Bölcsi-ovi-bébiszitter

Menjen bölcsődébe, vagy ne?

Szerző: Dátum: 2019. jún. 04. Kategória: Bölcsi-ovi-bébiszitter | 0 hozzászólás

Menjen bölcsődébe, vagy ne?

Többek kérdeztétek tőlem, hogy hogy állunk a bölcsivel? Mivel az intézménybe adás, a munkába visszatérés szinte minden anyánál egy olyan téma, ami félelmeket, aggodalmakat, de legalábbis némi izgulást okoz, gondoltam, megosztom veletek a véleményemet, a tapasztalataimat! Aki régebb óta követi a Dolgozó mami oldalt, tudja, hogy az első lányom 13 hónapos volt, amikor visszatértem dolgozni a korábbi felsővezetői állásomba, s bébiszitter vigyázott a kisasszonyra (aki persze azóta 9 éves és a vállamig ér). 2 évesen került bölcsibe. Imádta. Én is. Azt hiszem, ennél többet is lehetne még írni, de nem érdemes. Az idő engem igazolt, pontosabban minket, mert az “intézményesítés” közös döntés volt a párommal együtt. Lili csodás, okos, magas EQ-val rendelkező, nyitott, érdeklődő, jólelkű lány, aki nem támasztja alá ama téziseket, mely szerint ha a gyermek 3 éves koráig nincs az anyja mellett, akkor viselkedés- és tanulási zavaros lesz, no, meg szorongó és egyéb negatív jelzőket sorolhatnék még ide…  A kisebbik lányom szintén kettő évesen került intézménybe. A bemutatkozó látogatáskor, belépve a bölcsi udvarára, azonnal lelkesen elnyargalt az udvar másik végébe, s csak azért jött vissza hozzám hosszú percek után, hogy megmutassa, szerzett egy kismotort, majd húzott is el vadlibatempóban a másik sarokba, mert ott volt a kisház, amit szintén meg kellett vizsgálnia. Nem volt könnyű hazavinni aznap. 🙂 A két hetes beszoktatás alatt alig volt 1-2 sírás, fokozatosan, de tempósan fogadta bizalmába a gondozókat, ő, aki amúgy tartózkodóbb és bizalmatlanabb, mint a nővére volt ilyen életkorban. De látom rajta, hogy élvezi, szereti, s a visszajelzések is ezt erősítik meg. Van, amikor haza sem akar jönni délután, mert úgy elmerül a játékában, s bár örömmel üdvözöl, s mosolyog, nem kapaszkodik belém kétségbeesetten, s boldogan integet pápát a többieknek, másnap pedig önállóan lépdel be a szobába. Barátkozik, keresi a kapcsolatot a többi gyerekkel, és utánozza őket. Ő, akinek amúgy is erőssége a folyamatok egymásutánisága, a lépések, a napi rutin, kifejezetten jól érzi magát a szabályok között. Ez az, amit már idehaza is jól láttunk nála, s tudtam, hogy emiatt szeretni fogja a bölcsit. Az első ottalvása után másnap ebéd után saját maga vonult a kiságyhoz, húzta le a cipőjét, és feküdt le, hogy OK, jöhet a takaró, kész vagyok. Igen, tudom, sok-sok évtizeden keresztül abban nőttek fel a gyerekek – mi is – , hogy 3 évig az anyjuk mellett a helyük. És ezt hallom sok ügyfelemtől is a mai napig, mint félelmet, hogy ők is ezt hallották, ezt mondta mindenki nekik, akkor ennek kell az igazságnak lennie! És hogy ők akkor most rosszat tesznek a gyerekükkel, ha 3 éves kor előtt bölcsibe jár? És jönnek a kutatásokkal, pszichológusok és szociológusok mondásaival… igen, tudom, hogy ezek léteznek. Ám vannak újabb, korszerűbb kutatások is, amik pedig bizony sok mindenben cáfolják a régi elméleteket, és a régi eredményeket (amik valljuk be, sokszor téves, vagy elavult nézeteken alapultak, vagy még rosszabb, gazdasági, politikai célokat szolgáltak). Nem mondtam soha, hogy mindenkinek kell a bölcsi két évesen. Ahogyan mi felnőttek különbözőek vagyunk, s az élethelyzetünk, vágyaink, terveink is különbözőek, a gyermekeink is azok. Van, aki érett rá, s van, aki nem. Van, aki ott érik meg rá, s van, akinek már rég ott lenne a helye, még sincs ott. Én csak arra szeretnélek biztatni titeket, hogy hallgassatok az anyai megérzéseitekre, mérlegeljetek, gondoljátok át, figyeljétek a gyermeketek reakcióit. Ne mások ítélete, véleménye számítson, hanem a ti helyzetetek, a ti családotok, a ti döntésetek, a ti életetek!   Ajánlott bejegyzések:Mit kell tudnod a 40 ezer forintos bölcsődei támogatásról?Szándéknyilatkozat bölcsődei beiratkozáshozÚton a bölcsibe, oviba…A beszoktatás tízparancsolataMiért is kell fizetőssé tenni a...

Tovább...

Oviba járás lesz a családi pótlék feltétele?

Szerző: Dátum: 2014. nov. 21. Kategória: Bölcsi-ovi-bébiszitter | 0 hozzászólás

Oviba járás lesz a családi pótlék feltétele?

Eddig is borzolták az idegeimet a jobbnál jobb ötletekkel a családi pótlékot illetően a tisztelt házban dolgozók, de igyekeztem minden engem kérdezőt megnyugtatni: munkához biztosan nem fogják kötni. Elképesztő badarság lenne, hiszen nem tehet róla nagyon sok munkanélküli, hogy nincs állása, ezt a néhány évvel ezelőtti válság idején egyértelműen látta minden józanul gondolkozó ember. Akkor még fejvadászként, munkaerő-közvetítési csapat vezetőjeként dolgozva számtalan kiváló (férfi!) szakembert láttam állás nélkül hónapokig, a “kasza” sok mindenkit elért. Hát akkor mit mondjon egy két-három gyermeket szülő anyuka, akit “köszönhetően” a 2 éve megváltoztatott felmondási védelemnek, páros lábbal rúghat ki a munkáltatója, ha vissza szeretne menni dolgozni… ők hogy teljesítsék a feltételt? És akkor jön az újabb korszakalkotó ötlet: kössük óvodalátogatáshoz a családi pótlékot!!!!! Mintha lenne minden városban, faluban elegendő óvodai férőhely (és most nem a “30 fős csoportot még 38 fősre kibővítjük, hogy a maradékot is felvehessük” megoldásra gondolok, mert az nem óvodai ellátás és nevelés, fejlesztés, hanem inkább gyerekveszélyeztetés…). Mintha minden édesanya és édesapa szükségszerűen be kéne, hogy adja a gyermekét oviba (tudom, hogy vannak családi helyzetek, amikor jobb a gyermeknek is az intézményben, és értem én, hogy erre irányulna a javaslat, de mi van azokkal, akik másképp gondolkodnak, s a gyermekeiket odahaza nevelik, fejlesztik, szeretetben, bőségben…). Mintha képesek lennének az óvodák ellátni a manapság sajnos egyre gyakrabban jelentkező speciális igényeket (étkezés, allergia miatti diéták, speciális fejlesztés, amire mondjuk hetente többször hordani kell a gyermeket). Mintha az óvoda lenne az egyetlen megoldás a gyermek nevelésére… Ne értsetek félre, az én lányom is jár óvodába, sőt, kövezzenek meg azok, akik még nem ismernek: bölcsibe is járt. Mindkettőt szeretjük, szerettük, s látom a jó hatását. De nem hiszem, hogy csak az én utam, az én döntésem a jó út, pláne nem másoknak. Ismerek olyanokat, akik odahaza szeretnék nevelni a gyermeküket, akármilyen okokból… és annak a gyermeknek ez a jó. De tudok olyan családokról is – nem is kevésről – akiknek 30-40 km-es körzetében egyáltalán nincs óvodai férőhely, azaz hogy a fenébe teljesítené az állami elvárást – hogy megkapja azt a pénzt, amire amúgy szüksége van? Keltse fel reggel 5-kor a gyermekét, hogy 6-kor indulhasson vele oda, ahol 7-kor leadja, hogy 8-ra beérjen a munkába? És visszafelé is ugyanez lesz, azaz hány órát is tölt a gyermek utazással? De ugyanezt gondolatmenetet a többi helyzetben is eljátszhatjuk… Megint egy rossz ötlet, ami azon túl, hogy abszolút nem kivitelezhetőnek látszik – ugye emlékeztek ti is, hogy több, mint egy 1 éve tolja maga előtt a kormány a kötelező óvoda kérdését, amit ismét elhalasztottak 2015-re, elegendő férőhely hiányában. Azaz a jelek szerint 2 év távlatában talán sikerül (muszáj lesz?) a saját maguk alkotta törvény betartásához szükséges infrastrukturális feltételt megoldani, a személyi állományról nem is beszélve… talán sikerül… de hogy milyen áron?   Ajánlott bejegyzések:Tényleg gyerekbarát a magyar társadalom?Úton a bölcsibe, oviba…A beszoktatás tízparancsolataÓvodai magatartászavarok, óvodaváltásÓvoda – hogyan dolgozzuk fel mi, anyukák ezt a nagy...

Tovább...

Szándéknyilatkozat bölcsődei beiratkozáshoz

Szerző: Dátum: 2014. okt. 13. Kategória: Bölcsi-ovi-bébiszitter, GYED-GYES utáni visszatérés | 12 hozzászólás

Szándéknyilatkozat bölcsődei beiratkozáshoz

Ha úgy gondolod, hogy ideje visszatérni a munkába, az első gondolatod szerintem az, hogy hova is kerüljön a picid, amíg te a magyar GDP-t növeled majd hatalmas lelkesedéssel. Ha nem állnak sorban a nagymamák, nagypapák, s nincs főállású bébiszitterre pénz, s éppen nincs csana a környéketeken, marad az állami bölcsőde. És ugye a bölcsődei hely igényléséhez összegyűjtendő papírok között ott kéne, hogy legyen a munkáltatói igazolás, vagy a szándéknyilatkozat. És ez utóbbi szokott sok anyukának – és munkáltatónak is – gondot okozni. Kisebb cégek esetén nincs gyakorlatuk, hogy mit írjanak bele, kinek kell kiállítania, mikor… Visszakérdeznek, hogy akkor mondja meg az anyuka, mit kér a bölcsi, persze anyuka sem tudja… És a másik gond, hogy ugye a cégek egy része ilyenkor rögtön lefagy, hogy de akkor most mit is írjunk rá, mikortól vesszük vissza az anyukát, és ha ezt most aláírja a főnök úr, akkor utána kötelező lesz visszavenni az anyukát, aki majd vita esetén ez lobogtathatja a bíróságon? Oszlassuk el a félreértéseket: szándéknyilatkozat, azaz nyilatkozat egy jövőbeli szándékról, arról, hogy igen, tervezzük, hogy visszavesszük az anyukát, várhatóan ettől és ettől a dátumtól. Nem arról, hogy igen, bombabiztosan, 100 %-osak kijelentjük, hogy visszavesszük, s nem mondunk fel neki. Ez csak ahhoz kell, hogy az anyuka igazolni tudja a bölcsődei férőhelyre való jogosultságát, hiszen ugye a dolgozók, vagy nemsoká dolgozók előnyt élveznek a helyek kiosztásakor az otthon lévőkkel szemben. Ennek a megtagadása a munkáltató részéről nem túl szép húzás, még akkor sem, ha amúgy nem tudja visszavenni az anyukát. Hiszen itt csak arról van szó, hogy ezzel segíti a kicsi elhelyezését, s utána könnyebb lesz az anyukának új állást keresi (ha tényleg felmond neki), hiszen bölcsis férőhely nélkül állást keresni esélytelen… S hogy pontosan mi álljon benne? Kell a munkáltató és a munkavállaló megnevezése, s annak a szándéknak a kinyilatkoztatása, hogy a munkavállalót a cég vissza szándékszik venni x dátumtól kezdve. S nyugodtan bele lehet még azt is írni, hogy a nyilatkozatot a bölcsődei felvételi eljáráshoz állította ki a munkáltató. Ugye, hogy nem olyan bonyolult? 🙂 Ha pedig a bölcsis beszoktatás után te is visszatérnél a tettek mezejére – azaz dolgozni – , nem árt tájékozódni a jogaidról. Ha szeretnél előre felkészülni, hogy a lehető legjobbat hozd ki a helyzetből, s nem szeretnéd, hogy a munkáltatód elbánjon veled, tanuld meg a jogaidat! Érdekelnek a munkajogi tanácsok kifejezetten anyukákra szabva, méghozzá ingyen? Add meg a neved, címed, s máris megkapod a hírlevélsorozat első részét néhány percen belül! Ajánlott bejegyzések:GYED melletti munkavégzés 2020-banGYED melletti munkavégzés 2019-benGYED melletti munkavégzés 2018-banGYED melletti munkavégzés 2017-benBabaszobából vissza a munka...

Tovább...

Kezdődik a suli!

Szerző: Dátum: 2014. aug. 26. Kategória: Bölcsi-ovi-bébiszitter, Egyéb | 0 hozzászólás

Kezdődik a suli!

Jövő héttől indul az iskola… ha a gyermeked most megy első osztályba, biztosan izgulsz, hogy vajon hogy fogja venni az első akadályokat. Ha már eddig is iskolás volt, a nyári szünetben talán kissé “elszokott” az sulis napok rutinjától. A következő tippek segíthetnek időben visszazökkenni, illetve megszokni az új helyzetet. Időben az ágyba! Nyáron könnyebben enged az ember a csábításnak, s hagyja egy kicsit tovább fennmaradni a gyerekeket – nem egyszer abban a reményben, hogy később is kelnek reggel 🙂 Azonban egy ilyen egy órás csúszás az első napon rosszkedvet, nyafogást okoz, hiszen ha eddig 8-kor kelt ki a csemetéd az ágyból, nem fogja díjazni a fél hetes ébresztést. Tekerd vissza a kis óráját már a héten, s figyelj rá, hogy időben ágyba kerüljön! Készüljetek fel! Ha mindent előkészítetek az előző napokban, nem lesz reggeli idegeskedés, és rohanás. Tancuccok, táska, tollak, ceruzák, füzetek, minden legyen a helyén, összepakolva, útra készen. Amúgy is jó bevonni őket az ilyen előkészületekbe, a bevásárlásba, növelve az elkötelezettségüket azzal, hogy ő választhatja ki a kis dolgait. Én gyerekként imádtam anno a füzetek, könyvek csomagolását, ehhez nagyon egyszerű, nem drága, de rendkívül mutatós, egyedi ötletet találsz ide kattintva. Letölthető, nyomtatható, színes szörnyecskés címkéket pedig ide kattintva találsz, ezt is érdemes megnézni, nagyon aranyosak! Beszéljetek róla! Sokat segít egy idegen helyzetben, ha már van némi előzetes ismerete a kicsinek, ha tudja, hova kell mennie, hol lesz, mit fog ott csinálni, mire számítson. Érdemes az utolsó hetekben többször is beszélgetni arról, mi vár rá, mire készüljön… ki a tanárnéni, ott lesz-e valamelyik kis barátja az oviból, milyen órák lesznek, hogy kell viselkedni a suliban… (ez amúgy az ovinál is sokat segít…) Válasszátok ki a kedvenceket! A kedvenc ruha, cipő, sapka, hajcsat sokat segíthet a nap indulásakor, a gyermek is szívesebben megy suliba, ha biztonságban érzi magát a saját kis dolgaival. Az aznapi ruhát válasszátok ki előre, hagyd, hogy ő döntsön, hogy szívesen fel is vegye a nagy napon! Az én lányomnál -bár még csak ovis – ez egy régóta bevált trükk, előző nap kiválasztja, mit szeretne felvenni, s másnap reggel lelkesen öltözik – egyedül, nógatás nélkül 🙂 S ha további “tananyagra” van szükséged, ide kattintva találsz néhány okos könyvet, amivel megkönnyítheted gyermekednek a suliba, vagy oviba menetelt.   Ha tetszett a cikk, kérlek, oszd meg másokkal is! Köszönöm! Ajánlott bejegyzések:A Koraszülöttek VilágnapjáraApa GYED-en – Interjú Léder LászlóvalTippek munkába visszatérő anyukáknakTippek otthon lévő anyukáknakKreativitás, minőség, különlegesség, avagy három dolgozó anyuka vallomása a...

Tovább...

Úton a bölcsibe, oviba…

Szerző: Dátum: 2013. aug. 07. Kategória: Bölcsi-ovi-bébiszitter | 6 hozzászólás

Úton a bölcsibe, oviba…

Szeptembertől nagy esemény jön nálunk is, a kislányom óvodába fog járni. Az eddigi néhány perces séta (na jó, néha rohanás) helyett most vár ránk minden nap egy rövidebb, 15-20 perces autóút, amit okosan szeretnék eltölteni, ha már minden nap kötelező lesz. Márpedig a kiválasztott óvodát nem tudom közelebb költöztetni, így a következő ötleteim lettek. Gondoltam, hátha azoknak is hasznos lesz, akik szintén minden nap utaznak a kicsivel buszon, metrón, autóval… Néha a reggeli rohanásban nincs időnk megbeszélni mindent, örülök, hogy felöltöztettem, megitta a reggeli italát, és én is elkészültem. Erre a kis beszélgetésre az autóban kettesben töltött idő tökéletes lesz. Ha csak negyed óráig is, de meghallgathatom a kérdéseit, válaszolhatok rá, vagy mesélhetek én valamit neki, ami éppen érdekli. Azokat a dalokat, mondókákat, amiket éppen tanulgatunk, szuperül lehet ismételni ilyenkor – na jó, metrón kissé uncsi lenne a többieknek, de kit érdekel? 🙂 Nálunk a kétnyelvű nevelés miatt ezek az idők rendkívül értékesek a második nyelv gyakorlása miatt, lehetnek ezek a reggeli utazások annak a játéknak szentelve, hogy ki tud több útközben látott dolgot megnevezni a másik nyelven (na jó, anya itt még egy ideig abszolút győztes, de hát majd visszafogom magam). Bár, ez egyenlőre még magyarul is elszórakoztatja a lányomat, múlt héten a rakparton a dugóban számolgattuk a betonkeverő autókat, darukat, hajókat hatalmas lelkesedéssel… Ki nem szeret reggel jó zenét hallgatni? Na ugye? Szóval azt hiszem, készítek minden kedvenc CD-nkről egy másolatot, s betárazom őket az autómba. A kisasszony meg majd választhat, mit szeretne. És így minden nap jókedvűen érünk be az oviba, az garantált! És mivel én kétszer is lenyomom majd naponta ugyanazt a távot egyedül (reggel vissza, utána meg délután még egyszer az oviba), van egy saját, anyukás listám is: Zenék, csak az én ízlésem szerint (senki ne értsen félre, imádom én Halász Jucit meg az Alma együttest, de azért mást is szeretek hallgatni), és főleg: a nekem tetsző hangerővel: NAGYON HANGOSAN!!!!! 🙂 A reggeli szent kávé: finoman, tejjel, kis termosz pohárban visszafelé tökéletes élvezet, ha már a dugóban ülök. Tervezés: aznapi feladatok, találkozók, tennivalók gyors átgondolása, prioritás felállítása. Értelmes, politikamentes rádiócsatornák hallgatása – mert máskor úgysincs időm ilyesmire. Telefonálás: mindenkit, akire amúgy nincs időm, ekkor tudok visszahívni, család, barátok, esetleg korán kelő ügyfeleim (ez utóbbi kizárja pl. a Smash Mouth All Star-jának bömböltetését, de ezt majd csak megoldom valahogy :-)). Aki pedig metrón, buszon utazik, az még bővítheti a repertoárt meditálással, olvasással… Van még ötletetek? Várom szeretettel, írjátok meg! Ajánlott bejegyzések:Tényleg gyerekbarát a magyar társadalom?A beszoktatás tízparancsolataAmit mindenképpen szerezz be 2020-ban: egy jó határidőnapló!Mit kell tudnod a 40 ezer forintos bölcsődei támogatásról?Énidő dolgozó...

Tovább...

A beszoktatás tízparancsolata

Szerző: Dátum: 2012. máj. 18. Kategória: Bölcsi-ovi-bébiszitter | 4 hozzászólás

A beszoktatás tízparancsolata

Eljött a nagy nap? Indultok bölcsibe oviba, és jön a 2-3 hét beszoktatás? Parázol nagyon, ugye? 🙂 Én is izgultam, bár alapvetően nagyon pozitívan álltam hozzá, de aki olvassa a Dolgozó mami facebook oldalát is, emlékezhet rá, hogy volt egy-két rázós napunk az elején. Nos, jöjjenek a “hogyan éljük túl a beszoktatást” tippek (elsősorban anyukák túlélésére gondolva, kissé viccesen, de valójában nagyon is komolyan…)   1.) Nem kell az első nap a legszebb rucit húzni a gyerekre, mert minél szebb, újabb, világosabb a ruha, annál nagyobb az esélye, hogy a sárban végzi a csemetéd… Nézz körül jól az első nap – vagy már hamarabb is, az intézmény kiválasztásánál – hogy miben vannak a gyerekek, s hasonló kényelmes, “koszolható” ruhát adj a gyerekedre. Csinosba elég a nagymamás látogatásnál öltöztetni 🙂 ott majd aztán úgyis a pörköltet borítja magára… 😀 2.) Ne ítélj az első benyomás alapján azonnal… az első ott töltött néhány óra alatt ne fogadd meg szentül, hogy azonnal magánbölcsibe, magánoviba adod a gyereket, és ha hazaértetek, ne kezd bőszen kutakodni ilyen intézmények után a neten.  Adj magatoknak – de főleg magadnak – egy kis időt, hogy megérjen ez a dolog is benned, hidd el, néhány nap múlva nem fogod ennyire feketén látni a helyzetet! 3.) Ha zöld orrot látsz, először finoman érdeklődd meg a gondozónőtől, hogy vajon mindig beteg-e a gyermek, vagy ma különleges ünnep van, s emiatt lóg a zöld matéria a levesbe ebédkor… De isten ments, hogy a zöldorrúka szüleivel próbálj meg értelmes, felelősségteljes felnőtthöz illő beszélgetést folytatni arról, hogy bizony a “zöldet fúj a gyerek” állapot egy igen szépen fejlett bakteriális fertőzésre utal, s tán nem gondolkodtak-e el azon, hogy orvoshoz kéne vinni? Add fel az elején, az ilyen szülő nem érti a felnőtt beszédet (sajnos maga sem nőtt fel a gyereknevelés felelősségéhez… 🙁 ) Persze ez nem jelenti azt, hogy ne tanítsd meg a zöldorrúkát az ott töltött két hét alatt a zsebkendő rendeltetésszerű használatára,  s szemetesvödörbe való kidobására, majd kézmosásra! 4.) Bár neked teljesen hihetetlenül hangzik, és álmodban sem gondolnád, de igen, képzeld el, a gyereked megeszi és megissza azt is a bölcsiben, oviban, ami ellen odahaza teljes átéléssel produkált undorhangokkal kísérve tiltakozik. Fene tudja, vagy a jó levegő teszi, vagy a gyerektársaság, vagy az, hogy néhány nap alatt “leveszik a kis radarjaikkal”, hogy itt bizony nincs kecmec, vagy ezt eszik, vagy semmi mást nem kapnak. 5.) Az előző pontnak nem folyománya az, hogy ezen túl odahaza is megeszi ezeket az “undormányos” ételeket. Áááá…, ne reménykedj, neked továbbra is fenntartja a szokásos műsort 🙂 6.) Készülj úgy, hogy legyen nálad olvasnivaló, okostelefon, tankönyv, bármi, amivel elfoglalhatod magad az első napokban, amikor még csak kiküldenek a csoportszobából, de nem engednek haza. Irtó szórakoztatóak a falon lévő házirend, a heti menüsor és a kismackós, gólyás képek a falon, de hamar meg fogod unni. Ellenben ha lefoglalod magad némi olvasnivalóval, kevésbé fogod folyamatosan azt képzelegni, hogy a gyereked hangját hallod, amint kínkeservesen sír… 7.) Te ne bőgj, a gondozónőknek nincs idejük téged is vigasztalni. Hidd el, minél jobban érzi rajtad, hogy nem vagy biztos a dolgodban, a döntésedben, annál jobban fog ő is nyüszíteni, bömbölni (mármint a csemetéd, nem a gondozónő :-)) . Ha eljött az idő, akkor “puszi, szia szívem, most itt maradsz egy kicsit játszani, anya elmegy dolgozni / vásárolni, de anya majd jön vissza, puszi, szia, szeretlek” és balra el. Mire kiteszed a lábad a kapun, már boldogan játszik odabent. A műsor csak neked szól, ha nem vagy ott, akkor nincs közönség, tehát nincs műsor sem. 8.) A gondozónő csak gondozónő, nem a te klónod. Ne várd el tőle, hogy úgy szeresse, úgy...

Tovább...

Miért is kell fizetőssé tenni a bölcsődéket?

Szerző: Dátum: 2011. nov. 18. Kategória: Bölcsi-ovi-bébiszitter | 9 hozzászólás

Miért is kell fizetőssé tenni a bölcsődéket?

Napok óta cikkeznek arról, hogy térítési díjat kellene fizetni a bölcsődékben egy új törvénytervezet szerint. Elolvasva a cikkek jó részét, szinte mindenütt ugyanazokat az indokokat és nyilatkozókat találtam. De akár hányszor is olvastam, valahogy nekem nem állt össze a kép. Én nem látom, hogy ez az anyukáknak lenne jó. De akkor kinek jó ez? A Bölcsődei Dolgozók Demokratikus Szakszervezetének elnöke tiltakozik a díj ellen. Tehát azok, akiknek bizonyára szintén nem könnyű a jelenlegi helyzet, akik legjobban látják a szülők anyagi helyzetét, nem értenek egyet ezzel. Vajon az okos döntéshozók miért nem látják, mekkora hülyeséget terveznek? Talán mert nem akarják látni… A tervezett gyerekek megszületéséért dolgozó (!) Népesedési Kerekasztal indoklása az hogy a bölcsiben szinte ingyen vigyáznak a gyerekekre, míg a családi napközikben, vagy magánbölcsiben 40-70 ezer forintért havonta, s ezt igazságtalan. Szóval szerintük ezért kell a plusz díj. Könyörgöm, miért kell összehasonlítani egy állami intézményt egy üzleti vállalkozással? Jó , hogy többe kerül a magán bölcsi, mert mást nyújt. De miért kéne a kettőt közelebb hozni (azaz az államit drágává tenni)? Ez olyan, mintha holnapután kijelentenék, hogy a magánorvos sokkal többe kerül,  mint az állami ellátás, úgyhogy jövőre fizess az állami ellátásért is, ha igénybe veszed ott helyben, perkálj le minden alkalommal 3.000 forintot. Miért? Mert! Nyitrai Imre, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium – azóta felmentett – helyettes államtitkára szerint piacosítani kell, mert így lesz elég férőhely. Ja, kérem, az tuti, hogy a piacosítás, azaz fizetőssé tétel révén elég férőhely lesz, csak nem úgy, ahogy az kéne. Azért lesz több férőhely, mert akik most még megengedhetik maguknak a bölcsit, azok nem tudják majd az emelt díjat kifizetni, azaz még több anyuka marad otthon. (Akinek meg sok pénze van, annak mehet csak bölcsibe a gyereke.) Aztán majd a gyermek 3. életéve után anyukát kirúgják – mivel már nem lesz védett – , így mivel nem lesz állása, vigyázhat otthon a gyerekre továbbra is, mert oviba sem veszik fel a kicsit. Nézzük csak, hány legyet is üt a kormány egy csapásra? Bölcsis férőhelyeket nem kell bővíteni (pedig mekkora szájuk volt még néhány éve), kisgyerekes anyukát nem kell foglalkoztatni, ez jó a munkáltatóknak… Sőt, azokon a nagyon szegény településeken, ahol nem lesz csak néhány szülő, aki ki tudja fizetni a díjat, akár be is zárhatják a bölcsiket, hiszen nem lesz elég oda járó “fizetővendég”. Szóval még itt is spórolhat az állam. Jó kis terv! 🙁 Ugyanez a cikk még egy okos közgazdász érveit is felvonultatja, hogy “ahol azért nem volt eddig elég férőhely, mert az önkormányzatnak nem volt rá pénze, a szülői befizetések segítségével új helyek létesülhetnek”. Jesszusom, ez a közgazdász hölgy nem tud számolni? Vagy sosem járt bölcsődében?  Ahol egy teremben van 22 gyerek, hogyan lenne már újabb 10 hely attól, hogy gyerekenként még 20ezer forinttal többet kell fizetni? Lesz abból elég tégla, meg tető, meg fűtés, meg parketta, meg munkás, meg tervező, meg kivitelező? Mert ugye ugyan abba a kis terembe nem lehet még 10 gyereket bezsúfolni, itt kérem további épületekre lenne szükség – vagy egyáltalán épület kellene, ahol jelenleg semmi nincs – és az meg milliókba kerül. Nem 20 x 20 ezerbe. De nem baj, a közgazdász majd megmondja nektek a tutit! Szomorú vagyok. Mert vagy ők ilyen buták, vagy minket néznek ennyire butának…   (photo by Vlad B.) Ajánlott bejegyzések:Mit kell tudnod a 40 ezer forintos bölcsődei támogatásról?Menjen bölcsődébe, vagy ne?Szándéknyilatkozat bölcsődei beiratkozáshozÚton a bölcsibe, oviba…A beszoktatás...

Tovább...

A szomszéd fűje…

Szerző: Dátum: 2011. Sze. 22. Kategória: Bölcsi-ovi-bébiszitter, Egyéb, GYED-GYES utáni visszatérés | 4 hozzászólás

A szomszéd fűje…

A minap találtam egy érdekes cikket a neten. Két Hollandiában élő magyar hölgy egy internetes újságot vezet, ahol más, kint élő magyaroknak ír az ottani szokásokról, tudnivalókról, ügyintézésről, egyéb hasznos dolgokról… a figyelmemet megkapó és nagyon elgondolkodtató cikk az ottani rövid szülési szabadság és bölcsődébe adás körül forgott, a szerző saját élménye alapján. Röviden: az ottani törvényi szabályozás csak néhány hónap szülési szabadságot engedélyez, s egyáltalán nem ritka, hogy a néhány hónapos babák bölcsiben vannak, míg anya dolgozik. (A cikket itt találjátok, érdemes mindenképpen elolvasni! Ahogy olvastam, hogy a 3 hónapos babáját bölcsiben hagyta – ugyan szívszakadva – az anyuka, s ment dolgozni, hát, először rögtön arra gondoltam, hogy nem tudnám megtenni. Hiszen visszaemlékeztem: mekkora is volt az én lányom 3 hónaposan? Kicsi, nagyon kicsi. Egy kis esetlen csomagocska, akiről el nem tudta volna képzelni, hogy valahol ott hagyom naponta hosszú órákra. Vajon hogyan tudott ez az anyuka megnyugodni, és dolgozni? Hogyan tudta nap mint nap ott hagyni az  – amúgy nagyon kedves és aranyos – gondozónők között a kicsijét? A válasz egyszerűbb, mint hinnétek: odakint ez a normális: senki nem idegesít naponta legalább 50x azzal, hogy ez a korai elválás micsoda károkat fog okozni a gyermeked lelkében, hogy neked 3 évig otthon kell maradni, vagy hogy mekkora egy karrierista bige vagy, s minek szül az ilyen gyereket… s utoljára, de nem utolsósorban, hanem inkább fő helyen: ez az anyuka látta, érezte, hogy ez így jó nekik kettőjüknek, s a babája boldog, kiegyensúlyozott. Nálunk még mindig megy az a szólam, hogy 3 évig otthon van az anyuka helye, s ha nem ezt teszi, nem jó anya. És emellé felsorakozott az elmúlt évtizedekben számos híres tudós, orvos, pszichológus, kutató, “alapos” érvekkel, indokokkal… Hogy van az, hogy más országokban nem lesz degenerált a gyereked, ha nem töltesz vele 3 évig naponta 24 órát, de Magyarországon igen? Miért kell attól félned idehaza, hogy nem fog majd kötődni hozzád, képtelen lesz szocializálódni, míg más országokban ez fel sem merül…? Igen, tudom, lehet hivatkozni a magyar bölcsik és ovik férőhelyeire (pontosabban annak hiányára), de más nyugati országban sincs sokkal több hely, ráadásul rettenetesen drága a mi államinkhoz képest… ők mégis megoldják. És – olvassátok el a cikket – tárt karokkal (!) fogadják az állásinterjúja után várandósságát bejelentő kismamát, hogy “persze, jöjjön csak ide dolgozni”, s az anyukákká váló női munkaerőre nem úgy néznek, mint a leprásra, akit a leggyorsabban el kell távolítani, “ki kell vágni” az egészséges szervezetből, ahol csak túlórázó, ész nélkül dolgozó munkavállaló-robotok vannak. A hozzáálláson múlik minden, és a környezeten. Ha azt tanulod meg, ha azt szokod meg, hogy anya elmegy dolgozni, de utána értem jön, hazamegyük, és velem játszik, neked is ez lesz a természetes felnőttként. És eszedbe sem jut azon aggódni felnőttként, hogy micsoda kárt teszel a gyerekedben, mert nem vagy vele 3 évet odahaza. Hacsak közbe nem lép valaki, és nem alakítja át a hozzáállást, a környezetet. Hogy miért? Sok elmélet van, nem tudom az igazat. Csak azt tudom, érzem, hogy ez így nem jó, ez így nem a nők érdekét szolgálja, nem az anyákét, nem a családét, sőt, abban sem vagyok biztos, hogy a gyermekét. Ha azt szokod meg, hogy kismamaként azonnal megszabadulnának tőled, vagy hogy anyaként nem, hogy nem várnak vissza szívesen, de minél hamarabb ki akarnak rúgni, s a neked törvényben rögzített juttatásokat sem kapod meg,  s azzal, hogy szültél 1-2-3 gyereket, gyakorlatilag lenulláztad a munkaerőpiaci értékedet 10 évre, akkor mindezt természetesnek veszed, lehajtod a fejed, és beletörődsz. A 3 év otthonlét után, a semmire nem elég GYES után legtöbbször jön a munkanélküliség, a megalázó állásinterjúk, ahol a gyerekeid “darabszámát” és életkorát firtatják, nem a TE tudásodat, értékeidet, tapasztalatodat, motivációdat. Már ha ugyan behívnak interjúra, mert te nem...

Tovább...

Óvodai magatartászavarok, óvodaváltás

Szerző: Dátum: 2011. Júl. 27. Kategória: Bölcsi-ovi-bébiszitter | 4 hozzászólás

Óvodai magatartászavarok, óvodaváltás

Végéhez ért az óvoda-választással, beszoktatással foglalkozó cikksorozatunk, ezúttal az utolsó részt olvashatjátok. Természetesen, ha bármelyik dolgozó maminak kérdése lenne szakértőnkhöz, Tomori Ildikóhoz, várjuk a hozzászólásokat akár ehhez a témához, akár a korábbiakhoz is. – Hallani néha olyan gyermekekről, akik komoly magatartászavarokkal küzdöttek, amikor oviba kerültek. Mik azok a jelek, mire egy szülő oda kell, hogy figyeljen? – A magatartási zavarok hátterében is gyakran az érzelmi kiegyensúlyozatlanság áll, az óvodai beilleszkedési probléma pedig az ezt kimutató”tünet” lehet, nem ez okozza a bajt. Ha ilyen szélsőségesen reagál gyermekünk erre a változásra, érdemes kikérni szakember tanácsát ez ügyben, a pedagógusok feladata ebben segíteni és rájönni mi okozza, és hogyan találhatunk megoldást a problémára. Nagyon, nagyon fontos, hogy ha bármilyen probléma merül fel, azt ne tragédiaként élje meg a szülő, hanem egy fennálló helyzetként, amihez megkapja a megfelelő segítséget. A gyermek azonnal megérzi azt is, ha a szülő nem természetesen viselkedik, netalán úgy érzi, az ő gyereke nem teljesít jól, és a gyermek erre reagálhat negatívan, ami tovább ronthatja a helyzetet, mint ahogy az is, ha a szülő önmagát kezdi „ostorozni”: én rontottam el, nem vagyok jó szülő! Ez így sosem igaz. Nem vagyunk tökéletesek. Sosem leszünk azok, hibázhatunk és tévedhetünk. A gyermek sem tökéletes, ne is várjuk el tőle, hogy az legyen. Szeressük, olyannak, amilyen, és igyekezzünk megérteni azt a kis lelki világát, amely számára a legfontosabb. Ennél sem többet, sem kevesebbet nem tehetünk, ennyi a feladatunk, így tudunk vigyázni rá a legjobban. – Ha óvodát kényszerülünk váltani – például költözés miatt – hogyan tudjuk ezt a leggördülékenyebben megoldani? – Amennyiben óvodát kényszerülünk váltani, mert így hozza az élet, nagyon fontos, hogy jó élményeket hozzon magával a gyermek a másik oviba. Ha szerette az előző csoportot és pedagógust, akkor jól indul a váltás, mert hasonló elvárásai lesznek a következő intézménnyel szemben is. A gyermek meglepően rugalmasan és gördülékenyen kezeli a változásokat, szinte kihívásként éli meg, ha megfelelő önbizalommal rendelkezik, az új környezetet. Érdemes hasonló feltételekkel váltani intézményt, amivel meg voltak elégedve, vagy ha úgy érezzük valami nem volt a helyén, akkor megragadni az alkalmat, hogy ezen változtassunk. – Több anyukától hallottam, hogy azt a választ kapta, hogy nem veszik fel a gyermekét oviba, ha már útban van a kistesó, merthogy “anyuka úgyis otthon van”. Mi az igazság? – Testvér születése a családban mindig okoz egy kis bonyodalmat, nem csak az óvodával kapcsolatban. Ha kicsi a korkülönbség a két gyermek között, a nagyobb nagyon nehezen viselheti, hogy már nem ő a kicsi, nem ő a középpont a családban, nem ő az első, nem csak az övé anya. Ilyenkor szokta a pedagógus azt ajánlani, hogy érdemes pár hónapig otthon maradni. Ezt előfordulhat, hogy egy anyuka félreérti, úgy éli meg, hogy a gyermekét ezért nem veszik fel oviba. Természetesen, ha nem tudja megoldani, biztosan elhelyezhető a gyermek, ha nem is éppen a kiszemelt intézménybe, valószínűleg helyhiány miatt. Mindenesetre érdemes mindenképp megfontolni ilyenkor azt a lehetőséget, hogy anyuka valóban maradjon otthon a picivel és a testvérével egy kicsit. Ez azért lenne fontos, hogy a nagyobb ne úgy élje meg a kistestvér születését, hogy közben őt „eltávolítják” otthonról, anyuci közeléből. Ha nem tudjuk másképp megoldani, akkor csak délelőtt maradjon esetleg az oviban, és amíg a pici délután alszik, addig anya a nagyobbal foglalkozzon egy kicsit. Nem kell több egy óránál, de érezze, hogy nem vesztette el anyát a pici tesó miatt. Ezzel a testvérféltékenység is megelőzhető, sok lelki problémának megyünk elébe, ha egy kicsit odafigyelünk erre. – Köszönöm szépen a hasznos tippeket, tanácsokat!   (photo by coba)   Ajánlott bejegyzések:Oviba járás lesz a családi pótlék feltétele?Tényleg gyerekbarát a magyar társadalom?Úton a bölcsibe, oviba…A beszoktatás tízparancsolataÓvoda – hogyan dolgozzuk...

Tovább...

Hogyan készítsük fel a bébiszittert?

Szerző: Dátum: 2011. Júl. 12. Kategória: Bölcsi-ovi-bébiszitter | 6 hozzászólás

Hogyan készítsük fel a bébiszittert?

Korábban már foglalkoztam itt a blogon azzal, hogy mit kérdezzünk a hozzánk jelentkező bébiszitter jelöltektől. Ha olyan szerencsések voltunk, hogy alapos és mindenre kiterjedő, profi interjútechnikánknak köszönhetően megtaláltuk azt az angyalba oltott nagymamipótlékot, aki innentől kezdve lehetővé teszi számunkra a romantikus vacsorát a párunkkal, az izgalmas mozit, vagy a visszatérést a munkába, azzal még nem értek véget a megpróbáltatásaink, most jön csak a java, hiszen bébszitternek és gyermekünknek össze kell szokniuk, és meg kell “tanulniuk” egymást. Nézzük, hogy tudjuk segíteni ezt a folyamatot… Attól függően, hogy mekkora a gyermekünk, több-kevesebb időt még hármasban, közösen kell eltöltenünk. Én elképzelhetetlennek tartom, hogy akár egy nagyobb gyereket is csak úgy átadjon az anyukája egy szinte teljesen idegen nőnek. Életkortól függően legyen néhány nap, hét, amikor közösen töljük el azt a néhány órát, ez arra is remek alkalmat kínál, hogy beavassuk a dadust a mindennapi tudnivalókba. Ha az első alkalmak jól mennek, akkor vonuljunk vissza egy másik szobába, hagyjuk őket egyedül egy rövidebb időre. Ha ezzel sincs gond, akkor növeljük ezt az időt, és így szépen eljuthatunk addig, hogy egyszer csak ki is tesszük a lábunkat a lakásból. Ahhoz, hogy a bébiszitterünk a legjobban tudja ellátni a munkáját, rengeteg információt kell átadnunk neki. A legjobb ezeket írásba rögzíteni, hiszen nekünk egyértelműek, nap mint nap ezt csináljuk, de neki idő kell, hogy mindent megtanuljon. Nézzük, mire érdemes kitérni: – kisebb babáknál a napirend nagyon részletesen, mikor mit és mennyit eszik, ha tápszeres, hogyan készítse el (mármint a dadus :-)), mikor alszik, hogyan alszik el (ringatás, cumi, tentemaci, zenére, vagy éneklésre…) mikor kel fel napközben. Nagyobbaknál ugyanez, de kibővítve olyan ínyencségekkel, hogy például kanalazásnál kapjon-e a kicsi is egyet a kezébe (például az én lányom jelenleg csak így hajlandó enni, mivel ő már bőszen próbálkozik), mik a kedvenc játékai, mit szeret, mit nem szeret… – nagyobbaknál szintén kedvenc ételek, mit ehet, mit nem, mivel szeret játszani, mit szabad, mit nem (TV-zés, számítógépes játékok) – hol vannak a gyógyszerek (vészhelyzet esetére lázcsillapító, sebfertőtlenítő, sebtapasz…), ha valamilyen gyógyszert állandóan kell szednie, mikor, mennyit, mivel vegye be… – esetleges ételallergia, – mit hol talál a lakásban: tiszta ruha, ha összekoszolná, vagy leöntné magát Őbabasága, esetleg áztató-, mosószer (mert estére a baracklé úgy beleszárad a szép fehér ruhácskába, hogy azt már csak ollóval lehet kiszedni :-)), hol van a biztosíték, hogy működik a  riasztó, esetleg telefontöltőt kikészíteni (mert különben megőszülünk, ha lemerül a bébiszitterünk telefonja, és nem tudjuk elérni) – gyerekorvos, ügyelet, mentők száma, gyógyszertár a közelben, – ha este vigyáz a kicsire, akkor az esti rituálénk lépései, mikor, mi következik, fürdetés, mese, ének (ez utóbbikból mennyi az alap és mennyit lehet még “kikunyizni”) – a mi elérhetőségünk a távollét alatt, esetleg ha mégsem ér el minket, akkor kinek jelezheti, ha baj van (szomszéd anyuka, nagymama, apuka telefonszáma) – nagyobbaknál aznapi megírandó / kikérdezendő házi feladat. A listát biztosan lehet még folytatni… Fontos, hogy bizonyos lépéseket együtt csináljatok, mielőtt egyedül is hagyod a bébiszittert tevékenykedni, például a kisebbeknél az altatás, etetés, és a fürdetés folyamata mindenképpen ilyen. És még egy tipp: ahhoz, hogy a dadust könnyen és gyorsan elfogadja a gyermek, mi is kellünk. A mi hozzáállásunk, bizalmunk, “barátságunk” nem marad észrevétlen a gyermekünk számára sem. Elérhetjük ez például egy-két közös étkezéssel – jelezve, hogy ő is a család része -, azzal, hogy megfelelően kezeljük őt, nem beszélünk róla a gyerek előtt negatívan, kritizálóan, s ha egyedül hagyjuk őket, akkor azt az érzést sugározzuk, hogy tudjuk, jó lesz a gyermekünknek a bébiszitterrel, s nem sajnálkozunk, hogy ott hagyjuk őt, vagy ostorozzuk magunkat, hogy miért is megyünk el otthonról. Tudsz még egyéb dolgot hozzátenni a listához? Nosza, szólj hozzá!   Szeretnél profi kérdéseket feltenni a bébiszitter...

Tovább...

Óvoda – hogyan dolgozzuk fel mi, anyukák ezt a nagy lépést?

Szerző: Dátum: 2011. jún. 21. Kategória: Bölcsi-ovi-bébiszitter | 2 hozzászólás

Óvoda – hogyan dolgozzuk fel mi, anyukák ezt a nagy lépést?

Már egy ideje foglalkozuk az óvoda-választás, beszoktatás témakörrel, Tomori Ildikó szakértőnk segítségével. Több bejegyzésben jártuk körül a témát, de még mindig sokaktól kaptam azt a visszajelzést, hogy bármennyire tudják, hogy eljön az idő, amikor oviba kerül a gyermekük, csak van lelkiismeret furdalásuk, hogy jól tették-e… Hogy dolgozzuk fel mi is ezt a lépést, és mit tegyünk, ha úgy látjuk, nem jön ki csemeténk az óvó nénijével? – Sok anyuka érzi rosszul magát, ha oviba kerül a pici. Hogyan tudjuk ezt ellensúlyozni magunkban és a családon belül? – Hogy mikor kerüljön oviba gyermekünk, mi az, ami ideális állapot lenne számára, azt nagyon nehéz „receptbe adni”, hiszen minden gyermek más. Más személyiségű, fejlettségű és érzelemvilágú. Ezt jó, ha szem előtt tartjuk, amikor tanácsot kérünk valakitől arról, mit és hogyan tegyünk, mert nem biztos, hogy egy kívülálló helyesen ítéli meg a gyermeket és a fennálló helyzetet, amikor döntést kell hoznunk valamilyen szituációban a gyermek jövőjét illetően. Nagyon fontos, hogy az anyuka és a gyermek között működjön jól a „kémia”, érezzék egymás érzelmi állapotát, igényeit, problémáit és képesek legyenek „olvasni” ezekben. Azt is fontos figyelembe vennie egy anyukának, hogy gyermeke csak vele viselkedik úgy és olyan módon, ahogyan ő azt látja, más személlyel, más helyzetben teljesen más oldalát mutatja, ami számára valószínűleg szinte idegen és hihetetlen lenne, ha kívülről látná. Érdemes elhinni és hozzátenni a gyermekről kialakult képhez mások véleményét is, így kapunk teljes képet arról, hogyan alakul gyermekünk személyisége. Az elengedésről már volt szó, ami feltétlenül szükséges ahhoz, hogy a gyermek és az anyuka képesek legyenek elfogadni azt, hogy más is elláthatja és szeretheti hasonlóan jól a gyermeket, mint az édesanya. Amit ehhez még szeretnék hozzátenni, az az egészséges önzés, ami segít abban egy anyukának, hogy lelkiismeret furdalás nélkül engedje kicsit szabadabban mozogni és élni gyermekét, és saját magát. A gyermek szeretetben és boldogságban érzi jól magát és fejlődik egészségesen. Amint környezetében feszültség, boldogtalanság, szomorúság üti fel a fejét, ami bizony lehet rejtett, ki nem mondott is, mert ezt is azonnal megérzi, ez jelentkezik a viselkedésében, nyugtalanságot, feszültséget, szorongást, agresszivitást válthat ki belőle, küzdeni kezd a számára kellemetlen miliő ellen. Ez azt jelenti, hogy csak boldog, elégedett és kiegyensúlyozott szülőknek van igazán boldog, elégedett és kiegyensúlyozott gyermekük. Ezért fontos az, hogy az egészséges önzés keretein belül a szülők gondoskodjanak arról, hogy ők jól érezzék magukat, megteremtsenek minden körülményt és érzelmi hátteret ehhez. Természetesen ez sem megy magától, mint mindenért, ezért is meg kell küzdeni, minden nap tenni kell érte, de nagyon fontos, hogy a megfelelő lelkiállapot kialakuljon ahhoz, hogy természetesen és könnyedén vegyük az akadályokat. Ne fenyegetésként éljük meg azokat a helyzeteket, melyekkel nap mint nap szembetalálkozunk, hanem képesek legyünk humorral, szeretettel és pozitív hozzáállással megoldani a munka, család és környezet által felénk támasztott követelményeket. Sokat segíthet egy ilyen helyzetben, ha odafigyelünk, hogy hétköznap ovi után, és hétvégén legyenek olyan időszakok, órák, vagy munkanap csak félórácskák, amikor csak a gyermekkel foglalkozunk, és 100 %-osan neki szenteljük az időnket. Ez lehet közös játék, vagy mesélés, séta, bármi, ami a gyermek kedvenc időtöltése. Nekünk is jót fog tenni, pláne a lelkizősebb anyukáknak érdemes tudatosítani magukban, hogy nem csak a mennyiség számít, az együtt töltött idő minősége néha sokkal fontosabb!  – És mi van akkor, ha gond van a “kémiával”, azaz az óvó néni és a picur nem jönnek ki egymással… van egyáltalán ilyen és mit tehet a szülő, ha ezt érzi? – Bizony a pedagógus sem tökéletes. Nem biztos, hogy azonnal szívükbe zárják egymást a gyermekkel, vagy a szülővel. Mégis úgy gondolom érdemes ennek esélyt adni. Nem biztos, hogy ami nem „szerelem első látásra”, az még nem lehet egy nagyon jól működő kapcsolat. A gyereknek ugyanis...

Tovább...

Hogyan válasszuk ki a megfelelő bébiszittert?

Szerző: Dátum: 2011. jún. 10. Kategória: Bölcsi-ovi-bébiszitter | 0 hozzászólás

Hogyan válasszuk ki a megfelelő bébiszittert?

Nemrég megírtam kálváriámat, amit megjártam annak idején, amikor bébiszittert kerestem a lányom mellé. Nem kis munka volt kihámozni, hogy a kis túlzással is rengeteg jelöltből ki legyen a szerencsés befutó (akik lemaradtak róla, azok ide kattintsanak a sztorihoz). Abban biztosan mindenki egyet ért, hogy ha már másra bízom a gyerekemet, akkor az olyan személy legyen, akinél biztos lehetek benne, hogy jó dolga van a számomra legdrágább személynek. De mire is figyeljen az az anyuka, aki hasonló feladat előtt áll? Hogyan válogassunk, mit kérdezzünk? Összegyűjtöttem néhány szempontot… Ha már eljutottunk odáig, hogy van néhány nevünk, és telefonszámunk, akkor kezdünk neki az “interjúk” szervezésének. Gondoljuk át, hogy mikor van egy nyugodt 45-60 percünk, amikor tudunk a dadus jelölttel is foglalkozni, és a gyermekünk is ott van. A legjobb listát készíteni arról, hogy mit szeretnénk mi megtudni, mit kérdezzünk, és hogy egyáltalán milyen szempontok fontosak nekünk. A legszerencsésebb, ha odahaza találkozunk a bébiszitterekkel, hiszen így ő is látja, hogy hol kell majd dolgoznia, illetve a kisebb gyermekek esetén nem visszük őket idegen környezetbe, ahol még egy idegen néni is macerálja őket :-). Én bármilyen jelöltet hallgatok meg – akár a munkámból kifolyólag, akár magánemberként – nagyon kíváncsi vagyok arra, hogy mit mond magáról, hogyan mutatkozik be, például a bébiszitter milyen szavakat használ a feladataira, a gyerekekre, akikre korábban vigyázott, vagy a szüleikre. Nem mindegy, mert ebből a hozzáállására is nagyon sokat tudunk következtetni, illetve az sem mellékes, hogy a gyermekünk mit, milyen szavakat, beszédstílust tanul el tőle (pláne, ha még most van abban a szivacs korszakban, hogy mindent felszív és magáévá tesz). Mindenképpen szóba kell, hogy kerüljön a végzettsége, részletesen a korábbi tapasztalatai, mikor, meddig, hány és mekkora gyerekre vigyázott, pontosan milyen feladatai voltak (csak gyerekfelvigyázás, vagy háztartás vezetése, főzés, leckeírásban segítés, vagy lecke kikérdezése is…). Miért jött el a korábbi családoktól, van-e jelenleg olyan kicsi, akire vigyáz, ha igen, mikor, milyen rendszerességgel – azaz mennyire ér “ránk”, mikor és hány órában számíthatunk rá? Evidens, de kérdezzük meg, hogy dohányzik-e, van-e jogosítványa,  és saját autója, ha elvárjuk, hogy furikázza is a gyermekünket. Kérdezzük továbbá a nevelési elveiről, a problémakezeléséről, a dacos gyerekkel szemben bevetett stratégiájáról, megfigyelve, hogy mennyire egyeznek az általa elmondottak a mi stílusukkal, elvárásunkkal. Alapvető dolog, de aki ilyen munkakörben van, annál az ápoltság és a higiénia kiemelkedően fontos: ha valaki nem veszi le a cipőjét, és úgy trappol át  a szőnyegen, vagy kicsi baba esetén nem mos kezet, vagy náthás időszakban kezébe tüsszent, az nálam azonnal kiesett… Mindemellett azonban a legfontosabb dolog az anyai ösztönünk, bízunk-e benne, át merjük-e neki adni – ha nem is azonnal, de idővel a lakásunk kulcsát, és a szívünk csücskét, legdrágább kincsét, a gyermekünket? S ő vajon mit szól hozzá? Kisebb gyermek esetleg baba esetén vigyorog-e a dadusra, de legalábbis érdeklődően néz-e, vagy azonnal sírva fakad, és bújik a hátunk mögé (ami persze nem feltétlenül a bébiszitter alkalmatlanságának a jele…). Ha nagyobb gyermek, nyugodtan hagyjuk, hadd beszélgessenek egy kicsit, tesztelve, hogy hogyan szól hozzá a bébiszitter és reagál erre a gyermekünk. Én még két dolog: mit kérdez ő? Mit akar megtudni a gyermekről, a szokásairól, a családunkról? Aki nem kérdez, azt nem érdeklik a részletek, vagy rosszabb, fogalma sincs hogy mit kéne kérdeznie, azaz tudnia.. márpedig az nem jó bébiszitter. S a másik: referenciák kellenek, felhívható anyukák, névvel telefonszámmal, akiket megkérdezhetünk a jelöltünk múltbéli teljesítményéről. Ha ilyennel nem tud szolgálni a bébiszitter jelentkezőnk, vagy felháborodik a kérésünkön, az azonnali végét kell, hogy jelentse a beszélgetésünknek. Szeretnél profi kérdéseket feltenni a bébiszitter jelölteknek, hogy biztosan a legjobbat válaszd ki csemetéd mellé? Nem tudod mit kérdezz, és mire figyelj? Akkor kattints ide, és azonnal megkaphatod a bébiszitter-kérdőívet! (photo by Aquila) Ajánlott bejegyzések:Hogyan...

Tovább...

Korábbi bejegyzések a blog.hu-n

Szerző: Dátum: 2011. máj. 05. Kategória: Bölcsi-ovi-bébiszitter, Egyéb, GYED-GYES alatt, GYED-GYES utáni visszatérés, Nincs kategorizálva, Szakmai önéletrajz - Álláskeresés, Újra munkában, Várandósan dolgozni | 12 hozzászólás

A korábbi blogbejegyzéseket itt találjátok: KLIKK IDE Ajánlott...

Tovább...

Pin It on Pinterest

Tájékoztatni szeretnélek, hogy ez a weboldal sütiket használ. Az Uniós törvények értelmében kérlek, engedélyezd a sütik használatát. További információ

Az Uniós törvények értelmében fel kell hívnom a figyelmedet arra, hogy ez a weboldal ún. "cookie"-kat vagy "sütiket" használ. A sütik kicsik, teljesen veszélytelen fájlok, amelyeket a weboldal azért helyez el a számítógépeden, hogy minél egyszerűbbé tegye számodra a böngészést. A sütiket természetesen letilthatod a böngésződ beállításaiban. Amennyiben ezt nem teszed meg, illetve ha az "Elfogadom" feliratú gombra kattintasz, azzal elfogadod a sütik használatát.

Bezárás