állásinterjú

Az esetek túlnyomó többségében magánszemélyeknek dolgozom, őket segítem a munkajogi kérdéseik megválaszolásában, vagy az új állásuk megkeresése során. Nagyrészt anyukákkal dolgozom, s az évek alatt jöttek – és egyre többször jönnek – apukák is, “anyát már sínre tettem, akkor most jöjjön apa is” felkiáltással.

Ám ritkán vállalatoknak is segítek… csak olyanoknak, akiket személyesen – főleg a fejvadász, vagy az egyetemi múltamból – ismerek, s maximálisan biztos vagyok benne, hogy mind jogilag, mint HR szempontból maximálisan korrekt cégek, akik úgy bánnak a munkavállalóikkal, ahogy az a nagy könyvben meg van írva. Egy kiválasztási folyamatban támogattam az egyik vállalati ügyfelemet nemrég egy teljesen szokványos munkakörre, semmi extra, mondhatnám.

Mégis nagyon sok tapasztalata van ennek a kiválasztásnak. Ha megengeditek, megosztom veletek, hátha tanulhat még belőle valaki valamit.

Megfelelsz az elvárásoknak? Biztosan?

A hirdetés teljesen egyértelműen megadta, mik az elvárások. Ennek ellenére a jelentkezők fele a két legfontosabb, és nem nélkülözhető elvárás közül vagy az egyiknek, vagy a másiknak, vagy semelyiknek nem tett eleget. Értem én, hogy van az a helyzet, hogy “bepróbálkozik” valaki, talán összejön és behívnak jeligére, de ez azért valljuk be, elég ritkán szokott összejönni. Két baj van ezzel a mindenre lövünk hozzáállással. Az egyik, hogy többszörösen csalódásnak teszi ki magát az álláskereső, mert eleve olyan munkaköröket pályáz meg, ahová egyáltalán nem felel meg a CV-je alapján, azaz biztosan elutasítás lesz a vége. És így csak táplálja azt a gonosz kis szörnyet magában, amit csalódásnak, csüggedésnek, motivációvesztésnek becéznénk… ha becéznénk, de sajnos ez egy nagyon gonosz kis szörny, nem osztunk neki cuki neveket. Már vagy 80 állást megpályáztam, és sehová sem hívtak be! Senkinek sem kellek, sose lesz rendes állásom! Nincs is értelme állást keresni!  Közben meg a 80-ból eleve 70-nél esélye sem volt… így nem nehéz 10-ből 10-et veszteni… én megértem, miért is lenne kedve tovább álláshirdetésekre jelentkezni, ha eddig sem vált be?

És itt van a másik nagy gond: azt hisszük, hogy ha elküldtünk napi 10 CV-t álláshirdetésekre, megtettük, amit kellett. Pedig nem! Ez csak egy látszattevékenység, valami, amivel igazolni akarjuk, hogy mi bizony nagyon dolgozunk azon, hogy új állásunk legyen. Ahelyett, hogy például célzottan keresnénk cégeket, ahová nagy valószínűséggel jók lennénk, és oda adnánk be testre szabott CV-t, miután az ismeretségi körünkből kerestünk valakit, aki ott dolgozik, és tudott tippeket adni nekünk. Ja, hogy egy macerásabb, többet kell szervezi, meg ki kell lépni a csigaházból? Igen! De ez lesz a hatékonyabb!

Az a fránya nyelvtudás

Igen, tudom, megkophat. Igen, tudom, nem használtad az elmúlt években. De ha csak azt írod a CV-be, hogy angol – mindenféle szint megjelölés nélkül – hidd el, azonnal rá fog harapni a HR-es, mint egy jól képzett, rutinos bulldog, s addig nem ereszti el ezt a csontot, míg ki nem deríti, hogy valójában milyen szintű is az a fránya nyelvtudás. Fel fog hívni, és meg fogja kérdezni, sőt, le fogja tesztelni. Vagy eleve nem is kezd bele, hogy kiderítse, mert számára ez a sok-sok évtizedes tapasztalata alapján azt jelenti, hogy nincs azon a szinten, amit elvár a hirdető, ezért nem írtad bele pontosan. És fel sem hív, mert a sok-sok pénzért feladott hirdetésbe nem azért írnak bele dolgokat, mert nem kell az állás betöltéséhez, hanem azért, mert igenis kell a munkában használni az első naptól kezdve.

Én magam is rendelkezem egy teljesen megkopott olasszal, ami hajdanán olyan szinten volt, hogy HVG-s gazdasági cikkeket fordítottam szótár nélkül, most meg kvázi egy pohár vizet nem tudok kérni, bár Ramazotti, Bocelli és Laura Pausini slágereit kívülről fújom, sőt, már a nagylányom is lelkesen énekli Gió Bacio híres dalát. A másik két idegen nyelvvel nincs gond, így azt merem vállalni, de eszembe nem jutna olasz nyelvet igénylő munkára jelentkezni. Nemrég írtam egy cikket arról, hogyan lehet a nyelvtudást fejleszteni vagy szinten tartani ingyenesen, ha érdekel, olvasd el ide kattintva. Tudom, nehéz, macerás gyerek mellett, munka mellett tanulni. De csak így lesz meg az a jó állás…

Időpontlemondás

Hidd el, mindenki ideje drága. Így ha már arra kényszerülsz, hogy lemondod a megszervezett interjúdat, hálás lesz minden részt vevő fél, ha valóban lemondod, s nem csak egyszerűen nem jelensz meg. Ha pedig ezt telefonon teszed, s nem az időpont előtt 1 órával egy e-mailben – amit valószínűleg nem fog időben olvasni senki, hiszen már régen zajlanak az interjúk, s az interjút szervező HR-es is ott ül az interjún – akkor valóban korrekt pályázónak fogsz tűnni, aki adott esetben egy második esélyt is megérdemel. Apróságok ezek, de megint csak azt tudom mondani, hogy az egyszerű és kényelmes út helyett néha érdemes a talán kissé nagyobb erőfeszítést igénylőt választani, ami nem rontja a benyomást rólad.

Persze sok-sok más dolog is felmerül még, én csak szubjektív módon azokat hoztam ma témának, ami erőteljesebben megmutatkozott ennél a projektnél. Ha tanultál belőle valamit, ha elgondolkodtattalak, ha legközelebb máshogy fogod csinálni, már megérte 🙂