Gyermekszülés után óhatatlanul eljön az az idő, amikor az anyuka vissza szeretne, vagy vissza kell térnie dolgozni. A reggeli bölcsibe, oviba menetel sok helyen az anyukákra hárul, a délutáni elhozatal szintén, így logikusan jön az a gondolat, hogy részmunkaidőben kellene visszatérni az első években. A gyermekneveléssel kapcsolatos feladatok s a házimunka jelentős része még mindig a nőknél landol – tisztelet a kivételnek -, így a teljes megőrülés egyik hatásos „ellenszere” a részmunkaidős foglalkoztatás. A 4 vagy 6 órányi munka mellett jobban megoldható a reggeli és a délutáni logisztika, s könnyebb is visszarázódni a munka világába a több éves otthonlét után.
Mihez van jogunk ilyenkor, mik az előnyei és a hátrányai a részmunkaidős foglalkoztatásnak? Mire figyelj, ha ezt kéred? Ezzel foglalkozom a mai írásomban.
Részmunkaidő kisgyerekkel – mikor kötelező?
A Munka törvénykönyve egyértelműen megadja, hogy mely esetben kötelező a munkavállaló kérésére a részmunkaidős foglalkoztatás.
61.§ (3) A munkáltató a munkavállaló ajánlatára a gyermek négyéves koráig – három vagy több gyermeket nevelő munkavállaló esetén a gyermek hatéves koráig – köteles a munkaszerződést az általános teljes napi munkaidő felének megfelelő tartamú részmunkaidőre módosítani.
A fenti paragrafus tehát egyértelműen kimondja, hogy ha a munkavállaló – nagyrészt ugye az édesanya – kéri, akkor a munkáltató nem tagadhatja meg a részmunkaidős foglalkoztatást. Figyelem, a teljes napi munkaidő a magyar munkajog szerint a 8 óra, azaz ennek a fele a 4 óra. A 6 órás foglalkoztatás már nem kötelező, az a munkáltató jóindulatán múlik.
Részmunkaidő kisgyerekkel – és mi van a 4 ill. 6 éves kor után?
Jogosan jöhet a kérdés, hogy mi lesz akkor, ha a fenti paragrafusban megfogalmazott időpont eljön. Nos, a munkaszerződés módosítása határozott időre jött létre, tehát a legkisebb gyermek 4. és a 6. életévét elérve a következő naptól újra teljes munkaidős lesz a munkavállaló. Persze ez nem azt jelenti, hogy ne lehetne továbbra is megállapodni arról, hogy még egy ideig részmunkaidőben dolgozik. Ám itt már szükséges a munkáltató beleegyezése is.
Valóban ilyen egyszerű ez? Csak igénylem, s megadják?
Nem… ha az lenne, akkor nem kullognák az EU-ban részmunkaidősök aránya versenyben az utolsó előtti helyen (csak Bulgáriában rosszabb a helyzet, mint idehaza), és nem hallanám sorban a hozzám forduló anyukáktól azt a panaszt, hogy hiába szeretnék, s hiába (lenne) kötelező, a munkáltatójuk elzárkódik előle. A kifogások igen széles palettán mozognak, a „nálunk ez nem szokás„-tól kezdve a „főnök úr nem igazán szereti ezt„-ig minden van, sőt, egyes munkáltatók odáig merészkednek el, hogy letagadják az üres állásokat, ha a visszatérő anyuka jelzi, hogy ő bizony részmunkaidőben szeretne visszatérni, élve a törvény adta jogával.
Inkább kirúgják, vagy rábeszélik a közösre az anyukákat, sokszor akár annyi pénzt is kifizetve nekik, amiből amúgy 8-10 hónapig simán eldolgoznának, értéket teremtenének annak a cégnek napi 4 órában… logikus, ugye? Csak azért, mert nem illik az ódivatú, idejétmúlt s korszerűtlen munkaidő alapú gondolkozásmódba ez a fránya, formabontó részmunkaidő, inkább dobjuk ki az ablakon a kisgyermekes dolgozót, meg vele együtt több százezer, vagy több millió forintot… 🙁
Részmunkaidő kisgyerekkel – szép-szép, de mennyi lesz a bérem?
Természetesen a kevesebb munkaórára kevesebb bér is fog járni, ezt mindenképpen érdemes átgondolni, mielőtt benyújtjuk az igényünket a részmunkaidős foglalkoztatásra. A bért időarányosan csökkentheti a munkáltató, azaz ha pl. 400.000 Ft bruttó a teljes munkaidős dolgozó bére, akkor a 4 órás 200.000 Ft-ot, a 6 órás pedig 300.000 Ft-ot kell, hogy kapjon. Csak azért mert „engedélyezi” a főnök úr nagy kegyesen a részmunkaidőt, nem kell belemenned abba, hogy ennek a szívességnek további ára legyen, amit te fizetsz meg azzal, hogy mondjuk a fenti példánál maradva nem 200.000, hanem csak 180.000 lesz a béred. Az egyenlő bánásmódról szóló törvényben a részmunkaidős foglalkoztatás kifejezetten úgynevezett védett tulajdonságként van definiálva, vagyis olyanként, amely alapján tilos bármiféle diszkrimináció, így az időarányosnál alacsonyabb bér fizetése tilos!
Hasonlóan „szép húzás” szokott lenni a kreatív, a jogot szabadon, saját szájuk íze szerint értelmező munkáltatóknál, amikor a részmunkaidősök nem kapnak cafeteria juttatást, vagy a szabadságnapok számát megfelezik az ő esetükben, „mert hát ők úgyis csak fele időt dolgoznak„. Mindkettő ellentétes az Mt.-ben írtakkal, így igenis jár a cafeteria juttatás, és ugyanannyi szabadságnap illeti meg őket, mint a teljes munkaidőben dolgozókat.
Részmunkaidő kisgyerekkel – hogyan hatnak majd ezek az évek a nyugdíjra?
A nagyon profi, előre gondolkodó és tervező anyukák arra is gondolnak, hogy hogyan számítanak be a részmunkaidős évek a nyugdíjba, esetleg többet kell-e dolgozni emiatt, hogy meglegyenek a szolgálati évek. Általános szabály, hogy a szolgálati idő számításakor nem kell arányosan csökkenteni a részmunkaidőben dolgozó munkavállaló szolgálati idejét, kivéve, ha a munkavállaló a részmunkaidős foglalkoztatás tartama alatt a minimálbérnél kevesebb bért kapott (ekkor szolgálati, illetve biztosítási időként csak a jövedelemnek a minimálbérhez mért arányos időtartama vehető figyelembe). Természetesen a nyugdíj összegére – kis mértékben – kihatással lesz, hogy volt néhány év, amikor fele annyi volt a jövedelem, de ez az az ár, amit meg kell fizetni egy kisgyermekes munkavállalónak a részmunkaidő adta rugalmasságért cserébe.
Szeretnél minden helyzetre felkészülni? Bizonytalan vagy, hogy mi lesz veled a munkába visszatérés után? Semmi gond, ezzel az ingyenes, kifejezetten kisgyermekes anyukáknak készült hírlevéllel könnyedén felkészülhetsz!
