Az anyává válás hatalmas változás az életünkben. Új szerep, új kihívások, új élethelyzetek. Ilyenkor jól jön néha egy külső szem, egy jó tanács, hogy hogyan is kezeljük ezt az egész változó helyzetet…
Kevés az időd magadra? Nem tudod, hogyan hozd egy kalap alá a munkád és a magánéleted? Vagy keresed az utadat gyermekszülés után? Pont az ilyen helyzetekben segíthet neked Domokos Kata life és business coach…
Mesélj egy kicsikét magadról, mit kell tudni rólad?
Jogászként dolgoztam első gyermekem születéséig. Két fiúgyermekünk után egy koraszülött és szívbeteg kislány érkezett a családunkba, akit sajnos 10 hónaposan elveszítettünk. Mintegy terápiaként magam számára egy kisgyerekes anyukáknak szóló blogot indítottam ebben az időszakban, ez volt a gyerekzsivaj. Időközben megszületett 3. kisfiunk is, akivel itthon vagyok GYES-en és mellette vállalkozom: édesanyák coaching támogatásával foglalkozom és tavaly óta kezdő coachoknak segítek a praxisuk elindításában.
Miért kezdtél el ezzel foglalkozni?
Ahogy épült gyerekzsivaj közössége egyre több édesanya kérdezte tőlem a blogon, a Facebookon, hogy jut időm a blogolásra, az énidőre, a randiestekre a férjemmel. Ekkor találtam rá a coachingra, aminek pontosan az a lényege, hogy nincsenek kész receptek, hiszen ami nálam működik, az nem biztos, hogy mindenki másnál is fog. Ezzel szemben vannak olyan technikák és módszerek, amelyek segíthetnek az édesanyáknak abban, hogy megteremtsék az egyensúlyt az életükben és legyen idejük mindenre, amire szeretnének időt fordítani.
A blog átalakult és ma már az édesanyák jóllétével, lelki támogatásával foglalkozom, legyen szó időmenedzsmentről, életszerepek között egyensúly megteremtéséről, párkapcsolati kommunikáció javításáról, stresszkezelésről. Elvégeztem az üzleti coach képzést is, így már dolgozó, vagy a munkába most visszatérő édesanyákkal dolgozom olyan területeken, mint a munka-magánélet egyensúlyának megteremtése vagy épp a válaszok megtalálása a „mi leszek ha nagy leszek?”, azaz élet a gyes után kérdéseire.
Miért lehet hasznos a programod egy dolgozó maminak?
Azt gondolom, hogy az édesanya a család motorja és bár manapság sokan már közhelyként puffogtatják, ám valóban igaz: ha az édesanya lelkileg jól van, akkor a család is jól lesz. Én is ezt érzem magamon a mindennapokban és az ügyfeleimen is. Abban segítem a hozzám forduló anyukákat, hogy ne kelljen választaniuk aközött, hogy karriert építsenek vagy a családjukkal legyenek, hogy jó anyák legyenek vagy az önmegvalósítással (is) foglalkozzanak.
Mi a hitvallásod?
Családi tragédiánk után egyértelművé vált számomra, hogy mi is az igazi érték az életben, nekem ez az, hogy otthon minden rendben legyen. Csak egy életünk van, és szeretném, ha mindenki úgy élné, hogy jól érzi magát a bőrében. Ehhez kell a családi munkamegosztás, a jó kommunikáció, a jelen boldog pillanatainak megélése.
Te milyen dolgozó mami vagy? Mi jellemző rád?
Munkamániás (nevetek). Alapvetően olyan ember vagyok, hogy vagy csinálok valamit és akkor nagyon, teljes gőzzel, maximális erőbedobással és lelkesedéssel vagy nem és akkor nagyon nem. Nekem most a szabadidő, a hobbi is az, hogy tanulok, új megoldásokat keresek, kapcsolatokat építek. Szeretném, ha minél több édesanyának segíthetnék abban, hogy teljes életet tudjon élni és hogy egyensúlyt tudjon teremteni az életszerepei között.
Mire vagy a legbüszkébb?
A koraszülött babák ellátási körülményeinek javítása a szívügyem, évek óta gyűjtést szervezek az oldalamon a koraszülöttek világnapja alkalmából, és a közösségem mindig összefog a jó ügy érdekében. Talán ez az, amire a legbüszkébb vagyok. És persze örülök, hogy sok visszajelzést kapok anyukáktól, akikkel van szerencsém együtt dolgozni. Az ő sikerük kicsit az enyém is.
Hogyan egyezteted össze a munkát és a családi életet?
Heti két-három alkalommal van egy segítőm, aki vigyáz a kisfiamra, amíg dolgozom. No meg hajnalban, vagy éjjel foglalkozom a munkával. Minden módszert bevetek én is, amit az ügyfeleimnek ajánlok. Sosem kell segítséget kérnem a páromtól, mert a családunkkal kapcsolatos teendőket közös vállalásnak érezzük. Megtanultam elengedni a maximalizmust (nehéz volt!), megelégszem az elég jó megoldásokkal, hiszek az előre tervezés hasznosságában, tudok rangsorolni.
A gyermekeid mennyire értik, hogy mi a munkád? Mit gondolnak róla?
Egyelőre annyit látnak belőle, hogy itthon dolgozom, ami nekik nyilván kényelmesebb, mert nem kell ügyeletben ülniük délután, hamarabb el tudom hozni őket. A kicsi pedig tudja, hogy ha jön a segítőm, akkor elvonulok a laptoppal az emeletre, vagy elmegyek itthonról. A napi munkámmal nem találkoznak, de pl. amikor legutóbb a koraszülött babáknak gyűjtöttünk, együtt vittük be a kórházba az adományokat és láttam rajtuk, mennyire büszkék, hogy segíthetnek, velünk cipelték a pelenkákat. Ez az összefogás azt hiszem nekik is segít kicsit feldolgozni a testvérük elvesztését.
Van-e valami trükköd, titkod, amit dogozó mamiként alkalmazol, s megosztanál velünk?
Azt gondolom, hogy a jó kommunikáció a párunkkal mindennek az alapja. Engem nem érdekel, mi zajlik a mi falainkon kívül, nem érek rá másokkal foglalkozni és arra biztatom az anyukákat, ők se akarjanak senkinek megfelelni. Azt az életet próbálják megteremteni, ami nekik, a családjuknak jó és komfortos. Ha működik a párbeszéd és van összefogás otthon, akkor szerintem mindent meg lehet oldani: tanulni, dolgozni, gyerekek mellett is! Anyatöltő coaching programjaimon ezen dolgozunk az édesanyákkal.
