A babyberry csodás termékeivel többször is találkozhattatok már a Dolgozó mami nyereményjátékaiban, akcióiban. Idehaza is mindkét lányom szobájában találhatóak falmatricák, gömblámpák, amik Eszter üzletéből származnak. Kézenfekvő volt tehát, hogy a dolgozó, vállalkozó anyukákat bemutató interjúsorozatom következő alanya ő legyen. Ismerjétek meg tehát Katona Esztert, a babyberry és a Pici Piac alapítóját!
Eszter, mesélj egy kicsikét magadról, mit kell tudni rólad?
Közgazdászként végeztem, de már az egyetem alatt elkezdtem dolgozni. Mindig is marketinggel és kommunikációval foglalkoztam, és a szépen ívelő karrieremet hagytam ott 10 év után a bizonytalan vállalkozói létért. De egy percig sem bántam meg. 5 éve indítottam el végül az első vállalkozásomat, a babyberry-t: a saját tervezésű termékek mellett további hazai és különleges, külföldi gyerekszoba dekorációs márkákat gyűjtöttem össze és kínálom azok számára, akik nyitottak a stílusos, minőségi kiegészítőkre. A babyberry születése után néhány hónappal pedig megrendeztem az első Pici Piacot, ami azóta egy tematikus vásár sorozattá nőtt ki magát: a Pici Piacokon baba-mama-gyerek dizájn / kézműves termékeket lehet megvásárolni kizárólag hazai készítőktől.
Miért kezdtél el ezzel foglalkozni?
A történet a klasszikus módon indult: megszületett a kislányom, és valami megváltozott bennem. Ugyan én visszamentem a korábbi munkahelyemre, de nagyon hamar kiderült számomra, hogy ez már nem nyújtja azt a motivációt számomra, mint korábban. Szépen lassan körvonalazódott csak a fejemben a vállalkozásom ötlete: nem tudtam, sokáig nem is akartam elhinni, hogy nekem ez lesz az utam. Előbb volt meg az ötlet és csak amikor már egészen benne voltam a közepében, akkor esett le, hogy megszületett a babyberry.
Mi a hitvallásod?
Szeresd, amit csinálsz! Számomra minden vásárló ugyanolyan fontos, és arra törekszem, hogy minden egyes vásárlóm elégedett legyen, minden esetleges panaszt orvosoljak. Ha beleadsz mindent, az kívülről is érződik.
Te milyen dolgozó mami vagy? Mi jellemző rád?
Elég strukturált, rendszerető ember vagyok, ez jellemző a munkámra is. Amikor dolgozom, dolgozom, nem csinálok mást, fókuszálok és így tudok igazán hatékony lenni. Az utóbbi időben pedig sikerült elérnem, hogy nagyrészt a munkára dedikált időben dolgozzak, hétvégén vagy este csak akkor ülök le a gép elé, ha sürgős és fontos feladat van, ami nem várathat magára – de ez szerencsére egyre ritkább.
Mire vagy a legbüszkébb?
Egyértelműen arra, hogy örömet tudok okozni: nincs annál nagyobb elismerés, amikor boldog, elégedett leveleket kapok a vásárlóimtól, amikor egy jól sikerült Pici Piac után sorban jönnek oda hozzám a kiállítók, hogy megköszönjék a napot. Ezek adnak erőt egy nehéz nap után, ezeknél nincs jobb visszacsatolás arra, hogy jól csinálom a dolgomat.
Hogyan egyezteted össze a munkát és a családi életet?
Nagyon örülök neki, hogy sikerült egy viszonylag harmonikus rendszert kialakítani az életemben, amiben van helye a munka mellett a családnak, a barátoknak és az én időnek is. Átlagosan napi 5-6 órát dolgozom, hetente 3x sportolok, havonta 1-2 alkalommal a férjemmel kettesben elutazunk vagy csak elmegyünk egyet vacsorázni, színházba vagy fürdőbe, és emellett persze sokat programozunk, kirándulunk a gyerekekkel is. Nagyjából fix heti menetrendünk van, amiben anyukám is sokat segít: nekem is vannak hosszú és rövid napjaim, beosztjuk, melyik nap ki viszi és ki hozza melyik gyereket – a legnagyobb kihívást az okozza, amikor valamilyen nem várt okból felborul a menetrend. Ilyenkor úgy érzem, a logisztika határozza meg a napjainkat, de a végén mindig megoldunk mindent, csak elég nagy szervezésbe telik kisakkozni.
A gyermekeid mennyire értik, hogy mi a munkád? Mit gondolnak róla?
Azt hiszem, az ő szintjükön értik, hogy mivel foglalkozom: szoktak kijönni a Pici Piacra vagy meglátogatnak a showroomban, sőt, néha még segítenek is nekem pakolni, csomagolni. A kislányom kifejezetten szeret rendezkedni a showroomban, néha mondja is nekem, ezt most ő megcsinálja jól, mert én nem tudom, hogy hogy kell szépen elrendezgetni a dolgokat. Én azt gondolom, büszkék arra, amit csinálok, de ebben szerepet játszik az is, hogy látnak munka közben, és erről szoktunk is beszélni. Luca Sára elég határozottan kijelentette, hogy ha majd én öreg leszek, akkor átveszi tőlem a boltot. 🙂
Van-e valami trükköd, titkod, amit dogozó mamiként alkalmazol, s megosztanál velünk?
Az időgazdálkodás mindig egy izgalmas téma, a legtöbben azt kérdezik tőlem, hogy jut időm mindenre, úgyhogy most megosztok 3 tippet ezzel kapcsolatban.
Az egyik, hogy a feladatokat típusok alapján blokkosítom, és úgy próbálom az adott héten / napon belül megtalálni a neki megfelelő időt. Pl. a kedd a hosszú napom, akkor tovább dolgozom, viszont nap végére már elfáradok, így általában ilyenkor végzem az adminisztratív feladataimat (számlázás, utalások stb.), amikhez nem kell túl sokat gondolkodni, míg a koncentrálós feladatok akkor kerülnek sorra, amikor otthonról dolgozom, vagy zárva van a showroom és nem jönnek hozzám vásárlók.
A másik a priorizálás, mert sajnos néha nemet kell mondani bizonyos dolgokra, hogy a többi fontosabb beleférjen az időnkbe.
És végül a delegálás: bár néha nehéz elfogadni a tényt, de szinte mindent el tudnak mások is végezni helyettünk, csak meg kell találni a megfelelő embert, el kell látni őt a szükséges információkkal/tudással, és el kell tudni engedni az érzést, hogy erre csak mi vagyunk képesek.