Kényes kérdések az állásinterjún
Ha állást keresünk, természetes, hogy a legjobban szeretnénk minden kérdésre válaszolni, amit az állásinterjún feltesznek nekünk. Az itt nyújtott szereplésünk – azaz a válaszaink, azok hihetősége, őszintesége, hitelessége – nagyban befolyásolja, hogy tovább jutunk-e a következő fordulóra, s felajánlják-e nekünk a végén az állást. Ám ezen kérdések között bizony lesz néhány nagyon fogós is, amire érdemes előre alaposan elkészülnünk, hogy elkerüljük az izzasztó helyzeteket, a dadogós válaszokat. Nézzük, mi az, amivel a HR-esek, vagy a szakmai főnökök a leggyakrabban „kínozzák” a pályázókat. Kényes kérdések az állásinterjún – Mi van mögötte valójában? A jó válaszok megtalálásához egy lépést hátrébb kell lépünk, s minden esetben feltenni magunknak a kérdést, hogy miért kérdezik ezt, s miért fontos a válaszunk a munkáltatónak. Az egyik leggyakoribb firtatott terület, hogy az előző munkahelyeinkről miért és hogyan jöttünk el, mi volt az oka, hogy azok a munkaviszonyok megszűntek. Ebből egy jó HR-es több mindent tud leszűrni: utalhat a pályázó kitartására, konfliktuskezelési készségére, teljesítményére, de akár lehet teljesen semleges is, hiszen ha a vállalat csődbe ment, valószínűleg nem rajtunk múlt – hacsak nem mi okoztuk, mint legfelsőbb vezető. A válaszunkat tehát olyan módon kell átgondolni, hogy van-e olyan tényező az eljövetelünknél, ami rossz fényt vethet ránk, vagy van-e olyan ok, ami teljesen semleges, s rajtunk kívülálló ok miatt szűnt meg a munkaviszonyunk. Egy 3 gyermekes édesanya elküldése – akit nem vettek vissza 7 otthon töltött év után – közel sem olyan szokatlan, s nem utal a képességeire és a teljesítményére közvetlen módon, mint annak az értékesítőnek az elküldése, aki nem hozta a tőle elvárt számokat az elmúlt 2 évben, s emiatt vált meg tőle a munkáltatója. Ám ha nekünk is részünk van abban, hogy a munkaviszony megszűnt, alaposan gondoljuk át, mint mondunk. Egy munkahelyi konfliktust is lehet objektíven, túlzott érzelmek nélkül tálalni, vagy a személyes fejlődést, mint okot megjelölni, ahelyett, hogy szidnánk a volt kollégáinkat, vagy a volt főnökünket az állásinterjún. Ha hibáztunk, de tanultunk belőle, ezt is meg lehet olyan módon említeni, hogy pozitív kép alakuljon ki rólunk. A piszkos anyagiak Szintén a kellemetlen kérdések közé tartozik a bérigényünkről való faggatózás, amire viszont meglepően felkészületlenül reagálnak a pályázók még mind a mai napig, holott a pályázat benyújtásának pillanatában tudják, hogy igenis szóba fog kerülni előbb vagy utóbb ez a kérdés. Éppen ezért tanácsolom minden álláskeresőnek, hogy abban a pillanatban, amikor eldönti, hogy állást keres, vagy vált, a felkészülésének elemi része legyen a bérigényének meghatározása. Nem ördöngösség ez, egy kit utánajárással, internetes források olvasásával, s néhány szakmai beszélgetéssel, állásinterjúval már könnyen meghatározható az az intervallum, amire joggal számíthatunk az általunk megpályázott munkakörökben. Az interjú során érdemes ezt aztán akkor előhozni, amikor a vállalat képviselője már meggyőződött arról, hogy milyen kvalitásaink, milyen képességeink vannak – azaz minél később. A kényes kérdés feltevésekor az állásinterjún ne csak egy konkrét összeget mondjunk, hanem mutassunk rugalmasságot, jelezzük, hogy körülbelüli elképzelést mondunk, ami a konkrétumok tükrében – egyéb juttatások – még változhat, s kérjünk is visszajelzést ott helyben udvariasan, hogy ez mennyre áll távol a vállalat által elképzelt javadalmazási csomagtól. Ha nem is kapunk válaszként konkrét számot, nagyjából tudni fogjuk, hogy mennyire sikerült pontosan meghatározni a bérigényünket, s ezzel az információval tovább finomíthatjuk a bértárgyalási technikánkat a következő állásinterjúkon. Kényes kérdések az anyukák felé Kisgyerekes munkavállalók – főleg édesanyák – találkoznak igen gyakran azzal a helyzettel, hogy a szakmai interjún nagyobb érdeklődést mutat a HR-es a gyermekek életkora, egészségi állapota iránt, mint a pályázó szakmai kvalitásai, tapasztalata iránt. Bár érthető, hogy a gyermekek betegsége esetén az édesanya kiesésétől félnek, a helyzet korántsem ilyen egyértelmű. A hazai jogszabályok közül mind a Munka törvénykönyve, mind az Egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség...
Tovább...6 végzetes hiba az álláskeresés során
Sok szakmai cikk szól arról, hogy mit csináljunk álláskeresés során, ám néha nem elég, ha a pályázók szájába rágjuk, hogy mit csináljanak. Ilyenkor jönnek az elrettentő példák a karrier-tanácsadók eszköztárában, s hatalmas lelkesedéssel készülnek a „mit ne tegyünk” listák. Íme, itt az én hatos listám, mi az, amivel igencsak vágja maga alatt a fát egy álláskereső… A toplista tetején az én tapasztalatom szerint a pályázati anyag, és az abban elkövetett hibák állnak. Még mindig találkozom olyan önéletrajzokkal, amiből csak komoly bogarászás után lehet a lényeget leszűrni, vagy több perces tanulmányozás után sem egyértelmű, hogy pontosan hány év tapasztalata is van a pályázónak, s milyen feladatai voltak a korábbi munkahelyein. Márpedig ez az első szűrő, aki itt nem jut át, az biztos elbukott. Ugyan az önéletrajz formázásáról kevesebbet írnak a szakmai cikkek, de a jó tartalom is megbukhat, ha nincs jól tálalva: a kiemelések, kulcsszavak hiánya, a túl sok oldal, vagy a túl kicsit betűméret ugyanúgy nehezíti a HR-es dolgát… és ha van 50 másik tökéletes önéletrajza, miért is vesztegesse erre az idejét arra, amit csak nagyítóval, vagy 15 perces kemény koncentrálás után tudna értékelni? Na, ugye! A másik nagy hiba, ha csak álláshirdetésre pályázik valaki, s ezzel sok-sok további forrástól kvázi elzárja magát. Igen, tudom, az álláshirdetésekre való CV küldözgetés olyan biztos dolognak tűnik, mert a szobánk kis csendes nyugalmából kattintgatunk a neten, csatoljuk a szakmai önéletrajzunkat, majd hátradőlünk elégedetten, hogy ez az, ma is mindent megtettem, hogy állásom legyen. Hát, nem! Ez csak a legkényelmesebb, legkevésbé kockázatos módja az álláskeresésnek – de a legkevésbé hatékony is! Tessék kimenni a valós világba, állásbörzékre járni, szemtől-szembe találkozni HR-esekkel, fejvadászokkal, szakmai vezetőkkel, felhívni a régi ismerősöket, hasznos és értékes szakmai kapcsolatokat építeni, szakmai konferenciákra járni, közvetlenül pályázni kiszemelt cégekhez – akár konkrét, meghirdetett pozíció nélkül is! S, ha már az álláshirdetéseknél tartunk, jöjjön is ide kapcsolódóan a következő baki: a mindenes pályázó. Ő az, aki minden álláshirdetésre elküldi a pályázati anyagát, mindenre pályázik, függetlenül attól, hogy űrkutatásra vagy lótenyésztésre keresi a hirdető cég a megfelelő szakembert. Aktív fejvadász koromban összeakadtunk néha ilyen pályázókkal, s egy idő után már meg sem nyitottuk a beküldött pályázati anyagát, mert fejből tudjuk az e-mail címe alapján, hogy ki ő, s mit tud – azaz mit nem. Tudom, hogy az álláskeresés nehéz műfaj, s a hónapokig tartó bizonytalanság sokakat felőröl. De attól nem lesz nagyobb senkinek az esélye, ha minden létező álláshirdetésre pályázik, függetlenül attól, hogy megfelel-e a feltételeknek, vagy sem. Persze, ha szinte majdnem ránk illik a kiírt pozíció, s csak 1-2 apró dolog hibádzik, az teljesen más szituáció, mintha valaki gimnáziumi érettségivel és releváns tapasztalat nélkül úszómesternek, gazdasági igazgatónak és HR tanácsadónak is jelentkezik – ugyanazon a napon. Ha mindezeken túljutott a lelkes pályázó, s meghívták egy személyes találkozóra, a következő nagy hiba a felkészületlenség. Ha amúgy a végzettség, tapasztalat megvan, akkor maga az állásinterjú sikere – azaz hogy tovább jut-e egy jelentkező a következő körre – 70-80 %-ban a felkészülésen múlik véleményem szerint. Az iparágból, az iparági trendekből, a cégből, a termékeiből, a szolgáltatásaiból, a meghirdetett munkakörből, sőt, abból, hogy kihez megyek interjúra, kötelező előzetesen készülni! Emellett saját magunkról kell beszélnünk, így nem mondhatjuk, hogy nem tudtunk előre készülni a kérdésekre! Az a pályázó, aki nem tudja értelmesen, célratörően összefoglalni a szakmai múltját 5-10 percben az interjú elején, alkalmatlan egy olyan munkakörre, ahol ugyanezen képességeket – előre gondolkodás, tervezés, szorgalom, strukturáltság – kell majd a munka során is használni nap, mint nap. A klasszikus állásinterjú kérdések is megtalálhatóak szinte minden karrierportálon, így csak idő és szorgalom szükséges ahhoz, hogy valaki a legjobb tudása szerint felkészüljön ezekre! És ha mindezen túljutott a pályázó,...
Tovább...Mit tudj meg a cégről állásinterjú előtt?
Ha jön az annyira vágyott telefonhívás, s megvan az állásinterjú időpontja, sokan azt hiszik, hogy mostantól nyeregben vannak. Ám ez még korántsem jelent sikert, az állásinterjú csak egy lehetőség, egy további lépés a siker felé. Átgondolhatjuk a klasszikus állásinterjú kérdésekre a válaszokat, felkészülhetünk néhány jól hangzó történettel a szakmai múltunkból, ám van egy dolog, amit sok pályázó elfelejt: utánanézni a cégnek. Az, hogy hova megyünk – hol van pontosan az interjú helyszíne, mikor és mivel jutunk oda – csak az egyik dolog, aminek mindenképpen utána kell néznünk, hiszen a pontos érkezés a jó első benyomás kezdete. De mit tegyünk ezután, pontosan milyen információkat és honnan szerezzünk be a kiszemelt vállalatról? Kezdjük talán ott, hogy a cég honlapját vesszük szemügyre, s ha van Rólunk vagy Küldetésünk menüpont, alaposan olvassuk el. Itt sok hasznos információt is találhatunk a szokásos marketing szöveg mellett, amiket okosan be is építhetünk a saját bemutatkozásunkba, hogy ezzel is mutassuk a vállalati kultúrába való illeszkedésünket, az értékeink egyezőségét. A termékek és szolgáltatások ha nem is pontos, alapos, de nagyjábóli ismerete szintén fontos lehet az interjún, még akkor is, ha a megpályázott munkakör egy általános pénzügyi, vagy adminisztratív pozíció. Mindenképpen jó véleménnyel lesznek rólunk, ha látják, hogy valóban érdekel minket a vállalat tevékenysége, hogy időt és energiát szántunk, hogy átnézzük a termékskálát, s meg is jegyeztük, esetleg 1-2 oda illő kérdést is fel tudunk tenni. Nem kell persze betanulnia teljes anyavállalati szervezeti felépítést és a 200 éves múltját a cégnek, bőven elég 1-2 fontosabb dolgot megjegyezni, s alkalomadtán felhasználni. De ha kifejezetten olyan munkakörre pályázunk, ahol ezekkel a termékekkel, szolgáltatásokkal lesz napi feladatunk – például értékesítés vagy gyártás – elengedhetetlen az alapos felkészülés, hiszen biztos, hogy bele fognak kérdezni a részletekbe az interjún. A vállalat piaci helyzete, a konkurens cégek feltérképezése szintén nem árthat, különösen értékesítői munkakörök esetén. Ilyenkor a szakmai tudásunkat és a piacismeretünket is bizonyíthatjuk, ha képben vagyunk az újdonságok és a piaci szereplők terén. Ám vigyázat, ha a konkurenciától vagyunk, csak óvatosan az elmondott információkkal, nehogy azt az érzést keltsük az interjúztató személyben, hogy megbízhatatlanok vagyunk, s mindent kifecsegünk a jelenlegi munkáltatónkról! Ha a vállalat honlapját „kivégeztük”, jöhetnek a további források: Linkedin, Facebook, és a Google kereső. Nézzük meg, van-e az ismerőseink között valaki, aki itt dolgozik, vagy dolgozott, s ha vagyunk olyan kapcsolatban, próbáljunk tőle további információkat szerezni. Érdemes rákérdezni a vállalati kultúrára, milyen ott dolgozni, mik a fontos értékek, mit „szeretnek” és mit nem egy pályázónál, mivel lehet szimpátiát kelteni… sokszor az apróságok döntenek, így ha ezekkel tisztában vagyunk, előnybe kerülhetünk a többi jelölttel szemben. Ha tudunk arról például, hogy a vállalat szereti a belső képzéseket és a belső előreléptetést, nyugodtabban mondhatjuk az interjún az ilyen irányú terveinket, vagy kérdezhetünk rá erre az interjún, mintha olyan vállalatról van szó, ahol az az elvárás, hogy a felvett munkatárs legalább 8-10 évig ugyanabban a munkakörben maradjon. Ilyenkor jobb, ha nem említjük meg, hogy 1-2 év múlva újabb képzésbe szeretnénk fogni, s mindenképpen magasabb pozícióba lépni 3-5 éven belül. Utánanézhetünk az interjúztató személynek is, hátha megtudunk valamit róla, ami a hasznunkra szolgálhat. Egy közös ismerős, egy közös iskola, vagy közös hobbi sokat lendíthet a szimpátia kialakulásában az első találkozónál. Ha tudjuk, hol tanult korábban, milyen vállalatoknál dolgozott, könnyen találhatunk olyan témát, amiről kedélyesen cseveghetünk egy kicsit. Ezután keressünk rá a cég nevére, s nézzük meg, mit találunk még. Sajtócikkek, pénzügyi kimutatások, tőzsdei jelentések, interjúk, riportok a vezetőkkel… bármi fontos lehet, ami árnyalja a vállalatról eddig kialakított képet. Ha nagy beruházásokról olvastunk, vagy új üzletágról, várhatóan további munkatársakra lesz szükség, ha esetleges kivonulásról, vagy eladott üzletágakról, valószínűleg bizonytalanabb a helyzet. Az így szerzett információknak persze csak egy...
Tovább...A sikeres állásinterjú jelei
A legtöbb pályázó érzi, ha egy állásinterjú nem jól sikerült. Gyakran kapok ilyen tartalmú leveleket álláskeresőktől, vagy beszéljük át személyes tanácsadás keretén belül az ilyen érzéseket. „Na, ide sem fognak felvenni, az tuti, úgy elrontottam! – mondta nemrég az egyik ügyfelem.”A morcos tekintet, a fejcsóválás, a kötözködő kérdések a HR-es részéről mind-mind azt mutatják, hogy nem volt túl jó a szereplés, s más lesz a befutó! Az is lehet, hogy az álláskereső volt gyenge, nem készült fel megfelelően az állásinterjúra, s ki is várná el, hogy a zavart dadogás és a nem túl meggyőző válaszok után behívják egy második körre… Mitől függ a sikeres állásinterjú? De vajon ennyire egyértelműek a siker jelei is? Vajon miből lehet érezni, sejteni, hogy jók vagyunk, s minden esélyünk megvan arra, hogy nekünk ajánlják majd fel az állást? Nézzük hát, mik azok a jelek, amik arra utalhatnak, hogy nagyon jól szerepeltünk, s bizakodhatunk. Van az a bizonyos kémia, ami bizony – bár sok HR-es tagadja, és tiltakozik ellene, de – működik a munkahelyen is: van, aki egyszerűen odaillik a csapatba, mások pedig nem. Az első beszélgetéstől kezdve jó hangulat uralkodik a beszélgetőtársak között, gördülékeny a csevegés, és mintha minden passzolna. Ez az érzés az, amit sokszor a HR-esek nem is tudnak pontosan megfogalmazni, csak úgy jellemzik a pályázót, hogy „valahogy úgy illik ide, biztosan jól beilleszkedne a csapatba”, és hogy „olyan közülünk való”. Ez mindenképpen egy jó jel, hiszen azon túl, hogy megfelelünk a végzettség, képességek és gyakorlat terén, ez következő legfontosabb szempont a kiválasztásnál. Konkrétumok – ez is egy jó jel! Ha az interjú vége felé olyan konkrét kérdések kerülnek elő, amik már a jövőbeli munkavégzésre vonatkoznak, az szintén jó jel. A „mikor tud kezdeni?” vagy „a novemberi bevezető tréningen már részt tudna venni, ha Önt választjuk?” pontosító kérdések azt mutatják, hogy komolyan gondolkoznak bennünk, s mindenképpen meg szeretnék tudni, hogy pontosan mikortól is számíthatnak ránk. Olyasvalakire, akit nem akarnak felvenni, aki nem szerepelt jól, teljesen feleslegesen egy HR-es sem pazarolja az idejét. Nem azért, mert ennyire rideg vagy kegyetlen lenne, hanem mert neki is sok a feladata, s a rendelkezésre álló időt a leghatékonyabban kell beosztania. Sőt, van, aki még ennél is „hatékonyabb”: fejvadász éveim alatt volt egy ügyfelem, ahol az ügyvezető asszony a pályázók bemutatkozása után csak annak kezdte el a céget és a munkakört bemutatni, aki átment nála az első rostán. Aki nem, annak megköszönte, s be is fejezte az interjút. Nem akadnak fenn a bérigényünkön Ha az eddigi összes interjúnkon kemény bértárgyalás volt, ám itt a bérigényünk szinte gond nélkül átcsúszott a jövőbeli munkáltatónk fájdalomküszöbe alatt, sőt, ezen túl a további juttatásokat is részletesen taglalták számunkra, mintegy megmutatva, bizonyítva, hogy igenis jó dolgunk lesz itt, megbecsült munkavállalók leszünk, akkor biztosak lehetünk benne, hogy éppen próbálnak „megfogni” minket maguknak. Valljuk be, a javadalmazási csomag talán fontosabb, mint valaha a tárgyalás során, hiszen manapság már igazi harc folyik a jó szakemberekért, mérnökökért, így bizony a vállalatoknak két kézzel kell kapni a jó pályázók iránt, s ennek a harcnak az egyik eleme a vonzó fizetés. Ha a fizetési elképzelésünk gond nélkül átmegy a szűrőn, az azt jelenti, hogy kellünk nekik annyira, hogy ezen ne akadjanak fenn. Mondhatom úgy is, hogy nem az árát nézik a munkaerőnek, hanem látják a jövőbeli hasznot, amit majd hozni fogunk a vállalatnak, s ezért képesek magasabb árat is fizetni. Bejutunk a nagyfőnökhöz Hasonló árulkodó jel, ha már az interjú végén a következő időpontot meg is beszéljük, ahol a nagyfőnökkel találkozhatunk, vagy a külföldi vezetőnek szeretnének bemutatni minket. Ha az interjú után 1-2 nappal jön egy ilyen tartalmú telefonhívás, az szintén az ígéretes jövőt jelentheti....
Tovább...Egy kiválasztás margójára
Az esetek túlnyomó többségében magánszemélyeknek dolgozom, őket segítem a munkajogi kérdéseik megválaszolásában, vagy az új állásuk megkeresése során. Nagyrészt anyukákkal dolgozom, s az évek alatt jöttek – és egyre többször jönnek – apukák is, “anyát már sínre tettem, akkor most jöjjön apa is” felkiáltással. Ám ritkán vállalatoknak is segítek… csak olyanoknak, akiket személyesen – főleg a fejvadász, vagy az egyetemi múltamból – ismerek, s maximálisan biztos vagyok benne, hogy mind jogilag, mint HR szempontból maximálisan korrekt cégek, akik úgy bánnak a munkavállalóikkal, ahogy az a nagy könyvben meg van írva. Egy kiválasztási folyamatban támogattam az egyik vállalati ügyfelemet nemrég egy teljesen szokványos munkakörre, semmi extra, mondhatnám. Mégis nagyon sok tapasztalata van ennek a kiválasztásnak. Ha megengeditek, megosztom veletek, hátha tanulhat még belőle valaki valamit. Megfelelsz az elvárásoknak? Biztosan? A hirdetés teljesen egyértelműen megadta, mik az elvárások. Ennek ellenére a jelentkezők fele a két legfontosabb, és nem nélkülözhető elvárás közül vagy az egyiknek, vagy a másiknak, vagy semelyiknek nem tett eleget. Értem én, hogy van az a helyzet, hogy “bepróbálkozik” valaki, talán összejön és behívnak jeligére, de ez azért valljuk be, elég ritkán szokott összejönni. Két baj van ezzel a mindenre lövünk hozzáállással. Az egyik, hogy többszörösen csalódásnak teszi ki magát az álláskereső, mert eleve olyan munkaköröket pályáz meg, ahová egyáltalán nem felel meg a CV-je alapján, azaz biztosan elutasítás lesz a vége. És így csak táplálja azt a gonosz kis szörnyet magában, amit csalódásnak, csüggedésnek, motivációvesztésnek becéznénk… ha becéznénk, de sajnos ez egy nagyon gonosz kis szörny, nem osztunk neki cuki neveket. Már vagy 80 állást megpályáztam, és sehová sem hívtak be! Senkinek sem kellek, sose lesz rendes állásom! Nincs is értelme állást keresni! Közben meg a 80-ból eleve 70-nél esélye sem volt… így nem nehéz 10-ből 10-et veszteni… én megértem, miért is lenne kedve tovább álláshirdetésekre jelentkezni, ha eddig sem vált be? És itt van a másik nagy gond: azt hisszük, hogy ha elküldtünk napi 10 CV-t álláshirdetésekre, megtettük, amit kellett. Pedig nem! Ez csak egy látszattevékenység, valami, amivel igazolni akarjuk, hogy mi bizony nagyon dolgozunk azon, hogy új állásunk legyen. Ahelyett, hogy például célzottan keresnénk cégeket, ahová nagy valószínűséggel jók lennénk, és oda adnánk be testre szabott CV-t, miután az ismeretségi körünkből kerestünk valakit, aki ott dolgozik, és tudott tippeket adni nekünk. Ja, hogy egy macerásabb, többet kell szervezi, meg ki kell lépni a csigaházból? Igen! De ez lesz a hatékonyabb! Az a fránya nyelvtudás Igen, tudom, megkophat. Igen, tudom, nem használtad az elmúlt években. De ha csak azt írod a CV-be, hogy angol – mindenféle szint megjelölés nélkül – hidd el, azonnal rá fog harapni a HR-es, mint egy jól képzett, rutinos bulldog, s addig nem ereszti el ezt a csontot, míg ki nem deríti, hogy valójában milyen szintű is az a fránya nyelvtudás. Fel fog hívni, és meg fogja kérdezni, sőt, le fogja tesztelni. Vagy eleve nem is kezd bele, hogy kiderítse, mert számára ez a sok-sok évtizedes tapasztalata alapján azt jelenti, hogy nincs azon a szinten, amit elvár a hirdető, ezért nem írtad bele pontosan. És fel sem hív, mert a sok-sok pénzért feladott hirdetésbe nem azért írnak bele dolgokat, mert nem kell az állás betöltéséhez, hanem azért, mert igenis kell a munkában használni az első naptól kezdve. Én magam is rendelkezem egy teljesen megkopott olasszal, ami hajdanán olyan szinten volt, hogy HVG-s gazdasági cikkeket fordítottam szótár nélkül, most meg kvázi egy pohár vizet nem tudok kérni, bár Ramazotti, Bocelli és Laura Pausini slágereit kívülről fújom, sőt, már a nagylányom is lelkesen énekli Gió Bacio híres dalát. A másik két idegen nyelvvel nincs gond, így azt merem vállalni, de eszembe nem jutna...
Tovább...Ezen a 3 dolgon múlik, hogy te kapod-e az állást
Közel két évtizedes szakmai tapasztalatom alapján nagyon sokszor meséltem már arról, hogyan is végzik a HR-esek, a fejvadászok a munkájukat, mire figyelnek az önéletrajzban, mit keresnek a kísérőlevélben, s miért is kérdezik azokat a kérdéseket az állásinterjún. Több száz cég HR-ét, vezetőjét ismerem, hiszen évekig ültem velük egy asztalnál, mutattam be nekik több mint ezer álláskeresőt, s ott voltam akkor is, amikor eldöntötték, kit vesznek fel, ki kapja az állást. És igen, van nagyon sok szempont, és rendkívül sokat lehet írni mindenféle furmányos állásinterjú technikáról, meg stresszinterjúról, meg AC-ről, de az egész kiválasztás lényegi alapkövét három dolog adja: ha ennek a háromnak megfelelsz, tiéd az állás… Kíváncsi vagy, mi? Minden egyes (jól megtervezett és elvégzett) kiválasztási folyamat erre a három dologra épül ezt a három dolgot vizsgálja, kutatja a pályázóknál, még ha számtalan megnyilvánulási formája is van. Most nem csak elárulom neked, mi ez a három dolog, hanem abban is segítek, hogy ezt hogyan ismerd fel, hogy mikor kérdez erre rá a HR-es, s hogyan tudod a legjobban prezentálni ezt az állásinterjún. 1. A szakmai tapasztalatod, tudásod Elsődlegesen természetesen az a kérdés, hogy megvan-e a kellő szakmai tudásod és tapasztalatod a munka elvégzéséhez. Ez lehet a végzettséged, egyéb tudásod, ha pályakezdő pozícióról beszélünk, vagy az eddig megszerzett szakmai tapasztalatod, ha már dolgoztál ezen a szakterületen. Erre irányuló interjúkérdések a “Meséljen egy kicsit magáról!”, “Hogyan zajlott a munkavégzés az XY cégnél?” “Milyen feladatai voltak ebben a munkakörben?” Ilyenkor azt szeretnék felmérni, hogy megvan-e a kellő tudásod ahhoz, hogy – természetesen a helyi sajátosságok megismerése után – önállóan tudsz dolgozni, tudod a lépéseket, feladatokat, el tudod-e végezni a munkát. A legjobban erre úgy tudsz felkészülni, hogy rendszerezed magadban az eddigi munkatapasztalataidat, részletesen összeírod, mivel foglalkoztál, milyen feladatokat végzetél, kikkel dolgoztál együtt, mit tapasztaltál a munkád során, s az álláshirdetést is átolvasva megkeresed a közös pontokat. Amit írnak a munkakörről, annak nagyjából fednie kell a te tudásodat, tapasztalatodat, s ezt kell majd szépen bemutatnod az interjú során. Ha tudod, hogy a cég egy új dologra készül, s te abban már tapasztalt vagy, azt külön említsd meg. 2. Milyen a hozzáállásod? Az azonban nem elég, hogy tudod, mit kell csinálni, és tapasztalatod is van, a kérdés az, hogy hogyan fogod ezt csinálni minden nap? Lelkesen? Pontosan, precízen? Motiválva? Együttműködve? Az ügyfél és a cég érdekeit figyelembe véve? Vagy unottan, lustán, munkát kerülve, éppen csak azt megcsinálva, ami kötelező? Nos, ugye te sem szeretnél az utóbbi kategóriába tartozó emberekkel dolgozni? Ha tehát arra terelődik a szó, hogy mesélj el egy nehezebb ügyet, hogyan oldottad meg, miért jöttél el az előző cégedtől, mondj el egy konkrét ügyet, ahogy egy ügyfél problémáját oldottad meg, vagy mi motivál téged a munkavégzés során, s miért szeretnél itt dolgozni, akkor ezt a faktort kutatja a HR-es éppen. Szóval mutasd meg a HR-esnek, hogy te nem vagy lusta, hogy lelkes vagy, s a hozzáállásod pedig egyenesen szuper! Készülj fel a cégből, olvass utána, kérdezz, légy érdeklődő. Készülj fel 2-3 olyan valós, tényeket, adatokat tartalmazó történettel, ahol az ügyességed, lelkesedésed, hozzáállásod mentette meg a helyzetet, legyen az egy ügyfélpanasz kezelése, vagy egy sürgős projekt befejezése, vagy csak egy káoszos munkahelyi helyzet frappáns megoldása. (Mindig legyen a fejedben, hogy egy-egy hiányzó tudásrészt meg lehet tanítani gyorsan bárkinek, de a lusta, nemtörődöm hozzáállást nem lehet megváltoztatni egy alkalmazottnál! Ezt a HR-esek is tudják!) 3. Illesz-e a munkahelyi kultúrába? Minden cégnek megvan a sajátos légköre, stílusa, működése… van, ahogy szigorú szolgálati utak vannak, s még a szomszéd irodában ülő kollégák sem tegezik egymást, van, ahol meg a nagyfőnök is bratyizik a portással. Van olyan osztály, ahol az kollégák teljesen egyedül dolgoznak,...
Tovább...Mit ne írjunk bele az önéletrajzunkba?
A szakmai önéletrajz minket képvisel, így fontos, hogy minden benne legyen, ami a mellett szól, hogy mindenképpen érdemes minket behívni egy személyes interjúra. Mi a jobb stratégia, szépen szelektált és jól megszerkesztett információkat tálalni, vagy őszintén megmutatni a teljes szakmai múltunkat? Valljuk be, mindenki kozmetikázza az önéletrajzát, és ez nem elítélendő dolog. Miért is kéne a több mint 20 éves munkatapasztalattal a háta mögött pályázó szakembernek Ádámnál és Évánál kezdeni, ha szakmai tapasztalatából maximum az utolsó 5-6 év releváns az új munkakör szempontjából? Hiszen a HR-esnek is időt spórolunk, ha célzottan írjuk bele azokat a tényeket, adatokat, ami segít számára meghozni a döntést, hogy behívjon-e minket az állásinterjúra. Ám a HR-es oldaláról ez néha másképpen néz ki. És ha átülök az asztal túloldalára, és munkáltatói fejjel gondolkodok, valóban zavaró, hogy csak az állásinterjún derül ki, hogy a CV-ben feltüntetett középfokú angol nyelvvizsga valójában csak passzív nyelvtudás-szintet takar. Vagy, hogy a 2012-2013-ig feltüntetett munkahely, azaz 1-2 éves szakmai tapasztalatot sejtető adat mögött csak egy 2012 decemberétől 2013 februárjáig tartó munkaviszony rejlik, tehát csak három hónapos munkatapasztalata van a pályázónak. A leggyakoribb lódítások Nem mindegy tehát, mit titkolunk el. Nézzük, melyek a leggyakoribb lódítások a munkaerőpiacon, és melyek a bocsánatos bűnök! 1. Ha van gyereke, azért, ha nincs, azért, mert majd lesz neki… Idehaza sajnos a női munkavállalók levakarhatatlan stigmája a gyermekvállalás „veszélye”. A huszonéves női pályázót úgy mérlegelik, mint aki nemsokára szülni fog, a kisgyermekest úgy, mint aki megbízhatatlan, de még a 35-ön felüli, gyermektelen nők sem nyugodhatnak meg: ők a „legveszélyesebbek”, hiszen ketyeg a biológiai órájuk, bármikor szülhetnek! Nem csoda hát, hogy egyre többen egyszerűen kihagyják családi állapotukat és a gyermekeiket a szakmai önéletrajzból, mellesleg valljuk be, ezekből nem is lehet következtetni arra, mennyire jó valaki a kettős könyvelésben, a bolti eladói munka fortélyaiban, vagy a problémás ügyfelek kezelésében. Arra persze nagyon jók ezek a tények, hogy a HR-es gyorsan eldöntse, ez a pályázó nem olyan jó, így nem is kell behívni és időt tölteni vele. Hogy valójában mit veszít, mert nem ismeri meg a jelentkező képességeit, motivációját, lojalitását, az sajnos sok esetben nem is jut eszébe. A hozzám forduló anyukáknak azt szoktam ajánlani, hogy ha úgy érzik, az eddigi pályázásuk sikertelen volt a gyermekek miatt, hagyják ki nyugodtan az önéletrajzból, s próbálják meg így a következő állást megpályázni. Ha így behívják őket állásinterjúra, a gyermekekről csak akkor beszéljenek, ha már a szakmai bemutatkozáson és a mellettük szóló érvek felsorolásán túl vannak, s röviden, tömören beszéljenek a családi háttérről. Azaz először adják el magukat, s aztán jöjjön a „fekete leves”. 2. Szintén gyakori elhallgatott adat a túlképzettség, vagyis amikor például egyetemi diplomával jelentkezik valaki olyan munkakörbe, ahová a középfokú végzettség is elég lenne. A HR-es ugyanis azt gondolhatja, hogy a pályázó sokkal többet tud, valószínűleg többet is kereshet egy magasabb munkakörben, így attól félne, hogy hosszú távon az alacsonyabb munkakör nem fogja kielégíteni, és csak addig marad, míg egy másik állásajánlatot nem kap. Ami azonban egyáltalán nem biztos, hiszen maga az egyetemi végzettség még nem jelent semmit. Ha valaki fél éve van állás nélkül, vagy egyáltalán nem szeretne a tanult szakmájában elhelyezkedni, nem zavarja az alacsonyabb szint. Erre lenne ugye az állásinterjú, hogy felmérjük a pályázó motivációját, jövőbeli terveit, hozzáállását, csak ez ugye megint idő és energia a HR-es részéről. Ezért én magam is azt szoktam tanácsolni, hogy hagyjuk ki, ami nem tesz hozzá plusz információt, többletet, erős érveket a szakmai profilunkhoz, és csak azokra az adatokra koncentráljunk, amelyek a munkakörhöz kellhetnek. Így nem történhet meg az a nem ritka dolog, hogy a jövőbeli főnök – attól félve, hogy jobb iskoláink vannak, mint neki, és idővel...
Tovább...Milyen kérdéseket tegyünk fel az állásinterjún?
Ha nagy nehezen bejutottál az állásinterjúra, s vége az első 30-40 percnek, jól kifaggattak, s nagyjából úgy érzed, minden kérdésre válaszoltál, talán fellélegzel, s úgy gondolod, lassan vége. Nem, tévedsz! Most kezdődik csak a második menet! Ha az interjúztató felteszi azt a kérdést, hogy És Önnek van-e kérdése?, akkor bizony te jössz… Lássuk tehát, milyen kérdéseket tegyünk fel az állásinterjún? Miért kell neked is kérdezned? Azzal, amit kérdezel, nagyon sokat tudsz javítani a megítéléseden, a szakmaiságodon, megmutathatod, hogy érdeklődsz, motivált vagy, s reális elképzelésed van a munkakörről. Mindemellett rendkívül hasznos információkat szerezhetsz ahhoz, hogy jó döntést hozzál. Nagyon figyelj arra azonban, hogy az alább felsorolt kérdéseket ne ész nélkül tedd fel, tekintet nélkül arra, hogy miről beszélteket már korábban az interjú alatt. Ha valamire már választ kaptál az interjúztató elbeszéléséből, figyelmetlenségre vall újra megkérdezni! Milyen kérdéseket tegyünk fel az állásinterjún? Én most 5 kérdést mutatok be, de a lista ennél sokkal hosszabb lehet, munkakörtől, pozíció szintjétől, iparágtól függően. Ha felvennének, milyen feladataim lennének? Részleteket tudhatsz meg a munkakörről, s jelzed a kérdéseddel, hogy érdeklődsz a részletek iránt is! Kikkel fogok együtt dolgozni, ha én leszek a kiválasztott jelölt? Információkat tudhatsz meg a csapatról, akikkel a munkaidőd nagy részét fogod tölteni. Milyen elvárásokat támaszt a cég azzal szemben, aki betölti ezt a munkakört? Mire figyeljek nagyon már az elejétől fogva? Ezzel a kérdéssel megmutatod, hogy tudatosan figyelsz arra, hogy jó eredményt hozz, s megtudod, mire kell figyelned, hogy megfelelj a próbaidő alatt. Meg tudná mondani, hogy mi tette sikeressé az elődömet? vagy Tudna arról mesélni, hogy miért volt az elődöm sikertelen ebben a pozícióban? Az egyik legjobb kérdés, azt hiszem, nem is kell magyarázatot hozzáfűzni. Mikor kaphatok visszajelzést a pályázatomról, hogyan zajlik tovább a kiválasztás? Ezt sokat elfelejtik, pedig alap kérdés 🙂 Ha azon túl, hogy milyen kérdéseket tegyünk fel az állásinterjún, további kérdéseid is vannak álláskereséssel kapcsolatban, figyelmedbe ajánlom a blogom többi cikkét, s ezt a lehetőséget is, ahol a HR-esek és interjúztatók összes trükkjét, titkát elárulom neked: https://dolgozomami.hu/online-allaskeresesi-tanfolyam Ajánlott bejegyzések:Stresszinterjú – avagy a tudatos szemétkedés10 állásinterjú hiba, amit sose kövess elMit válaszolj, ha megkérdik az állásinterjún, hogy hány gyermeked van?Mit tudj meg a cégről állásinterjú előtt?Ezen a 3 dolgon múlik, hogy te kapod-e az...
Tovább...Stresszinterjú – avagy a tudatos szemétkedés
A minap hívott egy volt iskolatársam, hogy kikérje a véleményemet a pályázati anyagáról, s az eddigi tapasztalatáról. Mivel nagyjából követtem az életútját, tudtam, hol dolgozott az elmúlt években, milyen pozíciókban, milyen cégeknél, s emlékezve a korábbi személyiségjegyeire – magabiztos, ügyes, törekvő, agilis – nem nagyon értettem a kérdését. Szerintem abszolút jó úton járt, vezetői pozíciót töltött be már évek óta, így megkérdeztem, miért gondolkodik most épp ezen. Válaszából kiderült: állásinterjún járt nemrég, ahol egy stresszinterjú keretén belül nem igazán azt kapta, amihez eddig hozzászokott… És természetesen ha a sok évi tapasztalat, magas fizetés, jó nevű vállalatok és munkahelyi sikerek után valaki a arcába dobja azt a kérdést, hogy “Nem gondolja, hogy már sokkal tovább kéne tartania a karrierjében, mint ahol most van?”, egy erős önbizalommal rendelkező szakember is elgondolkodik egy kicsit, hogy most akkor tényleg gond van vele? Rövid úton kiderítettem néhány kérdés után, hogy tényleg stresszinterjún vett részt, amit – a jelek szerint – nem túl jól végzett a HR-es kolléga. Amikor álláskeresési tanácsadás alatt interjútechnikákról beszélgetek az ügyfeleimmel, sokakat érdekel-izgat ez a téma: milyen is lehet egy stresszinterjú, mit kérdeznek tőlem, hogyan kell válaszolni? S a másik oldalt is ismerem: kezdő személyzeti tanácsadókat tanítva állandó kérdés volt a részükről, hogy de a stresszinterjút mikor tanítom már meg nekik? 🙂 Vajon tényleg olyan fontos és hasznos a stresszinterjú, vagy csak a misztikum, ami körüllengi, az teszi ilyen érdekessé? Mi is az a stresszinterjú? Stresszinterjú során az interjúztató, a HR-es olyan helyzetet teremt, amiben azt szeretné lemérni, hogy a pályázó milyen mértékben tűri a stresszhelyzeteket, s hogyan reagál. Ezt vagy olyan kérdésekkel lehet elérni, ami kibillenti az álláskeresőt a komfortzónájából (szokatlan, meghökkentő, finoman – vagy durvábban – sértegető), vagy olyan helyzetekbe hozza az álláskeresőt, amire nem számított, ami a türelmét teszi próbára (hosszabb várakoztatás, lekezelő, becsmérlő, oda nem illő viselkedés…) Kinél szoktak stresszinterjút csinálni? Logikusan annál az álláskeresőnél alkalmazzák a stresszinterjú technikát, akinek a munkája során fontos a stressztűrés. Ám ez nem ilyen egyszerű a gyakorlatban: például annál a felsővezetői titkárnőnél, akit a gyakran ordítozó és lekezelően viselkedő igazgató mellé keresünk, más kérdések teszünk fel, mint annak az ügyfélszolgálatosnak, aki néha problémás ügyfelekkel kell, hogy foglalkozzon telefonon, vagy annak a munkatársnak, akinek a munkája sok várakozással jár. A stresszinterjú sosem öncélú eszköz, csak akkor szabad alkalmazni, ha a HR-es gyakorlott, s a betöltendő munkakör tényleg megkívánja ezt. Tényleg olyan jó eszköz a stresszinterjú? Nos, a stresszinterjú hasznosságáról a szakemberek is vitatkoznak. Saját tapasztalatomra alapozva mondhatom, hogy sokkal nagyobb a füstje, mint a lángja a stresszinterjúnak: igen ritkán volt értelme alkalmazni a több, mint 15 éves szakmai múltamban, pedig több ezer állásinterjút vezettem. A legtöbb esetben bőven elég, ha alapos kérdésekkel, jól felépített interjún felméri a HR szakember azt a kompetenciát, amire kíváncsi, anélkül, hogy megalázná, vagy kellemetlen helyzetbe hozná a pályázót. Az ismerősöm esete is mutatja, hogy sajnos az amúgy néha jól alkalmazható eszköz kétélű fegyverré válik az alkalmatlan HR-es kezében: mivel az interjú végén nem oldották fel ezt a feszültséget, nem mondták el neki, hogy a kissé talán szokatlan kérdések azt voltak hivatottak szolgálni, hogy megnézzék, mennyire bír terhelés alatt is teljesíteni, egyrészt ő rossz véleménnyel, rossz érzéssel távozott. Másrészt ez az egész cégre kihat, hiszen ki szeretne ezek után itt dolgozni, ahol ennyire bunkó a HR-es, vagy a vezető? Ő biztosan nem, s abban is biztos vagyok, hogy mindenkinek elmondta ezt a tapasztalatát… Mit csinálj, mint álláskereső, ha mégis stresszinterjún találod magad? A válasz egyszerű: ha a stressztűrésedet akarják tesztelni, mutasd meg, hogy stressztűrő vagy. A legtöbb kérdést korrekten, magabiztosan, határozottan de udvariasan válaszold meg. Ne vedd át a hányaveti, sértegető stílust, hanem...
Tovább...Testbeszéd az állásinterjún
Amikor megérkezik a meghívás az állásinterjúra, sokan nyeregben érzik magukat, már csak beszélgetni kell. Igen, de legalább hárman fognak beszélgetni: az interjúztató és az álláskereső, no meg az álláskereső teste. Vajon utóbbi ugyanazt fogja „mondani”, amit az álláskereső vagy annak pont az ellenkezőjét? A kiválasztással foglalkozó szakemberek számára tény, hogy legalább olyan sokat árul el az álláskeresőről a beszéde, a gesztikulációja, a reagálásai, mint a beszédének tartalma. Az elhangzottak és a látottak-észrevettek közötti ellentmondások miatt a megfigyelőnek ráadásul „valami nem stimmel” érzése is keletkezhet. Amikor a HR-es szakember először találkozik az álláskeresővel, az első pillanatban máris több inger éri: milyen az illető testtartása, milyen gyorsan lépked, milyen a távolságtartása, mennyire magabiztos a kézfogása, milyen a szemkontaktusa, milyenek a gesztusai az első pillanatban, mosolyog-e – és a hanglejtést, hangtónust is ide számítják. Fojtogató helyzetek Fellépésünkből igyekeznek benyomást szerezni a személyiségünkről. A magyar nyelvben szép kifejezően gerinces embernek nevezett típus egyenes, megbízható, őszinte – azaz kihúzza magát, nem görnyed össze, a gerince egyenes, nem görbe. A járás gyorsaságából-lassúságából lehet a munkatempóra, dinamikára következtetni, és azt mind tudjuk, hogy egy jó kézfogás fél siker! Széles körben elterjedt kifejezés a „döglött hal” kézfogás, nos, ezt valóban érdemes elkerülni. A jó kézfogás nem túl erős, nem roppantja össze a másik fél kezét, de határozott. Az „ideális” álláskeresői kéz ápolt, tiszta, nem izzad. Az sem mindegy, milyen pozitúrában ülünk az interjú alatt. Női jelölteknél számtalanszor találkoztam azzal a védekező reakcióval, hogy a táskájukat az ölükben tartják: mintegy védelmet képezve önmaguk és az interjúztató fél között. A védekezés, a bezárkózás érzését adhatja a keresztbe font kar vagy a keresztezett lábak látványa is. Az sem tesz túl jó benyomást, ha az álláskereső eldobja magát a székben, és szétterpesztett lábakkal hátradőlve ül – férfi jelölteknél ez sajnos gyakran volt alkalmam megfigyelni: túl lazák, hanyagok voltak az interjún is, és később a munkában is. A gesztikuláció szintén sokat elárulhat a potenciális jövőbeli munkatársról. Aki sokat babrál az asztalon direkt ott felejtett tollal, gemkapoccsal, az bizony izgul: az önuralom nem a fő erőssége. Míg a nyílt kéztartás és a mérsékelt, de a beszédet jól követő és hangsúlyozó gesztikuláció, az asztalon tartott, és nem az asztal alatt rejtegetett kéz összerendezetté, hitelesé teszi a teljes képet a jelöltről. A szakmai életútban homályos foltokat vagy elhallgatott tényeket firtató kérdések esetén a nyak vakargatása, az ingnyak húzogatása – „fojtogató helyzet” – ugyanolyan árulkodó lehet, mint az addig meggyőzően fenntartott szemkontaktus hirtelen megszakítása vagy a válaszadáskor a kéz szájhoz emelése. Apropó, ugye éppen ezért senki nem vesz fel túl szűk nyakú inget, vagy esetleg allergiás reakciót, viszketést okozható, első alkalommal viselt nyakláncot vagy nyakra kötött sálat a nagy napon? Relatív benyomások A jó szakember azonban tudja, hogy az egyes jelek önmagukban nem mondanak semmit. Az összes körülményt, az összes jelet és az elmondottakat együtt figyelembe véve szabad csak véleményt alkotni. Egy jel nem jel, hiszen egyetlen, hibásan önmagában értékelt mimika, viselkedés vagy gesztus teljesen más színben tüntethet fel egy pályakezdő jelöltet, mint például egy 15 éves tapasztalattal rendelkező profit. Másképp egy nőt vagy egy férfit, s mindezek mellett a munkakör elvárásai is sokat nyomnak latba. A pályakezdők – interjúzási tapasztalat hiányában – sokkal többet izgulnak, elpirosodnak, zavarba jönnek, néha még az első válaszok is alig-alig csúsznak ki a szájukon, „gombóc van a torkában” – mondjuk ilyenkor. De ez nem azt jelenti, hogy egy pályakezdő munkakörben, ahol betanulással telnek az első hónapjai, ne végezhetné tökéletesen a munkáját. Míg ugyanezek a reakciók egy értékesítésért, vállalati prezentációk megtartásáért felelős szakértői pozícióban sajnos nem megengedhetőek. S igaz ez minden egyes jelre: a fülét piszkálgató jelöltről kiderülhet, hogy két hete volt egy nagyobb anyajegy-műtéte a füle mögött. S valóban el...
Tovább...10 állásinterjú hiba, amit sose kövess el
Éppen a minap saccolgattam egy kedves ügyfelemmel, hogy vajon hány állásinterjút folytattam már. Nos, a pontos számot nem tudtam megmondani, de mivel 1998 óta vagyok a szakmában, s ebből jó 10 évet szinte folyamatosan toborzással, kiválasztással töltöttem, több ezer álláskeresővel ültem már szemben az asztal másik oldalán. És hát sajnos láttam nagyon rossz szerepléseket is… összeírtam ma nektek ezeket, hogy ti ne kövessétek el ugyanezt a hibát! 1. állásinterjú hiba – Késve érkezel Az interjú az első személyes benyomás rólad, ez az első nagy megmérettetésed, ha már most elkésel, mi lesz, ha majd munkába kell pontosan beérned? Igen, tudom, hogy sajnos sok minden közbejöhet, közlekedési dugó, baleset, sztrájk, de ez sajnos nem érdekli a HR-est. Késtél, egy pont mínusz – és biztosan kevesebb időd lesz bemutatkozni, mert miattad nem csúsztatja az utánad lévő, aznapra még behívott többi pályázót. Akkor sem, ha te ezért kivered a balhét (mert hogy ilyen is volt már a praxisomban). 2. állásinterjú hiba – Nem megfelelően öltözöl Milyen az első benyomás rólad? Szakmailag kifogástalan az öltözéked, illik ahhoz a munkakörhöz, amit megpályáztál? Ha nem, sajnos rossz pontokat szerzel ezzel is. Nem mentség, hogy a gyereket reggel oviba vitted, vagy hogy eső és sár van odakint. A fejed búbjától a cipőd orráig tökéletes megjelenés kell. Még akkor is, ha nem fogsz majd naponta ügyfelekkel tárgyalni. A tiszta, ápolt, munkakörhöz illő öltözék az igényességedről, precizitásodról árulkodik, amit majd a munkád során is tanúsítasz, így nem csoda, hogy azt az álláskeresőt, akinek az inge vasalót sosem látott, nem ajánlottam tovább a megbízómnak értékesítői munkakörre. Ide kattintva találsz egy régebbi cikket, ha tanácstalan vagy ez ügyben. 3. állásinterjú hiba – Hazugságok Lehet apró, finom kis módosításokat eszközölni az önéletrajzban, itt ott “kozmetikázni” egy kicsit, de nagy hazugságokkal azonnal elvágod magad a HR-esnél. Ha az interjún derül ki, hogy az a 4 év tapasztalat csak 2 év igazából, meg hogy nem is felsőfokú az angolod, csak éppen hogy konyhanyelven elbeszélgetsz, hidd el, azonnal kiejtenek az esélyesek közül! Ha meg kitalált cégeket írsz bele, akkor meglehet az interjú végéig sem jutsz el, egyszerűen csak kitesznek az irodából… köszönjük, nem Önt keressük. 4. állásinterjú hiba – Korábbi főnöködet, munkáltatódat szidod Bármennyire is rossz volt az előző – vagy a mostani – munkahelyed, meg kell tanulni korrekt módon, érzelemmentesen, objektíven beszélni róla – HA kérdeznek! Ha nem voltál bejelentve, ha napi 3-4 óra túlórázást vártak el, anyagi ellentételezés nélkül, ha nem kaptad meg a béredet, ha nem jöttél ki a kiskirály főnökkel, az alapvetően nem a te hibád, de ahogy erről beszélsz, az előre vetíti, hogyan fogod az itteni konfliktusokat kezelni. Ugye nem akarsz rossz képet festeni magadról? 5. állásinterjú hiba – Nem készülsz fel a cégből “Ő, bocsánat, most akkor melyik munkakörről is lenne szó?” Nem hiszitek el, hányszor hallottam ezt a kérdést az interjú elején. És azonnal mínuszból indult a pályázó nálam. Ha azt sem tudod, ki az a cég, akihez mész, s mik a pontos elvárások, feladatok, hogyan akarod meggyőzni a HR-est, hogy te vagy az ideális pályázó? Ehelyett tudd meg a munkakör összes részletét, készülj fel a cég múltjából, jelenéből, jövőbeli terveiből, a konkurenciából, és a HR-esnek is érdemes utánanézni (ha nem tudod, hogy tedd ezt meg, itt megtanítom neked!) Volt olyan pályázóm, aki még a hobbijaimból is felkészült 🙂 nem mondom, kissé átlátszó volt, de az igyekezetét mindenképpen értékeltem! 😀 6. állásinterjú hiba – Idegeskedés, zavaros testbeszéd Tudom, hogy aki nem gyakorlott az interjúztatásban, könnyen mutat ideges, zaklatott reakciókat, de ezzel egyrészt saját magadat is stresszeled (“ó, jaj, érzem, hogy vörösödök” – és ettől még jobban elvörösödsz), részben pedig azt mutatod a másik...
Tovább...Állásinterjú utáni visszajelzés – miért olyan nehéz?
Az egyik leggyakoribb álláskeresői panasz az, hogy a magyar munkáltatóknál az állásinterjú utáni visszajelzés szinte olyan, mint a fehér holló. Hogy szegény pályázó elküzdi magát az interjúig, felkészül rá, belead mindent, s még annyira sem képes a HR-es, hogy normális módon tájékoztassa a fejleményekről, vagy arról, hogy ha nem ő nyert, miért nem… Egyrészről megértem, tényleg nagyon elkeserítő tud lenni, ha az embert ennyire nem veszik figyelembe. S igen, valóban én is azt vallom, hogy tényleg illene – legalább az állásinterjúra bejutott – minden pályázónak korrekt módon visszajelezni. Ez a mai cikk nem a HR-es társadalom mentegetésére szolgál. Mint minden szakmában itt is vannak alkalmatlanok, inkorrektek, képzetlenek, nem idevalók. Ahogyan az álláskeresők között is vannak korrekt, okos, képzett, s inkorrekt, buta, kötözködős, beképzelt emberek is. Inkább a szakma másik oldalát szeretném megmutatni, amit sokszor nem lát az álláskereső, s emiatt – néha ok nélkül – haragszik a HR-esre. Állásinterjú utáni visszajelzés – van már döntés? Annak, hogy nincs visszajelzés, az egyik leggyakoribb oka, hogy nincs még döntés. Persze, könnyen lehet mondani, hogy nem igaz, hogy nem lehet eldönteni egy találkozó után 1 héttel, hogy akkor jó voltam-e, vagy nem. Ám ha belegondolsz, hogy nem te vagy az egyetlen jelölt, hanem mondjuk 6-ot is meghallgattak, s még van 3 pályázó, akik nagyon ígéretesek, de még nem tudtak eljönni interjúra, addig bizony nincs döntés. Mert ha te voltál az eddigi egyik legjobb, és az is maradsz a rangsorban, talán te leszel a befutó, de ha lesz jobb nálad eme 3 pályázó között, inkább azt veszik fel. És ha erre a 3-ra még 20 napot várni kell, akkor várnak. S így az állásinterjú utáni visszajelzés is várólistára kerül. De az is lehet, hogy a főnök 2 hétre elment szabadságra, s mivel ő mondja ki a végső szót, addig senki semmiről nem dönthet. Vagy a legjobb álláskeresőnek ajánlatot tettek, de ő még nem fogadta el, időt kért, s amíg vissza nem jelez, nem értesítenek senkit – nehogy elveszítsék a második, harmadik legjobb pályázót. Sőt, van, ahol a belépés napját is megvárják, ugyanezen ok miatt, s csak ezután jön állásinterjú utáni visszajelzés a többi pályázó számára. És az időbeli csúszásnak még sokféle oka lehet, ha közvetítő, fejvadász cégnél pályáztál, akkor ők sem tudnak válaszolni, míg a megbízójuk nem adott nekik választ… Te bírod a kritikát? A következő, amivel gyakran szembesül a kiválasztást végző fél, hogy ha megpróbál állásinterjú utáni visszajelzést adni az álláskeresőnek, hogy vitába keverednek. Igen, hihetetlen, de én is számtalanszor tapasztaltam, hogy – pláne sok ideje állás nélkül lévők – egyszerűen nem tudják türtőztetni magukat, s nyomdafestéket nem tűrő stílusban közlik a véleményüket a “lezsírozott” állásról, amit tuti a cimboránknak hirdettünk meg, őket meg csak feleslegesen futtattuk, vagy rákérdez a nyertes pályázó kvalitásaira, s megpróbálja igenis bebizonyítani, hogy ő is van olyan jó, ha nem jobb… Ha ezt heti szinten kell elviselnie egy HR-esnek, nem egy leányálom, elhihetitek. Hát csoda, ha nem szeret ilyen vitákba bonyolódni? Az időfaktor Az állásinterjú utáni visszajelzés időbe telik. És a személyzeti munkát végzők általában jól le vannak terhelve. Nem egyetlen keresést végez egy kolléga, hanem sokszor 10-nél is többet, extrém esetben 20-25 nyitott munkakörre is dolgozik, ami több ezer CV átnézése, több száz jelölt felhívása és több száz jelölt interjúztatása is lehet 1-2 héten belül. Márpedig emellett telefonon kergetni a már interjún járt jelölteket, akikkel amúgy is rossz hírt kell közölni, nem egy könnyű feladat. És sokszor nem is legfontosabb az ő prioritási listáján… A megfoghatatlan indok És el is érkeztünk az indokláshoz: ne legyünk naivak, mind tudjuk, hogy a kiválasztásnak vannak olyan szempontjai, amiket nem lehet könnyen megindokolni. Nem az egyértelműen...
Tovább...Tiltott kérdések az állásinterjún – te mit teszel?
Megírtad szépen az önéletrajzodat, kellően meggyőző, teli van fontos és hasznos információkkal, alkottál mellé egy ütős kis motivációs levelet, klassz a pályázati fotód… azaz mindent megtettél, hogy jól indulj az álláskeresésben. Jön a telefon, behívtak egy interjúra, amire persze szintén felkészülsz, átnézed a lehetséges kérdéseket, begyakorlod az elevator speech-edet, s kigondolod, te mit fogsz kérdezni. De ez – kisgyerekes anyaként – nem elég… Ha anyaként már pályáztál állásra, nagyon jól tudod, milyen kérdésekkel fogsz találkozni. Akar-e még gyereket, hány gyereke van, hány évesek, kire tudja bízni őket, ha betegek… Bosszantó? IGEN! Diszkrimináció? IGEN! Tehetsz ellene? IGEN! A legtöbben nem is tudják, hogy mikor is lépi át a HR-es, vagy a jövőbeli potenciális főnök azt a finom kis határvonalat, amit nem szabadna… először csak jönnek az ártatlan kérdések, aztán szépen lassan ott tartunk, hogy a magánéletünk legmélyebb bugyraiban vájkálnak… S sajnos el sem kell jutni az interjúig. Hemzsegnek az álláshirdetések a diszkriminatív megfogalmazásoktól, legtöbbször az életkort és a pályázó nemét szeretné előre meghatározni a munkáltató, de nem egy esetben a lakhely alapján is korlátozzák az álláskeresők esélyeit. Joguk van hozzá? Nem! De mindaddig meg fogják tenni, amíg nem lépnek fel sokan ellenük, hiszen ha nincs szankció, miért is tartanák be a törvény? Úgyhogy kezdjük az alapokkal: ha te tudod, hogy mit mond a törvény, akkor fel is tudsz lépni jogsértés esetén. Az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény részletesen felsorolja, milyen tulajdonságok alapján tilos a hátrányos megkülönböztetés: ide tartozik többek között a nem, a családi állapot, az anyaság és az életkor is. Azaz sem azért, mert nő vagy, sem azért, mert házas vagy (ez, ugye, azt jelenti a kedves munkáltatóknak, hogy hamarosan gyermeked lehet), sem azért mert gyermeked van, vagy az életkorod alapján nem diszkriminálhatnak sehol. Sem a kiválasztási eljárásban, sem később, a munkaviszony alatt. Ennek megfelelően tehát nem kérdezhetné meg a kedves HR-es, hogy hány gyereked van, hány évesek, tervezel-e (még) gyermeket mostanában, ha igen, mikor, és hány évig szeretnél otthon maradni vele. Ugyanígy nem szabadna szempontnak lennie, hogy milyen vallást gyakorolsz, milyen a bőrszíned, vagy hogy honnan származol. Ezek mind olyan védett tulajdonságok, amiket a törvény egyértelműen nevesít, s amelyek megszegése esetén az Egyenlő Bánásmód Hatóságnál tett bejelentés esetén eljárás indul a hátrányos megkülönböztetést megvalósító munkáltató ellen. Eddig tart az elmélet. A gyakorlat pedig az, hogy ha beleírod az önéletrajzodba, hogy gyermeked van, be sem hívnak, ha letagadod, akkor behívnak, de ha kiderül, akkor biztosan “csámcsog” egy sort rajta az interjúztató. Te pedig mentegetőzöl, magyarázkodsz, s a végén rossz érzéssel elkullogsz. Pedig lehet erről normálisan is beszélni: én a korábbi munkám során, amikor kiválasztást végeztem, mindig tudtam róla olyan módon beszélni, hogy egy pályázót sem sértettem meg. Ha a saját csapatomba kerestem valakit, elmondtam, hogy én is anya vagyok, kisgyerekem van, s hadd mondjam el, hogyan dolgozunk, mennyi rugalmasság fér bele. Mert nem a diszkrimináció volt a célom, hanem a pályázók informálása. Tegyük hozzá, hogy vannak esetek, ahol valóban lehet, és kell is erről beszélni, s ennek megfelelően dönteni. A törvény is nevesíti ezt, hiszen a munka jellege vagy természete alapján indokolt lehet a megkülönböztetés (legegyszerűbb példa a női meztelen napozóba a takarítóNŐ álláshirdetés feladása), vagy ha ez a megkülönböztetés vallási meggyőződésen alapul, s az adott foglalkozási tevékenység tartalma vagy természete miatt indokolt (katolikus hitoktató esetén a katolikus vallás, mint feltétel). Ezen azonban olyan kis százalékot tesznek, hogy szinte nem is találkozunk vele a gyakorlatban. Az összes többi esetben azonban a legtöbben hagyják, hogy ezt tegyék velük. Pedig diszkrimináció esetén a bizonyítási teher megfordul, azaz a hatósági bejelentés elég ahhoz, hogy elinduljon az ügy, a bizonyítékot nem neked kell szolgáltatni, hanem a...
Tovább...Az idei cél: egy új állás!
Kisgyerekes anyaként nagy valószínűséggel már gondoltál arra, hogy nem fogsz tudni visszatérni a régi helyedre. Vagy már eleve közölték veled, hogy esélyed sincs rá, vagy a korábban visszatérő anyukák tapasztalataiból szűrted le ezt. Az is lehet, hogy te nem vágysz vissza oda, nem szeretnél továbbra is napi 10 órát dolgozni (persze 8 órás bér mellett), napi 2 órát utazni, vagy újra és újra elviselni a munkáltatód “családbarát” hozzáállását. Ha tehát ebben a cipőben jársz, kell egy új állás! De hogyan? Ha abban hiszel, hogy a jó állások kizárólag ismeretség alapján kerülnek kiosztásra, s az álláshirdetések mind kamuk, ez az írás nem neked szól. Én ma arról fogok írni, amikor kemény munkával keresel munkát. 😀 Első szabály: akinek nincs állása, annak az a munkája, hogy állást keres: azaz főállásban kell ezt űzni, nem ímmel-ámmal, néha igen, néha nem. Azaz tessék először is eldönteni, hogy valóban akarod-e azt az állást, valóban dolgozni akarsz-e újra. Ha csak az anyósod macerál miatta, de amúgy nagyon jól megvagy odahaza a két gyerekkel, apa elég pénzt keres, s te ki tudsz teljesedni az anyaszerepben, isten ments, hogy feladd ezt a helyzetet. Majd gyere ide újra, ha ez megváltozott 🙂 View image | gettyimages.com Második szabály: tűzd ki a célodat! Enélkül semmire nem mész, hiszen nem is tudod, hova tartasz. Milyen cél a jó cél? Erről már írtam az újév kapcsán (a naaaaagy fogadalmak idején). Megmutatom, milyen NEM: “lesz majd idén egy valamilyen állásom” “jó lenne újra dolgozni” “kéne majd egy meló is”. Hogy milyen a JÓ cél? Konkrét, mérhető, kihívást jelentő, reális és időben behatárolt. View image | gettyimages.com Konkrét: újra pénzügyi vagy számviteli területen fogok elhelyezkedni, beosztotti munkakörben, 6 órában. Mérhető: rendelj hozzá egy mérőszámot, ez lehet egy dátum is, de lehet a megcélzott fizetésed összege is. Kihívást jelentő: két kisgyerekkel szinte minden az a magyar munkaerőpiacon egy anyának 😉 , no de félre téve a viccet, tényleg olyan állást írj magadnak körül, amiért meg kell küzdened, nem csak az öledbe hullik. Reális: 4 órás távmunka, ahol 300.000 Ft-ot keresel… nos, ez nem az. Maradj a földön, különben csak csalódni fogsz. Olyat tűzz ki, amihez rendelkezésre is állnak a feltételek (tudsz idegen nyelvet, olyan városban laksz, ahol az a bizonyos állás több cégnél is elképzelhető…). És az utolsó, időben behatárolt (tudom, ezt utálni fogod, de muszáj): tűzz ki egy dátumot, hogy mikorra lesz meg az állás. Ha nem tűzöl ki ilyet, soha sem fogod betartani. Az idén, az lehet február, meg november is. Ha azt mondod, hogy 4 hónapon belül, akkor annak kényszerítő ereje van. Akkor tudod, mennyi időd van hátra, s ez alatt mit kell még megtenned. Harmadik szabály: És itt nem ért véget a dolog, sőt, most kezdődik! 🙂 Mert innentől kezdve dolgozol a célodon. Minden héten, minden nap! Van kedved ezt velem együtt csinálni? View image | gettyimages.com Ha igen, akkor kezd itt: ha még nincs egy jó önéletrajzod , ide kattintva tudsz feliratkozni az ingyenes hírlevelemre (mert önéletrajz nélkül nem fog menni…) Ha pedig van már egy jó önéletrajzod, figyeld a blogot, és a hírleveleket, hamarosan újabb álláskeresési tipp jön! Akik pedig a gyorsítósávon szeretnének előre száguldani, s nem várnak tovább a sült galambra, azoknak ezt a tanfolyamot ajánlom, kattints csak ide! Ajánlott bejegyzések:Mit ne írjunk bele az önéletrajzunkba?A hét kérdése: álláskeresés kisgyerekkel… hogyan?Bevalljam, ne valljam?A HR-es sem tökéletes, avagy akasztják a hóhért…Kényes kérdések az...
Tovább...Tárgyalási praktikák- 1. rész
Akár a meglévő munkahelyeden dolgozva szeretnél elérni valamit, akár a visszatérésedről egyezkedsz a munkáltatóddal, vagy vitás ügyet szeretnél rendezni vele, bizony, nem árt, ha tudd, hogyan tárgyalj. Nagyon sok anyukától hallom azonban, hogy nem tudják, hogyan kezdjenek neki, mit, mennyit, mikor kérhetnek, hogyan érveljenek. A mai bejegyzésben néhány alapvető taktikai lépést mutatok be, tényleg univerzálisak, szinte minden helyzetben bevethetőek… és persze majd nemsoká folytatjuk ezt a témát is, hogy minél többet minél ügyesebben tárgyaljatok! Felkészülés Ugye azt más mind tudjátok, hogy alapos felkészülés nélkül semmilyen egyeztetésbe nem kezdünk bele. A béremelésről van szó, akkor a cégnél dolgozó informátorokat kell megkörnyékezni, ha visszatérésről, akkor a nemrég visszatért vagy kirúgott anyukákat… minden információ hasznos lehet, akár az ő elmesélésük, akár a cég kollektív szerződése, vagy a saját munkaszerződésed (mert ugye ezt is el kéne olvasni előre). Ezekre alapozva tudod a saját stratégiádat felépíteni, s akár több verziót is lejátszani előre magadban. Hagyd, hogy előbb ők beszéljenek! Bértárgyalásnál alapszabály: aki előbb mond összeget, az veszít. Tudom, nem könnyű, hiszen rutinosan kérdezik állásinterjún a fizetési igényedet a HR-esek, de ha tudod, halogasd a választ. Ha pedig GYES után behívnak “beszélgetni”, isten ments, hogy te kezdj azzal, hogy hát, nem is tudod, mi lesz most, de reméled, nem fognak kirúgni. Hadd kezdjenek ők a mondanivalójukkal, így neked van egy kis gondolkodási időd, másrészt pedig az elhangzottak függvényében azonnal módosíthatsz a terveden és a szavaidon. (A kedvenc sztorijaim szereplői azok az ügyfeleim, akik nem is akartak visszamenni a korábbi cégükhöz, munkavállalói felmondásra készültek, de mivel előbb hagyták beszélni a munkáltatót, kiderült, hogy nem is tudnák visszavenni őket, így vastag végkielégítéssel távoztak egy másik, új céghez, ahol már várták őket tárt karokkal egy új állásba ;-)) Szó elszáll… Ugye ezt te is tudod folytatni? 🙂 Bármiben is egyeztek meg, szülessen róla írás… ha konkrét ígéretek hangoztak el, akkor egy korrekt, jogkövető cégnek nem okoz gondoz ezt írásban sem megerősíteni. Ha meg mégis gond ez nekik, akkor onnan nagyon gyorsan meneküljünk… Figyelj oda! Tudom, hogy vannak elképzeléseid, terveid, de hallgasd meg a másik oldalt is! Figyelj oda, amikor a munkáltatód beszél, s halld meg a ki nem mondott szavakat is. Minél jobban megérted az ő helyzetét, annál könnyebben tudtok kompromisszumos megoldást találni. Légy határozott! Tudom, nem könnyű… de legalább próbáld meg! Játszd el előre otthon, mondd ki hangosan, többször is, amit kérni szeretnél! Beszélned kell, nem fogják kitalálni a gondolataidat, így jobb, ha hozzászoksz a gondolathoz, hogy igenis kérned kell, javasolnod, tárgyalnod, egyeztetned. Nagy levegő, szemkontakus, és hajrá! Ajánlott bejegyzések:Újabb gyermek és az anya karrierjeBabaszobából vissza a munka világába5 könyv, amit minden kisgyerekes anyukának el kéne olvasniaMikor térjünk vissza a munkába?Checklista a munkába...
Tovább...4 interjúkérdés, amit felejts el!
Egy interjú – szerencsés esetben – kétirányú folyamat: kérdez az interjúztató fél, a HR-es, a főnök, de kérdéseket tehet fel, és fel is KELL tennie néhányat a jelöltnek is. És ugye itt jön a gond… sokan zavarban vannak: “mit is kérdezzek?” Amikor kiválasztással foglalkoztam, remek kérdéseket kaptam felkészült jelöltektől, akik nemcsak, hogy hasznos információkat kaptam tőlem a jó kérdéseikre válaszként, de egy plusz pontot is az adatlapjukra: felkészült jelölt volt, láttam, hogy átgondolta a pozíciót, a munkakört, már a feltett kérdésekből is látszott, hogy ért hozzá, motivált, érdeklődő… És voltak olyan jelöltek is a kezem között, akik inkább ne kérdeztek volna: elásták magukat egy életre. Persze, ha te vagy a hazai néhány, igen keresett szakember egyike, akkor nem kell félned… minden egyéb esetben hasznos lehet neked ez a bejegyzés. Nézzük tehát, mit ne kérdezz meg kisgyermekes anyukaként egy állásinterjún… 1.) Távmunkában szeretnék dolgozni, van rá lehetőség? Igen, tudom, a teljes, vagy részleges távmunka az álmod! De ez nem azt jelenti, hogy azonnal ezzel kell nyitnod az első interjún. Amennyiben kifejezetten így volt meghirdetve a pozíció, rákérdezhetsz, hogy pontosan milyen feltételekkel gondolták, mikor kell bejönni, mi a tapasztalat a többi, régebb óta itt lévő kollégánál, mi a hatékony kapcsolattartás, milyen gyakran vannak egyeztetések, meetingek az otthon dolgozók számára. De ha szó sem volt távmunka lehetőségről az álláshirdetésben, azonnal felejtsd ezt el! A gyakorlat azt mutatja, hogy távmunkássá később lehet válni, ha már bizonyítottál, ha már tudják, látják, megbízhatnak benned, elvégzed a munkádat, nem kell állandóan ellenőrizni téged! S még ekkor is a fokozatosság elve érvényesül, azaz nem azonnal teljes távmunkába érdemes átváltani, hanem eleinte heti, havi 1 nap, majd ezt lehet sűríteni, időközben rendszeresen összeülve a munkáltatóval, megbeszélve és kielemezve a tapasztalatokat, véleményeket. 2.) Mennyi a megengedett hiányzás? Ühüm… még itt sem vagy, még fel sem vettek, de már hiányoznál? Kérek, ne…. ha betegesek a gyermekek, vagy éppen most kezdték a bölcsit, ovit, tudom, elkerülhetetlen, hogy néha hiányozz, de ezt miért kell előre már beharangozni? Ha tudod is hogy valószínűleg elő fog fordulni, inkább abba öld az energiáidat, hogy hogyan oldd majd meg ezt a helyzetet, hogyan szerezz segítséget a nagyik, a bébiszitter, vagy egy közeli barát, rokon segítségével. A betegségek első, nehezebb napjait töltsd majd otthon – ha olyan a munkád, vidd haza magaddal, s jelezd naponta a főnöknek, hogy mennyivel vagy kész – de amikor már jobban van a gyerkőc, és rá tudod bízni valakire, az állásod érdekében te is hozhatsz egy kis áldozatot 🙂 3.) Délután kissé hamarabb kellene elmennem a gyerekek miatt, ugye megoldható? Lásd kettes kérdés: ha már most extra bánásmódot kérsz, ha már most kilógsz a sorból, akkor el sem jutsz odáig, hogy megkapd az állást. Persze embertelen, vállalhatatlan munkaidőbe ne egyezz bele, de ha amúgy kis szervezéssel, okos logisztikával meg fogjátok tudni oldani, hogy ne kelljen már a próbaidő alatt elkéredzkedned minden héten kétszer munkaidő vége előtt, akkor ne rontsd ezzel az esélyeidet az interjún. 4.) Milyen időközönként van béremelés? Teljesen reális elvárás, hogy legyen időközönként béremelés, de ez nem az a téma, amivel belophatod magad az interjúztató szívébe. Ha létezik a cégnél egy intézményesített rendszer, s évente emelnek bizonyos mértékben, akkor általában ezt el szokták mesélni az interjún, mint előnyt, mint vonzó dolgot. Ha nem térnek ki erre az interjú során, akkor nem tanácsos ezt ebben a korai szakaszban feszegetned. Fogadd el, hogy először bizonyítanod kell, s utána kérd majd a neked járó elismerést! Hamarosan jön a folytatás, azokkal a kérdésekkel, amit mindenképpen fel kell tenned egy interjún… addig is sikeres álláskeresést! Ajánlott bejegyzések:Tiltott kérdések az állásinterjún – te mit teszel?Tárgyalási praktikák- 1. részBevalljam, ne valljam?“Segítség, referenciát kérnek rólam!”5 dolog, amivel...
Tovább...Bevalljam, ne valljam?
Az elmúlt hetekben nagyon sok anyukával találkoztam, beszélgettem, akik álláskeresési gondokkal küzdenek. Akár személyes, akár csoportos tanácsadás volt, szinte minden esetben előjött a kérdés: mikor mondja el, a pályázás melyik fázisában, hogy édesanya, hogy gyermekei vannak? Mert hát ugye idehaza nem az az általános hozzáállás a munkaerőpiacon, hogy két kézzel kapnak a kisgyermekes, dolgozni vágyó, s nagyon lojális munkaerő után… Egyikük azt is elmondta, hogy néha tényleg megbélyegzettnek érzi magát, mintha egy teljesen normális – értsd semmi extra feltétel vagy juttatás – állásért le kéne tagadnia azt, amire rettenetesen büszke: a két okos, ügyes fiára… márpedig ő nem akarja letagadni őket! Mikor időzítsük tehát azt az információt? Eláruljuk-e egyáltalán? A fenti kérdésekre nincs egyszerű, egyértelmű, mindenkinek használható válasz, hiszen sokan sokfélék vagyunk. Van, ami úgy véli – nagyon bátran, jogosan, már-már pimasz-merészen, hogy “ami odabent van a munkahelyen, az tartozik a munkáltatóra, ami meg odahaza a lakásomban, az rám”, s így egyáltalán nem foglalkozik azzal, hogy mikor és hogyan burkolja be ezt a hírt az interjúztatónak. Egyszerűen nem beszél róla… És van a másik véglet, aki meg rögtön a CV elején beírja a csemeték számát, nevét, életkorát. Ez sem túl jó taktika általában… De mi alapján dönts te magad, ha pályázol? Nem mindegy az sem, hogy te magad milyen személyiség vagy: ha minden kis megmérettetéstől izgulsz, aggódsz, s úgy érzed, becsapod a leendő munkáltatót, ha nem írod be a pályázati anyagodba rögtön az elején, akkor biztosan nyögni és pirulni fogsz, ha az interjún derül ki a családi háttér. S ez csak még rosszabbá teszi az egészet… Megoldás? Hát, nem árt némi vastagabb bőr sem :-), de inkább szokj hozzá a gondolathoz, hogy beszélni fogsz róla, hogy szóba fog kerülni, s ha kell gyakorold előre a könnyed választ, amibe ugye rögtön bele is szövöd, hogy hogyan tudnod megoldani, ha megbetegszik valamelyik csemete, hogy ez lehetőleg minél kevesebb kihatással legyen a munkádra. (Többször írtam már, hogy nagyon jó tükör előtt, vagy rokonnal, baráttal gyakorolni a válaszokat, hiszen ha kimondtad, megfogalmaztad magadnak, másnak hangosan, a döntő pillanatban gördülékenyebben jön majd). Ha érzékelteted az otthon töltött időt a CV-dben, de nem teljesen egyértelműen csak babázásról szól (pl. GYES alatti mellékállás vagy további tanulmányok is ebben az időszakban vannak), nem olyan “fájó” első pillantásra az otthon töltött 2-3 év a HR-es számára sem. Alapelv a pályázás során, hogy akkor hozakodunk elő az – amúgy néha hátrányosnak vélt, de nem kizáró tényezőként tekintett – tulajdonságokkal, amikor már “eladtuk magunkat”, azaz amikor már azt érzi a HR-es, hogy “igen, őt akarom, ő lesz a tuti jelölt”. Ekkor – és csak ekkor, azaz személyesen – teljesen természetesen jöjjön elő a téma, egy-két mondat erejéig, s ne is törődj vele többet. Ez nem egy olyan dolog, ami miatt szégyenkezni kéne, teljesen természetes, mindenkit anya szült, így mindenki valakinek a gyereke, szülője…nehogy már ezért is elnézést kérj! Tudd, hogy te ettől jó munkaerő vagy, nem felejtettél el semmit a szülés előtti szakmádból, s csak motiváltabb, lojálisabb vagy! No és mi van azokkal a cégekkel, akik nem akarnak anyukákat foglalkoztatni, s azonnal elutasítanak, ha megtudják, gyermeked van? Nos, ide így se, úgy se vettek volna fel, ezt ugye tudod? Ha nem írod bele a CV-be, akkor az interjún, de legkésőbb a próbaidő alatt kiderül, s akkor meg úgyis indoklás nélkül küldhetnek el… ezeket az álláslehetőségeket sose sajnáld, mert nem a tiéid voltak! Nem neked teremtettek, nem rád vártak. És ugye nem is szeretnél ilyen cégeknél dolgozni??? S az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy vannak munkakörök, ahol valóban nem túl szerencsés egy kisgyermekes anyukát foglalkoztatni, így itt én sem tartom diszkriminációnak, ha a munkáltató udvariasan, finoman hozza elő a témát. De...
Tovább...“Segítség, referenciát kérnek rólam!”
Megszokott dolog a közvetítő és fejvadász cégek eszköztárában, hogy a szűk körbe bejutott jelöltekről referenciát kérnek. Ez valahol természetes is, hiszen jó tudni, hogy részben a korábbi állításai mennyire igazak, helytállóak, részben pedig megerősítheti a jelöltbe vetett bizalmat egy-egy hiteles, jó tartalmú ajánlás. De te, mint jelölt, hogyan is készülj fel erre? A referencia kérésnek két fajtája van, az egyik, amikor megkérnek, hogy szíveskedj a múltadból néhány korábbi főnököt, vezetőt megjelölni, s a nevüket, számukat megadni, akit felhívhatnak. A másik ennél kevésbé követhető: ilyenkor a fejvadász maga néz körül, a kapcsolatai, hálózata révén, s keres olyanokat, akik hiteles, megbízható véleményt adnak rólad. Azon most ne akadjunk fel, hogy ez mennyire etikus, mert létezik ilyen, és kész :-). Ezért is jó, ha sosem hagysz magad után felégetett hidakat, vitás ügyeket, nem túl szép elválásokat korábbi munkáltatóktól… Tehát csak az elsőre tudsz az adott pillanatban egy pályázásnál koncentrálni, de ha ezt jól teszed, akkor sokat nyerhetsz vele, pláne ha a kisgyermek miatt amúgy is hátránnyal indulsz egy állásért folytatott harcban. Az első és legfontosabb szabály itt is a felkészülés. Ne akkor kezdj el kapkodni, gondolkozni, amikor referenciaszemélyt kérnek tőled. Már sokkal korábban mozgósítani kell a kapcsolataidat, elmondva nekik, hogy állást keresel, vagy váltani szeretnél, s alkalomadtán szívesen megadnád őket referenciaszemélynek, ha vállalják ezt a szerepet. Sőt, a legideálisabb az lenne, ha bizonyos időközönként amúgy is megkeresnéd őket telefonon, e-mailben, ne csak az az érzésük legyen, hogy akkor hívod őket, ha valamit szeretnél tőlük… tudod, kapcsolatépítés, kapcsolatápolás! 🙂 Persze csak olyan vezetőket, esetleg vezető-társakat (ha te magad is az voltál) kérj meg, akikről tudod, hogy nagyon rosszat nem mondanának rólad :-). Jó, ha van 2-3 ilyen bizalmas személy, hogy ha az egyiket nem tudják elérni, akkor kéznél legyen más is. Nem elég az sem, hogy ha megadod a nevet és telefonszámot, hanem a pontos tájékozódáshoz azt is ajánlott megadni, hogy melyik cégnél dolgoztatok együtt, s milyen relációban, azaz közvetlen főnököd volt-e, vagy egy feljebbi szint, vagy vezető társ… Ha korábbi ügyfeled, akkor egy mondatban érdemes elmondani a fejvadásznak, hogy milyen területen dolgoztatok együtt, milyen projekt, milyen termék vagy szolgáltatás köthető hozzá. (Így adsz neki is egy kiinduló pontot a kérdéseihez, s persze okos módon tudod is irányítani a kérdéseinek menetét.) Ám itt nem ér véget a tennivalóid listája! Ha konkrét állást pályázol meg, s interjúra hívnak, már előre szólj a referenciát adó ismerőseidnek, hogy figyelem, akció várható! Ha engem kérnek meg ilyen ajánlásra előzetesen, mindig azonos kérdéseim vannak a korábbi munkatársaimhoz: mi a pozíció pontosan, amit megpályáztál, ki a cég, és mit szeretnél kiemelni a múltadból, mire helyezed a hangsúlyt a pályázatodban, s mik a gyenge pontjaid szerinted – mert ugye erre is rá fognak kérdezni biztosan. Ezeket kell(ene) tehát neked is megadni a referencia adó személyednek, ahhoz, hogy megfelelően tudjon támogatni téged a pályázás során szakmai véleményével. Hiszen nem mindegy, hogy egy önállóságot igénylő munkakörről van szó – ahol én is majd ezt hangsúlyozom (persze, csak ha valóban képes rá a volt kollégám :-)) – vagy egy olyan munkakör, ahol inkább asszisztensi jellegű a feladatkör – ilyenkor a mások támogatása, a csapat segítése a fő irányvonal. A legjobb, ha a hirdetést is el tudod küldeni neki, hogy teljesen képben legyen. Ha már gyermekesként dolgoztatok együtt, s jól működött a munkakapcsolat, mindkettőtök elégedettségére, jó, ha erre is kitér a referencia adó személyed – hogyan oldottad meg a betegségeket, mennyire hiányoztál a munkából kicsi miatt, mennyire voltál elkötelezett, terhelhető… És ugye arra is felkészülsz, hogy meg fogják tőle kérdezni esetleg, hogy mi a gyengeséged, miben kell még fejlődnöd… mert ez is hozzátartozik a referencia kéréshez, s ugye nem gondolod, hogy csak szépet és...
Tovább...5 dolog, amivel rögtön az elején elronthatod az állásinterjút
Ha anyukaként állást keresel, sajnos tudjuk mindannyian, a legtöbb esetben hátránnyal indulsz. Éppen ezért minden egyes lépést, mondatot, gesztust, választ ezerszer jobban meg kell gondolnod, s az álláskeresés minden egyes fázisában a maximumot kell kihoznod magadból. Ma azt gyűjtöttem össze, hogy mivel tudod elvágni magad alatt a fát már az állásinterjú első pillanataiban. Kerüld el ezeket… 1.) Késel Nos, igen, elég ciki, de szinte minden nap van olyan kollégám, aki arra panaszkodik, hogy késik a jelölt a megbeszélt interjúról. Ha már itt késel, akkor mi lesz a munkába állás után? Itt bizony nincs mentség, ezt nem lehet sem a közlekedésre, de főleg nem a gyerekre fogni. Ha akarod az állást, kapd össze magad, érj oda időben, ha kell, korábban, s bízd a kicsit másra. 2.) Nem megfelelően öltözöl Sokszor írtam már a megfelelő öltözékről, s bár minden pályázónak figyelnie kell (kéne) erre, az anyukák még jobban szem előtt vannak. Egy megfelelően hivatalos öltözékkel, elegáns megjelenéssel könnyen ellensúlyozni tudod az “anyuka-imidzset”, ami nem árt, ha az a célod, hogy komolyan vegyenek, mint szakembert, munkavállalót. “Játszóruhában” tilos a megjelenés! Nekem évekkel ezelőtt volt egyszer egy anyuka pályázóm, akinek késett a bébiszittere, nem ért volna a játszótérről haza és onnan az interjúra, ha megvárja, így felnyalábolta a gyermekét, hazarohant megfelelő ruháért, majd az irodaház mosdójában öltözött át játszósból hivataliba, s az időközben ideirányított bébiszitternek itt adta át a gyereket. 3.) Nem jó a kézfogásod Bár nők egymás között nem mindig fognak kezet, a bemutatkozásnak mégis a leggyakrabban része ez, arról nem is szólva, hogy gyakran férfi főnökkel kell állásinterjút folytatni, akik viszont automatikusan nyújtják a kezüket. Hát nem lenne jó, ha a puha kis “döglött hal” kézfogás helyett magabiztosságot sugárzó, határozott kézfogásod lenne, amivel rögtön az elején “letennéd a névjegyed”? 4.) Azt sem tudod, hol vagy “Melyik állásról is van itt szó?” Khm… ha így kezded, eleve vesztettél… ez az állás már nem lesz a tiéd. Készülj fel, tudd, hogy melyik vállalathoz mész, melyik munkakörről lesz szó, mik a legutóbbi hírek a neten a vállalattal kapcsolatban. Hogy tudnád egyáltalán az előnyeidet hangsúlyozni, ha nem is tudod, melyek az elvárások az adott munkakörben? 5.) Rossz bemutatkozással indítasz Az első benyomás, az első szavak sok mindent eldöntenek. Egy jól összeszedett, strukturált bemutatkozással azonnal szimpátiát kelthetsz az interjúztatóban, s a GYES-es anyuka képet is elfelejtik tüstént. Helyette ott lesz egy ambiciózus, lelkes, dolgozni akaró pályázó, aki az első 10 percben fel tudja sorolni a meggyőző szakmai múltját, képességeit, s azt is hitelesen tudja elmondani, hogy miért szeretne az adott vállalatnál dolgozni. Gyakorold előre, hogy mit tudsz magadról elmondani 5-10-15 percben, legyen benne minden szakmai érv, fontos információ, ami melletted szól. Nos, ezek után ugye már tudod, mire figyelj? (photo by A. Currell) Ajánlott bejegyzések:Tiltott kérdések az állásinterjún – te mit teszel?4 interjúkérdés, amit felejts el!Bevalljam, ne valljam?“Segítség, referenciát kérnek rólam!”Szerénység az...
Tovább...Szerénység az interjún?
Ha valaki állásinterjúra készül, s a neten kutakodik, nagyon sok hasznos tippet talál. Hogyan öltözzön fel, hogyan érjen oda (időben :-)), hogyan készüljön fel előre a kérdésekre – már amennyire lehet. Ám a legszorgalmasabb felkészülő sem tud néha a saját szájának, az agyának parancsolni sokszor. Mit is értek ezalatt? Sajnos nem vagyunk ahhoz hozzászokva, hogy dicsérjük magunkat, hogy büszkék legyünk az elért eredményeinkre, s ezt kellően hatásosan be is tudjuk mutatni. Valahogy arra tanítottak minket, s még inkább az előző generációt, hogy ne tűnj ki, ne légy más. Ha el is értél valamit, ne büszkélkedj vele, ne emelkedj ki, maradj csak szépen a “massza” része. S ez nagy baj. Mert manapság ki kell emelkedni, ki kell tűnni a tömegből, a 230 másik jelölt közül. Ezt sokféleképpen lehet megtenni, de a leghatásosabb, s leghitelesebb, ha tényleg “belülről jön”, nem erőltetett mesterkélt, hanem valójában a személyiségünkkel összeegyeztethető, azaz hisszük is, amit mondunk. (Ehhez persze nem árt némi önbizalom építés sem, pláne, ha 2 gyerek után próbál valaki visszatérni a munka világába :-). De erről majd máskor :-)) Az elmúlt évtizedben a több ezer állásinterjúnál, amit vezettem, rengeteg dolog mellett egyre mindig figyeltem: hogyan beszél a jelölt a saját eredményeiről, sikereiről, vagy csak a munkában való részvételéről, a feladatairól. Legtöbben – pláne ha rutinos interjúzók – szépen be tudják mutatni az elvégzett feladatokat, azt, hogy napi, heti szinten mivel foglalkoznak a mostani, vagy mivel foglalkoztak az előző munkahelyeiken. Gond akkor volt, ha arról kérdeztem, mire büszke, mit ért el, amit kiemelne. Itt jött aztán vagy a szerénység (“hááát, nem is tudom, nem nagyon volt ilyenem”), vagy a totális ledöbbenés és csend: nem tudott egy szót sem mondani szegény jelölt. Pedig mindenkinek van eredménye, sikere, csak éppen ezt is végig kell gondolni, előre fel kell építeni, sőt, attól függően, hogy milyen céghez, milyen munkakörre pályázik valaki, annak megfelelően módosítani kell a mondanivalót. Nem, ez még nem hazugság, csak a legelőnyösebb oldalról való bemutatkozás. Egy randin is ezt csináljuk, nem? 😉 Mielőtt interjúra mész, legyen egy listád, hogy mi az, amire büszke vagy a munkahelyi környezetből, a feladataidból, eredményeidből. Nem kell óriási dolgokra gondolni: nem csak egy értékesítési igazgatónak vannak eredményei, egy asszisztens is lehet büszke arra, hogy rendbe tette az addig porosodó, egymás hegyére-hátára dobált aktákat az irattárban, kialakítva egy olyan rendszert, ami biztosította az iratok visszakereshetőségét, vagy egy kintlévőségkezelő igenis büszke lehet arra, hogy amikor átvette a munkakört, az addigi 25 milliós kintlévőséget leszorította 3 hónapon belül 13 milliósra! Minden munkakörben vannak eredmények, ha jól dolgoztunk. Persze elő kell venni az eszünket, meg a tollat, papírt, és össze is kell szedni ezeket. Mindenki a saját ízlése, személyisége szerint mutathatja be a sikereit, ki szolidabban, ki harsányabban. A lényeg, hogy erről is beszélj, hiszen a tettek, a múltbeli sikerek a biztosítéka annak, hogy ugyanezt a jövőben is meg tudod tenni. S ezt keresi az interjúztató! A másik gyakori hiba, hogy a – szerénységből adódóan – sokan több szám első személyben beszélnek. Megcsináljuk, rendbe tettük, kialakítottuk, elértük…. mi… és ki az a mi? És neked pontosan mi volt ebben a részed? Nem mi, hanem ÉN. Megcsináltam, rendbe tettem, kialakítottam, elértem… az én munkám, az én eredményem! Tudom, nem feltételül erre neveltek minket az általános iskolában, de tessék végre kinőni ebből a szerepből, s önálló, büszke dolgozó anyukává válni! Kedvenc interjúztató fogás, hogy egy szituációs játék keretén belül mérik fel a pályázó képességeit, készségeit. Ilyenkor is jól jön, ha megfelelően alkalmazzuk az igeidőket, módokat 🙂 hiszen sokan ekkor is a “hát, én azt tenném, hogy…” klasszikus, feltételes módban fogalmazott mondattal nyitnak. Ennél sokkal ütősebb annak a jelöltnek a fellépése, aki beleéli magát a szituációba, s...
Tovább...10 nélkülözhetetlen tipp a sikeres bértárgyaláshoz
Ugye jó lenne, ha te is tudnád mind a 10-et? Most nem kell mást tenned, csak kijönni a HVG Állásbörzére február 22.-én, és meghallgatni az előadásomat 🙂 Évek óta foglalkozom ezzel a területtel, a szervezők bevallása szerint az egyik olyan téma ez, ami minden évben nagyon népszerű a látogatók között, s az előadásom mindig telt házas! Regisztrálj gyorsan (ide kattintva), hogy minél hamarabb, sorban állás nélkül bejuss a helyszínre. Fontos tudnod, hogy az állásbörze látogatása ingyenes! A helyszín: SYMA Rendezvényközpont, B csarnok (1146 Budapest, Dózsa György út 1.) Ide kattintva megnézheted, hol van pontosan a helyszín, és hogyan juthatsz ki oda! Gyere ki, várlak! Szerinted mást is érdekelhet ez? Oszd meg! 🙂 Ajánlott bejegyzések:4 egyszerű tipp a bértárgyaláshozKényes kérdések az állásinterjún6 végzetes hiba az álláskeresés soránMit tudj meg a cégről állásinterjú előtt?Ezen a 3 dolgon múlik, hogy te kapod-e az...
Tovább...Amikor nem csak te beszélsz
Tudsz jó önéletrajzot írni? Van egy klassz motivációs leveled is mellé? Körbenéztél a munkaerő-piacon, felmérve az esélyeidet? Megpályáztál sok izgalmas állást? Behívtak interjúra? Ez mind nem elég… mert nem csak te fogsz beszélni az interjún, hanem a tested is. Ugye jó lenne, ha nem “ellened” dolgozna?Mindenki tudja – még az is, aki nem hallgatott egyetemen kommunikációt, pszichológiát – hogy a kimondott szavak mellett igen jelentős az is, hogyan gesztikulálunk, viselkedünk, hogyan “beszél a testünk”. Egy állásinterjún pedig, ahol a legjobb esetben is egy-másfél órád van arra, hogy meggyőzd a veled szemben ülő felet arról, hogy te vagy az igazi, jó lenne, ha nem követnéd el azokat a hibákat, amik azt “mondják-mutatják” az interjúztatónak, hogy valami nincs rendben ezzel a jelölttel. De melyek is ezek a jelek? Például, ha nem tudsz szemkontaktust tartani, ha gyenge a kézfogásod, vagy az interjú során végig keresztezed a karjaidat a mellkasod előtt, mintegy sorompót építve magad elé. Az sem segít, ha hanyagul lecsúszva ülsz a székben, vagy izegsz-mozogsz minden kényesebb kérdésnél, vagy tekergeted a hajtincsedet, arról nem is szólva, hogy a nyakadnál “lazítgatod” a blúzodat, vagy a garbót. Nem szerencsés túlzottan mutogatni, gesztikulálni, nevetgélni, de ha végig komoly pofával ülsz, az sem biztos, hogy melletted szól (talán, csak ha a sírköveshez felvételizel asszisztensnek :-)) És akkor még ne is beszéljünk a kezed ügyébe kerülő tollal való önkéntelen kopogásról vagy a gémkapocs hajtogatásáról. Nekem volt egy jelöltem, aki kettétört egy keze ügyébe kerülő tollat az interjú során… hát, nem voltam meggyőződve, hogy magabiztos, nagy önuralommal rendelkező munkatárs lenne. De hogyan tudod ezt kontrollálni? Lehet-e egyáltalán? Sokan vallják, hogy a testbeszéd önkéntelen, nem lehet uralni, befolyásolni. Sok éves tapasztalatom az, hogy ha nem is lehet alapvetően megváltoztatni ezeket a “jelzéseket”, lehet rajtuk finomítani, illetve tudatosítva őket, megpróbálhatod legyűrni az ellened dolgozó testedet. A negatív jelzések jó része idegességből, stresszből fakad, ha tehát tudatosan próbálsz meg nyugodt maradni, nagyobb az esélyed arra, hogy nem árul el a tested. Időben elindulni, pontosan érkezni, tudni, hova is mész, melyik utca, melyik ház, kit keresel név szerint, 10 perc várakozás a recepción, miközben összeszeded magad… ezek bizony aranyat érhetnek aggódóbb, idegeskedőbb jelöltek esetében (de arany helyett legalábbis egy nyugodt, sikeres interjút :-)). Akik alapvetően jól kontrollálják a testüket, azokat is ki lehet billenteni a látszólagos nyugalomból néhány kellemetlen kérdéssel. Ez ellen hogy védekezhetsz? Egyszerű: minden szóba jöhető kellemetlen kérdést gondolj végig előre, és dolgozd ki rá a megfelelő választ. Legyen az korábbi sikertelen munka, elviselhetetlen főnök, munkáltatói felmondás, vagy az otthon rád váró két-három poronty, mindenre legyen egy adu ászod! És a harmadik titok: ha tudod, mit hibázol, tudod, hogy javíthatsz rajta. Nagy híve vagyok a szimulált interjúknak, ahol egy valós interjúhelyzetet eljátszva, sőt, videóra véve közösen elemezzük ki a pályázó esélyeit rontó testbeszéd jeleket, s javítunk rajta közösen. Nincs mindenkinek erre lehetősége, de a tükör elé bárki odaállhat, s az előzőleg végiggondolt kérdéseket és válaszokat tessék hangosan elmondani. Nem egyszer, sokszor. Addig, míg a véreteké nem válik, míg természetesen, gördülékenyen nem jön. Meg lehet kérni barátnőket, rokonokat, hogy hallgassák végig, hogyan hangzik, s nézzenek közben titeket: milyen benyomást tesztek rájuk? Magabiztos, hiteles, őszinte? Ha igen, akkor kész vagytok! Mehettek az interjúra! Sok sikert! (Photo by Zach Taylor) Maradt még kérdésed? Szeretnéd személyesen megbeszélni velem? Jó lenne, ha valaki profi módon felkészítene az interjúra? Most lehetőséged nyílik rá, kattints ide! Ajánlott bejegyzések:Kényes kérdések az állásinterjún6 végzetes hiba az álláskeresés soránMit tudj meg a cégről állásinterjú előtt?Ezen a 3 dolgon múlik, hogy te kapod-e az állástMit ne írjunk bele az...
Tovább...4 egyszerű tipp a bértárgyaláshoz
Ha olyan sikeresen vetted az akadályokat, hogy eljutottál a személyes találkozóig – ne adj isten a második / harmadik körig – elő fog jönni a “mennyi az annyi” kérdés. És itt szokta sok jelölt elrontani 🙁 magáról a bértárgyalásról órákat lehetne mesélni (és én tudok is annyit :-)), de amikor ilyen témában tartok előadást, vagy felkészítő tréninget, újra és újra meg kell állapítanom, mennyire bizonytalanok vagy ügyetlenek az amúgy rutinos interjúzók is. De kezdjük az elején, ma csak 4 tippet osztok meg veletek, érdemes elgondolkozni rajta… 1.) A bértárgyalás egy tárgyalási folyamat vége, hangsúly a VÉGÉN van, vastaggal kiemelve, aláhúzva. Jó régi értékesítési szabály, hogy akkor szabad árat mondani, ha a vevő már meggyőződött arról, hogy az általunk kínált portéka számára értékes, akarja azt. Nagy hiba tehát az elején megadni a fizetési igényünket, amikor még nem “adtuk” el magunkat, hiszen annak a vevőnek, aki nem látja a portéka hasznát, minden ár drágának tűnik. 2.) A bértárgyalás olyan, mint a biciklizés, vagy a házassági ajánlat. Neeem, nem őrültem meg, és nem ment agyamra a karácsony sem 🙂 Mi? Hogy nem érted, mi köze ezeknek a bértárgyaláshoz? Mit mondanak a biciklizésről? Hát azt, hogy gyakorolni kell. Miért gondolod akkor, hogy a bértárgyalás elsőre menni fog? Ebbe is bele kell rázódni, minél többször csinálod, annál nagyobb rutinod lesz, annál merészebb, magabiztosabb, taktikusabb, tapasztaltabb leszel. És hogy jön ide a házassági ajánlat? Biztosan láttál más olyan amerikai filmet, ahol a főhős házassági ajánlatra készül, és elgyakorolja 10x a tükör előtt, mit fog mondani a NAGY PILLANATBAN. Hát, a bérigényed megfogalmazása, közlése is egy efféle nagy pillanat. Gyakorold tehát előre! 3.) A bértárgyalás (szín)játék a számokkal. A jelölt kissé többet mond, mint amennyit szeretne kapni, a munkáltató meg kissé kevesebbet, mint amennyit tud és szeretne fizetni. És az a szép ebben, hogy ezt mindkettő tudja a másikról. Hát mi ez, ha nem egy színjáték? Ennek megfelelően mondd az első összeget! 4.) A bértárgyalás nem más, mint üzletkötés. Neked van tudásod, tapasztalatod, egyszóval értéked a munkaerőpiacon. A munkáltató meg keres valamit, tapasztalatot, tudást, értéket. Minél jobban egybe cseng az ő vásárlási igénye a te eladandó értékeddel, annál jobbak az esélyeid. Olyan ez, mint a piac. Ha mindenütt van eper, akkor nem (olyan) drága. Ha csak egy árusnál van eper, az nagyon drága. Ha sok helyen van eper, de néhány árus akkor is horror áron akarja eladni, azon rajta marad az áru. Ha te kétszer annyit kérsz, mint a veled egy “kaliberű” jelöltek, állás nélkül maradsz. Ha te vagy az egyetlen, akkor jobbak az esélyeid 🙂 De akkor is tarts fejben egy szabályt: a vevő szeret jó áron venni, azaz azt szereti érezni, hogy jól döntött, jól alkudott, nem fizet túl sokat. Hagyd egy kicsit őt is nyerni a bértárgyalás során (már ha olyan szerencsés vagy, hogy tiéd az egyetlen eper a piacon :-)) Maradt még kérdésed? Szeretnéd személyesen megbeszélni velem? Most lehetőséged nyílik rá, kattints ide! (photo by epSos.de) Ajánlott bejegyzések:10 nélkülözhetetlen tipp a sikeres bértárgyaláshozKényes kérdések az állásinterjún6 végzetes hiba az álláskeresés soránMit tudj meg a cégről állásinterjú előtt?Ezen a 3 dolgon múlik, hogy te kapod-e az...
Tovább...Hogyan ne szúrjuk el a személyes interjút – azaz a 7 legnagyobb hiba, amit kerülj el!
A héten fél füllel hallottam, hogy az egyik tanácsadó kollégám bosszankodott, hogy az általa kiválasztott és az ügyfélnek tovább ajánlott jelölt képtelen megjelenni az előre megbeszélt időpontban. Belegondoltam, hogy vajon mennyire lehet fontos ennek a jelöltnek az állásajánlat, ha nem töri magát, hogy időben ott legyen. Azon túl, hogy ezt az állást valószínűleg elbukja, elveszíti a kollégám támogatását és bizalmát is, hiszen ki ajánl még egyszer egy olyan jelöltet, akivel korábban “befürdött”? De mik is azok a hibák, amivel a szépreményű jelölt másodpercek alatt vesztessé válhat? Ma erről szól a bejegyzésem. Pontosság hiánya: ne gazdálkodj más idejével, pláne ne a leendő munkáltatódéval. Tisztelt meg azzal, hogy pontosan, de inkább egy kicsit korábban érkezel, s nem késve esel be az interjúra. Aki az elején elkésik, az máskor is el fog késni. Itt nincs nagyon kifogás, ha kell, ébredj hamarabb, válassz hamarabbi vonatot, buszt, vagy akár – ha másik városban és nagyon korán van az interjú – keress egy ismerőst abban a városban, akinél éjszakázhatsz, hogy frissen és pontosan érkezz reggel. Állandóan csörgő-zörgő mobiltelefon: kapcsold ki még az interjú előtt, ha megérkeztél a helyszínre. Nincs annál zavaróbb, hogy éppen a szakmai kvalitásaidat ecseteled, és megszólal valami mókás hangon a telefonod, vagy rezgőre állítva a táskádban lévő tictaccal végigzizegi az interjút. Jelölt legyen a talpán, akit ez nem billent ki az éppen visszaszerzett és annyira szükséges nyugalmi állapotból! A HR-esről nem is beszélve, aki valószínűleg szintén nem díjazza a “lécci hívj később” beszólásokat. Te… őőő… Maga… Ön: várjuk meg, míg a másik fél ajánlja fel a tegeződést, ha nem ajánlja fel, akkor bizony magázódunk végig. Még ha fiatalabb is az interjúztató fél, nem illik letegezni, hiszen most te szeretnél valamit, te vagy az etikett szerint alul, és ő felül. Persze ettől függetlenül ha olyan jó hangulat alakul ki, szólíthatod a keresztnevén, de ha ő nem tegez, akkor bizony te sem fogod. Legalább majd tudod, hogy továbbjutottál, és esélyes vagy, ha egy körrel beljebb felajánlja, hogy tegeződjetek 🙂 Kezdeti dadogás, első mondatok esetlensége: ha hamarabb érkezel, van időd kicsit megnyugodni, körbenézni, végig gondolni, mit is akarsz elmondani, hogyan is lenne jó nyitni a beszélgetést. Általában az interjúztató dolga (lenne) a feszültség oldása és a kellemes hangulat megteremtése, de te is kiveheted a részed belőle. Ha elmegy a hangod, nyugodtan kérj egy pohár vizet, vagy ha száraz a szád, legyen nálad valami gyorsan feloldódó cukorka, hogy az interjú előtt kissé komfortosabb helyzetbe hozd magad. “Mit is akarok mondani magamról? Hááááát…” Legyen a fejedben egy lista, hogy mit akarsz elmondani magadról, és ennek megfelelően próbáld meg a beszélgetést irányítani. Az sem baj, ha ezt előző este leírod magadnak, de nehogy vidd a listát és elővedd az interjún… Cikis kérdésre adott rossz válaszok: ha gyengeségről kérdeznek, vagy olyan múltbeli dologról, ami kissé kellemetlenül érint (előző munkaviszony megszűnése, felmondás, sikertelen projekt, elviselhetetlen főnök, korábbi munkahelyi konfliktus), próbálj meg nem zavarba jönni, hanem nyugodtan, tárgyilagosan visszatekinteni és úgy elmondani röviden a történetet, megemlítve, hogy mit tanultál belőle. Cicanadrág és bakancs… helyett hivatali öltözék. És hogy milyen is az? Na, ugye, ezt végképp nem kell elmagyaráznom, mindenki tudja! (ha mégsem, itt olvass utána) Photo by bpsusf Ajánlott bejegyzések:Kényes kérdések az állásinterjún6 végzetes hiba az álláskeresés soránMit tudj meg a cégről állásinterjú előtt?Ezen a 3 dolgon múlik, hogy te kapod-e az állástMit ne írjunk bele az...
Tovább...Segítség, behívtak interjúra! – 2.
Nemrég írtam arról, hogy hogyan kell felkészülni a személyes interjúra, minek nézz utána a cégről, a munkakörről. Ez azonban még nagyon nem elég a sikeres szerepléshez, hiszen a főszereplő még nem tudja fejből a darabot 🙂 nézzük meg tehát ma, hogy te magadból hogyan készülj fel. Nem bonyolult, csak szánj rá elég időt, mert a függöny nemsoká felgördül… Az első és legfontosabb dolog – ha még profi pályázati anyagot is adtál be – hogy végiggondold, mik lehetnek a gyenge pontok az anyagodban. Ezekre előre készülj fel, hogy azonnal tudd a megfelelő lefegyverző választ a firtató kérdésekre. Nem rég például egy anyukával leveleztem, aki beadta a CV-jét egy neki tetsző munkakörre, behívták interjúra, de az otthon töltött éveket nem jelezte a pályázatában. Ott volt tehát a nagy kérdés, hogyan tálalja ezt az interjún, hogy ne vegye el azonnal a munkáltató kedvét, aki egy gyermektelen jelöltre számított (annak minden túlórázási hajlandóságával és alacsony számú betegszabadság nap igénybevételével együtt). Azt tanácsoltam neki, hogy ha már így esett a dolog, de kerítsen neki nagy feneket, a szakmai bemutatkozása részeként erről is beszéljen, de semmiképpen ne kérjen elnézést, hogy nem adta ezt meg egyértelműen, hiszen azzal csak rosszat tesz magának, mintegy elismerve, hogy tényleg ferdített egy kicsit a tényeken. Röviden, tömören közölje, meddig volt odahaza, s tegye mellé azonnal azt az információt is, hogy ezalatt mennyit képezte magát, s milyen munkákat vállalt az otthonlét alatt is, hogy ne essen ki a szakmai körforgásból. Emellett azt is ismételd át magadban még egyszer, hogy mik azok az előnyök, amik melletted szólnak, s hogyan szeretnéd ezekre felhívni a figyelmet. Érdemes akár listát is írnod, hogy mi az az 5-6 képesség, tapasztalat, tudás (tényekkel, adatokkal, eredményekkel, múltbeli sikerekkel alátámasztva), ami mindenképpen el kell, hogy hangozzon, amikor magadból beszélsz, vagy kérdeznek. Vedd elő a hirdetést még egyszer, és az ott kiírt elvárásokkal összhangban készülj fel a beszélgetésre. Csak ezt a listát majd kérlek, ne vidd magaddal és ne olvasd fel 🙂 az nem lenne túl professzionális… Minden interjúztatónak vannak kedvenc kérdései, s persze nem tudhatsz minden ilyen kérdést előre, de a neten rendkívül sok tipppet, ötletet találsz arra vonatkozóan, hogy mik a leggyakoribb “kínzóeszközök”. Mindegyikre gondold át a lehetséges válaszokat, és tudom, nevetni fogsz, de volt olyan pályázóm, akinek még azt is parancsba adtam, hogy odahaza tükör előtt, hangosan kimondja a válaszokat, 3x-4x. Aki nem gyakorlott a szereplésben, bizony könnyen zavarba jöhet, s hiába a jó szakmai múlt, a tudás, ha a lámpaláz átveszi az uralmat az ember hangszálai, tüdeje, kezei, gyomra, térdei felett… szóval nem kell szégyelleni, ha gyakorolsz egy kicsit. Miért, a nagy színészek nem ezt csinálják? Ha ők kérdeztek, akkor… igen, látom, már kezded érteni: akkor jössz te 🙂 Az a jelölt, akinek nincs kérdése, az nem jelölt. Persze nem bármit kell kérdezni, hanem értelmes, odavágó, tartalomban oda illő dolgokat, amiből láthatják, hogy érted a munkakör lényegét, továbbgondolod a mindennapi folyamatokat, keresed az összefüggéseket, s általában érdeklődsz! Én nagyon szeretem az ilyen jelölteket, hiszen több oldalról is megerősítést kapok, hogy érdemes benne gondolkoznom, mert értelmes, érdeklődő. S ha szó lesz az anyagiakról is, arra is készülni kell. Tisztázd tehát előre magadban, hogy milyen intervallumban adod meg a bérigényedet, és nézd meg előre, hogy az egyes bruttó összegeknek mennyi is a nettója, nehogy ott kerülj zavarba, és az egyik lényeges részt rontsd el. Mert hiába a klassz munka és a neves vállalat, ha úgy érzed, olcsón adtad magad. Nos, van még kérdésed? Akkor írj egy hozzászólást, szívesen válaszolok, segítek! (photo by Alan Cleaver) Ajánlott bejegyzések:Kényes kérdések az állásinterjún6 végzetes hiba az álláskeresés soránMit tudj meg a cégről állásinterjú előtt?Ezen a 3 dolgon múlik, hogy te kapod-e az állástMit ne...
Tovább...Segítség, behívtak interjúra!
Megírtad a profi kis önéletrajzodat, tettél mellé egy jó kis motivációs levelet, és megpályáztad álmaid állását. Bár mindenre gondoltál, amire ebben a szakaszban kellett, mégis meglepődsz, ha jön a telefon: “kérjük, fáradjon be hozzánk egy személyes találkozóra”. És ekkor lever a víz… Úristen, mire figyeljek, hogy készüljek fel, mi vár rám? Nem kéne elbaltázni, nagyon nem!!!! Ez életem esélye!!!! Már az interjúra való felkészülésről is oldalakat lehetne írni, hát még az interjún való sikeres szereplésről… azt hiszem tehát, nem ez lesz az egyetlen post ebben a témában, de hát valahol el kell kezdeni 🙂 A nulladik lépcső maga a felkészülés, a cégből, ahová meghívtak téged, s saját magadból. Igen, tudom, kissé hülyén hangzik, elvégre jó néhány éve “élsz” magaddal együtt, miért kéne felkészülnöd magadból? De hidd el, ha nem vagy gyakorlott interjúzó, erre is időt kell szánnod. Nézzük ma meg tehát a cégből való felkészülést: ha tudod, hogy melyik céghez hívtak be – mert közvetlenül ők adták fel a hirdetést, s nem közvetítő cégen keresztül pályáztad meg az állást – mindenképpen alaposan utána kell nézned a cégnek – ha eddig ezt még nem tetted meg. Minden üzleti információ jól jön, amit az interjún tudsz majd talán hasznosítani, így érdemes időt szánni rá, s kissé kutakodni a neten. Milyen alapkérdésekre keressük ilyenkor a válaszokat? Például hogy mikor alakult a cég, milyen tulajdonban van, mi a fő tevékenysége, milyen termékeket gyárt, vagy milyen szolgáltatásokat nyújt, hol helyezkedik el a piacon a többi versenytárshoz képest, milyen nagy változások voltak az elmúlt időben – szervezeti átalakulás, portfólió tisztítás, többségi tulajdonszerzés, tulajdonrész eladás, új termékek, szolgáltatások bevezetése… és a lista nem teljes, hiszen bármit találhatsz róluk, amit jó, ha elraktározol a fejedben. Ugyanilyen hasznos, ha a vállalati kultúráról találsz valamit, egy díjról, kitüntetésről, amit a cég kapott nemrég. Ne csak a vállalat hivatalos honlapját használd, nézz körül alaposabban! Nem fogsz persze mindent előadni ott, az interjún, de egy-egy jól elhelyezett félmondat, amiben ezen információk valamelyikére utalsz, általánosságban emelheti az értékedet, hiszen tájékozott jelöltként fogsz szerepelni az interjúztató szemében. Arról nem is szólva, hogy sokszor megkérdezik: ” és mit tud a cégünkről?” Erre ugye azt válaszolni, hogy nem sokat, nem túl szerencsés… butaságot mondani, vagy rossz választ adni meg egyenesen katasztrófális. Második körben szűkítjuk egy kicsit a vizsgálati területet: nézz utána annak az osztálynak, munkakörnek, amire pályáztál. Mit lehet megtudni róla ennél a cégnél – stratégiai munkakör-e, vagy kiszolgáló – hol helyezkedik el a vállalaton belül, milyen más osztályokkal van kapcsolatban? Mi jellemzi általában ezt a munkakört ma Magyarországon? Hiányszakma, vagy túl sok jelentkező van? Mert ez például befolyásolja a tárgyalási pozíciódat, nem mindegy, hogy 3 jó jelölt közül vagy te az egyik, vagy 50 közül… A munkakör és annak elhelyezkedése a vállalaton belül azért is fontos, hogy már előre gondolkozhass azokon a kérdéseken, amiket majd felteszel az interjún, egyrészt hogy jobban képet kapj magáról a munkáról, a feladatokról, másrészt hogy újfent felkészült jelöltnek tűnj, akinek nem csak fogalma van arról, hogy mire pályázik, de kérdései is (azaz gondolkozik, átlátja, érdekli a munkakör :-)) Triviális, de sokan nem gondolják végig, hogy az is fontos, kivel találkoznak majd? A HR-essel, vagy a szakmai vezetővel? Mert más lesz az interjú jellege, ha a HR-es kérdezget, és más, ha a leendő főnökünk, tőle sokkal több szakmai kérdésre számíthatunk, amit bizony kifogástalanul kell megválaszolnunk a továbbjutáshoz! Tehát amikor leegyeztetjük azt a bizonyos találkozót, nyugodtan kérdezzünk rá, hogy ki(k) lesz(nek) ott, és mi a beosztásuk. És végül még egy jó tanács: nem illik elkésni… sehonnan, de egy állásinterjúról pláne nem! Nézd meg hát előre, pontosan hová kell menned, milyen közlekedési eszközzel mennyi idő alatt jutsz oda, ha autóval mész, hol tudsz parkolni, s mindenképpen számolj rá pluszban...
Tovább...A HR-es sem tökéletes, avagy akasztják a hóhért…
Azoknak, akik nem nagyon ismerik a HR-es, vagy tanácsadói szakmát, sokszor olyan misztikusnak, és megfoghatatlannak tűnik az egész. Akik nem szoktak hozzá, hogy rendszeresen pályázzanak, CV-t írjanak, interjúkon méressék meg magukat, azt hiszik, hogy ez valami nagyon rettenetes procedúra, amire olyan sokat kell készülni, és izgulnak minden ilyen feladat előtt. És sokszor hallom tőlük, hogy “de jó neked, te ezt mind tudod, neked biztosan könnyebben menne az interjú“, és “persze, a HR-eseknek sokkal könnyebb interjúzni, pályázni, hiszen minden szabályt tudnak, mindenre fel vannak készülve, aki bezzeg szakmabeli, annak jó dolga van, könnyen megy neki minden”… hát ne higgyétek! Számtalanszor tapasztalom, hogy a szakmabeliekkel folytatott interjúk sem tökéletesek, a CV-jük bizony néha-néha csapnivaló, és hát az alapvető interjúszabályokat sem tartják be. És ilyenkor újra és újra azon gondolkozom, hogy vajon ő nem gondolja végig, hogy milyen hibákat követett el? Nem ciki neki, hogy szakmabeli létére ekkora bakit követ el? Mintha egy mérnök rosszul számítana ki egy egyszerű dolgot, vagy egy könyvelő alapvető elemi hibát követne el. De nem, nem veszik észre, nem tűnik fel nekik, nem törődnek vele… hogy megnyugodjatok, s lássátok, ők sem – és senki sem – tökéletes, közreadok néhány példát az elmúlt évek tapasztalataiból – természetesen abszolút anonim módon (a szakmai etika mégiscsak kötelez :-))! Lehetnének ezek a példák “sima” jelöltekkel kapcsolatosak is, de így külön kis ínyencségek ezek, hiszen olyan hibázik, akinek nem szabadna… Önéletrajz: ugyan az úriember már elmúlt 33, még mindig a diplomázáskori fotója van a CV-ben, zsenge, szemtelenül fiatal, tejfölösképű, olyan, akit tuti nem vesz komolyan senki, mert 18-nak néz ki. Hiába dolgozik több éve specialista területen jó nevű cégnél, akkor is juniornak tűnik. Ugye azt a fotót néhány évente frissíteni kéne, meg általában a CV-t is :-). Tudom én, hogy ott van a születési éve, végezhetek egy gyors fejszámolást, de valahogy a fotó ráégett a retinámra, és nem tudtam szabadulni tőle… Vagy elküldi az anyagát, ami félig magyar, félig angol, látszik, hogy imitt amott átírta, de hát az összkép borzasztó 🙁 És amit nem is hinnél: helyesírási hibáktól hemzseg. Vajon ő milyen szerződéseket, ajánlatokat, vagy jelölt jellemzéseket adna ki a kezéből? Ugyanilyen hibásakat? És mit gondolna az az ügyfél, ami ezt elolvassa? Levél a CV mellett: semmitmondó, sablonos, “egy a tucatból” mondatok egy fejvadász-jelölt pályázatában, akitől ugye azt várom el, hogy a csillagos eget is ledumálja majd, és bárhová, bárkihez bejut a furfangos érvelésével… csoda, hogy nem hiszek neki első olvasatra? További kedvenceim a “Tisztelt Cím!” kezdetű levelek, amit valószínűleg ő maga is utált, amíg a HR-es székben ült, de maga sem képes kis kutatómunkával kideríteni, hogy kinek is címezze a pályázatát. Vagy a non plusz ultra: egy darab CV, minden hivatkozási szám, levél, vagy bármi egyéb utalás nélkül. Miért ide küldöd, mit szeretnél, mire pályázol, mi érdekel, mik az eredményeid, miért te vagy az ideális jelölt a többi 200 közül? Telefonos interjú: tárcsázok, kicsöng, majd egy hang beleszól: “egeeeeen…” Hát, legszívesebben letettem volna azonnal. Ha beadta valahová a CV-jét, várja, hogy felhívják, akkor illik úgy felvenni, hogy értelmesen, kulturáltan szól bele, bemutatkozva. Személyes interjú: késik… nem keveset, sokat, de nem is érzi szükségét, hogy elnézést kérjen (erről nem is mondanék többet). Vagy a másik: olyan munkakör, ahogy napi szinten ügyfelekkel kell foglalkozni, vezetőkkel, ügyvezetőkkel találkozni, tárgyalni, így bizonyos megjelenést elvárunk (félreértés ne essék, nem csinos, fiatal, 55 kilónál nem több, dekoratív alakot várok el, hanem ápoltságot, és üzleties megjelenést – kosztüm, öltöny, elegáns nadrág, szoknya, blúz, ing…). Az öltözéke az interjún farmer és egy póló. Hát csoda, hogy nem őt veszem fel? Ha ide így jön, miben megy ki az ügyfélhez? Tréningnaciban? Ó, neeeee…. És még tudnám folytatni kedves szakmabeli társaim baklövéseit. Hangsúlyozom még egyszer: mindenki...
Tovább...Újra dolgoznál szülés után?
