A HR-es sem tökéletes, avagy akasztják a hóhért…

Szerző: Dátum: 2011. aug. 11. Kategória: Szakmai önéletrajz - Álláskeresés | 6 hozzászólás

Azoknak, akik nem nagyon ismerik a HR-es, vagy tanácsadói szakmát, sokszor olyan misztikusnak, és megfoghatatlannak tűnik az egész. Akik nem szoktak hozzá, hogy rendszeresen pályázzanak, CV-t írjanak, interjúkon méressék meg magukat, azt hiszik, hogy ez valami nagyon rettenetes procedúra, amire olyan sokat kell készülni, és izgulnak minden ilyen feladat előtt. És sokszor hallom tőlük, hogy “de jó neked, te ezt mind tudod, neked biztosan könnyebben menne az interjú“, és “persze, a HR-eseknek sokkal könnyebb interjúzni, pályázni, hiszen minden szabályt tudnak, mindenre fel vannak készülve, aki bezzeg szakmabeli, annak jó dolga van, könnyen megy neki minden”… hát ne higgyétek!

Számtalanszor tapasztalom, hogy a szakmabeliekkel folytatott interjúk sem tökéletesek, a CV-jük bizony néha-néha csapnivaló, és hát az alapvető interjúszabályokat sem tartják be. És ilyenkor újra és újra azon gondolkozom, hogy vajon ő nem gondolja végig, hogy milyen hibákat követett el? Nem ciki neki, hogy szakmabeli létére ekkora bakit követ el? Mintha egy mérnök rosszul számítana ki egy egyszerű dolgot, vagy egy könyvelő alapvető elemi hibát követne el. De nem, nem veszik észre, nem tűnik fel nekik, nem törődnek vele… hogy megnyugodjatok, s lássátok, ők sem – és senki sem – tökéletes, közreadok néhány példát az elmúlt évek tapasztalataiból – természetesen abszolút anonim módon (a szakmai etika mégiscsak kötelez :-))! Lehetnének ezek a példák “sima” jelöltekkel kapcsolatosak is, de így külön kis ínyencségek ezek, hiszen olyan hibázik, akinek nem szabadna…

Önéletrajz: ugyan az úriember már elmúlt 33, még mindig a diplomázáskori fotója van a CV-ben, zsenge, szemtelenül fiatal, tejfölösképű, olyan, akit tuti nem vesz komolyan senki, mert 18-nak néz ki. Hiába dolgozik több éve specialista területen jó nevű cégnél, akkor is juniornak tűnik. Ugye azt a fotót néhány évente frissíteni kéne, meg általában a CV-t is :-). Tudom én, hogy ott van a születési éve, végezhetek egy gyors fejszámolást, de valahogy a fotó ráégett a retinámra, és nem tudtam szabadulni tőle… Vagy elküldi az anyagát, ami félig magyar, félig angol, látszik, hogy imitt amott átírta, de hát az összkép borzasztó 🙁 És amit nem is hinnél: helyesírási hibáktól hemzseg. Vajon ő milyen szerződéseket, ajánlatokat, vagy jelölt jellemzéseket adna ki a kezéből? Ugyanilyen hibásakat? És mit gondolna az az ügyfél, ami ezt elolvassa?

Levél a CV mellett: semmitmondó, sablonos, “egy a tucatból” mondatok egy fejvadász-jelölt pályázatában, akitől ugye azt várom el, hogy a csillagos eget is ledumálja majd, és bárhová, bárkihez bejut a furfangos érvelésével… csoda, hogy nem hiszek neki első olvasatra? További kedvenceim a “Tisztelt Cím!” kezdetű levelek, amit valószínűleg ő maga is utált, amíg a HR-es székben ült, de maga sem képes kis kutatómunkával kideríteni, hogy kinek is címezze a pályázatát. Vagy a non plusz ultra: egy darab CV, minden hivatkozási szám, levél, vagy bármi egyéb utalás nélkül. Miért ide küldöd, mit szeretnél, mire pályázol, mi érdekel, mik az eredményeid, miért te vagy az ideális jelölt a többi 200 közül?

Telefonos interjú: tárcsázok, kicsöng, majd egy hang beleszól: “egeeeeen…” Hát, legszívesebben letettem volna azonnal. Ha beadta valahová a CV-jét, várja, hogy felhívják, akkor illik úgy felvenni, hogy értelmesen, kulturáltan szól bele, bemutatkozva.

Személyes interjú: késik… nem keveset, sokat, de nem is érzi szükségét, hogy elnézést kérjen (erről nem is mondanék többet). Vagy a másik: olyan munkakör, ahogy napi szinten ügyfelekkel kell foglalkozni, vezetőkkel, ügyvezetőkkel találkozni, tárgyalni, így bizonyos megjelenést elvárunk (félreértés ne essék, nem csinos, fiatal, 55 kilónál nem több, dekoratív alakot várok el, hanem ápoltságot, és üzleties megjelenést – kosztüm, öltöny, elegáns nadrág, szoknya, blúz, ing…). Az öltözéke az interjún farmer és egy póló. Hát csoda, hogy nem őt veszem fel? Ha ide így jön, miben megy ki az ügyfélhez? Tréningnaciban? Ó, neeeee….

És még tudnám folytatni kedves szakmabeli társaim baklövéseit. Hangsúlyozom még egyszer: mindenki hibázhat. De nekik – nekünk – ilyenkor nem szabadna. Mi állítólag ehhez értünk… bizonyítsuk már be!!!

 

(photo by thinkpanama)

Ajánlott bejegyzések:

6 hozzászólás

  1. Szervusz Ági!
    Véletlenül találtam ide, és átnézve a bejegyzéseket, akaratlanul a saját helyzetemre kezdtem gondolni. Mint szakmabeli, nagyon kíváncsi vagyok a véleményedre, illetve amennyiben van, a tanácsodra is. Dióhéjban: 44 éves nő vagyok, egy 3,5 éves kislány anyukája (és egy 17, illetve egy 21 évesé is; de ők munkaerőppiaci szempontból nem meghatározóak), megyeszékhelyen lakom, szülés előtt egy multicégnél HR munkatársként dolgoztam. (főiskolai diplomával rendelkezem). A cég 2 évvel ezelőtt kivonult az országból, és én kb. azóta álláskereső vagyok. Már régen nem számolom, hány db pályázatot küldtem el, és egyre elkeseredtebb vagyok, mert mind anyagilag, mind lelkileg a mélyponthoz közelítek. Bízom abban, hogy tudsz tanácsolni valamit. Köszönöm, hogy leírhattam.
    Klári

    • Kedves Klári!

      Jól feladtad a leckét 🙂 Nézzük csak: először is, ha valaki 2 éve tényeg aktívan keres állást, akkor ott valami gond van, ha nem talál (ne érts félre, nem veled van a gond, hanem a folyamattal :-)). Amik hirtelen eszembe jutnak: milyen aktívan keresel valójában, hány csatornát használsz (álláshirdető portálok, közvetítő cégek, személyes kapcsolatok, régi ismerősök, álláshirdetések figyelése, közvetlen pályázás a megye nagyobb munkáltatóhoz…), milyen a pályázati anyagod, mennyire ütős, sokatmondó, mennyire hangsúlyozza az előnyeidet? Milyen munkaköröket pályázol egyáltalán? Nem lősz nagyon alá vagy fölé a munkakörnek? Csak HR-est, vagy más típusút is? Ha a pályázati anyagod jó, milyen arányban hívnak be interjúra? Ott mi történik, hány körön jutsz tovább? Vagy be sem hívnak? Ezekből lehetne arra következtetni, hogy hol kéne változtatnod a sikeresebb kimenetelhez… Az elkeseredettség sajnos nem ilyen egyszerű, hiszen ez egy 22-es csapdája, minél jobban magad alatt vagy, annál kevésbé tudsz jól szerepelni, s annál kevésbé nyered meg a leendő munkáltatót magadnak, aki elutasít, így még elkeseredettebb leszel… Hogy lehet ebből kimászni? Csak pozitív gondolkozással, barátok, család segítségével, akarattal, tettrekészséggel.
      A következőt ajánlom neked: ülj le, és írd le magadnak egy lapra néhány mondatban, hogy milyen állást szeretnél, mikor, és mit teszel meg ezért a következő hetekben. Keresd ki itt a honlapon és a régi blogon is (www.dolgozomami.blog.hu) az összes álláskeresés címkéjű bejegyzést (jó sok lesz, készülj fel!), és olvasd végig őket. Bár szakmabeli vagy, de meglehet, most félre kell tenned a saját “agyadat”, és kövesd az ott írtakat, mintha egy másik szakma képviselője lennél, s nem tudnál semmit a pályázásról. Ülj le, és gondold végig a kérdéseimre adott válaszaidat, miért voltál sikertelen? Kérdezz meg másokat is, akik ismernek és akiknek adsz a véleményére. Lehet, hogy a HR-t is fel kéne adni, és más területre átkacsintani? Nem tudom, csak ötleteket adok… Ha felülvizsgáltad a CV-det, és módosítottál rajta, akkor ugorj neki a tippek alapján a pályázásnak, minden nap tegyél valamit azért, hogy meglegyen az álomállás. Ha kell, írj magadnak “menetrendet”, ma Jobline, holnap Profession, holnap után CVO, pénteken nagy munkáltatók kikeresése netről, jövő hét hétfőn régi kollégák listájának összeállítása, kapcsolatfelvétel céljából, kedden és szerdán az összes közvetítő cég felhívása, hátha van, ahol tudsz személyes találkozót kérni, és 20 percben tanácsod is, hogy mit tegyél másképp, stb… És vedd elő megint a lapodat, és írd fel minden nap, mit tettél meg naponta. Jó lesz ránézni, láthatod majd, hogy mennyire aktívan keresel. Mik az erősségeid? Mi a hiányosságod? Hogy tudod mihamarabb korrigálni? Vagy ellensúlyozni valami mással? És még nagyon sok kérdésem lehetne…
      És kitartás, kitartás, kitartás!!!!! Van egy állás neked is! Kívánom, hogy mihamarabb találd meg!
      Üdv:

      Ági

  2. Kedves Ági!
    Most találtam meg ismét az oldaladat, és a választ is több, mint 1 év után olvastam el. A dátumokat nézve hihetetlennek tűnik, de a válaszod írása utáni napon kezdtem dolgozni. Igaz közfoglalkoztatottként, de a HR-hez közeli területen. Tavaly egész évben ebben a formában dolgoztam. Ma egy hete pedig kineveztek közalkalmazottnak. 🙂 Ennyi a történet, végre hosszú évek után úgy érzem, megnyugodhatok.
    További jó munkát kívánok.
    Üdvözlettel:
    Klári

    • Kedves Klári!

      Nagyon örülök, hogy írtál, és hogy ilyen jó híreket! Gratulálok a kinevezésedhez, látod, hogy nem kell elkeseredni, igenis van lehetőséged! Biztosan nem volt könnyű út, de megcsináltad, és megkaptad a jutalmadat érte!
      Kívánom, hogy legyen nagyon sok örömöd a munkádban!
      Sok sikert:

      Ági

  3. Kedves Ági!
    Olyat szeretnék kérdezni, hogy ha egy kismama visszamegy 4 ill. 6 órában dolgozni akkor a szabadságot mikor kell megkapnia? A GYES után, a gyermek 3 éves kora után, vagy, amikor jelentkezik, hogy dolgozna 4 vagy hat órában a GYED után? Ha az apuka megy GYES-re, mert az anyukának jobb fizetésű munkája van és beteg lesz a gyermek akkor az apa GYES mellet mit tud tenni, mivel egy gyermekre csak egy ellátást lehet igénybe venni ha jól tudom. Köszi Marika

    • Kedves Marika!

      Amennyiben megszakítod a fizetés nélküli szabadságot, és a munkáltatódnál kezdesz el újra dolgozni, törvény szerint ki kell adnia 60 napon belül a fizetés nélküli szabi alatt felhalmozott fizetett szabadságokat. Nem a GYES végével, nem majd, hanem 60 napon belül. Ha esetleg több nap gyűlt volna össze, mint 60, akkor értelemszerűen tovább leszel még szabin.
      A másik kérdésedet nem igazán értem, ha anyuka van odahaza, és a gyerek beteg, akkor sincs semmilyen más ellátás neki, így apukának sem jár semmi más, ha ő vállalta az otthonlétet. Táppénzre gondolsz? Mert az csak annak jár, aki dolgozik, márpedig apuka ugye nem dolgozik… Ha nem jól értettelek volna, kérlek pontosítsd a kérdést, s próbálok válaszolni!
      Üdv:

      Ági

Pin It on Pinterest

Tájékoztatni szeretnélek, hogy ez a weboldal sütiket használ. Az Uniós törvények értelmében kérlek, engedélyezd a sütik használatát. További információ

Az Uniós törvények értelmében fel kell hívnom a figyelmedet arra, hogy ez a weboldal ún. "cookie"-kat vagy "sütiket" használ. A sütik kicsik, teljesen veszélytelen fájlok, amelyeket a weboldal azért helyez el a számítógépeden, hogy minél egyszerűbbé tegye számodra a böngészést. A sütiket természetesen letilthatod a böngésződ beállításaiban. Amennyiben ezt nem teszed meg, illetve ha az "Elfogadom" feliratú gombra kattintasz, azzal elfogadod a sütik használatát.

Bezárás