Nemrég úgy döntött egy anyuka, aki a könyvem segítségével védte meg a jogait, hogy megírja nekem a teljes történetét, s miután én ebből az árulkodó részleteket kivettem, megengedte a nyilvánosságra hozatalát, azért, hogy másokat is bátorítson. Ezúton is hálásan köszönöm neki a bátorságát, példamutatását! (Bármilyen hasonlóság nem a véletlen műve, ez a mai magyar valóság!)
„Egy közepes méretű, magát családi vállalkozásnak mondott külföldi tulajdonú cégnél dolgoztam, mint asszisztens. Hát családias jellege abban merül ki, hogy az élén az alapító úr „trónol” és a mai napig próbál mindent kordában tartani, mindenről tudni: merev szabályok voltak, szigorú blokkolás, s még a ledolgozott munkaidőnkből is levontak WC-re menés, öltözés, lépcsőn lesétálás címén. Persze itt is „elvárt” volt túlóra, amit soha nem fizettek, de még csak meg sem köszöntek.
Hát, innen jöttem én el táppénzre a szülés előtt egy kicsivel. A közvetlen főnökömmel, illetve kollégáimmal nagyon jóban voltam. Azóta is tartom velük a kapcsolatot, de sajnos időközben a közvetlen főnököm távozott a cégtől, nem túl békésen. Mivel én úgymond a jobb keze voltam, számítottam rá, hogy vele hullok. Aztán megfogant a kis tesó, s nem mentem vissza azonnal dolgozni, de sajnos a várandósságom nem volt problémamentes, s táppénzre írt az orvosom. Bementem a céghez a kis táppénzes papírommal nagy naivan, hogy akkor én mostantól táppénzen leszek. És itt ért az első pofon. Mondta az ügyvezető, hogy ez nem így megy. Az a cégnek pénzbe kerül, menjek csak szépen GYES-re, miért nem jó az nekem. Felvilágosítottam a GYES összegéről és konkrétan sírva fakadtam, hogy abból nem fogunk tudni megélni. Biztos a hormonok miatt, ott bőgtem neki… Megszánt és mondta, hogy gondolkozik rajta. Másnap hívott, hogy rendben menjek táppénzre, de „cserébe” a visszatérésemkor 3 hetet a nekem járó szabadságból munkával kell töltenem. Belementem.
Amikor a gyermekem nagyobb lett, jeleztem a cég felé, hogy szeretném a szabadságomat tölteni és vissza szeretnék térni. Személyesen is bementem, beszéltem az ügyvezetővel. Nem mondta, hogy nem vár vissza. Ezek után írtam még egy levelet, hogy ne feledkezzenek meg rólam. Semmi válasz nem jött. Többször telefonáltam, de az ügyvezető titkárnője mindig lepattintott. Ahogy közeledett a visszatérésem ideje, jött a nagy pofon. Hívott az ügyvezető, hogy nincs számomra megfelelő hely, így „ugorjak be” egy közöst aláírni. Kifizetik a szabadságokat és kész is vagyunk. Miután már kaptam levegőt a sokktól, mondta, hogy nem ugrok sehova két hörghurutos gyerekkel. Későbbre kérek egy időpontot. Ebbe belement.
És itt jött a képbe a te könyved. 🙂 A hírleveidre már régóta feliratkoztam. A férjem rendelte meg karácsony előtti hétfőn. Másnap már olvastuk is. Úgy készültem a főnökkel való találkozásra, mint valami vizsgára. Kiemeltem, számoltam, jegyzeteltem.
Ami viszont ebben az időszakban nagyon érdekes volt – és ami a magyar gondolkodásmódra jellemző – hogy a barátok, rokonok elég nagy része azt vallotta, hogy felesleges küzdeni, úgysem kapom meg, ami jár, meg jobb békében szétválni, meg próbáljam meg magam visszakönyörögni még kevesebb pénzért is. Ehhez hasonló „jó” tanácsokat kaptam. De addigra már kellően felhergelt a cég azzal, hogy ilyen váratlanul ki akar rúgni, ráadásul undorító módon egy „ugorj be egy közösre” mondattal.
Eljött a nagy nap, találkozás az ügyvezetővel (aki egyébként maga is családos ember). Leültem és már mondta is: nem ajánlott semmilyen pozíciót, a részmunkaidős állástól teljesen elzárkózott. Viszont az „ugorj be egy közösre, kifizetjük a szabadságod” verzió változott „közös megegyezés 45 nap felmondási idővel, 2 hónap végkielégítéssel verzióra” (7 év a munkaviszonyom). Illetve a szabadság és felmondásidő letöltését kérte. Nem is lett volna ez rossz, csak éppen nagyon nem stimmelt a szabadságom mennyisége, nem akarták megadni sem a gyermek utáni pótszabadságokat, sem a teljes szabit, ami jár nekem a törvény alapján. Úgy gondoltam, hogy ezért már érdemes küzdeni.
A könyvedből ismert törvényre hivatkoztam, s azt mondtam, hogy szakemberhez fordultam (ez igaz is volt 🙂 ) Na, ettől beijedtek, hívta a főnök a cég jogászát. Időt kértek, hogy mindennek utánanézzenek. 3 napot kértek. Még aznap délután jött a telefon, hogy hétfőn mehetek aláírni, a közös megegyezést. Tényleg igazam volt, több szabadság járt nekem, de még így sem akarták mindet megadni, bár egy részét már legalább elismerték. Mondtam, hogy jó, hétfőn személyesen megbeszéljük. Írtam egy levelet, amit az ügyvezetőnek és a jogásznak címeztem. Abban leírtam, hogy aláírom a közöst, de akkor mindent kérek, ami jár. A másik verzió, hogy nem adják oda a maradék szabadság napot, de akkor rendes felmondást kérek, amiben szerepeljen, hogy mire hivatkozva nem adják meg.
Hétfőn 10-re mentem, de már nem engedtek fel az irodákhoz, a recepción kellett várnom. Ez lett a levelem hatása. 🙂 Egy emelettel feljebb van a jogi osztály, hallottam a sürgés-forgást. Ültem ott a recepciónál, a tulajdonost ábrázoló festmény alatt és vártam, hogy mit érdemlek attól a cégtől, amelynél becsületesen dolgoztam, ingyen túlóráztam évekig. Már nem tisztelt meg az ügyvezető, egy asszisztens jött és hozta a papírt. Közös megegyezés. Mindent kiharcoltam, ami jár, Neked köszönhetően! Már nem akarták, hogy letöltsek ott bármit is. Minél előbb szabadulni akartak tőlem. Ami még furcsa volt az egészben, hogy még majdnem én éreztem úgy, hogy elnézést kell kérnem, mert kötözködök, meg követelek. Pedig én tényleg csak azt kértem, ami a törvény szerint jár. De ez van. Nem hagyhattam, hogy egy fillér is elvesszen abból, amit az én családomnak kell megkapnia.
A könyvednek köszönhető eredmény számokban:
Befektetés: 4 953 Ft, ennyibe került a könyved.
Nyereség: több mint 100.000 Ft, amit a jogi tudásomnak köszönhetően makacsul kiharcoltam magamnak, holott nem akarták megadni az összes szabadságot, a teljes összeg pedig majdnem 1.000.000 Ft volt, amit ki kellett fizetniük nekem!
Ezúton is nagyon köszönöm Neked, a család nevében is! Ajánlani foglak mindenkinek, aki hasonló cipőben jár. Én pedig továbbra is olvasni foglak, csak most már az „Állást keresőknek” menüpontra kattintok. 🙂
További sikeres munkát kívánok Neked!”
Ha érdekel téged is ez a könyv, aminek segítségével megvédheted a jogaidat, ide kattints:
https://dolgozomami.hu/dolgozo-mami-2-0
