Visszamenni dolgozni – de mikor?

Szerző: Dátum: 2011. Jul. 18. Kategória: GYED-GYES utáni visszatérés | 8 hozzászólás

Az egyik legvitatottabb téma, a legtöbb érzelmet felkavaró kérdés: mikor jó, mikor érdemes, mikor szabad visszamenni dolgozni gyermekszülés után? Ahogy nézem évek óta ezt a “nyilvánosan dúló harcot” az ősanyák és a karrierista anyukák között, egyre jobban az a véleményem, hogy nincs általános igazság. Nincs mindenkire igaz recept. De van egyéni igazság, egyéni recept. A rossz hír (vagy jó?), hogy ezt magadnak kell megtalálnod.

Nem titok, már írtam róla korábban is, hogy én a várandósságom 38. hetéig dolgoztam. Miért ne tettem volna? Jól éreztem magam, szinte teljesen panaszmentes volt a 9 hónapom, élveztem az állapotommal járó minden változást, de emellett ugyanúgy hasznosnak éreztem magam a munkahelyen, s a dolgok is úgy alakultak, hogy tényleg szinte végig szükség volt rám. Ugyanilyen természetesnek tűnt az is, hogy viszonylag hamar vissza is fogok menni, bár azt már akkor is sejtettem, hogy több rugalmasság kell majd mindkettőnk – a cég és a magam – részéről, s eléggé mások lesznek a prioritások is az életemben. S ott volt kimondatlanul az is, hogy ha Ő nem tolerálja anya újra munkába állását, akkor összedől a szépen felépített kártyavár, s újra kell tervezni az életünket, az én munkával kapcsolatos vágyaimat, terveimet, Miatta. Mert akkor is Ő a legfontosabb. Nem szégyenlem kimondani, sőt, azért teszem, hogy másokat is bíztassak: 13 hónapos volt a lányom, amikor visszatértem újra a munkáltatómhoz. Nem arra akarok bárkit is bíztatni, hogy ugyan ezt tegye. Arra azonban igen, hogy merjetek kiállni azért, amit jónak gondoltok. Jónak számotokra, és a babátok számára. És ez most nem fontossági sorrend, hanem csak egyszerű felsorolás.

Az elmúlt évtizedekben az volt a mindenütt hirdetett szlogen, hogy 3 évig maradjatok otthon a babával. Aki nem ezt tette, azt kinézték, megszólták. Vajon mi a jó? Még a mai napig is kapok olyan leveleket és olvasok olyan hozzászólásokat, hogy “két éves a kicsim, sajnos vissza kell mennem dolgozni, mert kell a pénz…” Igen, tudom, sokszor tényleg nagy úr a családi kasszába folyó jövedelem is, de mindig elgondolkodom azon, hogy vajon mennyire szeretne az anyuka valóban dolgozni, és mennyire szeretne otthon lenni, s nem csak az általános közvélekedés elleni védelem-e ez a pénzre való hivatkozás. Mások nyíltan vállalják, hogy inkább összehúzzák a nadrágszíjat, de ők bizony kibírják a 3 évet anyagilag. Tudok sok anyukáról, akik boldogan végig játsszák a 3 évet a gyermekükkel, semmi gondjuk nincs azzal, hogy nem dolgoznak, nem hiányzik nekik a munkájuk, a munkahelyi csapat, a korábbi feladatok. Boldogok, kiteljesedtek ebben a szerepben. S látok anyukákat, akik a két éves gyermekük mellett fásult arccal ülnek nap mint nap a játszótéri homokozó mellett, teljesen máshol jár az eszük, s ha munkáról kezdünk el beszélgetni, akkor “virágzanak” csak ki. És tudok – sajnos közelről – olyanról is, aki “ha beledöglik is”, de otthon marad a gyermekei 3 éves koráig, s így egy állandóan türelmetlen, kiabálós, néha már-már depis anyuka jut a két gyereknek, s apukának esténként. (A sors fintora, hogy ők még meg is engedhetnék maguknak, hogy legyen egy bébiszitterük, ha anyuka részmunkaidőben dolgozna…). Nem hiszem, hogy ez a jó a gyermeknek. És ha semelyiküknek nem jó, akkor miért csinálják? Mert elvárják? Ki? És miért? Mi alapján? Mert valaki valamikor ezt mondta? És ha nem volt igaza???

Ne értsetek félre, nagyon hiszek abban, hogy az első évek rendkívül jelentősek egy gyermek életében, s mi is úgy szervezzük az életünket, hogy a lányunknak mindent megadhassunk. A különbség ott van, hogy nem hiszem, hogy ez a MINDEN csak ÉN vagyok. És nem is tudnék az lenni. Mert régen volt nagyi, dédi, keresztanyuka, nagyobb unokatestvér, falubéli rokonok, akik vigyáztak a kicsire, és anya bizony dolgozott. Odahaza, az állatokkal, a földeken, a téeszben… Ezek a gyerekek is felnőttek, belőlük is rendes, értelmes emberek lettek – mint például a szüleink. Biztos vagyok benne, hogy anyukámmal nem ült a mamám 3 évet odahaza a játszószőnyegen. Viszont felbomlottak ezek a hagyományos családok, s most új családok alakulnak. Barátnők, anyuka társak, gyermekek nappali elhelyezését megoldó intézmények, bébiszitterek, dadusok… Bölcsi? Hát, igen, lehet szidni, hogy nem jó, meg túlzsúfoltak a csoportok, és kevés van belőle, de sose felejtsétek el, előnye is van a gyermek számára, nem is kevés (hamarosan erről is írok :-))

S hogy te ezzel nem értesz egyet? Te úgy véled, hogy az a legjobb a kicsidnek, ha 3 évig otthon vagy vele? Lehet. Örülök, ha neked, nektek úgy jó. De kérünk téged – s mindenki mást is, akinek nincs gyereke, de sok okosat tud tanácsolni eme témában –  hagyjátok meg nekünk, dolgozó anyukáknak azt a véleményt, hogy nekünk meg így jó. Munkába rohanva, napközben rá gondolva, munka után haza rohanva, sokszor kapkodva, házimunkával, vasalással, mosással elmaradva, de boldogan… és azt a bizonyára kevesebb percet, órát, amit velük töltünk, nagyon-nagyon élvezve :-)

 

Mennél vissza dolgozni, de fogalmad sincs, hogy jelezd a főnöködnek? Kéne egy jó nyilatkozatminta? Katt ide!

 

(Photo by BookMama)

Ajánlott bejegyzések:

8 hozzászólás

  1. Én sem várom meg a 3 évet, mégpedig pontosan azért, amit te is írtál. Mert úgy látom, mindkettőnknek jó lesz így. Pindur manó imád gyerekek közt lenni és nem tudom neki folyamatosan azt biztosítani, hogy gyerektársaságba vigyem, sajnos. A játszótéren tűz a nap, nem lehet megmaradni, állandóan játszóházba menni egy vagyon, mivel költöztünk pár hónapja, még kialakult itteni közeli ismeretségünk, hogy összejárjunk, stb. Nekem pedig hiányzik a felnőtt társaság, az “agymunka”, hogy kimozduljak. 21 hónapos lesz a kicsi lány, mikor bölcsibe megy, 22 mikor dolgozni kezdek. És a bölcsiben tett látogatás már bizakodóvá tett, hogy tetszeni fog neki, sokat fog tanulni, fejlődni és olyat is megtanul, amit én nem tudok neki átadni, vagy sokkal tovább tartana. Én minden korábban újra munkába álló anyukát megértek, de azokat is, akik másképp döntenek és amíg lehet, otthon maradnak a kicsivel. Fogadjuk el, nem vagyunk egyformák, de ezzel sem jobbak, sem rosszabbak nem vagyunk egymásnál! :)

    • Szia Angeli!
      Pontosan, én is így gondolom. Tegnap is beszélgettem az egyik házbeli anyukával, aki mesélte, hogy az ő kislánya reggel lelkesen megy a bölcsibe, belépve szalad a gondozóhoz, és délután alig akar hazajönni. Ő jól döntött, mert lépni, visszament részmunkaidőbe dolgozni, és bevált mindkettőjüknek ez az új “felállás”. Ahogy írod: mindenkinek más jó, nem vagyunk egyformák. Ezért nem szabad rányomni a bélyeget senkire, mert nem tudhatjuk, mi van a döntése mögött, s nem érezhetünk helyette, helyettük, így nem állíthatjuk, hogy ez így nekik – pláne a gyereknek – biztosan nem jó.

      Ági

  2. Kedves Dolgozómami!
    Olyan esettel találkoztam,amibe szeretném kikérni a véleményedet,hogy egyáltalán létezik e ilyen?
    Én is mennék vissza dolgozni a 2 év gyed után.Olyan nagymamával beszélgettem a napokba,aki gyesen van az unokájával,de a gyermek bölcsödébe jár.Az édesanya 8 órába dolgozik.Lehetséges ilyen? Állami bölcsibe jár a gyerek.Ha lehet ilyet csinálni,akkor én is igénybe venném.
    Köszönöm előre is a választ.Üdvözlettel Adrienn

    • Kedves Adri!

      A jelenlegi szabályozás szerint, ha a nagyszülő veszi igénybe a GYES-t, a kicsi nem mehet bölcsibe 3 éves korig, s 3 éves kor betöltése után is csak napi 5 órában. Hogy ez a nagymama hogyan oldotta ezt meg, háááát….? Nem tudom… Elméletileg ez nem szabályos…
      Üdv:

      Ági

  3. Kedves Ági!

    A segítségedet szeretném kérni.Jelenleg gyed-en vagyok. A kislányom augusztusban lesz 2 éves. Szeretnék visszamenni dolgozni. A munkáltatóm felé jeleztem kb. 4 hónapja, de ő nem akar visszavenni. Kérdésem az lenne, hogy megteheti-e ezt? Eddig úgy tudtam, hogy a gyermek 3. éves koráig nem küldhet el. Vagy mégis?

    Válaszodat lőre is köszönöm.

    • Kedves Erika!

      A munkáltató – ha az anyuka megszakítja a fizetés nélküli szabadságát – köteles őt foglalkoztatni a jelenleg hatályos Mt. szerint. Ha időben, írásban jelzed, legkésőbb 60 nap múlva vissza kell, hogy vegyen, s a gyermek 3 éves koráig védett vagy. DE! 2012. július 1-jétől változik az Mt., s bár a foglalkoztatási kötelezettség továbbra is meglesz, a védelem már csak korlátozottan érvényesül, lesz olyan eset, amikor elküldhet a munkáltatód jogszerűen a gyermek 3 éves kora előtt is. Erről többet ide kattintva olvashatsz:
      http://dolgozomami.hu/gyed-gyes-utani-visszateres/mi-var-az-anyukakra-julius-1-je-utan-1-resz
      http://dolgozomami.hu/gyed-gyes-utani-visszateres/mi-var-az-anyukakra-julius-1-je-utan-2-resz
      Azt tanácsolom, hogy olvasd el alaposan, próbáld meg a saját munkakörödre, munkáltatódra értelmezni (mennyire állhatnak fent a cikkben említett esetek nálad), s ennek megfelelően dönts arról, hogy visszatérsz-e? Sajnos az átmeneti rendelkezések, amik pontosan meghatároznák, hogy kire is vonatkozik még a védelem, s kire már nem, még nem jöttek ki, így csak találgatni tudunk. sokan azt remélik, hogy ha még július előtt visszamennek, továbbra is védettek lesznek, de sajnos ezt nem lehet most 100%-os biztonsággal kijelenteni.
      Szóval próbáld meg felmérni a helyzetet, és ha még további kérdésed lenne, keress nyugodtan!
      Üdv:

      Ági

  4. Kedves Dologzómami!

    Belecsöppentem egy olyan szituba amit nem tudok kezelni…:S ezért is írok neked és kérem segítséged.
    Anna lányom 2014.január 02-án töltötte be 2. életévét így ezzel a nappal járt le GYED-em is. A munkáltatóm felé már 2013. augusztusábban jeleztem , hogy szeretnék visszamenni dolgozni. A nyári szabadságolások , valamint az időközbeni szervezeti átépítések miatt szeptemberben sikerült alkalmat találni egy személyes beszélgetésre,amin csak arra jutottunk, hogy megvárjuk a januárt, de tartsam észben hogy szabad pozícióra nem sok az esély. ok vártam. Eljött az újév, január 03-án én jelentkeztem újra. A rövid tömör válasz az volt döntsek vagy elmegyek GYES-re vagy kiveszem a felgyülemlett szabijaimat. Döntöttem kiveszem a szabijaimat aztán ha az lejár és közben sem találunk helyet nekem akkor közös megegyezéssel elköszönünk egymástól. A szabik kivételéről írásban tettem is nyilatkozatot. Azóta csend, semmi válasz. Mi a teendő, menjek be hogy most mi van?

    • Kedves Vee!

      Ha leteltek a szabik, akkor menj be dolgozni, mert a szabik utáni első napon munkavégzési kötelezettséged van. Majd kiderül, mit tudnak veled kezdeni… otthon semmiképpen ne maradj! Ha aznap nem adnak felmondást, felmentést neked, akkor állásidőre járó bér fizetésére köteles a munkáltatód, míg meg nem szünteti a jogviszonyodat. Olyan meg, hogy közös megegyezéssel elválunk, nincs, ugye tudod, hogy csak akkor van közös, ha te is akarod? :-)

      Ági

Pin It on Pinterest

Tájékoztatni szeretnélek, hogy ez a weboldal sütiket használ. Az Uniós törvények értelmében kérlek, engedélyezd a sütik használatát. További információ

Az Uniós törvények értelmében fel kell hívnom a figyelmedet arra, hogy ez a weboldal ún. "cookie"-kat vagy "sütiket" használ. A sütik kicsik, teljesen veszélytelen fájlok, amelyeket a weboldal azért helyez el a számítógépeden, hogy minél egyszerűbbé tegye számodra a böngészést. A sütiket természetesen letilthatod a böngésződ beállításaiban. Amennyiben ezt nem teszed meg, illetve ha az "Elfogadom" feliratú gombra kattintasz, azzal elfogadod a sütik használatát.

Bezárás