Vannak még csodák 🙂
Ezt ma újra megtapasztalhattam, és ezt nektek köszönhetem…
Tegnap este telefonon beszéltem a barátnőmmel, aki ma állt munkába babázás után. Gondoltam, jól jönne neki egy kis meglepetés-buzdítás az első munkanapján, így kitettem egy felhívást ma reggel a Facebook oldalamon, hogy aki szeretne, szurkoljon neki, hogy jól sikerüljön a napja, s ha tudtok, üzenjetek neki valami biztatót.
Most, este 10 előtt néhány perccel közel 300 like és több, mint 30 jókívánság van ott… és sikerült a meglepetésem, nagyon örült neki! Voltak vicces hozzászólások, komolyak, rövidek, hosszabbak… azt hiszem, mindenki egy kicsit át tudta érezni, milyen is az, amikor az első napon reggeltől estig otthagyod valakire a kincsedet, s elmész valahová, ahonnan nem lehet már csak úgy hazajönni. Volt köztetek olyan, aki ugyanezt élte át néhány napja, hete, s olyan is, aki egy-két nap múlva lesz ebben a helyzetben. Ki kényszerből (anyagiak), ki saját döntéséből adódóan, mert hiányzik a munkája, vagy a karrierje miatt ment vissza a 3. szülinap előtt…
És ekkor jött a nagy ötletem: ezt bevezetjük, intézményesítjük!
Bárki, aki maga kezd újra dolgozni, vagy tud valakiről a baráti körében, aki visszatér, s egy kis biztatásra vágyik talán, írjon nekem! Jöhet privát üzenet, vagy írhattok a falra is, névvel, vagy név nélkül! Ahogy szeretnétek! Mindenkit kiteszek az oldalra, s mindenkinek segítünk ezen túl az első munkanapon! Gondolunk rá, szurkolunk neki, ha csak egy percet is, de foglalkozunk vele!
Na, mit szóltok? Benne vagytok?
