valamiért attól a pillanattól kezdve, hogy növekszik a hasunkban egy másik élet, félretesszük önmagunkat, s csak ő létezik. Ő az első számú tényező, az ő egészsége, jólléte, fejlődése, boldogsága. Ritka az, hogy ezekben az években az ÉN megjelenik, s nem csak, hogy tartósan ott van, de elég figyelmet is kap. Pedig kéne!   Hogy mire gondolok? Ha csak az érzelmi oldalt nézem, az az anyuka, aki nem gondol magára (a pihenésére, egészségére, lelki feltöltődésére) nem tud hosszú távon boldog anyukája lenni a gyermekének. És ide jön az én klasszikus mondásom: “ha anya nem boldog, senki sem boldog“. Vagy ahogy egy kedves ismerősöm, egy kétgyermekes anyuka fogalmazta meg, üres kancsóból nem lehet vizet önteni. Ha téged az tesz boldoggá, hogy a gyermeked 2 éves korában visszamész dolgozni, s megfelelő helyet találsz neki (bölcsiben, csanában), akkor tedd azt! Ne maradj csak azért otthon, mert azt hallottad, hogy a gyermekednek az kell, hogy 3 évig együtt legyetek minden nap, mert különben nem lesz elégedett, boldog gyermek. Azért meg pláne ne, mert ezt várja el tőled az anyósod, a szomszédasszony, a társadalom… Az előre tervezés, az ÉN életének tervezése azt is jelenti, hogy a saját jövődet is tervezed, nem csak a gyermekedét. A kettő – az én értelmezésemben – elválaszthatatlan, s ezért minden részt vevő félnek a jövőjére gondolni kell! Ám emellett – mint jogi tanácsadó – azt is látom, hogy a legtöbben akkor kezdenek el gondolkozni a saját szakmai jövőjükön, amikor már szinte késő. Amikor már lejárt a 3 év, amikor már azonnal lépni kéne, de nem tudják, hová, merre. (Ó, hányszor kapok a blogon olyan kérdéseket, hogy holnap jár le a GYES, mit tegyek?) Visszamenni a régi céghez nem tudnak, lepattintotta őket a főnök vagy a HR-es egy semmitmondó ígérettel az évek alatt. Jobb esetben találtak időközben egy másik állást, de akkor nekik kell felmondaniuk, hogy elmehessenek az új helyre, ha a régire nem vették vissza őket. Vagy minden előzetes tájékoztatás nélkül behívják őket, s az orruk alá dugnak egy közös megegyezést, s elvárják, hogy azonnal döntsenek… ami ugye,...

Tovább...

Anyatejes táplálás világnapja

Szerző: Dátum: 2014. aug. 01. Kategória: Újra munkában | 4 hozzászólás

Anyatejes táplálás világnapja

Több, mint 20 éve hívja fel a figyelmet az Egészségügyi Világszervezet (WHO) az anyatejes táplálás fontosságára, s ennek kiemelt ünnepnapja augusztus 1-je. Hogy mi köze ennek a munkajoghoz? Első pillantásra nem sok… ha valaki azonban olvassa a munkajogi hírleveleimet, biztosan kapásból tudja a választ 🙂 Idehaza ritkábban fordul elő, hogy valaki a gyermeke egy éves kora előtt visszatér dolgozni, de ennek ellenére van a Munka törvénykönyvében olyan rendelkezés, ami a szoptató édesanyákra vonatkozik. Ama kevés anyuka kedvéért, aki a munka iránti olthatatlan rajongásból, vagy esetleg anyagi kényszerből megy vissza ilyen korán dolgozni, s még szoptatja a babáját, nézzük meg, mit mond a törvény: “55. § (1) A munkavállaló mentesül rendelkezésre állási és munkavégzési kötelezettségének teljesítése alól … e) a szoptató anya a szoptatás első hat hónapjában naponta kétszer egy, ikergyermekek esetén kétszer két órára, a kilencedik hónap végéig naponta egy, ikergyermekek esetén naponta két órára…” Azaz amennyiben egy anyuka a gyermeke fél éves kora előtt visszatér dolgozni (akár otthonról, távmunkában is), a szerződéses munkaidejétől eltérően naponta kétszer egy órát nem kell dolgoznia, ikrek esetén kétszer két órát, s a 9. hónap végéig pedig napi egy, ikrek esetén két órát tölthet távol a munkahelyétől, s a kicsi táplálásával foglalkozhat. Persze a következő kérdés az, hogy erre az időre jár-e bér 🙂 146. §  (3) A munkavállalót távolléti díj illeti meg … b) az 55. § (1) bekezdés c)-g) pontban … meghatározott esetben…” Azaz a válasz egy egyértelmű IGEN! Persze, a jogszabályon túl nagyon sok olyan tényező van még, ami befolyásolja, hogy az anyuka valóban sokáig tudja-e a babáját – munkavégzés mellett – szoptatni. Érdemes lenne megvizsgálni, hogy vajon hány munkahelyen van lehetőség ma Magyarországon nyugodt körülmények között lefejni és a munka befejezéséig tárolni az anyatejet (a hazai opciók “széles tárháza” a mosdóra és a céges konyhára korlátozódik, ha valakinek nincs saját irodája, a tárolásról meg jobb nem is beszélni, márpedig egy fél – háromnegyed éves baba nem csak napi 2x eszik anyatejet, tehát a fejés abszolút normális dolog lenne), de ugyanide tartozhat a nyilvános szoptatás kérdése… Hallottam már korán visszatérő, vezető beosztású anyukáról, akinek a férje vitte be a céghez szopni a babát, s olyanról is, aki komoly vitába keveredett a főnökével, mert gyártószalag mellett dolgozott, s nem akarták hamarabb elengedni a szoptatás miatt, mert egy dolgozó hiányzása esetén “nem működik a termelés”. Így sajnos igaz az, hogy egy dolog a jog, s egy másik a hazai gyakorlat. Mindenesetre azoknak, akik dolgoznak kisbaba mellett, s még szoptatni szeretnének, vagy most térnének vissza, s emiatt választanák el a kicsit, a fenti paragrafusok ismerete és az erre való hivatkozás segítséget adhat! Szoptató anyukák, éljetek vele!   Ajánlott bejegyzések:5 könyv, amit minden kisgyerekes anyukának el kéne olvasniaMiért olyan nehéz kiállni magunkért?Amit mindenképpen szerezz be 2020-ban: egy jó határidőnapló!Énidő dolgozó anyáknakVállalkozni kisbaba...

Tovább...

Hétfő – Egy nő (interjú)

Szerző: Dátum: 2014. Júl. 03. Kategória: Egyéb | 2 hozzászólás

Hétfő – Egy nő (interjú)

Nemrég a Gazdasági Rádióba kaptam meghívást Pataki Zitától, aki a Hétfő – Egy nő című műsort vezeti. Saját bevallása szerint “olyan nőket mutatok itt be, akik példaértékűek, akik valamiért megkapóak…akiket érdemes és jó ismerni”. Az interjúban hallhatsz a munkámról, családomról, elhivatottságról, a gyerekkoromról, és persze a Dolgozó mamiról… (Az interjú meghallgatásához kattints a play gombra.)   Első rész: Hétfő – egy nő (1. rész)   Második rész: Hétfő – egy nő (2. rész) Ajánlott bejegyzések:Mit kérünk anyák napjára?8 dolog, amit sose mondj egy dolgozó maminak!Anyukák hatalmaMunka-magánélet egyensúly – az én véleményem…Miért olyan nehéz kiállni...

Tovább...

Mit kérünk anyák napjára?

Szerző: Dátum: 2014. ápr. 30. Kategória: Egyéb, Újra munkában | 2 hozzászólás

Mit kérünk anyák napjára?

Igen, biztosan mindenkinek van egy képzeletbeli listája! És rajta az ákombákom betűs első írások a gyerkőctől, a kedves kis rajzok, amit az oviban készítettek az óvónénivel együtt, friss virág a vázában reggel, ágyba hozott kávé apától… Eme kedves ajándékok mellé én készítettem egy másik listát is. Egy olyan dolgozó mamisat… Nézzük tehát, mit kérünk mi anyák napjára (és nem vagyunk telhetetlenek, elég ez a lista több évre is :-)) A, mint Apukák: vonjuk be őket a gyermek gondozásába. Vezessük be végre, hogy nekik is legyen lehetőségük a gyermekükkel néhány hónapot otthon maradni. B, mint bérmódosítás. Bizony, ha vége van a fizetés nélküli szabadságnak, a bérmódosításra ajánlatot kéne tennie a munkáltatónak (bármennyire is szeretné ezt megspórolni)! C, mint cipő: olyan, amiben napközben a munkahelyen elegánsak vagyunk, de amiben a kismotoron száguldó gyermekünk után sprintelni is tudunk, ha kell 🙂 D, mint diszkrimináció mentesség. E, mint egyensúly munka és magánélet között. Igen, nem könnyű, de azért mi vágyunk rá! F, mint... ugye ezt mindenki tudja, F, mint FELMONDÁSI VÉDELEM! Újra a gyermek 3 éves koráig, ha nem vagyunk fizetés nélküli szabin, akkor is! G, mint gurgulázó nevetés, ha odaértünk délután a bölcsibe, s a gyermekünk meglát minket 🙂 GY, mint GYES emelés: Kedves Törvényhozók, ugye ti sem gondoljátok komolyan, hogy bruttó 28.500-ból kijön egy gyerek havi költsége? H, mint határozatlan idejű munkaviszony: ahelyett, hogy évente hosszabbítgatod a határozott időre kötött szerződésünket, vegyél fel minket is határozatlan időre, mint a férfi kollégákat. I, mint interjú! Munkáltatók, hívjatok be interjúra minket akkor is, ha látszik az önéletrajzunkból, hogy kisgyerekünk van! Higgyétek el, vagyunk olyan jók, mint a 23 éves szinglik! J, mint jóhiszeműség…. munkáltatók,  ismerős ez a szó? A munka törvénykönyvének egyik alapelve, nézzetek utána, hogy mit is jelent! K, mint kommunikáció! Ha levelet írunk, válaszolj, ha telefonon hívunk, vedd fel, vagy hívj vissza. Ha egy visszatérni akaró anyukát 3 hónapig lepattintasz, s válasz nélkül hagysz, nem lesz jó vége! L, mint lombikbébi: újra szeretnénk a teljes kezelés időtartama alatt a védettséget, a mostani 6 hónapos időszak nem elég mindannyiunknak, hogy a gyermekünk megfoganjon! M, mint munka! Dolgozni akarunk, dolgozni tudunk, dolgoznunk kell! Hagyjátok végre! N, mint női vezetők a munkahelyen, a hivataloknál, a politikában! Többet, mint ahányan most vannak! O, mint otthoni munkavégzés: bízz bennünk, ha otthonról dolgozunk, akkor is dolgozunk! Nem kell a hátunk mögött állni sem az irodában, sem otthon, hogy elvégezzük a munkánkat! Anyaként tudjuk, mi a felelősség –  gyerekünkért és a munkánkért is! Ó, mint óvoda, kisebb csoportokkal, jobb étkezéssel, több anyagi támogatással. A lakhelyünk, vagy a munkahelyünk közelében. P, mint pótszabadság: apukának a gyermeke születése esetén, legkésőbb a születést követő második hónap végéig 5 nap jár, ikrek esetén 7 nap. Kérünk minden munkáltatót, hogy ezt adják ki az apukáknak – vita nélkül! R, mint rendeltetésszerű joggyakorlás. Neeem, kedves főnök úr, az, hogy megfenyegetsz minket azzal, hogy majd jól áthelyezel egy 50 kilométerre lévő városba, egy másik irodába dolgozni, ha nem írjuk alá a közös megegyezést, az nem pont ez. S, mint segítség: néha a párunktól, néha a kollégáktól, néha a nagyszülőktől… mert mi sem bírunk mindent… köszönjük, ha segítesz néha! SZ, mint sztereotípia-mentesség: hidd el, nem hiányzunk minden második héten a gyerek betegsége miatt, s nem lógunk el 20 perccel munkaidő vége előtt. Talán tegyél előbb próbára minket! T, mint tisztességes foglalkoztatás. Ennek alapvető szabályairól szól a 2012. évi I. tv. Ha lenne esetleg még munkáltató, aki nem hallott volna erről… U, mint uborkaszelet: ha a gyermekünk kb. ötször keltett minket éjszaka, mi meg másnap dolgozni mennénk, jó lenne egy csomag instant ubiszelet, amit bármikor előkaphatunk a frigóból, s rátehetünk a szemünkre, hogy kilássunk a hatalmas táskák...

Tovább...

8 dolog, amit sose mondj egy dolgozó maminak!

Szerző: Dátum: 2014. ápr. 06. Kategória: GYED-GYES utáni visszatérés, Újra munkában | 5 hozzászólás

Ha már visszatértél dolgozni, bizonyára te is meg kellett, hogy hallgasd az örök érvényű “okosságokat” – talán anyukádtól, az anyósodtól, a szomszéd Mancikától, a postás kisasszonytól, a többi otthon maradó anyukától a játszótéren… kvázi mindenkitől, aki úgy érzi, joga van beleszólni az életedbe. Ha pedig most tervezed a visszatérést, tuti megkapod ezeket. Szóval készülj fel! S hogy ne maradj válasz nélkül, gyártottam neked néhányat, használd őket kedved szerint 🙂 1.) Hát nem hallottál azokról a tanulmányokról, kutatásokról, amik egyértelműen bebizonyították, hogy a gyermeked mentális képességei csökkentek lesznek, s tanulási és viselkedési zavarokkal fog küzdeni később? A.) Nem, nincs időm ilyeneket olvasni, napközben dolgozom, utána pedig a gyermekemmel értelmes dolgokkal foglalkozunk. B.) Nem, én csak azokat olvastam, ahol semmilyen hosszabb távon kimutatható hátrányt nem tudtak a tudósok bebizonyítani, sőt  adott esetekben jobban is járt a gyermek, ha az anyja vissza ment dolgozni. C.) Komolyan??? Neeeeeeem, még soha az életben nem hallottam erről, tééényleg vannak ilyen kutatások??? 2.) Nem szakad meg a szíved, hogy nem látod egész nap? A.) Miért, te látod egész nap a te gyerekedet? Alváskor is mellette ülsz? Ha pisilni mész, akkor is magaddal viszed? A nap minden percében? Nahát, biztos nagyon nehéz lehet neked… B.) De… aztán minden délután begyógyul, amikor újra megöleljük egymást, s a fülembe szuszogja: “szeretlek anya”. c.) Nem látom egész nap, de látom ahhoz eleget, hogy tudjam-érezzem, továbbra is nagyon szilárd a kapcsolatunk. A többi időben pedig érte dolgozom. 3.) Én sosem hagynám, hogy más nevelje fel a gyerekemet! A.) Én sem hagyom. Én nevelem továbbra is, csak dolgozom is mellette. B.) Ez a te személyes döntésed. Nálunk nem én nevelek kizárólag, hanem közösen neveljük: anya, apa, nagyszülők, rokonság, s a bölcsőde… C.) Én hagyom: így nem nekem kell a hisztikkel, szobatisztasággal, s az összes többi idegesítő dologgal foglalkozni, csak a jó és szép pillanatok jutnak nekem (és itt elnyomsz egy kis gonosz, ördögi vigyort a szád sarkában)! 4.) Mikor vagy vele egyáltalán? A.) Munkanapokon reggel, délután, este, s hétvégén reggel, délelőtt, délben, délután, este. Pontos időbeosztást is kérsz? B.) Amikor nem dolgozom 🙂 C.) Hát, nem is tudom, várj csak, megnézem a jövő heti meeting-beosztásomat… 5.) És megbízható a bébiszittered? A.) Á, dehogy rábíztam az első emberre, akivel összefutottam az utcán… végülis csak a gyerekemről van szó… nem nagy cucc! B.) Igen, bekameráztuk az egész lakást, s egy magánnyomozót is ráállítottam! C.) Ó, természetesen, előttünk az angol királyi családnál volt dadus! 6.) Olyan fáradtnak, nyúzottnak tűnsz… A.) Tényleg? Biztos nem vagyok fáradtabb, mint az, aki odahaza van 3 gyerekkel… B.) Nem, nem vagyok az! Feltölt a változatosság, a munkámat inkább kimozdulásnak, kihívásnak élem meg, nem stressznek vagy nyűgnek. A fáradtság, amit látsz, a tegnapi négy órás tárgyalás miatt van, ahol egy hatalmas üzletet hoztam be a cégemnek! C.) Komolyan, nahát, ezt még senki nem mondta! Köszi hogy ilyen figyelmes vagy. Akkor ugye hétvégén vigyázol a kicsire, miközben én elugrom kozmetikushoz, körmöshöz, meg fodrászhoz? Csak, hogy ne legyek olyan nyúzott… 7.) Ráérsz még később karriert építeni! A.) Biztosan. De pénzt keresni nem 🙂 Vagy esetleg van kölcsönbe felesleges 5 milliód, 10 éves futamidőre 2 %-os kamattal? B.) Nem karriert építek, csak dolgozom. Mint az európai kisgyermekes anyák majdnem 60 %-a. Ha ők dolgoznak, én miért ne tegyem? C.) Nem, nem érek rá! Néhány év múlva még egy babát szeretnénk, s előtte jól ki akarom tombolni magam a munkahelyemen! 8.) De hát miért mész vissza dolgozni, a férjed sikeres és jól keres, nem? A.) De igen, csakhogy én nem otthon ülő feleség vagyok, hanem gondolkozó, értelmes, ambiciózus nő, akinek érték és intellektuális kihívás a munka, s ezt szeretném a gyermekeimnek is megtanítani. B.) De,...

Tovább...

Így dolgoznak ŐK!

Szerző: Dátum: 2014. jan. 28. Kategória: Egyéb | 4 hozzászólás

Így dolgoznak ŐK!

A dolgozó anyukákat bemutató interjúsorozatom mai alanya Adrienn. Még a fejvadász múltamból ismerem őt, s ha csak egy dolgot mondhatnék róla, ami legfőképpen jellemzi, azt mondanám, megszállottan távmunka-mániás 🙂 Képzeljetek el egy filigrán, alacsony, már-már kislányosan bájos, fiatal hölgyet, akinek annyi energia és erő van, mint három férfiban egyszerre. Megvan? Jó, akkor most olvashattok tovább 🙂 Mesélj egy kicsikét magadról, mit kell tudni rólad? Szegedi Tudományegyetemen végeztem munkaügyi szervezőként 2005-ben, s még egyetemistaként harmadéves koromban kerültem először kapcsolatba a távmunkával. Évfolyamdolgozatom, TDK és szakdolgozatom témája is a humán erőforrás menedzsment és távmunka aspektusáról szólt. Harmadéves egyetemistaként jelen voltam a Magyar Távmunka Szövetség alapító közgyűlésén még 2004-ben. Ezek után pályakezdőként személyzeti tanácsadással, munkaerő-közvetítéssel és munkaerő-kölcsönzéssel kezdtem foglalkozni, majd később 2006-tól vállalati HR vezetőként szervezetfejlesztéssel. Ez az én világom: egy szervezet belső támogató-fejlesztőjeként, hol mentorként, hol coachként, hol trénerként, hol kommunikációs szerepben, mindezt egyszerre, egy személyben :-). Volt már mindenféle a munkahelyi projektjeim között: üzleti stratégiát támogató humán erőforrás rendszerek kiépítése, teljesítményértékelés, szervezeti kultúrafejlesztés… 2011-ben egy időre kivonultam a nagyvilági show-ból. Veszélyeztetett terhes voltam, a nyugalom és a csendes hétköznapok ideje következett, amelynek köszönhetően 2011-ben egy gyönyörű kislányt kaptunk ajándékba férjemmel. Életemnek ez volt az első olyan kardinális pontja, amikor határozottan el kellett döntenem, hogy munka vagy a család. Nem volt kérdés: család. 10 éve önkéntes társadalmi munkát végzek a Magyar Távmunka Szövetségnél, elnökségi tagként, majd felügyelőbizottsági tagként vállaltam önkéntes tisztséget. 2011-ben, amikor 7 hónapos várandós voltam, ismét elnökségi tagnak választottak. Azóta is aktív szerepet vállalok a Szövetség munkájában, a távmunka elterjesztésében, népszerűsítésében. Jelenleg kisgyermekes anyukaként 2,5 éves kislányom mellett, részmunkaidőben, részben távmunkában tértem vissza, a Sonrisa Informatikai Kft. szoftverfejlesztési projektszervezet HR vezetőjeként. Jelenleg az egyetlen kisgyermekes anyuka vagyok az egyébként fiatal és apukás társaságban. Érdekelt vagyok a grafológiában, jelenleg szakgrafológusnak tanulok, idén államvizsgázok. Szabadidőmben férjemmel és kislányommal járjuk a természetet, túrázunk, felfedezzük a világot, élményeket gyűjtünk. Miért választottad ezt a szakmát? Nekem mindig is annyira egyértelmű volt, hogy valami emberközeli témával foglalkozzam. Alapvetően humán beállítottságú vagyok. Értem is és érzem is. Jó választás volt az egyetem, a humán erőforrás menedzsment és a munkajogi témakörökben otthonosan mozogtam, erre jött a távmunka, hogy valamivel megspékeljem a tanulmányaim. A távmunka valóban ötletszerűen jött, jókor, jó időben, aztán nagyon gyorsan beleszerettem ebbe a rugalmas munkaszervezési módszerbe. Azon szerencsések egyikének tartom magam, akik elmondhatják magukról, hogy a szakmájuk a hobbijuk is. Nagy kedvenceim között vannak a dolgozói elégedettség és elkötelezettség-növelési cselekvési tervek kidolgozás, egy vállalat HR stratégiáját úgy kialakítani, hogy az transzparensen szolgálja az üzleti célokat, érthető legyen, vagy a start up cégek HR funkcióinak bevezetése is nagyszerű feladat. Szeretem, hogy a munkámmal egy egész szervezetet szolgálhatok, a belső tanácsadójuk lehetek, támogathatom őket, mindezt azért, hogy jól érezzék magukat ott, ahol dolgoznak. Mi a hitvallásod? Szeresd, amit csinálsz. Azt csináld, amit szeretsz. Ha szereted, akkor úgy is csinálod, és jól csinálod. Ha nem szereted, akkor feleslegesen ne pazarold el a saját drága időd se magadtól se másoktól. Hiszek abban, hogy lehet maradandót, értékeset alkotni. Olyat, amiben te is megtalálod önmagad, amit szeretsz csinálni, és ami a közjót és a jövő generációt is szolgálja. Ezért is szívügyem a távmunka: nemcsak az adott vállalatot érinti, akinek dolgozom, hanem ez mindannyiunknak szól, szakmabeli társaimnak, más vállalatvezetőknek, kisgyermekeseknek, vidéken élőknek, megváltozott munkaképesség személyeknek. Mindenkinek, aki a távoli munkavégzési formát úgy tudja használni, hogy azzal egy teljesebb, kiegyensúlyozottabb és hasznosabb életet tud élni. Magánemberként pedig ez nekem leginkább abban nyilvánul meg, amit a kislányunknak nyújtani tudok magamból és mutatni tudok a világból. Olyan gondolatokat átadni és értékekre megtanítani, amit majd ő is tovább adhat. Vele együtt természetesen mi is nagy dolgokat tanulunk! 🙂  Te milyen dolgozó mami vagy? Mi jellemző...

Tovább...

Anyukák hatalma

Szerző: Dátum: 2014. jan. 14. Kategória: Újra munkában | 2 hozzászólás

Anyukák hatalma

Vannak még csodák 🙂 Ezt ma újra megtapasztalhattam, és ezt nektek köszönhetem… Tegnap este telefonon beszéltem a barátnőmmel, aki ma állt munkába babázás után. Gondoltam, jól jönne neki egy kis meglepetés-buzdítás az első munkanapján, így kitettem egy felhívást ma reggel a Facebook oldalamon, hogy aki szeretne, szurkoljon neki, hogy jól sikerüljön a napja, s ha tudtok, üzenjetek neki valami biztatót. Most, este 10 előtt néhány perccel közel 300 like és több, mint 30 jókívánság van ott… és sikerült a meglepetésem, nagyon örült neki! Voltak vicces hozzászólások, komolyak, rövidek, hosszabbak… azt hiszem, mindenki egy kicsit át tudta érezni, milyen is az, amikor az első napon reggeltől estig otthagyod valakire a kincsedet, s elmész valahová, ahonnan nem lehet már csak úgy hazajönni. Volt köztetek olyan, aki ugyanezt élte át néhány napja, hete, s olyan is, aki egy-két nap múlva lesz ebben a helyzetben. Ki kényszerből (anyagiak), ki saját döntéséből adódóan, mert hiányzik a munkája, vagy  a karrierje miatt ment vissza a 3. szülinap előtt… És ekkor jött a nagy ötletem: ezt bevezetjük, intézményesítjük! Bárki, aki maga kezd újra dolgozni, vagy tud valakiről a baráti körében, aki visszatér, s egy kis biztatásra vágyik talán, írjon nekem! Jöhet privát üzenet, vagy írhattok a falra is, névvel, vagy név nélkül! Ahogy szeretnétek! Mindenkit kiteszek az oldalra, s mindenkinek segítünk ezen túl az első munkanapon! Gondolunk rá, szurkolunk neki, ha csak egy percet is, de foglalkozunk vele! Na, mit szóltok? Benne vagytok? Ajánlott bejegyzések:Hétfő – Egy nő (interjú)Mit kérünk anyák napjára?8 dolog, amit sose mondj egy dolgozó maminak!Munka-magánélet egyensúly – az én véleményem…Miért olyan nehéz kiállni...

Tovább...

Így dolgoznak ŐK!

Szerző: Dátum: 2013. dec. 09. Kategória: Egyéb | 2 hozzászólás

Így dolgoznak ŐK!

Régóta tervezgetem, hogy megszólaltatok különböző dolgozó anyukákat a blogomon, hogy ők hogy dolgoznak, hogyan egyeztetik össze a gyermeknevelést, és a munkát, a karriert. A sort egy kedves ismerősömmel kezdem, akit a könyvem révén ismerhettem meg: Gábor Adrienn – becenevén Ada – volt a nyelvi lektora a Jogod van hozzá! Dolgozó kismamák túlélőkalauza című könyvemnek, de a “szövegdokis énje” mellett van egy másik, sokkal látványosabb és érdekesebb munkája, hivatása: ő az otthonDALOLÓ kisgyermekkori online zenei élményszerző program megalkotója… Ada, mesélj egy kicsikét magadról, mit kell tudni rólad? 39 éves vagyok, nemrég újraházasodtam, így lett egy klassz férjem, és az 5,5 éves kisfiam mellé egy cserfes, 14 éves ajándéklányom is, akivel kéthetente találkozunk. Nagyszerű érzés igazi családban élnem a mindennapjaimat, és persze új kihívás is a mozaikcsaládunk működtetése – de szerintem elég jól elboldogulunk egymással. 🙂 Az életem legszebb élménye az anyaságom, csak azt sajnálom, hogy irtózatosan gyorsan repülnek a hónapok és az évek … 21 évig jártam különféle egyetemekre és képzésekre, mert mindig is imádtam habzsolni az ismereteket, a  tudást. Okleveles koragyermekkori zenepedagógusként az egészen korai zenei nevelés –zenei élményszerzés! – mellett tettem le a voksom 2007-ben, azóta nem múlik el úgy nap, hogy ne lenne közöm ehhez a világhoz: Daloló foglalkozásokat tartok Siófokon, és két évig az ország legnagyobb egyetemén tanítottam zenei módszertani tárgyakat, most pedig a külhoni és belföldi magyar anyákat szeretném elérni az otthonDALOLÓ online énektanfolyamaimmal és DVD-immel. Szép küldetés volt az egyetemi tanítás, de végül rájöttem, hogy nekem a családokkal van dolgom, mégpedig földrajzi korlátozások nélkül. Ezért alkottam meg az otthonDALOLÓ-t. Szeretem a gyerekeket, szeretem a kedveset, szeretem a szépet: örömet és fényt igyekszem vinni mások életébe. Miért kezdtél el ezzel foglalkozni? Amikor babát vártam – elváltan, szingli mamiként –, minden szempontból új irányt vett az életem. Az évtizedes médiahátteremmel és a diplomáimmal nem sokra mentem Siófokon, ahová visszaköltöztem, ráadásul olyasmivel akartam foglalkozni, ami „kompatibilis” a babámmal, a gyerekneveléssel, és persze a zenével, amit hat éves koromtól tanulok. Nem volt nehéz összehoznom: baba+zene=babazene. Amit a koragyermekkori zenei nevelés témájában meg lehet tanulni Magyarországon, azt én megtanultam. A doktori kutatási programom is a bölcsődei zenei neveléssel volt kapcsolatos. Amikor azonban otthagytam az egyetemi oktatást, a PhD is okafogyottá vált, úgyhogy váltottam. Mondhatom, szerencsémre: így végre elérkezett az idő az otthonDALOLÓ-ra, amin már három éve dolgozom fejben-szívben-lélekben, és most már végre a „valóságban” is. Mit nyújt a programod az anyáknak, és babáknak? Élményt. Erősebb összetartozást. Hétköznapi csodákat. Az a célom, hogy minden, eddig megszerzett tudáskincsemet átadjam az anyukáknak, hogy színt, vidámságot, életet vigyek azokba a perceikbe, amik rászorulnak e javakra. Én volt ének-zene tagozatosként, kórustagként magzat kora óta énekelek a lányomnak. De ha valakinek nincs szép énekhangja, esetleg egyenesen úgy gondolja, hogy ő nem is tud tisztán énekelni, akkor mit tegyen? Először is: ne essen kétségbe! Másodszor: énekeljen!! – akkor is, ha úgy gondolja, „repedtfazék” hangja van, vagy épp „botfüle”. A gyermeknek ugyanis az édesanyja hangja a legszebb a világon, mert az közvetíti számára a legfontosabb érzéseket. Én olyan zenei kincseket mutatok az anyukáknak/apukáknak/nagyszülőknek, amiket könnyen meg tudnak tanulni, és ami a lényeg: kisgyerekeknek valók. Az online énektanfolyamaim végén DVD+CD-n megkaphatják az anyagokat, így bármikor a segítségükre lehetek, ha elakadnának. Egyúttal, ha „végképp menthetetlennek” ítéli magát az anyuka, akkor itt vagyok neki én, hogy gombnyomásra énekeljek a gyermekének. A visszajelzések alapján bátran állíthatom: szeretik a gyerekek a hangomat. 🙂 Miért lehet hasznos a programod egy dolgozó maminak? Mély együttérzéssel vagyok a dolgozó anyukák iránt, hiszen magam is az vagyok, csak én otthon dolgozom le a napi 12-14 órámat. Borzasztó nehéz az az időszak, amikor a mama visszamegy dolgozni: nemcsak a gyermekét, de őt is rendkívül megviseli. A lelkiismeret-furdalást,...

Tovább...

Úton a bölcsibe, oviba…

Szerző: Dátum: 2013. aug. 07. Kategória: Bölcsi-ovi-bébiszitter | 6 hozzászólás

Úton a bölcsibe, oviba…

Szeptembertől nagy esemény jön nálunk is, a kislányom óvodába fog járni. Az eddigi néhány perces séta (na jó, néha rohanás) helyett most vár ránk minden nap egy rövidebb, 15-20 perces autóút, amit okosan szeretnék eltölteni, ha már minden nap kötelező lesz. Márpedig a kiválasztott óvodát nem tudom közelebb költöztetni, így a következő ötleteim lettek. Gondoltam, hátha azoknak is hasznos lesz, akik szintén minden nap utaznak a kicsivel buszon, metrón, autóval… Néha a reggeli rohanásban nincs időnk megbeszélni mindent, örülök, hogy felöltöztettem, megitta a reggeli italát, és én is elkészültem. Erre a kis beszélgetésre az autóban kettesben töltött idő tökéletes lesz. Ha csak negyed óráig is, de meghallgathatom a kérdéseit, válaszolhatok rá, vagy mesélhetek én valamit neki, ami éppen érdekli. Azokat a dalokat, mondókákat, amiket éppen tanulgatunk, szuperül lehet ismételni ilyenkor – na jó, metrón kissé uncsi lenne a többieknek, de kit érdekel? 🙂 Nálunk a kétnyelvű nevelés miatt ezek az idők rendkívül értékesek a második nyelv gyakorlása miatt, lehetnek ezek a reggeli utazások annak a játéknak szentelve, hogy ki tud több útközben látott dolgot megnevezni a másik nyelven (na jó, anya itt még egy ideig abszolút győztes, de hát majd visszafogom magam). Bár, ez egyenlőre még magyarul is elszórakoztatja a lányomat, múlt héten a rakparton a dugóban számolgattuk a betonkeverő autókat, darukat, hajókat hatalmas lelkesedéssel… Ki nem szeret reggel jó zenét hallgatni? Na ugye? Szóval azt hiszem, készítek minden kedvenc CD-nkről egy másolatot, s betárazom őket az autómba. A kisasszony meg majd választhat, mit szeretne. És így minden nap jókedvűen érünk be az oviba, az garantált! És mivel én kétszer is lenyomom majd naponta ugyanazt a távot egyedül (reggel vissza, utána meg délután még egyszer az oviba), van egy saját, anyukás listám is: Zenék, csak az én ízlésem szerint (senki ne értsen félre, imádom én Halász Jucit meg az Alma együttest, de azért mást is szeretek hallgatni), és főleg: a nekem tetsző hangerővel: NAGYON HANGOSAN!!!!! 🙂 A reggeli szent kávé: finoman, tejjel, kis termosz pohárban visszafelé tökéletes élvezet, ha már a dugóban ülök. Tervezés: aznapi feladatok, találkozók, tennivalók gyors átgondolása, prioritás felállítása. Értelmes, politikamentes rádiócsatornák hallgatása – mert máskor úgysincs időm ilyesmire. Telefonálás: mindenkit, akire amúgy nincs időm, ekkor tudok visszahívni, család, barátok, esetleg korán kelő ügyfeleim (ez utóbbi kizárja pl. a Smash Mouth All Star-jának bömböltetését, de ezt majd csak megoldom valahogy :-)). Aki pedig metrón, buszon utazik, az még bővítheti a repertoárt meditálással, olvasással… Van még ötletetek? Várom szeretettel, írjátok meg! Ajánlott bejegyzések:Tényleg gyerekbarát a magyar társadalom?A beszoktatás tízparancsolataAmit mindenképpen szerezz be 2020-ban: egy jó határidőnapló!Mit kell tudnod a 40 ezer forintos bölcsődei támogatásról?Énidő dolgozó...

Tovább...

Mi kell a baby boom-hoz?

Szerző: Dátum: 2013. Júl. 01. Kategória: Egyéb, GYED-GYES utáni visszatérés | 25 hozzászólás

Mi kell a baby boom-hoz?

Néhány hete őrült cikkezés folyik a médiában arról, hogyan növelné a kormányunk a születési kedvet. Először csak a nagy hír közölték, részleteket nem, majd szépen lassan szivárogtatták ki a különböző ötleteket. Kaptam az alkalmon, s a Dolgozó mami Facebook oldalán megkérdeztelek titeket: mi kellene nektek ahhoz, hogy több gyereket merjetek vállalni? Szándékosan megadtam több lehetőséget, ami a kormány kiszivárogtatott tervei között is szerepelt, s belecsempésztem a sajátjaimat is, amiről szó sem volt az újságcikkekben. Hogy miért? Mindjárt meglátjátok! Volt itt minden: első hallásra hatalmas összegű kelengyepénz (amit még nem tudni pontosan, hogy az első vagy a további babánál adnának), magasabb TGYÁS, GYED, munkahelyi bölcsi és ovi állami normatívával, születések számát ösztönző tematikájú műsorok a tévében (neeeem, itt nem a “felnőtt” filmekre gondoltak a honatyák :-D, te kis huncut :-D), munkavédelmi akcióterv kiterjesztése a többgyerekesekre… Első hallásra ezek mind szépen hangzanak, s az általatok adott válaszok alapján úgy láttam, nektek is tetszik – főleg a magasabb TGYÁS, GYED. De hol a hiba? Mert bizony van, nem is kicsi… Te miért nem szülsz most azonnal másodikat, harmadikat, negyediket? Ok, rosszul kérdeztem, most azonnal nem tudsz szülni, kell néhány hónap hozzá (pontosan kilenc :-)), de miért nem vállaltok második, harmadik, negyedik babát? Számtalan anyukával beszélgettem leveleztem az elmúlt két évben, és a legtöbbjük – a túlnyomó többség – nem a TGYÁS, vagy a GYED összegét, az ovi vagy a bölcsi hiányát jelölte meg fő okként. Hanem a bizonytalanságot. Azt, hogy ha vége az otthon töltött éveknek, halvány lila dunsztja sincs, hogy lesz-e munkája. No, nem a régi cégnél, ott tuti, hogy nem várják vissza… hanem általában lesz-e új munkája a legkisebb gyerkőc 3. szülinapja után. S nem egy-két hónapig, hanem sok-sok évig. Hogy miért rossz, azaz nem túl hatékony megoldás a mostani pénzügyi gyors-tunning, amit terveznek? Mert nem ad sem hosszú távú biztonságot, sem lehetőséget arra, ami a legtöbb gyermekes családnak kell – a kétkeresős modell. Ha anyuka egy gyerek után megtapasztalta, hogy mennyire nehéz állást találnia, kettővel még nehezebb lesz. Hárommal meg még nehezebb… Márpedig a felelős gyerekvállaláshoz több dolog kell a szereteten és a gondoskodáson túl: előre tervezés, pénzügyi biztonság, pénzügyi felelősség. Arról, hogy mennyibe kerül egy gyerek (nem az első 2-3 évben, hanem 18-20 éves koráig, vagy még tovább), lehet vitatkozni, de tény: nagyon sokba kerül. Ha ez a téma érdekel, ide kattintva találsz egy nagyon jól összeszedett cikket a kezdeti költségekről, itt meg egy másikat a tervezésről, bevételekről, tartalékokról. Tehát szerintem az, hogy szüléskor kapsz egy nagyobb összeget, majd a 2. vagy 3. életévig kissé megemelik a mostani juttatásokat, nem segít. Olyan ez, mint a szabad felhasználású személyi hitel: csak az lebeg sokak szeme előtt, hogy hú, félmillió forintot kapok. Azt, hogy ezt mekkora kamattal, s vissza tudja-e egyáltalán fizetni, s ha igen, hány évig nyögi majd, már nem mindenki gondolja végig. Becsapós… Mellesleg a nem is olyan régi szakirodalmat olvasgatva (Bálint Mónika – Köllői János), vagy szakértőkkel egyeztetve az is fel kellene, hogy tűnjön a GYED-GYES emelést ígérőknek, hogy a gyermektámogatási rendszer munkapiaci hatásainak pontos felméréséhez olyan, kifejezetten e célra irányuló adatfelvételre lenne szükség, amely számtalan apró részletet rögzít a támogatást igénylőkről, azok korábbi jogviszonyairól, időtartamáról, bérezésükről, a visszatérés idejéről, vagy az otthonmaradás okáról, jelenlegi tevékenységükről, a gyermeket gondozó személyről, vagy intézményről. S most kapaszkodjatok meg: ilyen adatfelvétel az elmúlt negyven évben nem született, így érthetetlen, hogy havi több mint százmillió forint kerül kifizetésre egy olyan rendszer keretein belül, melynek a munkaerőpiacra, a női foglalkoztatásra gyakorolt hatását, a gyermekszülés utáni újbóli elhelyezkedést segítő vagy akadályozó mivoltát senki nem vizsgálta, így hasznosságát nem is tudhatja biztosan. Tehát emeljünk, de min? Azon, amit nem is tudunk, hogy miért folyósítunk,...

Tovább...

Bevalljam, ne valljam?

Szerző: Dátum: 2013. ápr. 04. Kategória: Szakmai önéletrajz - Álláskeresés | 29 hozzászólás

Bevalljam, ne valljam?

Az elmúlt hetekben nagyon sok anyukával találkoztam, beszélgettem, akik álláskeresési gondokkal küzdenek. Akár személyes, akár csoportos tanácsadás volt, szinte minden esetben előjött a kérdés: mikor mondja el, a pályázás melyik fázisában, hogy édesanya, hogy gyermekei vannak? Mert hát ugye idehaza nem az az általános hozzáállás a munkaerőpiacon, hogy két kézzel kapnak a kisgyermekes, dolgozni vágyó, s nagyon lojális munkaerő után… Egyikük azt is elmondta, hogy néha tényleg megbélyegzettnek érzi magát, mintha egy teljesen normális – értsd semmi extra feltétel vagy juttatás – állásért le kéne tagadnia azt, amire rettenetesen büszke: a két okos, ügyes fiára… márpedig ő nem akarja letagadni őket! Mikor időzítsük tehát azt az információt? Eláruljuk-e egyáltalán? A fenti kérdésekre nincs egyszerű, egyértelmű, mindenkinek használható válasz, hiszen sokan sokfélék vagyunk. Van, ami úgy véli – nagyon bátran, jogosan, már-már pimasz-merészen, hogy “ami odabent van a munkahelyen, az tartozik a munkáltatóra, ami meg odahaza a lakásomban, az rám”, s így egyáltalán nem foglalkozik azzal, hogy mikor és hogyan burkolja be ezt a hírt az interjúztatónak. Egyszerűen nem beszél róla… És van a másik véglet, aki meg rögtön a CV elején beírja a csemeték számát, nevét, életkorát. Ez sem túl jó taktika általában… De mi alapján dönts te magad, ha pályázol? Nem mindegy az sem, hogy te magad milyen személyiség vagy: ha minden kis megmérettetéstől izgulsz, aggódsz, s úgy érzed, becsapod a leendő munkáltatót, ha nem írod be a pályázati anyagodba rögtön az elején, akkor biztosan nyögni és pirulni fogsz, ha az interjún derül ki a családi háttér. S ez csak még rosszabbá teszi az egészet… Megoldás? Hát, nem árt némi vastagabb bőr sem :-), de inkább szokj hozzá a gondolathoz, hogy beszélni fogsz róla, hogy szóba fog kerülni, s ha kell gyakorold előre a könnyed választ, amibe ugye rögtön bele is szövöd, hogy hogyan tudnod megoldani, ha megbetegszik valamelyik csemete, hogy ez lehetőleg minél kevesebb kihatással legyen a munkádra. (Többször írtam már, hogy nagyon jó tükör előtt, vagy rokonnal, baráttal gyakorolni a válaszokat, hiszen ha kimondtad, megfogalmaztad magadnak, másnak hangosan, a döntő pillanatban gördülékenyebben jön majd). Ha érzékelteted az otthon töltött időt a CV-dben, de nem teljesen egyértelműen csak babázásról szól (pl. GYES alatti mellékállás vagy további tanulmányok is ebben az időszakban vannak), nem olyan “fájó” első pillantásra az otthon töltött 2-3 év a HR-es számára sem. Alapelv a pályázás során, hogy akkor hozakodunk elő az  – amúgy néha hátrányosnak vélt, de nem kizáró tényezőként tekintett – tulajdonságokkal, amikor már “eladtuk magunkat”, azaz amikor már azt érzi a HR-es, hogy “igen, őt akarom, ő lesz a tuti jelölt”. Ekkor – és csak ekkor, azaz személyesen – teljesen természetesen jöjjön elő a téma, egy-két mondat erejéig, s ne is törődj vele többet. Ez nem egy olyan dolog, ami miatt szégyenkezni kéne, teljesen természetes, mindenkit anya szült, így mindenki valakinek a gyereke, szülője…nehogy már ezért is elnézést kérj! Tudd, hogy te ettől jó munkaerő vagy, nem felejtettél el semmit a szülés előtti szakmádból, s csak motiváltabb, lojálisabb vagy! No és mi van azokkal a cégekkel, akik nem akarnak anyukákat foglalkoztatni, s azonnal elutasítanak, ha megtudják, gyermeked van? Nos, ide így se, úgy se vettek volna fel, ezt ugye tudod? Ha nem írod bele a CV-be, akkor az interjún, de legkésőbb a próbaidő alatt kiderül, s akkor meg úgyis indoklás nélkül küldhetnek el… ezeket az álláslehetőségeket sose sajnáld, mert nem a tiéid voltak! Nem neked teremtettek, nem rád vártak. És ugye nem is szeretnél ilyen cégeknél dolgozni??? S az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy vannak munkakörök, ahol valóban nem túl szerencsés egy kisgyermekes anyukát foglalkoztatni, így itt én sem tartom diszkriminációnak, ha a munkáltató udvariasan, finoman hozza elő a témát. De...

Tovább...

Munka-magánélet egyensúly – az én véleményem…

Szerző: Dátum: 2013. Már. 21. Kategória: GYED-GYES utáni visszatérés, Újra munkában, Várandósan dolgozni | 37 hozzászólás

A héten kitettem egy cikket a Dolgozó mami Facebook oldalra, amiben egy újságíró nő fogalmazza meg saját – igen érdekes – véleményét arról, hogy mennyire nem ambíciózusak a magyar nők, a magyar gazdaság legnagyobb baja az, ahogy a nők hozzá állnak a munkához, s hogy a karrier-család dilemma csak kamu, mindezt pedig “statisztikákkal” és érdekes eszme futtatással támasztotta alá. Ugyanezen gondolatok már a hónap elején is megjelentek máshol, így gondolom mivel ott nem kavart elég vihart, még egyszer fel kellett dobni ezt a témát… hátha most nagyobbat durran?! Nem kezdek bele megcáfolni, mennyi konkrét tárgyi tévedés, egyszerű, butácska általánosítás és mennyi olyan “elszólás” van a cikkben, mely számomra – s a kommentek révén látható, mások számára is – azt mutatta, a szerző hölgy sem a témához nem ért, nem olvasott utána, holott könyvtárnyi szakirodalma, kutatása, elemzése van idehaza és külföldön, sem konkrét gyakorlati tapasztalat nincs arról, amiről véleményét megfogalmazta. Úgy vélem, van az a szint, amihez már nem kell lealacsonyodni… Egy dolog miatt mégis írok most róla: elhangzik a cikk végén a kérdés, mi kell szerintünk ahhoz, hogy a nők ambiciózusabbak legyenek a munkában? Nos, egy biztos: nem ilyen cikkek. Amiben semmi segítő szándék, semmi valóságtartalom, semmi komoly szakmai háttér, vagy kutatás, csak félreértelmezett, elferdített statisztikai adatok, rosszul levont következtetések, no meg üres fricskák, sértő általánosítások azokról, akik nap mint nap megélik azt, miről a szerző azt állítja, nem is létezik. Nos, ehelyett én úgy gondolom, ha valóban érdekelné a megoldás, akkor nem ilyen hatásvadász, olcsó eszközökkel kéne hozzáállni a probléma kifejtéséhez. Beszélni kell róla, elismerni, hogy igenis van probléma, s felismerni, hogy ezt bizony nekünk, nőknek kell megoldani, legalábbis kezdeményezni a változást. Okosan, finoman, határozottan, összefogni, egyre többen és többen lenni. Tanulni a hibáinkból, megváltozni, megtanulni tervezni, tudatosan felépíteni az életünket s a karrierünket, s megtanítani a környezetünket is arra a változásra, ami szükséges az egyensúlyhoz. Először csak a családot, utána a szomszédokat, utána a tágabb környezetet, a munkáltatókat, s végül az egész országot. Pontosan hogyan? Nem tudom… ha tudnám, már megcsináltam volna… Viszont az tudom, hogy kezdtem el a magam módján a változtatást, mennyit dolgozok azon, hogy működjön az általam felépített kis álmom, s ma szeretnék hozzátenni egy újabb elemet a ti változásotokhoz is. Van munka magánélet konfliktus? VAN! Aki mást állít, vagy vak, vagy hülye. Meg lehet oldani? Biztosan. Én meg tudtam oldani? Részben igen, de még dolgozok rajta! Találtam egy nagyon klassz videót, ami erről szól. Az úriember egy profi marketing szakember, akinek 4 gyereke van, s saját tapasztalata alapján beszél arról, hogyan érhetjük el az annyira áhított egyensúlyt a munka és magánélet között. Ő valóban tudja, miről beszél, s nem csak a magával ragadó, humoros stílusa, a küldetése, de a hitelessége, az elkötelezettsége is a sztratoszférába emeli a fent említett hatásvadász cikk szerzőjéhez képest. Kérlek, nézzétek meg (angolul nem tudóknak magyar felirat is van :-))! Na, ti mivel kezditek holnap? Írd meg ide kérlek, adjunk ötleteket egymásnak! Ajánlott bejegyzések:Távmunka, mi is az?Amit mindenképpen szerezz be 2020-ban: egy jó határidőnapló!Gyászold a céget, csak ne túl sokáig…Rugalmas foglalkoztatás – de hogyan?RTL Klub szakértői...

Tovább...

Mindenki őrizze meg a pánikját!

Szerző: Dátum: 2012. nov. 07. Kategória: Egyéb | 4 hozzászólás

Mindenki őrizze meg a pánikját!

Korábban foglalkoztunk már itt a blogon az óvodaválasztással, a beszoktatással Tomori Ildikó szakértőnk segítségével. Most – rendhagyó módon – vendégbloggerként személyes tapasztalatáról ír, mint kisgyermekes anyuka. “Szülőnek lenni nem egyszerű feladat. Aki azt állítja, hogy semmiség, minden nehézséget laza sétagaloppként leküzdő hétköznapi tevékenység, az vagy sosem látott még közelről gyereket, vagy nemes egyszerűséggel hazudik. Nekem is volt némi illúzióm a szabadidőmet illetően. Kiválóan elterveztem még a pocakomban növekvő csemete mellett, mennyi mindenre leszek képes és szakítok majd időt, miután tökéletesen elláttam a kislányomat. Óóóóó… csak szervezés kérdése – hangoztattam tele önbizalommal. Nos, már a kislányom születése pillanatában kiderült számomra, mekkorát tévedtem. Miután hosszú hetekig nem jut az anyukának ideje szinte semmire, ami a saját szükségleteit illeti, egyre fáradtabb, kimerültebb, ingerlékenyebb lehet. A szoptatás megtapasztalása, megtanulása, önmagában nagyon kimerítő és nehéz feladat mind a csecsemő, mind pedig az édesanya számára. Ha minden rendben zajlik, sikerül megtanulniuk a természetes táplálkozást, vagy ha azt nem teszik lehetővé a körülmények, akkor a tápszeres módszer már zökkenőmentesen működik, akkor a baba szépen, egyenletesen fejlődik. Egyre több a hasfájással küzdő csecsemő, ami külön problémát okoz a gondos és szerető szülőnek, mert nincs az a keményszívű anyuka-apuka, aki hagyná, hogy csemetéje a hasgörcsöktől gyötörten ordítson órákig a kiságyában. Minden erejét latba vetve órákig masszíroz, sétál, ringat, énekel és altat, míg sikerül átvészelni ezt az időszakot is. Gondolom mindenki mosolyogva gondol vissza ezekre az időkre, hálásan elmormol egy fohászt az orra alatt, ha nagyobb problémák nélkül megúszták az első évet, és még sikerült kipihenni is az álmatlan éjjeleket. Az meg persze rémálmainkban sem merül fel: mi van, ha a gyerek valamiért kórházba kerül?! Természetesen, míg nem volt gyermekem, a legkézenfekvőbb tanácsot adtam a kedves szülőnek: Csak semmi pánik! Ha baj van, gyors telefon a gyermekorvosnak, majd ő megmondja, mit kell tenni. Szükség esetén orvosi rendelő, vagy kórház, ha nagy a baj, sürgősségi ellátás. Nyugalom, a mai világban már minden eszköz és felszerelés rendelkezésre áll ahhoz, hogy a pici a lehető legjobb ellátást kapja, és biztosítva legyen számára minden, ami a gyógyulásához kell. Hát, életem első rossz érzése, amikor láttam, hogy a hét hónapos kislányom valahogy nem a megszokott módon viselkedik, minden protokollt borított. Az este közepén rohantam át férjemhez a másik szobába, karomon a síró gyerekkel: azonnal menjünk orvoshoz, nem érdekel hová, ügyeletre, de azonnal, mert valami nincs rendben! Bevágódtunk az autóba, megkerestük az orvosi ügyeletet. Onnan a városi kórházba. Ott már ringatás közben nem bírtam énekelni az altatót, mert állandóan elcsuklott a hangom a sírástól. Teljes pánik uralkodott el rajtam, míg azt vártuk, hogy valaki megvizsgálja a gyereket. Semmi nem érdekelt, csak, hogy valaki végre megnyugtasson, nincs semmi baj. Azt gondolom, egy szülő bármire képes a gyermekéért. Örül, hogy mellette lehet, ha baj van, amikor szüksége van rá. A kórházban napokig féltve őrzi az álmát, a kicsi betegágya mellett széken ülve, matracon, vagy kempingágyon szorongva. Nem érdekli, hogy nincs egy ágy az egész osztályon, ahol kicsit kipihenhetné magát. A kórtermekben nincs egyetlen karosszék sem, ha szoptatni szeretne, és nincs pelenkázó sehol, hogy ne szakadjon le a dereka a kiságyba hajolgatva. Az viszont az égvilágon senkit nem érdekel, hogy Ő, a szülő, milyen állapotban van. A szoptatós anyukák részére a kórházaknak kötelező lenne fekhelyet biztosítani, míg csecsemőjükkel ott tartózkodnak. Ha kiderül, hogy az anyuka szoptat, látszólag örömmel fogadják, de semmi nem biztosítja a megfelelő körülményeket. Ha nem szoptat, akkor is a szülő az elsődleges „forrása” a gyermeknek. Tőle vár segítséget, oltalmat, szeretetet, biztonságot és erőt a gyógyulásához. A kórház pedig azt a segítséget és gondoskodást várja a szülőtől, amit a gyermek ottléte alatt képtelenek számára biztosítani. Ez pedig elengedhetetlenül szükséges feltétele a gyermek gyors gyógyulásának, amit a...

Tovább...

Babát várok, mikor mondjam el a cégnél?

Szerző: Dátum: 2012. jan. 06. Kategória: Várandósan dolgozni | 37 hozzászólás

Babát várok, mikor mondjam el a cégnél?

Régebben az volt a “szabály”, hogy a 3. hónap előtt ritkán árulták el a kismamák a munkahelyükön, hogy gyermeket várnak. Volt ennek több indoka is, hiszen 12. hét előtt sokkal nagyobb a veszélye, hogy sajnos a babát elveszítheti valaki, de sokan attól félve is titkolták, hogy ha kiderül, esetleg kirúgják őket. Ez a félelem bár jogilag nem indokolt, hiszen a várandós anyuka felmondási védelem alatt áll, sok munkáltató azonban mégis megpróbálkozott ezzel, így valahogy kialkult a nőkben az a vélemény, hogy a jó hírt csak viszonylag később közölték. Nos, hölgyeim, szokjatok át egy új szabályra! Korábban nyugodtan lehetett takargatni a pocit, és titkolózni sokáig (már akinek el lehetett takarni, az én hasam például igen gyorsan nőtt, alig fértem bele 11 hetesen a régi nadrágjaimba), hiszen ha véletlenül mégis átnyújtották volna az “elbocsátó szép üzenetet”, azonnal védhettétek magatokat a pocaklakóval. Sőt, ha nem is tudtatok róla, hogy már úton van Őbabasága, és megkaptátok a felmondást, ha utólag megállapítható volt – orvosi vizsgálat és igazolás alapján – hogy a felmondás közlése pillanatában már várandósak voltatok, nem küldhettek el titeket. 2012. július elsejével azonban hatályba lép az Mt. módosítása, s innentől kezdve – nem csak várandós anyukák, de más felmondási védelem alatt álló dolgozók esetén is – az lesz az új szabályozás, hogy a védelem fennállására a dolgozó csak akkor hivatkozhat a munkáltatói felmondás esetén, ha erről a munkáltatót a felmondás közlését megelőzően tájékoztatta. Ha tehát titokban tartjátok a várandósságot, nem hivatkozhattok a felmondás után arra, hogy “de kérem én védett voltam már akkor is”. Érdemes tehát meggondolni, hogy mikor mondjátok el, s hogy kinek. Szakmai szempontból bőven elég a közvetlen főnököt bevonni, s egy időben ezzel nyomatékosan megkérni, hogy ezt az információt diszkréten kezelje, nem szeretnétek, ha mindenki számára kiderülne. Természetesen nem úgy kell tálalni a jó hírt, hogy “na főnök, azért szólok, hogy csak tudd, most már nem rúghatsz ki”, inkább arra hivatkozzunk, hogy bár még hónapokig szeretnénk dolgozni, ha az állapotunk megengedni, jó, ha ő és a cég is fel tud készülni a várható változásra, s időben el tudtok kezdeni közösen gondolkozni, hogy hogyan tovább, ki veszi át a feladataidat, mennyi időre. S aki okos, az már itt jelzi, hogy mikor szeretne visszajönni, mikor számíthatnak rá 🙂  Photo by greensuitcase Ha babát vársz, vagy babát terveztek a jövőben a pároddal, ezt a könyvet mindenképpen el kell olvasnod! Minden, amit egy dolgozó kismamának tudnia kell! KATT IDE! Ajánlott bejegyzések:RTL Klub szakértői interjúVárandósság és jogellenes munkáltatói lépésekMegváltozott a Munka törvénykönyvében a várandósok felmondási védelme!Nem kell közölni előre a várandósságot!Az Alkotmánybíróság...

Tovább...

Miért olyan nehéz kiállni magunkért?

Szerző: Dátum: 2011. okt. 11. Kategória: Egyéb | 21 hozzászólás

Miért olyan nehéz kiállni magunkért?

Olvastam nemrég egy cikket, ami a kirúgott tisztviselőkről szólt. Bizonyára ti is hallottatok erről a nagy szabású akcióról, amikor indoklás nélkül küldtek el több, mint 3000 köztisztviselőt. Ugye ti is azt gondolnátok, hogy ha indoklás nélkül küldenek el valakit, akkor az biztosan jogorvoslatért folyamodik. Hát, tévedtek…A pontos számok a következőek: 3200 tisztviselőt küdtek el, közülük közel a fele, azaz országosan 1500 dolgozó jelezte, hogy bepereli a munkaadóját az indoklás nélküli kirúgás miatt, azonban csak 2-300 tisztviselő volt, aki valójában el is indította az eljárást. Vajon miért? Erre is keresi az említett cikk a választ. A megkérdezett ügyvéd válaszát szó szerint idézem, mert nagyon fontos dolgot mondott: “Azt szokták mondani a jogi egyetemen, hogy a magyar lóra és perre termett. Ezt bizonyítja az is, hogy a lakosság arányában igen magas a perek száma, kis túlzással élve, sokan azért is képesek bíróságra menni, mert áthajlik hozzájuk a szomszéd fája. Kutatási téma lehetne, hogy ebben az esetben mi történt a jogtudattal és a jogérvényesítési hajlandósággal.” A válasz egyszerű: az elküldött dolgozók nem hitték, hogy nyerhetnek a magyar állammal szemben… s így bele sem kezdtek a perbe (az eddigi eredmények is sajnos ezt igazolják, egy esetben sem a köztisztviselők nyertek!). Én ugyanezt a kérdés szoktam feltenni magamnak, amikor olvasom a honlapomra írt hozzászólásokat – vagy még rosszabb – az e-mail címemre írt kérdéseket (mert bizonyos anyukák még nyilvánosan kérdezni sem mernek). Számtalan esetben próbálnak a munkáltatók megszabadulni a “terhessé” vált anyukától, s azt hiszik, mindent megtehetnek. És sajnos az esetek jó részében tényleg mindent megtehetnek: GYED alatt mondanak fel rendes felmondással, nem válaszolnak a munkába állási szándékot jelző levélre hónapokig (vagy soha), nem adják ki a szabadságot, közös megegyezést dugnak az anyukák orra alá, azzal, hogy nincs más választása, írja ezt alá… Mi??? Hogy ti itt  a honlapomon azt olvastátok, hogy GYED alatt nem lehet felmondani, mert védettek vagytok, maximum 60 napja van a munkáltatónak, hogy újra foglalkoztasson benneteket a fizetés nélküli szabadság megszüntetése után, a szabadságot márpedig ki kell adni, vagy kifizetni? S még azt is tudjátok, hogy a közös megegyezés KÖZÖS AKARATOT feltételez, azaz ha nem értetek egyet a benne írtakkal, mert tudjátok hogy törvénytelen, nem kell aláírnotok? Akkor mégis miért? Miért nem álltok ki a jogaitokért? Mert így tényleg mindent megtehetnek… De hát mi lehet a gond? Az egyik biztosan az, hogy az otthon töltött évek alatt sok anyuka elkezd kételkedni magában, vajon tényleg jó vagyok-e még a szakmámban, vissza fogok-e tudni illeszkedni a munka világába? Lehet vitatkozni azon, hogy valóban létezik-e a GYES szindróma, az önbizalomhiány, saját magunk alulértékelése… én nem egy esetben láttam ilyen anyukákat, akik előtte ügyes, okos, tehetséges munkavállalók voltak. Ha saját magában sem tud hinni, hogyan küzdene meg azzal, amihez átlagon felüli önbizalom kell: nemet mondani a munkáltatónak?! Bizonyára a jogi tudásuk is hiányos, hiszen sajnos nem tanítják meg sehol ezeket a szerintem alapvető ismereteket, nem csoda, hogy sok munkáltató ki is használja ezt. De nem ördöngösség ez, azt a kicsit, ami a ti helyzetetekhez kell, simán el lehet olvasni, meg lehet jegyezni, és alkalomadtán használni! De ahhoz, hogy elő merjetek hozakodni azzal, ami alapvető jogotok, két dolog kell biztosan: merészség és esély. Merészség túllépni a korlátaitokon, felemelni egyszer az életben a hangotokat, s nem megalázkodni, elfutni, hanem nemet mondani, kitartani. És esély arra hogy a végén nektek lesz igazatok, hogy megéri szembeszállni azzal, aki ki akar használni titeket, aki nem adja azt meg, ami törvény szerint jár. Sokszor hallani, hogy a magyar bíróságok a legtöbb esetben a munkavállalónak adnak igazat.  Hát, akkor mire vártok anyukák? Őszintén, mit veszíthettek? Az állásotokat már nem… azt már sokan, régen elveszítettétek, akkor, amikor gyereket szültetek… Szóval azért már ne aggódjatok! Az elmúlt...

Tovább...

A szomszéd fűje…

Szerző: Dátum: 2011. Sze. 22. Kategória: Bölcsi-ovi-bébiszitter, Egyéb, GYED-GYES utáni visszatérés | 4 hozzászólás

A szomszéd fűje…

A minap találtam egy érdekes cikket a neten. Két Hollandiában élő magyar hölgy egy internetes újságot vezet, ahol más, kint élő magyaroknak ír az ottani szokásokról, tudnivalókról, ügyintézésről, egyéb hasznos dolgokról… a figyelmemet megkapó és nagyon elgondolkodtató cikk az ottani rövid szülési szabadság és bölcsődébe adás körül forgott, a szerző saját élménye alapján. Röviden: az ottani törvényi szabályozás csak néhány hónap szülési szabadságot engedélyez, s egyáltalán nem ritka, hogy a néhány hónapos babák bölcsiben vannak, míg anya dolgozik. (A cikket itt találjátok, érdemes mindenképpen elolvasni! Ahogy olvastam, hogy a 3 hónapos babáját bölcsiben hagyta – ugyan szívszakadva – az anyuka, s ment dolgozni, hát, először rögtön arra gondoltam, hogy nem tudnám megtenni. Hiszen visszaemlékeztem: mekkora is volt az én lányom 3 hónaposan? Kicsi, nagyon kicsi. Egy kis esetlen csomagocska, akiről el nem tudta volna képzelni, hogy valahol ott hagyom naponta hosszú órákra. Vajon hogyan tudott ez az anyuka megnyugodni, és dolgozni? Hogyan tudta nap mint nap ott hagyni az  – amúgy nagyon kedves és aranyos – gondozónők között a kicsijét? A válasz egyszerűbb, mint hinnétek: odakint ez a normális: senki nem idegesít naponta legalább 50x azzal, hogy ez a korai elválás micsoda károkat fog okozni a gyermeked lelkében, hogy neked 3 évig otthon kell maradni, vagy hogy mekkora egy karrierista bige vagy, s minek szül az ilyen gyereket… s utoljára, de nem utolsósorban, hanem inkább fő helyen: ez az anyuka látta, érezte, hogy ez így jó nekik kettőjüknek, s a babája boldog, kiegyensúlyozott. Nálunk még mindig megy az a szólam, hogy 3 évig otthon van az anyuka helye, s ha nem ezt teszi, nem jó anya. És emellé felsorakozott az elmúlt évtizedekben számos híres tudós, orvos, pszichológus, kutató, “alapos” érvekkel, indokokkal… Hogy van az, hogy más országokban nem lesz degenerált a gyereked, ha nem töltesz vele 3 évig naponta 24 órát, de Magyarországon igen? Miért kell attól félned idehaza, hogy nem fog majd kötődni hozzád, képtelen lesz szocializálódni, míg más országokban ez fel sem merül…? Igen, tudom, lehet hivatkozni a magyar bölcsik és ovik férőhelyeire (pontosabban annak hiányára), de más nyugati országban sincs sokkal több hely, ráadásul rettenetesen drága a mi államinkhoz képest… ők mégis megoldják. És – olvassátok el a cikket – tárt karokkal (!) fogadják az állásinterjúja után várandósságát bejelentő kismamát, hogy “persze, jöjjön csak ide dolgozni”, s az anyukákká váló női munkaerőre nem úgy néznek, mint a leprásra, akit a leggyorsabban el kell távolítani, “ki kell vágni” az egészséges szervezetből, ahol csak túlórázó, ész nélkül dolgozó munkavállaló-robotok vannak. A hozzáálláson múlik minden, és a környezeten. Ha azt tanulod meg, ha azt szokod meg, hogy anya elmegy dolgozni, de utána értem jön, hazamegyük, és velem játszik, neked is ez lesz a természetes felnőttként. És eszedbe sem jut azon aggódni felnőttként, hogy micsoda kárt teszel a gyerekedben, mert nem vagy vele 3 évet odahaza. Hacsak közbe nem lép valaki, és nem alakítja át a hozzáállást, a környezetet. Hogy miért? Sok elmélet van, nem tudom az igazat. Csak azt tudom, érzem, hogy ez így nem jó, ez így nem a nők érdekét szolgálja, nem az anyákét, nem a családét, sőt, abban sem vagyok biztos, hogy a gyermekét. Ha azt szokod meg, hogy kismamaként azonnal megszabadulnának tőled, vagy hogy anyaként nem, hogy nem várnak vissza szívesen, de minél hamarabb ki akarnak rúgni, s a neked törvényben rögzített juttatásokat sem kapod meg,  s azzal, hogy szültél 1-2-3 gyereket, gyakorlatilag lenulláztad a munkaerőpiaci értékedet 10 évre, akkor mindezt természetesnek veszed, lehajtod a fejed, és beletörődsz. A 3 év otthonlét után, a semmire nem elég GYES után legtöbbször jön a munkanélküliség, a megalázó állásinterjúk, ahol a gyerekeid “darabszámát” és életkorát firtatják, nem a TE tudásodat, értékeidet, tapasztalatodat, motivációdat. Már ha ugyan behívnak interjúra, mert te nem...

Tovább...

Egyedül nem megy…

Szerző: Dátum: 2011. aug. 10. Kategória: Egyéb, Újra munkában | 7 hozzászólás

Egyedül nem megy…

Két cikket is elolvastam az elmúlt napokban, egymástól teljesen függetlenül. Bár nagyon különböző volt a forrás,  nekem valahogy összecsengett a kettő tartalma, mondanivalója. Arról szóltak, hogy lehet-e egyszerre anya és dolgozó nő valaki ma Magyarországon, ha igen, hogyan, milyen szerepe van a családnak abban, hogy ez megvalósítható, kikre támaszkodjunk, kik segíthetnek… Az első cikket a neten olvastam, és röstellem, hiába keresem, nem találom újra (pedig nagyon idelinkeltem volna… :-(). A másodikat vasárnap, a strandon a Nők Lapjában, miközben süttettem magam a napon, iszogattam a zöld teámat, és emésztgettem a fokhagymás-sajtos-tejfölös lángost, meg azt az egy cső kukoricát, amit még engedélyeztem magamnak, “egyszer élünk” alapon. Hallgattam az annyira tipikus strand zajokat, neszeket, élveztem a lágy szellőt, s a semmittevést, s szunyókáltam egy-egy cikk között. Hogy van ideje erre egy 16 hónapos leányka anyjának? Hát, úgy, hogy elég hamar rájött, egyedül nem megy! Nem tudok egyedül tökéletes anya és tökéletes dolgozó lenni. Nem is akarok, ezt hamar eldöntöttem. Elég ha jó anya vagyok, és azt hiszem, elég, ha jól elvégzem a feladatomat a munkahelyemen, tisztességesen, időre, lelkesen… Ez nem azt jelenti, hogy bármelyiket is hanyagolom, csak éppen még az elején, időben beláttam, attól, hogy a korábbi “egyszereplős” életem – ahol a munka játszotta a főszerepet – , “kétszereplős” lett, még nem lett a napi 24 órából 30. Sem 40… Nem tudok és nem is akarok mindig mindent én megoldani és csinálni, vezetni, kitalálni, elintézni. Személyes fejlődésemnek ez (is) volt az egyik kihívása… azt hiszem, sikerült. Így elfogadtam azt, hogy a lányom néha a nagyszülőknél nyaral 4-5 napot, nélkülem, nélkülünk, míg én összeszedem magam, most éppen a tüszős mandulagyulladás okozta intenzív nem alvás – aggódás – lázmérés – hűtőfürdőzés gyűlöletes bűvkörét magunk mögött hagyva. Ami persze akkor támad, amikor a párom nincs idehaza, üzleti úton van nagyon messze, tehát eleve esélytelen, hogy hazajöjjön, szóval napi átlag 4 óra alvással nyomtam végig szinte az egész hetet, éjszaka egyedül, nappal segítséggel, mert hát dolgozni is kell attól, hogy a porontyom beteg. Nem volt könnyű, de sikerült (hál’ istennek valami olyan mandulagyuszi volt, amivel csak éjszaka volt rettenet lázas, nappal elég kezelhető volt a szinte alig hőemelkedése… :-))  És így rá is jöttem, hogy eleve esélytelen az az anyuka, aki nem hajlandó leadni a korábbi maximalista elveiből – csak én etetem a gyerekemet, csak én pelenkázom, csak én viszem ide-oda, csak én velem érzi jól magát, csak én tudom megadni neki azt, amire szüksége van, csak én tudom ezt a riportot jól megírni, csak én kezelhetem ezt az ügyfelet, csak én tudom ezt a feladatot jól elvégezni, csak én, csak én, csak én… Ó, nem 🙂 Nagyon jól el van egy akár nagyon kicsi baba is az apukával, nagyival, vagy azzal, akihez már hozzászokott (mert ugye hagytuk őket összeszokni), nagyon jól eljátszik az apjával a kislányom az udvaron, anélkül, hogy én is ott lennék, és állandóan futnék utána, hogy “ide ne menj kincsem, oda ne lép, vigyázz, nézz a lábad elé…” (az más kérdés, hogy néha apjával beleesik a patakba, ahol ugye játszania sem szabadna – de a szomszéd anyukák hűen szolgáltatják az információkat nekem :-), vagy hogy néha több karcolás van rajta, ha az apjával játszik… na bumm, begyógyul, nem a világ vége). És bizony, az egyik keresztanyukájával is el lehet engedni a strandon a kisasszonyt, és nem kell a nyomukban lenni. Igen, akár 45 percet is el van nélkülem, úgy, hogy nem is lát, mert ezerszer jobban leköti a medence, a víz, a többi gyerek, a sok új játék, amit persze el lehet csaklizni és utána nem visszaadni, csak komoly unszolás árán. Igen kérem, így lehet kisgyerekkel strandolni úgy, hogy szinte csak etetni és pelenkázni...

Tovább...

Anyuka lesz? Gratulálunk… ja, és ki van rúgva!

Szerző: Dátum: 2011. Júl. 25. Kategória: Egyéb, GYED-GYES alatt, GYED-GYES utáni visszatérés, Újra munkában | 1 hozzászólás

Anyuka lesz? Gratulálunk… ja, és ki van rúgva!

Épp hogy kihirdették a Munka törvénykönyve módosításait, amelyben több helyen is igencsak megnyirbálták az anyukák eddigi jogait, a Nemzetgazdasági Minisztérium nyilvánosságra hozta és társadalmi vitára bocsátotta az Mt. újabb tervezetét. Mindig is forró fejű emberke voltam, ami a szívemen, az a számon… ez a lányom születésével némileg talán változott, azóta igyekszem tudatosan kissé visszafogni magamat, mert hát egy gyermekes anyuka azért mégse csattanjon fel mindenen, de ahogy beleolvastam a tervezetbe, az első gondolatom, ami megfogalmazódott, a következő volt: “államitkár úr, tudja, hova dugja az ajtódíszét…!!!” Eddig sem volt könnyű helyzete egy kisgyerekes anyukának, na de ami itt van leírva, az maga a szégyen!!!! Nem csak a törvény változtatási javaslatai csapják ki a biztosítékot nálam, hanem az álságos és abszolút nem elfogadható indoklás, amivel meg is magyarázzák… A lombikbébi programban részt vevő nőknek a tervezet szerint nem jár a felmondási védelem, mert ez az időtartam nem meghatározható. Értem én, tisztelt urak a minisztériumban, aki tehát gyermeket szeretne, s sajnos természetes úton nem jön össze, de időt és pénzt nem kímélve próbálkozik, hogy mégiscsak tudjon egy GDP-t és nyugdíjat (!) termelő magyar állampolgárt adni a hazának, azt tegyük bármikor kirúghatóvá. Logikus, hiszen ez ám az egekbe emeli a születésszámot a jövőben! A másik javaslat szerint a felmondási védelem időtartama alatt is közölhető a rendes felmondás, s a türelmi idő megszűnne, azaz a dolgozó azonnal kirúgható lenne, amikor megszűnik a védelem. Indoklás (ezt muszáj szó szerint idéznem):  “Ha a munkavállaló a gyermekgondozási segély folyósítása mellett munkába állt, a munkáltató a munkaviszonyt rendes felmondással megszüntetni nem tudta, és esetenként indokolatlanul alkalmazta a rendkívüli felmondás jogintézményét.” Tehát mivel a jelenlegi szabályozás szerint rendes felmondással nem lehet elküldeni, rendkívülivel teszik, ami ugye a legtöbb esetben mondvacsinált ügyeken alapszik, s így törvénytelen, vagy csak simán nem állnak szóba a visszatérni szándékozó anyukákkal, vagy ráveszik a közös megegyezés aláírására. Nos, ezt ezen túl nem kell megjátszaniuk a munkáltatóknak, ha bejelented, hogy várandós vagy, ugyan él a felmondási védelem, de ebben a szent pillanatban közölhetik veled, hogy “szevasz, mihelyt vége a védelemnek, repülsz…”. Még 30 nap sincs… Nézzük csak, hát ez is milyen jó nekünk, hiszen így már a várandósságunk alatt is tudunk készülni az állásnélküliségre, és akár több, mint 3 évünk lesz állást keresni, hiszen tudjuk, ki fognak rúgni minket, mihelyt elfújtuk a 3 gyertyát a porontyunk szülinapi tortáján! Hurrá! Anyukák, még mindig nem vagytok meggyőződve kormányunk, és az okos minisztériumi szakértők családbarát terveiről? Hát, akkor itt az utolsó adu ász: a tervezet szerint csak a szülési szabadság időtartamára jár majd fizetett szabadság, azaz a GYED első évére már egyáltalán nem! Igen, tudjuk, eddig is annyi baj volt ezekkel a bent ragadt szabadságokkal, hetekig, hónapokig kellett zaklatni a munkáltatót, hogy adja ki, ezért is jó, hogy most lecsökkentették fél évre a 12 hónap helyett. De ezzel a fél évre jutóval is még küzdeni kell, hogy kiadják, meg hogy ugye az emelt bérrel adják ki, és egyáltalán, ez a sok macera kinek kell? Vigyék csak a szabadságokat, úgyis csak nyűg volt vele… Micsoda? Hogy mikor és hogyan fogjátok a kicsit beszoktatni bölcsibe, vagy oviba, ha újra dolgoznátok? Ó, kis csacsik 🙂 hát szerintetek lesz addigra bölcsi és ovi? És most komolyan: ezek után ki foglalkoztatna titeket? Jó lesz nektek odahaza innentől kezdve… S a végére hadd tegyem ide az államtitkár úr szavait, aki persze továbbra is rendületlenül  – és bizonyára a meghatottságtól párás szemmel – osztja az ajtódíszeket: “az anyagi és a törvényi támogatások mellett ugyanúgy fontos az érzelmi megerősítés, hogy a társadalom is melléálljon a gyermekvállalásnak”. Államtitkár úr, én kissé óvatosabban közelítenék az anyukákhoz, mert még bele tetszik futni egy kakis pelusba, amit egy anyuka bátorkodik az Ön képébe törölni! No persze nem...

Tovább...

Visszamenni dolgozni – de mikor?

Szerző: Dátum: 2011. Júl. 18. Kategória: GYED-GYES utáni visszatérés | 8 hozzászólás

Visszamenni dolgozni – de mikor?

Az egyik legvitatottabb téma, a legtöbb érzelmet felkavaró kérdés: mikor jó, mikor érdemes, mikor szabad visszamenni dolgozni gyermekszülés után? Ahogy nézem évek óta ezt a “nyilvánosan dúló harcot” az ősanyák és a karrierista anyukák között, egyre jobban az a véleményem, hogy nincs általános igazság. Nincs mindenkire igaz recept. De van egyéni igazság, egyéni recept. A rossz hír (vagy jó?), hogy ezt magadnak kell megtalálnod. Nem titok, már írtam róla korábban is, hogy én a várandósságom 38. hetéig dolgoztam. Miért ne tettem volna? Jól éreztem magam, szinte teljesen panaszmentes volt a 9 hónapom, élveztem az állapotommal járó minden változást, de emellett ugyanúgy hasznosnak éreztem magam a munkahelyen, s a dolgok is úgy alakultak, hogy tényleg szinte végig szükség volt rám. Ugyanilyen természetesnek tűnt az is, hogy viszonylag hamar vissza is fogok menni, bár azt már akkor is sejtettem, hogy több rugalmasság kell majd mindkettőnk – a cég és a magam – részéről, s eléggé mások lesznek a prioritások is az életemben. S ott volt kimondatlanul az is, hogy ha Ő nem tolerálja anya újra munkába állását, akkor összedől a szépen felépített kártyavár, s újra kell tervezni az életünket, az én munkával kapcsolatos vágyaimat, terveimet, Miatta. Mert akkor is Ő a legfontosabb. Nem szégyenlem kimondani, sőt, azért teszem, hogy másokat is bíztassak: 13 hónapos volt a lányom, amikor visszatértem újra a munkáltatómhoz. Nem arra akarok bárkit is bíztatni, hogy ugyan ezt tegye. Arra azonban igen, hogy merjetek kiállni azért, amit jónak gondoltok. Jónak számotokra, és a babátok számára. És ez most nem fontossági sorrend, hanem csak egyszerű felsorolás. Az elmúlt évtizedekben az volt a mindenütt hirdetett szlogen, hogy 3 évig maradjatok otthon a babával. Aki nem ezt tette, azt kinézték, megszólták. Vajon mi a jó? Még a mai napig is kapok olyan leveleket és olvasok olyan hozzászólásokat, hogy “két éves a kicsim, sajnos vissza kell mennem dolgozni, mert kell a pénz…” Igen, tudom, sokszor tényleg nagy úr a családi kasszába folyó jövedelem is, de mindig elgondolkodom azon, hogy vajon mennyire szeretne az anyuka valóban dolgozni, és mennyire szeretne otthon lenni, s nem csak az általános közvélekedés elleni védelem-e ez a pénzre való hivatkozás. Mások nyíltan vállalják, hogy inkább összehúzzák a nadrágszíjat, de ők bizony kibírják a 3 évet anyagilag. Tudok sok anyukáról, akik boldogan végig játsszák a 3 évet a gyermekükkel, semmi gondjuk nincs azzal, hogy nem dolgoznak, nem hiányzik nekik a munkájuk, a munkahelyi csapat, a korábbi feladatok. Boldogok, kiteljesedtek ebben a szerepben. S látok anyukákat, akik a két éves gyermekük mellett fásult arccal ülnek nap mint nap a játszótéri homokozó mellett, teljesen máshol jár az eszük, s ha munkáról kezdünk el beszélgetni, akkor “virágzanak” csak ki. És tudok – sajnos közelről – olyanról is, aki “ha beledöglik is”, de otthon marad a gyermekei 3 éves koráig, s így egy állandóan türelmetlen, kiabálós, néha már-már depis anyuka jut a két gyereknek, s apukának esténként. (A sors fintora, hogy ők még meg is engedhetnék maguknak, hogy legyen egy bébiszitterük, ha anyuka részmunkaidőben dolgozna…). Nem hiszem, hogy ez a jó a gyermeknek. És ha semelyiküknek nem jó, akkor miért csinálják? Mert elvárják? Ki? És miért? Mi alapján? Mert valaki valamikor ezt mondta? És ha nem volt igaza??? Ne értsetek félre, nagyon hiszek abban, hogy az első évek rendkívül jelentősek egy gyermek életében, s mi is úgy szervezzük az életünket, hogy a lányunknak mindent megadhassunk. A különbség ott van, hogy nem hiszem, hogy ez a MINDEN csak ÉN vagyok. És nem is tudnék az lenni. Mert régen volt nagyi, dédi, keresztanyuka, nagyobb unokatestvér, falubéli rokonok, akik vigyáztak a kicsire, és anya bizony dolgozott. Odahaza, az állatokkal, a földeken, a téeszben… Ezek a gyerekek is felnőttek, belőlük is rendes, értelmes...

Tovább...

Pin It on Pinterest

Tájékoztatni szeretnélek, hogy ez a weboldal sütiket használ. Az Uniós törvények értelmében kérlek, engedélyezd a sütik használatát. További információ

Az Uniós törvények értelmében fel kell hívnom a figyelmedet arra, hogy ez a weboldal ún. "cookie"-kat vagy "sütiket" használ. A sütik kicsik, teljesen veszélytelen fájlok, amelyeket a weboldal azért helyez el a számítógépeden, hogy minél egyszerűbbé tegye számodra a böngészést. A sütiket természetesen letilthatod a böngésződ beállításaiban. Amennyiben ezt nem teszed meg, illetve ha az "Elfogadom" feliratú gombra kattintasz, azzal elfogadod a sütik használatát.

Bezárás