Eljött a nagy nap? Indultok bölcsibe oviba, és jön a 2-3 hét beszoktatás? Parázol nagyon, ugye? 🙂 Én is izgultam, bár alapvetően nagyon pozitívan álltam hozzá, de aki olvassa a Dolgozó mami facebook oldalát is, emlékezhet rá, hogy volt egy-két rázós napunk az elején. Nos, jöjjenek a „hogyan éljük túl a beszoktatást” tippek (elsősorban anyukák túlélésére gondolva, kissé viccesen, de valójában nagyon is komolyan…)
1.) Nem kell az első nap a legszebb rucit húzni a gyerekre, mert minél szebb, újabb, világosabb a ruha, annál nagyobb az esélye, hogy a sárban végzi a csemetéd… Nézz körül jól az első nap – vagy már hamarabb is, az intézmény kiválasztásánál – hogy miben vannak a gyerekek, s hasonló kényelmes, „koszolható” ruhát adj a gyerekedre. Csinosba elég a nagymamás látogatásnál öltöztetni 🙂 ott majd aztán úgyis a pörköltet borítja magára… 😀
2.) Ne ítélj az első benyomás alapján azonnal… az első ott töltött néhány óra alatt ne fogadd meg szentül, hogy azonnal magánbölcsibe, magánoviba adod a gyereket, és ha hazaértetek, ne kezd bőszen kutakodni ilyen intézmények után a neten. Adj magatoknak – de főleg magadnak – egy kis időt, hogy megérjen ez a dolog is benned, hidd el, néhány nap múlva nem fogod ennyire feketén látni a helyzetet!
3.) Ha zöld orrot látsz, először finoman érdeklődd meg a gondozónőtől, hogy vajon mindig beteg-e a gyermek, vagy ma különleges ünnep van, s emiatt lóg a zöld matéria a levesbe ebédkor… De isten ments, hogy a zöldorrúka szüleivel próbálj meg értelmes, felelősségteljes felnőtthöz illő beszélgetést folytatni arról, hogy bizony a „zöldet fúj a gyerek” állapot egy igen szépen fejlett bakteriális fertőzésre utal, s tán nem gondolkodtak-e el azon, hogy orvoshoz kéne vinni? Add fel az elején, az ilyen szülő nem érti a felnőtt beszédet (sajnos maga sem nőtt fel a gyereknevelés felelősségéhez… 🙁 ) Persze ez nem jelenti azt, hogy ne tanítsd meg a zöldorrúkát az ott töltött két hét alatt a zsebkendő rendeltetésszerű használatára, s szemetesvödörbe való kidobására, majd kézmosásra!
4.) Bár neked teljesen hihetetlenül hangzik, és álmodban sem gondolnád, de igen, képzeld el, a gyereked megeszi és megissza azt is a bölcsiben, oviban, ami ellen odahaza teljes átéléssel produkált undorhangokkal kísérve tiltakozik. Fene tudja, vagy a jó levegő teszi, vagy a gyerektársaság, vagy az, hogy néhány nap alatt „leveszik a kis radarjaikkal”, hogy itt bizony nincs kecmec, vagy ezt eszik, vagy semmi mást nem kapnak.
5.) Az előző pontnak nem folyománya az, hogy ezen túl odahaza is megeszi ezeket az „undormányos” ételeket. Áááá…, ne reménykedj, neked továbbra is fenntartja a szokásos műsort 🙂
6.) Készülj úgy, hogy legyen nálad olvasnivaló, okostelefon, tankönyv, bármi, amivel elfoglalhatod magad az első napokban, amikor még csak kiküldenek a csoportszobából, de nem engednek haza. Irtó szórakoztatóak a falon lévő házirend, a heti menüsor és a kismackós, gólyás képek a falon, de hamar meg fogod unni. Ellenben ha lefoglalod magad némi olvasnivalóval, kevésbé fogod folyamatosan azt képzelegni, hogy a gyereked hangját hallod, amint kínkeservesen sír…
7.) Te ne bőgj, a gondozónőknek nincs idejük téged is vigasztalni. Hidd el, minél jobban érzi rajtad, hogy nem vagy biztos a dolgodban, a döntésedben, annál jobban fog ő is nyüszíteni, bömbölni (mármint a csemetéd, nem a gondozónő :-)) . Ha eljött az idő, akkor „puszi, szia szívem, most itt maradsz egy kicsit játszani, anya elmegy dolgozni / vásárolni, de anya majd jön vissza, puszi, szia, szeretlek” és balra el. Mire kiteszed a lábad a kapun, már boldogan játszik odabent. A műsor csak neked szól, ha nem vagy ott, akkor nincs közönség, tehát nincs műsor sem.
8.) A gondozónő csak gondozónő, nem a te klónod. Ne várd el tőle, hogy úgy szeresse, úgy ölelje, úgy babusgassa és úgy dédelgesse, mint te odahaza. Fogadd el, hogy bizony nem törlik meg minden pillanatban az orrát, nem olvasnak neki mesekönyvet fél óráig, és nem hintáztatják naphosszat a térdükön. Neki legalább 5-6, rosszabb esetben 8-10 gyerekre kell ügyelnie, úgyhogy fizikai képtelenség, hogy ugyanazt adja a gyerekednek, mint te. Nem azért kezdtétek el a bölcsit, ovit, hanem hogy közösségbe járjon, hogy szabályokat, kereteket tanuljon meg.
9.) Ha a beszoktatás vége felé is azt látod, hogy vannak dolgok, amiket nem úgy csinálnak a gyerekeddel, ahogy kellene, nyugodtan mondd el még egyszer, hogy rögzüljön nekik is az információ. Képzeld el, hogy neked kéne 10 másik ördögfiókára ügyelni, miközben egy 11.-nek kell a szokásait megtanulnod… ugye, hogy nem is olyan könnyű? Ha szükségét érzed, nyugodtan szólj reggelente, hogy kéred, cseréljék ki a pelust, mielőtt kimennek az udvarra, mert az övé addigra már átázik, vagy ebéd után cseréljenek rajta, mert őbabaságának akkor indul be az emésztése. De azért ezt se vidd túlzásba, bízz bennük, hogy jó helyen lesz a gyermeked náluk (is).
10.) Ha az első néhány hét után a gyermeked benyalta az első bölcsis vírust, és néhány napig minden kijön belőle, lázas, vagy valami ronda náthát gyűjtött be, igyekezz minél többet pihenni, amikor ő is alszik. Mert néhány napos késéssel rajtad is ki fog jönni, csak háromszor olyan intenzíven, azaz ő lábon kihordja, te meg majd belehalsz 🙁 De fogd fel ezt is pozitívan: ez is hozzá tartozik a szocializációhoz, a csoportba járáshoz. Ettől csak erősebb lesz a szervezete. Te meg klasszul le fogsz fogyni egy ilyen jó kis vírusfertőzés után 😀 Ugye, hogy mennyi rejtett előnye van a bölcsinek, ovinak?
Tudsz még néhány tippet? Írd meg ide, bővítsük együtt a „tízparancsolatot”!
(photo by MaST Charter)
Andrea mondta
Milyen ruhába vigyük első nap oviba a gyereket? A kedvenc ruhájában biztosan szivesen indul útnak. Nem árt rétegesen öltöztetni, vagy egy plusz pólót vinni, mert néhol úgy fűtenek télen, mint egy kazánházban…
dolgozomami mondta
Köszi Andi, ez nagyon jó ötlet! 🙂
Ági
Ugrai Edina mondta
Jót mosolyogtam ezen az íráson. Az én kicsi lányom, ugyanis az első pillanattól annyira szerette az ovit hogy az első héten úgy kellett kicibálnom ebéd után hogy még nem alhat ott a többiekkel. Az első nap mikor még ott kellett lennem vele, közölte hogy nyugodtan menjek haza, mert ő most játszik. Ennek valószínűleg az az oka hogy egyedüli gyerek.
dolgozomami mondta
Ó, igen, ezt ismerem, mikor mész a gyerekért nagy lelkesen, hogy végre hazahozhatod, s ő meg közben elküld, hogy anya, még játszani akarok, menj el, s gyere vissza később 🙂