Nemrég volt a lányom 4. szülinapja, s hosszú könyörgés után beadtuk a derekunkat, Barbie babát kért. Zárójelesen jegyzem meg, 4 évesen nekem nem volt még Barbie babám, általános iskolás koromban kaptam csak az elsőt, de a mai gyerekek már sokkal korábban találkoznak mindenféle menő játékkal, így beletörődtem, Barbie lesz. No, de milyen? A sellős, hercegnős és egyéb csajos Barbie-któl egy kissé kiráz a hideg, amióta az „én kicsi pónim” korszakot éljük. A lányos anyák tudják, miről beszélek: mással sem kelünk-fekszünk, csak Rainbow Dash, Fluttershy és Pinkie Pie gyönyörűséges loknis sörényével, rózsaszín és lila szőrével, hogy Celestia hercegnő csillogó koronájáról ne is beszéljek. Végülis biciklis Barbie lett – az egészséges élet és a rendszeres sport jegyében. Ám találtam azóta valami sokkal jobbat, gondoltam nektek is megmutatom. Imádni fogjátok! Bemutatom Szuperanyu babát!
A neten böngészve találtam rá, és azonnal beleszerettem! Szóval, ha valaki meg szeretne egyszer lepni, ennek az ajándéknak valóban nagyon örülnék! 🙂 Igazi dísze lenne a dolgozószobámnak 🙂
Nézzük, mit tud Szuperanyu:
Hát először is az öltözékén látszik, hogy ő egy dolgozó szuperanyu, kiskosztümben nyomja végig dolgos mindennapjait, csini magas sarkú cipővel kiegészítve. Természetesen van mobiltelefonja, s csini kis aktatáskája is, hiszen ez így dukál. Aztán délután felkapja a sportos cipőjét, gyors sprinttel odaér a bölcsibe a kicsikéjéért. Nem maradhat el a kötelező bevásárlás sem, hatalmas listával szaladgál mindenhova, ezen bizonyára nem csak a hétvégi főznivalók alapanyagai vannak, hanem az éppen aktuális munkahelyi projekt tennivalók is. A nagy barna papírzacsi a fűszeresnél vásárolt dolgokkal már csak a hab a torán.
De a játék megalkotói nagyon okosan arra is figyeltek, hogy a dolgozó szuperanyák élete sem fenékig tejfel (de ezt te már biztosan tudod, mint vérbeli dolgozó mami blog olvasó). 
Így létezik kiegészítő tartozékként az édes bébihez egy morcos bébifej (avagy miniszörny?), s anyának is van egy lestrapált fej-változata, így abszolút élethű szerepjátékokat játszhattok odahaza! Kezdőknek a „gyere kincsem, induljunk már az oviba, mert anya elkésik a munkából”, haladóknak a „na most azonnal elpakolod a játékaidat a konyhából, mert mozdulni sem tudok a sok kacattól, nem vitatkozol, hanem megcsinálod, mert azt mondtam” szituációkat ajánlom, majd utána eljátszhatjátok a babákkal a megható kibékülést („tudod, hogy anya nagyon szeret, akkor is, ha mérges rád”), és az esti meseolvasás és napközbeni dolgok megbeszélése, feldolgozása se maradjon el 🙂 Elvégre erre valóak a babák, hogy a valós életet eljátsszuk velük, nem? 🙂
És ha kételkednél, hogy valóban létezik-e ez a játék, ide kattintva találod a többi részletet (még a tervezés, és a gyártás folyamatát is dokumentálták).
Dalma mondta
Kedves Dolgozó Mami!
Mi történt a blogoddal? Mostanában nem látni téged erre sokat, nem találok új szakmai bejegyzéseket. Még az olvasók sem írtak kommenteket az utolsó néhány cikkeidhez.
Remélem nem hagysz el bennünket! 🙂
dolgozomami mondta
Szia Dalma!
Kedves vagy! 🙂 Nem, semmiképpen sem hagyom abba a blogot, csak nagyon sok dolog összejött az elmúlt hónapokban. Volt egy csúnya skarlátja a kislányomnak, lakásfelújítás, költözés előkészítése, több publikációs felkérésem is volt, és közben a második könyvemen is dolgoztam. Ez a nagy csend oka, s ha nincs időm annyit írni, a hozzászólások is csökkennek automatikusan. A könyv ma jelent meg, még a költözést túl kell élnem, s jövő héttől teljes erővel beindul minden…
Üdv:
Ági
Kiss Zoltán mondta
Szerintem a gyerekeknek nem szuperanyu babákra, hanem szuper anyukra van szükség. Semmilyen bábú nem pótolhatja a szeretetet és gondokodást. A mai túlterhelt világban persze nagyon nehéz megfelelni a munkahelynek és a családnak egyszerre. Azt hiszem az első a család. A gyerekeket pedig mindenki motiválja tanulásra. Ne pofonnal, hanem beszéddel és érvekkel.
dolgozomami mondta
Kedves Zoltán!
Szerintem senki nem ezzel a babával akarja helyettesíteni önmagát a gyereknél. A gyártók is szerintem inkább a felnőtteket célozták meg vele, akik már átérzik ennek a helyzetnek a nehézségét, kihívását! A szeretetet és gondoskodást pedig anya és apa biztosítsa, mindketten, mert mindkettőre szüksége van a gyereknek. Tanulással egyet értek 🙂
Üdv:
Ági