Ez lesz az egyik rendhagyó post a blogomban. Ma nem újabb munkajogi vagy karrier tipp jön, hanem inkább megosztom veletek, milyen érzések kavarognak bennem…
Mindig is szerettem átadni a tudásomat. Gimnazistaként gyerekeket korrepetáltam németből, főiskolás elsősként végzős hallgatókat készítettem fel német államvizsgára. Aztán trénerként később sok év múlva szintén a tudásom átadása vezérelt, az, hogy megtaníthatok, megmutathatok valamit a kollégáimnak, vagy külsősöknek, amit én tudok, s ők is meg tudják tanulni. Nem véletlenül talált rám ez a szerep már nagyon hamar, s a sok-sok visszajelzés alapján nem is csinálom rosszul. Így azon a kósza ötleten, ami az én drága angol tanárom fejéből pattant ki, s amin eleinte csak jót nevettem, már nem is csodálkozom így utólag: „Ági, meglásd, te még könyvet fogsz írni az anyukáknak!” „Á, dehogy!” Ismeritek, ugye? Soha ne mondd, hogy soha!
Az „á, dehogy”-ból hamarosan tervek lettek, a tervből vázlat, s a vázlatból nyers anyag, egy félig könyv. Mert ahogy rá kellett jönnöm, a könyv nem ott ér véget, hogy megírtad 🙂 Az csak az eleje… a nagyon-nagyon eleje… Hogy mi van még utána? A teljesség igénye nélkül: szerzői jogok, ügyvéd, ISBN szám, együttműködő partnerek, fotók, illusztrációk, korrektúra, borítóterv, fájlméret (a fenébe, ez még mindig túl nagy), hasonló témában hasznos anyagok (amik bizonyára igen jól fognak jönni az olvasóimnak, szóval hajrá, ezeket is beszerzem), megállapodások az együttműködőkkel, reklám anyagok összeállítása, terjesztést végző cég (módosítsuk még akkor ezt is, azt is, és ezt hogy kell akkor csinálni?)… És mindezt úgy, hogy közben zsonglőrködsz a családdal, gyerekkel, ja, és van mellette egy munkád is… OK, hogy szabadúszóként, de attól az még munka!
És eme zajos-zsibvásáros hangulatban érzések tömkelege kavarog: ott a boldogság (hamarosan kijön, kapható lesz, végre ), ott a feszültség (jaj, ez így mégsem jó, javítsuk ki), a bosszankodás (ó, már megint más miatt várok, állok, ez a tehetetlenség a legrosszabb), a büszkeség – (de jó, ma is sokan írták, hogy várják, kíváncsian, szeretettel, gratulálva), s a totális kétségbeeséstől az éteri magaslatokba emelkedésig minden egyéb is volt, és még mindig van itt… és úgy sejtem, lesz is.
Mert könyvet írni olyan, mint gyereket várni… készülsz rá, tervezed, azt hiszed, elolvastál és tudsz mindent róla, de amikor ott vagy, hogy na, most jön, akkor hirtelen rádöbbensz, hogy nem tudsz te még szinte semmit erről… de majd idővel szépen megtanulod, s ahogy a többgyermekes édesanyák (és a több könyves szerzők) mondják, a második már könnyebb.
Hát, én – egy lányka anyukájaként és az első könyvem megszületése előtti (remélem) utolsó pillanatokban – már csak ebben bízom…
De addig is, az első kép róla…
Magdi mondta
Kedves Ági!
A nov. 16-i hírlevélben küdött témával kapcsolatban lenne kérdésem, ami a következő:
A visszatérő kismamákat csak akkor lehet elbocsátani a munkából a visszatérésükkor, ha a korábbi pozíciójuk megszűnik, vagy megszűnt, ugye? Tehát úgy nem lehet elküldeni őket a visszatérésükkor, hogy egyszerűen csak betöltötték a korábbi munkakörüket, mert azt nem lehet megtenni jogszerűen, ugye?
Vagyis ha megszűnt a munkakörük, ÉS nincs másik hasonló kaliberű munkakör, vagy azt nem fogadja el, akkor lehet elküldeni, jól gondolom? Vagy esetleg be is lehet tölteni mással a korábbi munkakörét, és erre hivatkozva visszatérésekor fel elhet neki mondani?
Előre is köszönöm a választ!
Üdv:
Magdi
dolgozomami mondta
Kedves Magdi!
Sajnos nem köteles a munkáltató határozott időre felvenni a kismama helyére a helyettest, bár ez lenne az etikus eljárás, hiszen a visszatérő anyukának is érvényes szerződése van, ami alapján foglalkoztatnia kéne őt a munkáltatónak. Csakhogy a tavalyi módosítás óta nincs abszolút védettség a gyermek 3 éves koráig, ha valaki nem veszi igénybe a fizetés nélküli szabadságot, s igenis meg lehet szüntetni a jogviszonyt adott indokkal.
A 66. § (5). bekezdése pontosan így hangzik (ahogy a hírlevélben is idéztem):
„A (4) bekezdésben meghatározott munkavállaló munkaviszonya a munkavállaló képességével vagy a munkáltató működésével összefüggő okból akkor szüntethető meg, ha a munkáltatónál a 45. § (3) bekezdése szerinti munkahelyen nincs a munkavállaló által betöltött munkakörhöz szükséges képességnek, végzettségnek, gyakorlatnak megfelelő betöltetlen másik munkakör vagy a munkavállaló az e munkakörben való foglalkoztatásra irányuló ajánlatot elutasítja.”
S a (6) bekezdés azt mondja ki, hogy ugyanez igaz arra a munkavállalóra, aki szülési vagy a gyermek gondozása céljából fizetés nélküli szabadságot (128. §) nem vesz igénybe.
Tehát ha be van töltve a korábbi munkaköröd, s nincs másik betöltetlen üres munkakör (ami a fenti feltételeknek megfelel), akkor felmondhatnak.
Üdv:
Ági