Szerénység az interjún?

Szerző: Dátum: 2012. Már. 05. Kategória: Szakmai önéletrajz - Álláskeresés | 2 hozzászólás

Ha valaki állásinterjúra készül, s a neten kutakodik, nagyon sok hasznos tippet talál. Hogyan öltözzön fel, hogyan érjen oda (időben :-)), hogyan készüljön fel előre a kérdésekre – már amennyire lehet. Ám a legszorgalmasabb felkészülő sem tud néha a saját szájának, az agyának parancsolni sokszor. Mit is értek ezalatt?

Sajnos nem vagyunk ahhoz hozzászokva, hogy dicsérjük magunkat, hogy büszkék legyünk az elért eredményeinkre, s ezt kellően hatásosan be is tudjuk mutatni. Valahogy arra tanítottak minket, s még inkább az előző generációt, hogy ne tűnj ki, ne légy más. Ha el is értél valamit, ne büszkélkedj vele, ne emelkedj ki, maradj csak szépen a “massza” része. S ez nagy baj. Mert manapság ki kell emelkedni, ki kell tűnni a tömegből, a 230 másik jelölt közül. Ezt sokféleképpen lehet megtenni, de a leghatásosabb, s leghitelesebb, ha tényleg “belülről jön”, nem erőltetett mesterkélt, hanem valójában a személyiségünkkel összeegyeztethető, azaz hisszük is, amit mondunk. (Ehhez persze nem árt némi önbizalom építés sem, pláne, ha 2 gyerek után próbál valaki visszatérni a munka világába :-). De erről majd máskor :-))

Az elmúlt évtizedben a több ezer állásinterjúnál, amit vezettem, rengeteg dolog mellett egyre mindig figyeltem: hogyan beszél a jelölt a saját eredményeiről, sikereiről, vagy csak a munkában való részvételéről, a feladatairól. Legtöbben – pláne ha rutinos interjúzók – szépen be tudják mutatni az elvégzett feladatokat, azt, hogy napi, heti szinten mivel foglalkoznak a mostani, vagy mivel foglalkoztak az előző munkahelyeiken. Gond akkor volt, ha arról kérdeztem, mire büszke, mit ért el, amit kiemelne. Itt jött aztán vagy a szerénység (“hááát, nem is tudom, nem nagyon volt ilyenem”), vagy a totális ledöbbenés és csend: nem tudott egy szót sem mondani szegény jelölt. Pedig mindenkinek van eredménye, sikere, csak éppen ezt is végig kell gondolni, előre fel kell építeni, sőt, attól függően, hogy milyen céghez, milyen munkakörre pályázik valaki, annak megfelelően módosítani kell a mondanivalót. Nem, ez még nem hazugság, csak a legelőnyösebb oldalról való bemutatkozás. Egy randin is ezt csináljuk, nem? 😉

Mielőtt interjúra mész, legyen egy listád, hogy mi az, amire büszke vagy a munkahelyi környezetből, a feladataidból, eredményeidből. Nem kell óriási dolgokra gondolni: nem csak egy értékesítési igazgatónak vannak eredményei, egy asszisztens is lehet büszke arra, hogy rendbe tette az addig porosodó, egymás hegyére-hátára dobált aktákat az irattárban, kialakítva egy olyan rendszert, ami biztosította az iratok visszakereshetőségét, vagy egy kintlévőségkezelő igenis büszke lehet arra, hogy amikor átvette a munkakört, az addigi 25 milliós kintlévőséget leszorította 3 hónapon belül 13 milliósra! Minden munkakörben vannak eredmények, ha jól dolgoztunk. Persze elő kell venni az eszünket, meg a tollat, papírt, és össze is kell szedni ezeket. Mindenki a saját ízlése, személyisége szerint mutathatja be a sikereit, ki szolidabban, ki harsányabban. A lényeg, hogy erről is beszélj, hiszen a tettek, a múltbeli sikerek a biztosítéka annak, hogy ugyanezt a jövőben is meg tudod tenni. S ezt keresi az interjúztató!

A másik gyakori hiba, hogy a – szerénységből adódóan – sokan több szám első személyben beszélnek. Megcsináljuk, rendbe tettük, kialakítottuk, elértük…. mi… és ki az a mi? És neked pontosan mi volt ebben a részed? Nem mi, hanem ÉN. Megcsináltam, rendbe tettem, kialakítottam, elértem… az én munkám, az én eredményem! Tudom, nem feltételül erre neveltek minket az általános iskolában, de tessék végre kinőni ebből a szerepből, s önálló, büszke dolgozó anyukává válni!

Kedvenc interjúztató fogás, hogy egy szituációs játék keretén belül mérik fel a pályázó képességeit, készségeit. Ilyenkor is jól jön, ha megfelelően alkalmazzuk az igeidőket, módokat 🙂 hiszen sokan ekkor is a “hát, én azt tenném, hogy…” klasszikus, feltételes módban fogalmazott mondattal nyitnak. Ennél sokkal ütősebb annak a jelöltnek a fellépése, aki beleéli magát a szituációba, s rendesen el is játssza a szerepét (igen, ez az egy alkalom, amikor az interjún egy kicsit szerepet játszhat a pályázó). De engem az a jelölt is nagyon meggyőzött sok-sok éve, aki a szituációs gyakorlat felvázolása után felrikkantott, és boldogan közölte velem, hogy pont tegnapelőtt került ugyanilyen helyzetbe az egyik vevőjénél, és innentől kezdve dőlt belőle a szó, hogy hogyan oldotta meg a helyzetet, hogyan győzte meg a vevőt. Lelkes volt, hiteles, szinte láttam magam előtt, ahogy két napja ott állt a vevő előtt, és érvelt, magyarázott… és nem utolsósorban abszolút jól oldotta meg a feladatot.

Higgyetek magatokban, az elért eredményeitekben! De ez nem elég! Legyetek büszkék is rá, és ha kell mondjátok is el bátran! És ha egyet értesz ezzel, akkor like! De meg is oszthatod, hogy mások is megtanuljanak büszkék lenni!

 

(photo by Pulpolux!!!)

Ajánlott bejegyzések:

2 hozzászólás

  1. Szia,

    nagyon tetszik a honlapod, ma találtam rá.

    a kérdésem az lenne, hogy a novemberben született baba után is jár-e a születés évében a szabadság? Nekem nem adták meg, mondván, hogy 3-ik gyerköc, és ugye rá 3 nap jár/év és ez időarányosan nem kerekíthető.

    Másik kérdésem:

    gyes után ha munkába állok, akkor a munkabéremet valamilyen indokkal csökkenthetik-e, illetve el tudnak e lehetetleníteni pl. azzal, hogy napi 10-12 órás munkavégzésre kényszerítenek? 8 órás munkaszerződésem van.

    • Kedves Macus!

      Ne haragudj, de nem értem a kérdésedet: minden gyermek után jár alapszabadság, a különbség csupán ott van, hogy azon babáknál, akik még úgy születtek, hogy az anyukák a GYED-es időszakot 2011. augusztus 1-je előtt kezdték meg, ott még a szülési szabadság idejére, azaz 24 hétre és a fizetés nélküli szabi 12 hónapjára jár a szabi, míg az eme dátum után a GYED-et megkezdő anyukák 6 hónappal kevesebb időre, azaz a szülési szabadság idejére, azaz 24 hétre és a fizetés nélküli szabi 6 hónapjára kapnak szabit. ez tehát MINDEN gyerek után jár a munkáltatódtól, ezt törvény rögzíti. A másik a pótszabadság, szerintem ők ezt mondták neked, a 3-ból sejtve, de az erre vonatkozó rész meg pontosan így szól:
      “A munkavállalónak a tizenhat évesnél fiatalabb egy gyermeke után kettő, két gyermeke után négy, kettőnél több gyermeke után összesen hét munkanap pótszabadság jár.”
      Tehát a hármaskára 🙂 valóban plusz 3 nap jár, a születés évében teljesen, és a GYED első 6 hónapjában pedig időarányosan. Erre voltál kíváncsi? Kérlek, erősíts meg, hogy jól értettem a kérdésedet! De a kerekítéses dolgot sem értem, hiszen a törvény kimondja, hogy a fél napot elérő töredéknapot felfelé kell kerekíteni, s nem mond olyat, hogy a 3 napot nem :-)))))) amúgy meg a gyermek utáni pótszabi a születés évében teljesen jár, azaz ha tavaly novemberben született a kicsi, akkor arra az évre 3 nap jár, idén pedig időarányosan addig, míg a GYED-ed első fél éve le nem telik.
      A másik már fogósabb kérdés, hiszen a törvény továbbra is tartalmazza, hogy a visszatérő nő bérét nem hogy csökkenteni nem szabad, de emelni kell az időközben megvalósított béremelések mértékével, ha az eredeti munkakörödbe mész vissza. De ha másik munkakörben állapodtok meg, akkor az ott irányadó bért kell neked is megkapnod, azaz ha alacsonyabb munkakörben állapodtok meg, akkor nem fogod csak azért kapni a korábbi magasabb bért, mert szülés előtt azt kaptad. A túlórák is szabályozva vannak az Mt.ben, ezt csak különösen indokolt esetben rendelheti el a munkáltató. Az más kérdés, hogy ha a munkaidő-beosztás miatt nem napi 8, hanem 12 órás munkavégzés van. Szerintem jelenleg ezen aggódnod nem kell, amikor majd visszatérsz, előtte informálódj, hogy azon a területen, ahol te dolgoztál, milyen munkaidő és munkarend van most, s hogyan tudod ezt te összehozni a gyermekekkel kapcsolatos feladatokkal. Ha továbbra is 8 órában dolgoznak a kollégák, akkor nem teheti meg azt a munkáltató, hogy csak azért, mert téged el akar lehetetleníteni, 12 órákra kötelez. Vagy ha mégis megpróbálkozik vele, elég könnyen bizonyítható, hogy csak veled, vagy más anyukákkal “játssza” ezt. Sok mindenre képes sajnos néhány munkáltató, de azért ne gondoljunk alapvetően rosszat mindegyikről 🙂
      Élvezd most a babázást, a szabadságos kérdést tisztázd le még egyszer a céggel, s ha majd eljön a visszatérés ideje, akkor előtte nézz körül, mi a helyzet a cégnél, és akkor kezd el tervezgetni, latolgatni az esélyeket!
      Üdv:

      Ági

Pin It on Pinterest

Tájékoztatni szeretnélek, hogy ez a weboldal sütiket használ. Az Uniós törvények értelmében kérlek, engedélyezd a sütik használatát. További információ

Az Uniós törvények értelmében fel kell hívnom a figyelmedet arra, hogy ez a weboldal ún. "cookie"-kat vagy "sütiket" használ. A sütik kicsik, teljesen veszélytelen fájlok, amelyeket a weboldal azért helyez el a számítógépeden, hogy minél egyszerűbbé tegye számodra a böngészést. A sütiket természetesen letilthatod a böngésződ beállításaiban. Amennyiben ezt nem teszed meg, illetve ha az "Elfogadom" feliratú gombra kattintasz, azzal elfogadod a sütik használatát.

Bezárás