Bejegyzések a következő címkével: "az ördög ügyvédje"

Egész alakos pályázati fotó?

Szerző: Dátum: 2015. aug. 05. Kategória: Szakmai önéletrajz - Álláskeresés | 0 hozzászólás

Egész alakos pályázati fotó?

A hét elején az egyik olvasóm felhívta a figyelmemet egy álláshirdetésre, amit egy személyzeti tanácsadó cég oldalán látott, személyi asszisztenst kerestek ügyvezető igazgató mellé. Eddig még semmi szokatlan nincs, naponta több tucat ilyen hirdetést lehet találni az interneten. A hirdetés végén azonban, az elküldendő anyagok között a teljes alakos fotó is szerepelt. Érdekességként küldte el nekem a hölgy, s gondoltam, érdemes erről is írnom néhány szót, mint kiválasztásban másfél évtizedes tapasztalattal rendelkező szakember. Vajon mi lehet emögött – kérdezte kíváncsian az olvasóm, s ahogy nektek is, bizony nekem is eszembe jutott egy-két verzió…   Kezdjük a legelején: semmi baj nincs azzal, ha pályázati fotót kérnek egy álláshirdetésben. Sokan mondják ugyan, hogy ne a külső legyen döntő, s hogy a diszkriminációtól mentes kiválasztást csak elősegítené, ha a HR-es nem tudná, hogy hogyan is néz ki a jelölt, hány éves, milyen bőrszínű… ez azonban sajnos a valóságban a legtöbbször nem igaz. Ha diszkriminálni szeretne egy HR-es, a név alapján a nemre egyértelműen következtet, az iskolák és a munkahelyek felsorolásból már az életkort is nagyjából meg lehet becsülni… A pályázati fotó nagyban segíti a HR-es munkáját, könnyebben megjegyzi az álláskeresőt, s könnyebb elképzeli is, milyen lehet ő, s van egy arcm amihez kötni lehet a tényeket, adatokat. Ha csak egy név van ott, s száraz adatok, elveszik az a személyes része a munkának, amit én amúgy nagyon kedveltem fejvadász koromban. Igen, tudom, ehhez az kell, hogy legyen egy jó pályázati fotód (ha ez érdekel, kattints ide, írtam korábban egy cikket erről). S vajon mi indokolhatja azt, ha egész alakos fotó kell? Nos, bár nem tudok egyértelmű és egyetlen választ adni, sok éves pályafutásom alapján íme ezek a dolgok jutottak eszembe: 1.) A munkához, az elvégzendő feladatokhoz fontos az állást kereső alkata, testformája, méretei. Ebben még nincs semmi rossz 🙂 Vannak olyan szakmák, ahol eleve, jó értelemben a “testével dolgozik” valaki: ilyenek a modellek, a hoszteszek. 2.) Ha valamilyen FMCG termék promótálására hölgyeket vagy urakat keresnek, s megadott méretekben van az egyenruha, céges logos póló, amit hordani kell, szintén nem mindegy, hogy ki jelentkezik, milyen méretekkel. 3.) Vannak olyan munkakörök, ahol fontos szempont a munkatársak ápoltsága, kinézete. Egy személyes ügyfélszolgálatos munkakörben nem mindegy, hogy ki ül velem szemben a pultnál, egy ápolt, kedves, harmonikus megjelenésű dolgozóval én is szívesebben beszélgetek, mint egy foghiányos, lenőtt, zsíros hajú, ápolatlan kezű valakivel. Ezzel csak egy baj van, nem kell hozzá egész alakos fotó. 🙂 Az ápoltságot részben egy teljesen szokványos pályázati fotóról is meg lehet állapítani, illetve ez a HR-es dolga, hogy személyes interjún megszűrje a jelölteket eme kritérium szerint is. Ja, kérem, hogy az sok időbe telik? Hát, igen… de egy egész alakos fotós álláskereső is lehet a valóságban butuska, ápolatlan, motyogós, kellemetlen megjelenésű… És itt ki is merült a listám. Az, ha egy személyi asszisztensi munkakör esetén jó megjelenésű, fiatal hölgyet keres valaki, lehetőleg még olyat, aki a tanulmányait folytatja, alig van munkatapasztalata, de ápolt, jó megjelenést vár el tőle a leendő munkáltatója már a hirdetésben is feltüntetve, s a kevés felsorolt feladat egyike a külső partnerekkel szervezett találkozókon való részvétel, s a kiválasztás első lépcsőjeként egész alakos fotót várnak… nos, én itt nem tudok nem rosszmájú lenni. Még akkor sem, ha egy amúgy híres, a piacon régóta tevékenykedő tanácsadó cég nevében kerül fel ez a hirdetés a netre. Az ügyvezető munkájának támogatása nagyon fontos feladatkör, igen ritkán képesek erre fiatal, még egyetemre járó lánykák. Egy felsővezető munkájának szervezése, támogatása az egyik legfelelősségteljesebb, legkomolyabb munka. Sokszor milliókról szóló szerződések előkészítésében kell részt venni, ügyvédekkel kell egyeztetni, ezt pedig egy maximum 1-2 éves tapasztalattal rendelkező fruska valószínűleg nem tudja megoldani. Másrészt csak felmerül bennem, hogy...

Tovább...

Egyenlő munka, egyenlő bér – avagy újra az ördög ügyvédjét játszom!

Szerző: Dátum: 2012. máj. 15. Kategória: Egyéb | 6 hozzászólás

Egyenlő munka, egyenlő bér – avagy újra az ördög ügyvédjét játszom!

Írtam korábban néhány post-ot, ahol egy kissé más szemszögből mutattam be adott témákról a véleményemet. Nem a munkavállaló, az anyuka, hanem a HR-es, a munkáltató álláspontját próbáltam meg bemutatni, hogy lássátok, néha nekik sem könnyű a helyzetük. Alapvetően nagyon hiszek az egyenlő bánásmód jogában, abban, hogy például férfit és nőt ugyanaz a bér illet(ne) meg ugyanazért a munkáért, de tudjuk sajnos, hogy ez sokszor nem csak hazánkban, de sok másik országban sem valósul meg. Van azonban egy érdekes helyzet, amikor nem nemre való tekintettel, hanem földrajzi hely miatt kényszerül a munkáltató „diszkriminációra”. Az, hogy ugyanazért a munkáért ugyanaz a bér járna törvény szerint, köztudott. Most nézzünk egy olyan példát, ahol a munkáltató maga be szeretné tartani az egyenlő bánásmód követelményét, különösen a munka díjazására vonatkozóan, de nem tudja. Képzeletbeli cégünknek van egy fővárosi, és mondjuk 25 vidéki telephelye, összesen több száz dolgozóval. Tény, hogy Budapesten lényegesen magasabb bérek vannak bizonyos munkakörökben, míg több vidéki városban alacsonyabb bérért is lehet megfelelően kvalifikált dolgozókat találni. Mit csináljon a HR-es? Ha a vidéki telephelyek közül mondjuk az összes, keleti országrészben lévő telephelyen 20-30%-kal alacsonyabb bérért talál munkavállalót egy adott munkakörre, vagy inkább fordítsuk meg, a pesti telephelyre nem talál csak sokkal magasabb bérigényű jelentkezőket, akkor az összes, ugyanabban a munkakörben dolgozó vidéki munkavállaló bérét meg kell emelnie? Mert egyenlő munka, egyenlő bér? És ha ez mondjuk, egy hipermarketnél történik, ahol több ezer dolgozóról is lehet szó? Nem sajnálni akarom én őket (mármint a vállalatot, a vezetőségét, a tulajdonost), de ugye mindenki belátja, hogy a pesti pénztáros nem fog vidéki bérszínvonalon elmenni dolgozni, az összes vidéki dolgozónak meg nem lehet pesti bért fizetni, mert az igencsak megterhelné a vállalat költségvetését, s akár a teljes éves bértervet teljesen felboríthatja… S ez aztán tényleg nem a szegény HR-es kompetenciája, döntési jogköre… Ti mit tennétek a vállalat helyében? Ebben a szituációban elfogadható a különböző bér szerintetek? Az új Mt. szerint igen: bekerült az egyenlő bánásmód követelményéhez az a kiegészítés, hogy a munka egyenlő értékének megállapításánál figyelembe kell venni többek között a munkaerő-piaci viszonyokat is. Ez pedig azt jelenti, hogy 2012. július 1-je után igenis törvényesen lehet ugyanabban a munkakörben dolgozó két munkavállalónak különböző bére, ha a munkaerő-piaci, regionális viszonyok ezt indokolják. (photo by 401K) Szeretnél jobban érteni a munkajoghoz? Tudni akarod, milyen változásokat hoz az új Mt.? Iratkozz fel az ingyenes munkajogi hírlevelemre! KATT IDE! Ajánlott bejegyzések:Mikor kezdődjön a jogok oktatása?A Koraszülöttek VilágnapjáraMunkajogi tudásra mindenkinek szüksége van!Egyedülálló anya – Kossuth Rádió interjúA hét kérdése: vetélés esetén jár-e a szülési...

Tovább...

Képzeld el…

Szerző: Dátum: 2011. okt. 03. Kategória: Egyéb, GYED-GYES utáni visszatérés | 4 hozzászólás

Képzeld el…

Korábban már indítottam az ördög ügyvédje cikksorozatot, ahol a munkáltatók, HR-esek szemszögéből mutatok be egy-két tipikus szituációt, amire a dolgozók, pályázók sokszor nem is gondolnak. Nem célom megvédeni senkit, aki nem fair módon játszik ebben a játékban, de szeretném, hogy lássátok, néha  a másik oldalon ülve sem olyan könnyű nap mint nap döntéseket hozni. Itt az újabb dilemma… Képzeljük egy kicsit magunkat egy munkáltató helyébe (azt nem írom, hogy mindenki a saját munkáltatója helyébe képzelje, magát, mert annak a letöbbetek esetében nem lesz jó vége :-), szóval csak egy sima, átlagos, kedves, nem inkorrekt munkáltatót kéretik elképzelni :-)). Megvan? Ok, akkor jön a következő lépés: képzeljük el, hogy bekopog az egyik legjobb női dolgozónk, s párás szemmel közli, hogy anyuka lesz, s készüljünk úgy, hogy ő várhatóan 3 évig nem jön vissza, mert ő biz’ nagy boldogsággal fog odahaza pelenkázni, pürésíteni, kísérni az első kis lépéseket, majd később rohanni a motorral száguldozó kispocok után. Okos és fair munkáltatóként határozott időre, a 3.évig veszünk fel valakit, mert hát tudjuk, mi a törvényes joga az anyukánknak, ha 3 év múlva vissza akar jönni, vissza kell, hogy vegyük. Így ezt a valakit tehát határozott időre vesszük fel, közölve vele előre, hogy drága új munkavállalóm, tudd, csak addig vagy itt biztonságban, míg az anyuka vissza nem jön, mert ez a hely az övé, s utána meg majd meglátjuk. A munkavállaló ezt tudomásul veszi, és végülis örül, legalább 3 évig van munkája 🙂 És ekkor jön a gikszer: anyuka 1,5 év után úgy dönt, hogy mégiscsak szeretne dolgozni, s törvényes joga ismeretében térivevényes levéllel tájékoztatja munkáltatóját, hogy ő most biz’ a pelust félrevágja, s jön vissza dolgozni, mert olthatatlan vágya a munka újra. S mert joga van, meg is jelenik 60 nap múlva, hogy kéri vissza a munkáját, munkakörét, fizetését, mindenét. És itt van a gond: a másik munkavállalót a munkáltató – okosan, fair módon – határozott időre vette fel, azaz tőle megszabadulni nem nagyon tud (hiszen a határozott időre kötött munkaviszonyt csak közös megegyezéssel lehet megszüntetni, vagy a munkáltató ki kell, hogy fizesse a határozott idő lejártáig a dolgozónak járó bért), de az anyukának meg vissza kell adni a munkakörét, vagy állásidőt kell fizetni neki. Őt elbocsátani szintén nem lehet, mert felmondási védelem alatt van… Tehát két dolgozót fizethet még másfél évig, s rossz esetben csak egynek való munkája van. Persze, ha van másik munkakör, ami éppen üres, átszervezheti oda az egyik dolgozót – ha neki az éépen megfelel, tetszik, beleegyezik. Vagy nekiállhat közöst dugdosni az orruk alá, majd aláírja valamelyik – bár, tudja, hogy ez törvénytelen… Ti mit csinálnátok, ha ti lennétek ez a munkáltató? Lássuk be, anyukák, néha a munkáltatóknak sem egyszerű, s bár sajnos idehaza tényleg az a jellemző, hogy a munkáltatók nagyon sok esetben nem korrekt módon bánnak a kismamákkal, anyukákkal, azért van, amikor ők is nehéz helyzetben vannak – saját hibájukon kívül. És szerintem nem megfelelő válasz az, hogy ez az ő bajuk. Igenis vannak korrekt cégek, ahol annak ellenére, hogy mindenben törvényesen járnak el, mégis lehetnek olyan helyzetek, ahol valakinek az érdeke sérülni fog…   (photo by thinkpanama) Ajánlott bejegyzések:Babaszobából vissza a munka világábaAz 5 legnagyobb hiba, amit egy anyuka elkövethet“Felmondtak… pereljek? Mit tegyek? Hova forduljak?”“Szép új világ…” :-(Megszűnik a felmondási...

Tovább...

“Válaszra sem méltatnak!”

Szerző: Dátum: 2011. aug. 04. Kategória: Szakmai önéletrajz - Álláskeresés | 9 hozzászólás

“Válaszra sem méltatnak!”

Általánosan ismert panasz a különböző állásokra pályázó jelöltektől, hogy hiába adták be az önéletrajzukat, nem, hogy nem hívták be őket interjúra, de még választ sem kaptak, még egy egyszerű elutasító levelet sem küldött nekik az állást meghirdető cég. Amúgy is nehéz helyzetben vannak manapság az álláskeresők, sokszor hónapokig pályáznak sikertelenül, nem csoda hát, hogy legalább egy ilyen minimális figyelmet elvárnak a munkáltatóktól. De vajon valóban csak egy válaszlevélről van szó? Előre leszögezem, hogy igen, ha én küldeném be valahová a pályázati anyagomat, én is szeretnék bekerülni az interjúra behívott jelöltek közé. Ha pedig nem hívnak be, legalább egy nyamvadt elutasító levéllel tiszteljenek meg… De nézzük csak meg egy kicsit a másik oldalt… A mai munkaerőpiacon olyan túlkínálat van, hogy egy “egyszerű” asszisztensi álláshirdetésre – középfokú végzettség, angol társalgási szintű nyelvtudás, néhány év tapasztalat hasonló munkakörben – 500-600 CV is beérkezhet. A hirdetés megjelenésének első napján! Aztán a második napon a pályázatok száma eléri az 1000 darabot, és ha csak 1 hétig fut az álláshirdetés a megfelelő honlapokon, akkor simán több ezer önéletrajzzal kell megbirkózni a hirdető cégnek. A cég persze észbe kap, és gyorsan leveszi a hirdetést a honlapról, mielőtt összeomlana az elektronikus iktatási programjuk :-). (Mellesleg megjegyzem, hogy ennyi pályázói anyagot kezelni sem könnyű, hiszen hogy ne keveredjenek el, iktatni, regisztrálni kell őket, mint általában minden cégnél a bejövő leveleket. Ezek után ugye mindet el kéne olvasni, kiértékelni, majd akik nem feleltek meg, azokat kiértesíteni.) Igen, tudom, igazatok van, hiába sok ez, akkor is válaszolni illik. De szerintetek mennyi időbe telik ez? És ha nem 1 hirdetése fut a cégnek, hanem 15-20 folyamatosan? Hány ember kell, hogy napi 8 órában ezt végezze, hogy mindenkit egyenként kiértesítsenek? Küldhetnek személytelen körleveleket, ami némileg gyorsabb, bár éppen ezért nem is névre szóló, nem egyedi, s sokszor hallottam pályázóktól, hogy “csak egy nyamvadt sablonos körlevelet kaptam, minden indoklás nélkül…” Vagy küldünk neki, arra az e-mail-címre, amiről az anyagát küldte. Ő pedig reklamál, hogy nem kapott értesítést. De, kérem szépen, küldtünk. El is tetszett olvasni, láttuk a visszaigazolást. Ja, hogy egy másikra tetszett gondolni, és mi nem is az a cég vagyunk, akit lehordani szeretett volna, mert nem kapott válaszlevelet? Semmi baj, lehet elnézést kérni… (Vagy ennél is rosszabb, soha nem olvasta a válaszlevelünket, mert azt az e-mailcímet nagyon ritkán nézi csak meg, mert nem olyan fontos…Hát, ha neki nem olyan fontos, nekünk miért legyen az?) Nézzünk egy másik – igen gyakori – helyzetet az előzőekhez adalékként: a kedves pályázó függetlenül attól, hogy alkalmas-e a pozícióra, vagy nem, megfelel-e a kiírásnak, vagy nem, mindenre, válogatás nélkül beküldi a CV-jét. De tényleg MINDENRE!!!! És hogy biztosra menjen, ugyanarra a munkakörre többször is. Nehogy véletlenül elsikkadjon a HR-es figyelme a pályázata fölött. Hát, ember legyen a talpán az a türelmes HR-es, aki mindegyik pályázatot megválaszolja… azért higyjétek el, néha nagyon fárasztó tud lenni, hogy bizonyos állásokra a katonatiszttől kezdve az úszómesterig mindenki jelentkezik, s teljesen egyértelmű az önéletrajz első 3 sorából, hogy messziről köze sincs a jelöltnek a betöltendő munkakörhöz. S ha emellett még 60 másik határidős feladata van a kollégának /kolléganőnek, bizony, ez néha hátrébb szorul a listán… S az előbb említett helyzetek megkoronázása az, mikor eme lelkes, és amúgy abszolút alkalmatlan jelölt ordenáré módon kioktat telefonon keresztül, hogy miért nem hívtuk már be őt interjúra, és hogy tuti ez is csak egy kamu állás, már régen megvan, hogy ki fogja betölteni, és egyébként is ő majd jól feljelent mindenkit… Nektek lenne kedvetek még ezután tisztességesen mindenkit kiértesíteni? S hogy mit lehet ebből következtetésként levonni? Csak arra pályázzatok, amire megfeleltek. Reméljétek, hogy behívnak titeket. Ha nem, akkor reméljétek, hogy kaptok válaszlevelet. Igen, várjátok el nyugodtan, hiszen így tisztességes, így...

Tovább...

Az ördög ügyvédje

Szerző: Dátum: 2011. aug. 02. Kategória: Egyéb | 0 hozzászólás

Az ördög ügyvédje

Nagyon okos dolog néha a másik szemszögéből vizsgálni a dolgokat, hogy kissé más képet nyerjünk egy-egy, néha nagyon egyoldalúnak látszó szituációról, dologról. Nem könnyű belehelyezkedni a másik szerepébe, végiggondolni, hogy vajon az, amiről azt gondoljuk, hogy ez csak is így lehet, vajon miért van más véleménye szerint amúgy… Gyakran tapasztalom, hogy a toborzás, kiválasztás során nekem, nekünk szakmabelieknek olyan egyértelmű dolgok a laikusok számára egyáltalán nem érthetőek, de ha egy kicsit elbeszélgetünk róla, azonnal “megvilágosodnak és kapcsolnak.” Rögtön nem mi vagyunk a gonosz HR-esek, hanem belátják, hogy tőlünk független okok miatt is történhetnek olyan dolgok, amikről ők azt gondolták, hogy a mi rosszindulatú cselekedeteink eredményei. Mivel amúgy is szeretem az ördög ügyvédjét játszani, gondoltam időről-időre előveszek egy ilyen témát, és megnézzük a másik oldalról is. Nem ígérem, hogy mindegyik esetben egyet fogtok érteni velem, de remélem, hogy legalább elgondolkoztok azon, hogy vajon milyen lehet a másiknak. Egy kissé szeretném fellebbenteni a fátylat azokról a dolgokról, amire mi, szakmabeliek gyakrabban rálátunk, remélve, hogy ezen kis műhelytitkok elárulásával közelebb hozhatom hozzátok a néha méltatlanul túlmisztifikált “fejvadász szakmát”. Hamarosan meglebbentjük az első fátylat 🙂 (photo by steena) Ajánlott bejegyzések:Egyenlő munka, egyenlő bér – avagy újra az ördög ügyvédjét játszom!Munkahelyi pletykaA Koraszülöttek VilágnapjáraApa GYED-en – Interjú Léder LászlóvalTippek munkába visszatérő...

Tovább...

Pin It on Pinterest

Tájékoztatni szeretnélek, hogy ez a weboldal sütiket használ. Az Uniós törvények értelmében kérlek, engedélyezd a sütik használatát. További információ

Az Uniós törvények értelmében fel kell hívnom a figyelmedet arra, hogy ez a weboldal ún. "cookie"-kat vagy "sütiket" használ. A sütik kicsik, teljesen veszélytelen fájlok, amelyeket a weboldal azért helyez el a számítógépeden, hogy minél egyszerűbbé tegye számodra a böngészést. A sütiket természetesen letilthatod a böngésződ beállításaiban. Amennyiben ezt nem teszed meg, illetve ha az "Elfogadom" feliratú gombra kattintasz, azzal elfogadod a sütik használatát.

Bezárás