De nagyon :-)! Annyira, hogy néha észre sem veszem a változásokat egyenként, hanem egyszer csak hopp, ott állok a nagy felismeréssel szemben.
Például hogy az a kis csomagocska, akit – úgy élem meg, hogy – nemrég tettek a mellkasomra a kórházban, most önálló kisasszonnyá cseperedett, vadul motorozik, kedvencei a mindenféle fiús járművek (autók, motorok, repülőnk is van, séta közben pedig ma minden ventilátort megcsodáltunk, s a legtöbb időt a garázsbejárók előtt töltöttük :-)). Fennhangon követeli magának jobb esetben ebéd után, rosszabb napokon már felkeléskor a „tuorudit”. És lassan bölcsibe megy…
Én pedig – hogy rohan az idő – sok-sok hónapja, majd egy éve dolgozom újra, s sikeresen egyensúlyozok az anyuka és a szakember, vezető szerepe között.
És bizony, ebben a nagy rohanásban el is felejtettem, hogy 2011. február 15.-én indítottam a blogomat. Azóta sok minden történt, az első próbálkozások, bejegyzések és a sok-sok pozitív visszajelzés és köszönet után elkészítettem a saját honlapomat, áthoztam ide a blogot, és továbbra is azt csinálom, amit nagyon szeretek. Megosztom a tudásomat, tanácsot adok, próbálok „kinevelni” egy új, jogilag is képzettebb, felkészültebb, bátrabb anyuka-társadalmat, akiknek nem okoz gondot megírni egy szakmai önéletrajzot, vagy felkészülni az állásinterjúra.
Az eddigi munkásságom, pontosabban munkásságunk eredménye 135 post, és 741 hozzászólás. 🙂
Köszönöm, hogy velem voltatok, vagy csatlakoztatok hozzám az elmúlt 12 hónapban! Tartsatok velem továbbra is!
