Bejegyzések a következő címkével: "óvoda"

Oviba járás lesz a családi pótlék feltétele?

Szerző: Dátum: 2014. nov. 21. Kategória: Bölcsi-ovi-bébiszitter | 0 hozzászólás

Oviba járás lesz a családi pótlék feltétele?

Eddig is borzolták az idegeimet a jobbnál jobb ötletekkel a családi pótlékot illetően a tisztelt házban dolgozók, de igyekeztem minden engem kérdezőt megnyugtatni: munkához biztosan nem fogják kötni. Elképesztő badarság lenne, hiszen nem tehet róla nagyon sok munkanélküli, hogy nincs állása, ezt a néhány évvel ezelőtti válság idején egyértelműen látta minden józanul gondolkozó ember. Akkor még fejvadászként, munkaerő-közvetítési csapat vezetőjeként dolgozva számtalan kiváló (férfi!) szakembert láttam állás nélkül hónapokig, a “kasza” sok mindenkit elért. Hát akkor mit mondjon egy két-három gyermeket szülő anyuka, akit “köszönhetően” a 2 éve megváltoztatott felmondási védelemnek, páros lábbal rúghat ki a munkáltatója, ha vissza szeretne menni dolgozni… ők hogy teljesítsék a feltételt? És akkor jön az újabb korszakalkotó ötlet: kössük óvodalátogatáshoz a családi pótlékot!!!!! Mintha lenne minden városban, faluban elegendő óvodai férőhely (és most nem a “30 fős csoportot még 38 fősre kibővítjük, hogy a maradékot is felvehessük” megoldásra gondolok, mert az nem óvodai ellátás és nevelés, fejlesztés, hanem inkább gyerekveszélyeztetés…). Mintha minden édesanya és édesapa szükségszerűen be kéne, hogy adja a gyermekét oviba (tudom, hogy vannak családi helyzetek, amikor jobb a gyermeknek is az intézményben, és értem én, hogy erre irányulna a javaslat, de mi van azokkal, akik másképp gondolkodnak, s a gyermekeiket odahaza nevelik, fejlesztik, szeretetben, bőségben…). Mintha képesek lennének az óvodák ellátni a manapság sajnos egyre gyakrabban jelentkező speciális igényeket (étkezés, allergia miatti diéták, speciális fejlesztés, amire mondjuk hetente többször hordani kell a gyermeket). Mintha az óvoda lenne az egyetlen megoldás a gyermek nevelésére… Ne értsetek félre, az én lányom is jár óvodába, sőt, kövezzenek meg azok, akik még nem ismernek: bölcsibe is járt. Mindkettőt szeretjük, szerettük, s látom a jó hatását. De nem hiszem, hogy csak az én utam, az én döntésem a jó út, pláne nem másoknak. Ismerek olyanokat, akik odahaza szeretnék nevelni a gyermeküket, akármilyen okokból… és annak a gyermeknek ez a jó. De tudok olyan családokról is – nem is kevésről – akiknek 30-40 km-es körzetében egyáltalán nincs óvodai férőhely, azaz hogy a fenébe teljesítené az állami elvárást – hogy megkapja azt a pénzt, amire amúgy szüksége van? Keltse fel reggel 5-kor a gyermekét, hogy 6-kor indulhasson vele oda, ahol 7-kor leadja, hogy 8-ra beérjen a munkába? És visszafelé is ugyanez lesz, azaz hány órát is tölt a gyermek utazással? De ugyanezt gondolatmenetet a többi helyzetben is eljátszhatjuk… Megint egy rossz ötlet, ami azon túl, hogy abszolút nem kivitelezhetőnek látszik – ugye emlékeztek ti is, hogy több, mint egy 1 éve tolja maga előtt a kormány a kötelező óvoda kérdését, amit ismét elhalasztottak 2015-re, elegendő férőhely hiányában. Azaz a jelek szerint 2 év távlatában talán sikerül (muszáj lesz?) a saját maguk alkotta törvény betartásához szükséges infrastrukturális feltételt megoldani, a személyi állományról nem is beszélve… talán sikerül… de hogy milyen áron?   Ajánlott bejegyzések:Tényleg gyerekbarát a magyar társadalom?Úton a bölcsibe, oviba…A beszoktatás tízparancsolataÓvodai magatartászavarok, óvodaváltásÓvoda – hogyan dolgozzuk fel mi, anyukák ezt a nagy...

Tovább...

Tényleg gyerekbarát a magyar társadalom?

Szerző: Dátum: 2014. nov. 18. Kategória: Egyéb | 17 hozzászólás

Tényleg gyerekbarát a magyar társadalom?

Igen, jól olvastad… valóban ezt kérdezem a mai írásom címében. S mi a nagy többség azonnali válasza? Hát, persze, hogy azok vagyunk! Mert a magyarok imádják a gyerekeket, sok gyereket akarnak, a gyerek az érték a szemünkben, mindent megtennénk érte… Félek, ez csak a felszín, ha megkapargatjuk egy kicsit a szép cukormázat, más lesz a valós kép. Hogy miért írom ezt? Éppen van egy friss élményem: nincs egy hete, hogy megállni tilos táblát helyeztek el közvetlenül az óvodánk előtti útszakaszon. Ha esetleg valaki átfutott volna az előző mondaton, ismétlem: megállni tilos táblát helyeztek el az óvoda előtti teljes útszakaszon. Nézzük a szigorú tényeket: az óvoda évek óta ott van, két irányú forgalom megy az úton. Lejtős, budai utcáról van szó, kb 50-60 autó áll meg minden reggel és délután 5-10-15 percre, hogy ide és hazaszállítsa anya-apa a csemetét, legtöbbször nem egyet, hanem többet, munkába menet, jövet. Ha csak egy jár ide, akkor a másikat kézen fogva, rosszabb esetben járni még nem tudót babakocsiba, hordozóban, kézben hozzák. Télen, nyáron. Fagyban, hóban. A reggeli és délutáni időszakokat kivéve az utca ezen részén a parkolóhelyek szinte üresek. Az óvoda előtti útszakaszon – ahol egyébként kb az utca felét hosszában amúgy is az óvoda épülete, udvara foglalja el, azaz úgymond “saját magunk utcáját használtuk” – eddig ingyen lehetett parkolni, az ovi mellett két oldalt egy-egy lakóház. A szemközti utcarész fizetős, s jórészt az ott lakók autói foglalják el a helyeket. Nos, ide sikerült valakinek egy megállni tilos táblát kihelyezni, amivel elérte, hogy totális zsúfoltság van reggel és délután az utca megállásra nem tiltott részén. Emellett az anyukák kisgyerekkel a karjukon, hordozóban, a nagyobbat kézen vezetve szaladgálnak át az úttesten – a forgalomban, no persze, csak miután ugyanezzel a pereputtyal a karjukon megvették a jegyet az automatából. És persze az ovis kirándulások esetén sem lehet közvetlenül a bejáratnál a buszra felszállni, hanem vagy el kell sétálni a messzebb álló buszig, vagy az úton kell átrohanni a gyerekcsapattal, ami nem csak kényelmetlen, de kifejezetten veszélyes is. Egy biztos, sok hely lett ott, ahol eddig mi parkoltunk rövid időre… de kinek? Hát, ezt még nem tudjuk… mert a telefont egyik illetékes szervnél sem vették fel napokig, ahogyan előzetes tájékoztatást, vagy esetleg egyeztetést sem kezdeményeztek. Forgalomtechnikai oka nincs a tábla kihelyezésének, ez abszolút egyértelmű. Azt hiszed egyedi esetről beszélek? Tévedsz… hasonló helyzetről hallottam nemrég egy vidéki városban, csak ott általános iskoláról van szó, s azzal koronázva meg a helyzetet, hogy az épület 3 oldalán tilos megállni, s a rendőrök módszeresen büntetnek a mellékutcában meghúzódva. És akkor mondom tovább: nézd meg, hány esetben adják át egy várandós kismamának a helyet a tömegközlekedési eszközökön, hogy ne kelljen a nagy pocakjával másoknak esni, vagy csak hogy a fáradt lábait megpihentethesse… nézd meg, hogy hányszor hívják vérvételnél a pocakosokat előre, hogy ne kelljen a sort kivárniuk. Hány “apuka” terpeszkedik a nőgyógyász váróban a széken, s hány ugrik fel, mikor belép egy újabb kismama, hogy átadja a helyét annak, akinek a létező összes udvariassági szabály szerint előnyt kéne biztosítani. #136495189 / gettyimages.com Vagy saját élményem: évekkel ezelőtt kb fél óráig pakoltam a defektes autóm csomagtartójából a dolgokat 8 hónapos pocakkal a Váci út kellős közepén nappal, hétköznap, várva a szervizes srácra, aki majd kereket cserél. Ezalatt mindenki csodálkozva, szórakozottan nézegettet, majd sétált el mellettem, s végül egy, azaz egy férfi állt meg, hogy “ugye kiskegyed nem akar ebben az állapotban kereket cserélni, bízza inkább rám”. Aztán persze megbeszéltük, hogy csak kiszabadítom a pótkereket meg az emelőt a csomagtartóból, a többit már szakember végzi majd… Nézd meg – ez is mai konkrét példa – hogy hány zebrán (ott, ahol elsőbbsége lenne a gyalogosnak)...

Tovább...

Úton a bölcsibe, oviba…

Szerző: Dátum: 2013. aug. 07. Kategória: Bölcsi-ovi-bébiszitter | 6 hozzászólás

Úton a bölcsibe, oviba…

Szeptembertől nagy esemény jön nálunk is, a kislányom óvodába fog járni. Az eddigi néhány perces séta (na jó, néha rohanás) helyett most vár ránk minden nap egy rövidebb, 15-20 perces autóút, amit okosan szeretnék eltölteni, ha már minden nap kötelező lesz. Márpedig a kiválasztott óvodát nem tudom közelebb költöztetni, így a következő ötleteim lettek. Gondoltam, hátha azoknak is hasznos lesz, akik szintén minden nap utaznak a kicsivel buszon, metrón, autóval… Néha a reggeli rohanásban nincs időnk megbeszélni mindent, örülök, hogy felöltöztettem, megitta a reggeli italát, és én is elkészültem. Erre a kis beszélgetésre az autóban kettesben töltött idő tökéletes lesz. Ha csak negyed óráig is, de meghallgathatom a kérdéseit, válaszolhatok rá, vagy mesélhetek én valamit neki, ami éppen érdekli. Azokat a dalokat, mondókákat, amiket éppen tanulgatunk, szuperül lehet ismételni ilyenkor – na jó, metrón kissé uncsi lenne a többieknek, de kit érdekel? 🙂 Nálunk a kétnyelvű nevelés miatt ezek az idők rendkívül értékesek a második nyelv gyakorlása miatt, lehetnek ezek a reggeli utazások annak a játéknak szentelve, hogy ki tud több útközben látott dolgot megnevezni a másik nyelven (na jó, anya itt még egy ideig abszolút győztes, de hát majd visszafogom magam). Bár, ez egyenlőre még magyarul is elszórakoztatja a lányomat, múlt héten a rakparton a dugóban számolgattuk a betonkeverő autókat, darukat, hajókat hatalmas lelkesedéssel… Ki nem szeret reggel jó zenét hallgatni? Na ugye? Szóval azt hiszem, készítek minden kedvenc CD-nkről egy másolatot, s betárazom őket az autómba. A kisasszony meg majd választhat, mit szeretne. És így minden nap jókedvűen érünk be az oviba, az garantált! És mivel én kétszer is lenyomom majd naponta ugyanazt a távot egyedül (reggel vissza, utána meg délután még egyszer az oviba), van egy saját, anyukás listám is: Zenék, csak az én ízlésem szerint (senki ne értsen félre, imádom én Halász Jucit meg az Alma együttest, de azért mást is szeretek hallgatni), és főleg: a nekem tetsző hangerővel: NAGYON HANGOSAN!!!!! 🙂 A reggeli szent kávé: finoman, tejjel, kis termosz pohárban visszafelé tökéletes élvezet, ha már a dugóban ülök. Tervezés: aznapi feladatok, találkozók, tennivalók gyors átgondolása, prioritás felállítása. Értelmes, politikamentes rádiócsatornák hallgatása – mert máskor úgysincs időm ilyesmire. Telefonálás: mindenkit, akire amúgy nincs időm, ekkor tudok visszahívni, család, barátok, esetleg korán kelő ügyfeleim (ez utóbbi kizárja pl. a Smash Mouth All Star-jának bömböltetését, de ezt majd csak megoldom valahogy :-)). Aki pedig metrón, buszon utazik, az még bővítheti a repertoárt meditálással, olvasással… Van még ötletetek? Várom szeretettel, írjátok meg! Ajánlott bejegyzések:Tényleg gyerekbarát a magyar társadalom?A beszoktatás tízparancsolataAmit mindenképpen szerezz be 2020-ban: egy jó határidőnapló!Mit kell tudnod a 40 ezer forintos bölcsődei támogatásról?Énidő dolgozó...

Tovább...

A beszoktatás tízparancsolata

Szerző: Dátum: 2012. máj. 18. Kategória: Bölcsi-ovi-bébiszitter | 4 hozzászólás

A beszoktatás tízparancsolata

Eljött a nagy nap? Indultok bölcsibe oviba, és jön a 2-3 hét beszoktatás? Parázol nagyon, ugye? 🙂 Én is izgultam, bár alapvetően nagyon pozitívan álltam hozzá, de aki olvassa a Dolgozó mami facebook oldalát is, emlékezhet rá, hogy volt egy-két rázós napunk az elején. Nos, jöjjenek a “hogyan éljük túl a beszoktatást” tippek (elsősorban anyukák túlélésére gondolva, kissé viccesen, de valójában nagyon is komolyan…)   1.) Nem kell az első nap a legszebb rucit húzni a gyerekre, mert minél szebb, újabb, világosabb a ruha, annál nagyobb az esélye, hogy a sárban végzi a csemetéd… Nézz körül jól az első nap – vagy már hamarabb is, az intézmény kiválasztásánál – hogy miben vannak a gyerekek, s hasonló kényelmes, “koszolható” ruhát adj a gyerekedre. Csinosba elég a nagymamás látogatásnál öltöztetni 🙂 ott majd aztán úgyis a pörköltet borítja magára… 😀 2.) Ne ítélj az első benyomás alapján azonnal… az első ott töltött néhány óra alatt ne fogadd meg szentül, hogy azonnal magánbölcsibe, magánoviba adod a gyereket, és ha hazaértetek, ne kezd bőszen kutakodni ilyen intézmények után a neten.  Adj magatoknak – de főleg magadnak – egy kis időt, hogy megérjen ez a dolog is benned, hidd el, néhány nap múlva nem fogod ennyire feketén látni a helyzetet! 3.) Ha zöld orrot látsz, először finoman érdeklődd meg a gondozónőtől, hogy vajon mindig beteg-e a gyermek, vagy ma különleges ünnep van, s emiatt lóg a zöld matéria a levesbe ebédkor… De isten ments, hogy a zöldorrúka szüleivel próbálj meg értelmes, felelősségteljes felnőtthöz illő beszélgetést folytatni arról, hogy bizony a “zöldet fúj a gyerek” állapot egy igen szépen fejlett bakteriális fertőzésre utal, s tán nem gondolkodtak-e el azon, hogy orvoshoz kéne vinni? Add fel az elején, az ilyen szülő nem érti a felnőtt beszédet (sajnos maga sem nőtt fel a gyereknevelés felelősségéhez… 🙁 ) Persze ez nem jelenti azt, hogy ne tanítsd meg a zöldorrúkát az ott töltött két hét alatt a zsebkendő rendeltetésszerű használatára,  s szemetesvödörbe való kidobására, majd kézmosásra! 4.) Bár neked teljesen hihetetlenül hangzik, és álmodban sem gondolnád, de igen, képzeld el, a gyereked megeszi és megissza azt is a bölcsiben, oviban, ami ellen odahaza teljes átéléssel produkált undorhangokkal kísérve tiltakozik. Fene tudja, vagy a jó levegő teszi, vagy a gyerektársaság, vagy az, hogy néhány nap alatt “leveszik a kis radarjaikkal”, hogy itt bizony nincs kecmec, vagy ezt eszik, vagy semmi mást nem kapnak. 5.) Az előző pontnak nem folyománya az, hogy ezen túl odahaza is megeszi ezeket az “undormányos” ételeket. Áááá…, ne reménykedj, neked továbbra is fenntartja a szokásos műsort 🙂 6.) Készülj úgy, hogy legyen nálad olvasnivaló, okostelefon, tankönyv, bármi, amivel elfoglalhatod magad az első napokban, amikor még csak kiküldenek a csoportszobából, de nem engednek haza. Irtó szórakoztatóak a falon lévő házirend, a heti menüsor és a kismackós, gólyás képek a falon, de hamar meg fogod unni. Ellenben ha lefoglalod magad némi olvasnivalóval, kevésbé fogod folyamatosan azt képzelegni, hogy a gyereked hangját hallod, amint kínkeservesen sír… 7.) Te ne bőgj, a gondozónőknek nincs idejük téged is vigasztalni. Hidd el, minél jobban érzi rajtad, hogy nem vagy biztos a dolgodban, a döntésedben, annál jobban fog ő is nyüszíteni, bömbölni (mármint a csemetéd, nem a gondozónő :-)) . Ha eljött az idő, akkor “puszi, szia szívem, most itt maradsz egy kicsit játszani, anya elmegy dolgozni / vásárolni, de anya majd jön vissza, puszi, szia, szeretlek” és balra el. Mire kiteszed a lábad a kapun, már boldogan játszik odabent. A műsor csak neked szól, ha nem vagy ott, akkor nincs közönség, tehát nincs műsor sem. 8.) A gondozónő csak gondozónő, nem a te klónod. Ne várd el tőle, hogy úgy szeresse, úgy...

Tovább...

Óvodai magatartászavarok, óvodaváltás

Szerző: Dátum: 2011. Júl. 27. Kategória: Bölcsi-ovi-bébiszitter | 4 hozzászólás

Óvodai magatartászavarok, óvodaváltás

Végéhez ért az óvoda-választással, beszoktatással foglalkozó cikksorozatunk, ezúttal az utolsó részt olvashatjátok. Természetesen, ha bármelyik dolgozó maminak kérdése lenne szakértőnkhöz, Tomori Ildikóhoz, várjuk a hozzászólásokat akár ehhez a témához, akár a korábbiakhoz is. – Hallani néha olyan gyermekekről, akik komoly magatartászavarokkal küzdöttek, amikor oviba kerültek. Mik azok a jelek, mire egy szülő oda kell, hogy figyeljen? – A magatartási zavarok hátterében is gyakran az érzelmi kiegyensúlyozatlanság áll, az óvodai beilleszkedési probléma pedig az ezt kimutató”tünet” lehet, nem ez okozza a bajt. Ha ilyen szélsőségesen reagál gyermekünk erre a változásra, érdemes kikérni szakember tanácsát ez ügyben, a pedagógusok feladata ebben segíteni és rájönni mi okozza, és hogyan találhatunk megoldást a problémára. Nagyon, nagyon fontos, hogy ha bármilyen probléma merül fel, azt ne tragédiaként élje meg a szülő, hanem egy fennálló helyzetként, amihez megkapja a megfelelő segítséget. A gyermek azonnal megérzi azt is, ha a szülő nem természetesen viselkedik, netalán úgy érzi, az ő gyereke nem teljesít jól, és a gyermek erre reagálhat negatívan, ami tovább ronthatja a helyzetet, mint ahogy az is, ha a szülő önmagát kezdi „ostorozni”: én rontottam el, nem vagyok jó szülő! Ez így sosem igaz. Nem vagyunk tökéletesek. Sosem leszünk azok, hibázhatunk és tévedhetünk. A gyermek sem tökéletes, ne is várjuk el tőle, hogy az legyen. Szeressük, olyannak, amilyen, és igyekezzünk megérteni azt a kis lelki világát, amely számára a legfontosabb. Ennél sem többet, sem kevesebbet nem tehetünk, ennyi a feladatunk, így tudunk vigyázni rá a legjobban. – Ha óvodát kényszerülünk váltani – például költözés miatt – hogyan tudjuk ezt a leggördülékenyebben megoldani? – Amennyiben óvodát kényszerülünk váltani, mert így hozza az élet, nagyon fontos, hogy jó élményeket hozzon magával a gyermek a másik oviba. Ha szerette az előző csoportot és pedagógust, akkor jól indul a váltás, mert hasonló elvárásai lesznek a következő intézménnyel szemben is. A gyermek meglepően rugalmasan és gördülékenyen kezeli a változásokat, szinte kihívásként éli meg, ha megfelelő önbizalommal rendelkezik, az új környezetet. Érdemes hasonló feltételekkel váltani intézményt, amivel meg voltak elégedve, vagy ha úgy érezzük valami nem volt a helyén, akkor megragadni az alkalmat, hogy ezen változtassunk. – Több anyukától hallottam, hogy azt a választ kapta, hogy nem veszik fel a gyermekét oviba, ha már útban van a kistesó, merthogy “anyuka úgyis otthon van”. Mi az igazság? – Testvér születése a családban mindig okoz egy kis bonyodalmat, nem csak az óvodával kapcsolatban. Ha kicsi a korkülönbség a két gyermek között, a nagyobb nagyon nehezen viselheti, hogy már nem ő a kicsi, nem ő a középpont a családban, nem ő az első, nem csak az övé anya. Ilyenkor szokta a pedagógus azt ajánlani, hogy érdemes pár hónapig otthon maradni. Ezt előfordulhat, hogy egy anyuka félreérti, úgy éli meg, hogy a gyermekét ezért nem veszik fel oviba. Természetesen, ha nem tudja megoldani, biztosan elhelyezhető a gyermek, ha nem is éppen a kiszemelt intézménybe, valószínűleg helyhiány miatt. Mindenesetre érdemes mindenképp megfontolni ilyenkor azt a lehetőséget, hogy anyuka valóban maradjon otthon a picivel és a testvérével egy kicsit. Ez azért lenne fontos, hogy a nagyobb ne úgy élje meg a kistestvér születését, hogy közben őt „eltávolítják” otthonról, anyuci közeléből. Ha nem tudjuk másképp megoldani, akkor csak délelőtt maradjon esetleg az oviban, és amíg a pici délután alszik, addig anya a nagyobbal foglalkozzon egy kicsit. Nem kell több egy óránál, de érezze, hogy nem vesztette el anyát a pici tesó miatt. Ezzel a testvérféltékenység is megelőzhető, sok lelki problémának megyünk elébe, ha egy kicsit odafigyelünk erre. – Köszönöm szépen a hasznos tippeket, tanácsokat!   (photo by coba)   Ajánlott bejegyzések:Oviba járás lesz a családi pótlék feltétele?Tényleg gyerekbarát a magyar társadalom?Úton a bölcsibe, oviba…A beszoktatás tízparancsolataÓvoda – hogyan dolgozzuk...

Tovább...

Óvoda – hogyan dolgozzuk fel mi, anyukák ezt a nagy lépést?

Szerző: Dátum: 2011. jún. 21. Kategória: Bölcsi-ovi-bébiszitter | 2 hozzászólás

Óvoda – hogyan dolgozzuk fel mi, anyukák ezt a nagy lépést?

Már egy ideje foglalkozuk az óvoda-választás, beszoktatás témakörrel, Tomori Ildikó szakértőnk segítségével. Több bejegyzésben jártuk körül a témát, de még mindig sokaktól kaptam azt a visszajelzést, hogy bármennyire tudják, hogy eljön az idő, amikor oviba kerül a gyermekük, csak van lelkiismeret furdalásuk, hogy jól tették-e… Hogy dolgozzuk fel mi is ezt a lépést, és mit tegyünk, ha úgy látjuk, nem jön ki csemeténk az óvó nénijével? – Sok anyuka érzi rosszul magát, ha oviba kerül a pici. Hogyan tudjuk ezt ellensúlyozni magunkban és a családon belül? – Hogy mikor kerüljön oviba gyermekünk, mi az, ami ideális állapot lenne számára, azt nagyon nehéz „receptbe adni”, hiszen minden gyermek más. Más személyiségű, fejlettségű és érzelemvilágú. Ezt jó, ha szem előtt tartjuk, amikor tanácsot kérünk valakitől arról, mit és hogyan tegyünk, mert nem biztos, hogy egy kívülálló helyesen ítéli meg a gyermeket és a fennálló helyzetet, amikor döntést kell hoznunk valamilyen szituációban a gyermek jövőjét illetően. Nagyon fontos, hogy az anyuka és a gyermek között működjön jól a „kémia”, érezzék egymás érzelmi állapotát, igényeit, problémáit és képesek legyenek „olvasni” ezekben. Azt is fontos figyelembe vennie egy anyukának, hogy gyermeke csak vele viselkedik úgy és olyan módon, ahogyan ő azt látja, más személlyel, más helyzetben teljesen más oldalát mutatja, ami számára valószínűleg szinte idegen és hihetetlen lenne, ha kívülről látná. Érdemes elhinni és hozzátenni a gyermekről kialakult képhez mások véleményét is, így kapunk teljes képet arról, hogyan alakul gyermekünk személyisége. Az elengedésről már volt szó, ami feltétlenül szükséges ahhoz, hogy a gyermek és az anyuka képesek legyenek elfogadni azt, hogy más is elláthatja és szeretheti hasonlóan jól a gyermeket, mint az édesanya. Amit ehhez még szeretnék hozzátenni, az az egészséges önzés, ami segít abban egy anyukának, hogy lelkiismeret furdalás nélkül engedje kicsit szabadabban mozogni és élni gyermekét, és saját magát. A gyermek szeretetben és boldogságban érzi jól magát és fejlődik egészségesen. Amint környezetében feszültség, boldogtalanság, szomorúság üti fel a fejét, ami bizony lehet rejtett, ki nem mondott is, mert ezt is azonnal megérzi, ez jelentkezik a viselkedésében, nyugtalanságot, feszültséget, szorongást, agresszivitást válthat ki belőle, küzdeni kezd a számára kellemetlen miliő ellen. Ez azt jelenti, hogy csak boldog, elégedett és kiegyensúlyozott szülőknek van igazán boldog, elégedett és kiegyensúlyozott gyermekük. Ezért fontos az, hogy az egészséges önzés keretein belül a szülők gondoskodjanak arról, hogy ők jól érezzék magukat, megteremtsenek minden körülményt és érzelmi hátteret ehhez. Természetesen ez sem megy magától, mint mindenért, ezért is meg kell küzdeni, minden nap tenni kell érte, de nagyon fontos, hogy a megfelelő lelkiállapot kialakuljon ahhoz, hogy természetesen és könnyedén vegyük az akadályokat. Ne fenyegetésként éljük meg azokat a helyzeteket, melyekkel nap mint nap szembetalálkozunk, hanem képesek legyünk humorral, szeretettel és pozitív hozzáállással megoldani a munka, család és környezet által felénk támasztott követelményeket. Sokat segíthet egy ilyen helyzetben, ha odafigyelünk, hogy hétköznap ovi után, és hétvégén legyenek olyan időszakok, órák, vagy munkanap csak félórácskák, amikor csak a gyermekkel foglalkozunk, és 100 %-osan neki szenteljük az időnket. Ez lehet közös játék, vagy mesélés, séta, bármi, ami a gyermek kedvenc időtöltése. Nekünk is jót fog tenni, pláne a lelkizősebb anyukáknak érdemes tudatosítani magukban, hogy nem csak a mennyiség számít, az együtt töltött idő minősége néha sokkal fontosabb!  – És mi van akkor, ha gond van a “kémiával”, azaz az óvó néni és a picur nem jönnek ki egymással… van egyáltalán ilyen és mit tehet a szülő, ha ezt érzi? – Bizony a pedagógus sem tökéletes. Nem biztos, hogy azonnal szívükbe zárják egymást a gyermekkel, vagy a szülővel. Mégis úgy gondolom érdemes ennek esélyt adni. Nem biztos, hogy ami nem „szerelem első látásra”, az még nem lehet egy nagyon jól működő kapcsolat. A gyereknek ugyanis...

Tovább...

Pin It on Pinterest

Tájékoztatni szeretnélek, hogy ez a weboldal sütiket használ. Az Uniós törvények értelmében kérlek, engedélyezd a sütik használatát. További információ

Az Uniós törvények értelmében fel kell hívnom a figyelmedet arra, hogy ez a weboldal ún. "cookie"-kat vagy "sütiket" használ. A sütik kicsik, teljesen veszélytelen fájlok, amelyeket a weboldal azért helyez el a számítógépeden, hogy minél egyszerűbbé tegye számodra a böngészést. A sütiket természetesen letilthatod a böngésződ beállításaiban. Amennyiben ezt nem teszed meg, illetve ha az "Elfogadom" feliratú gombra kattintasz, azzal elfogadod a sütik használatát.

Bezárás